Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 10. szám - A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. 9. [r.]

— 74 — azon ígéretet, hogy igyekezni fog jó és olcsó igazságszolgáltatást létre hozni. A nép az olcsó igazságszolgáltatás alatt azt érti, hogy a bélyeg és Ítéleti illeték kevesebb legyen; ugy látszik, egyik vagy másik képviselő ur pedig az olcsóságot abban találja, ha az igazságszolgáltatás intézményének költségeiből néhány milliót más állami czélokra fordíthat. Ez lehet fiscalis szempontból helyes, de nem mondhatjuk azt, hogy az igazságszolgáltatást olcsóbbá tettük. Csak olyan olcsósága ez az igazságszolgáltatásnak, mint volt 48 előtt, midőn a szolgabíró fizetése 400 frt, az alszolgabiróé pedig 200 frt. volt, a perlekedő ellenben egy violentiális per sportulája fejében 24 frtot, pertári dij fejében pedig 4 frtot fizetett. Egyébiránt, ha a költség megtakarításra nézve valaki csalódásban ringatja magát: azt még csak lehetne érteni, mert csak a kiindulási pontot kell változtatni, azonnal más eredményre jutunk ; de már azt, hogy igazságszolgáltatásunk jobb is legyen, ha bizonyos peres ügyek a járásbirák hatásköréből kivétetnek és a közigazgatási szolgabirákra bízatnak, azt már érteni alig lehet. Ha a közigazgatási szolgabíró hivatalos kötelességének meg akar felelni; lehetetlen, hogy megfelelhessen a birói kötelességnek is. De ha volna annyi ideje, hogy közigazgatási teendőit csak ugy mellékesen is elvégezheti, ebből is nem az következnék, hogy birói teendőkkel ruházzuk fel, hanem az, hogy a szolgabirák számát kevesbítsük. Különben az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztása többé már nem is vita tárgya; megköszönné az isméti egyesítést azon igazságot kereső fél is, ki például sürgős biztosítás végett kénytelen a birói segélyt igénybe venni, de a szolgabirót lakásán nem találván, a járásban faluról falura lenne kénytelen utánna futkosni. Ez nem puszta feltevés, hanem számtalanszor megtörtént dolog. De nem lehet jobb az igazságszolgáltatás még azért sem, mert a közigazgatási szolgabirák legnayobb részben nem is törvénytudók, és gyakran huzamosb ideig közigazgatási ügyekkel, például ujonczozással el lévén foglalva, előttük az igazságszolgáltatás folytonos nem is lehet% És kérdezzük: jogos és méltányos-e épen a nép tömege által folytatott pereket a nem törvénytudó közegekre bízni, s épen a nép nagy tömegét arra kárhoztatni, hogy csak akkor kereshessen igazságot, midőn a szolgabíró közigazgatási ügyekkel nincs elfoglalva? A franczia kinevezett békebirák kétségkívül igen elősegítik a gyors igazságszolgáltatást ; de mivel ezen békebirák legnagyobb részben volt iskolatanitókból, írnokokból, végrehajtókból s más nem törvénytudó egyénekből neveztetnek ki: maguk a francziák is aggódnak a jogbiztonság fölött. Anglia a 200 frtig terjedő kisebb személyes keresetek elintézésére 1856-ban állította fel a grófsági bíróságokat, de eszébe sem jutott közigazgatási vagyis valamely önkormányzati közeget ruházni fel azzal. Ezen bírák is törvénytudókból i életfogytiglan neveztetnek ki, s működésüket a legnagyobb siker koronázza. Sajnos, hogy nálunk a politikadön! tőtt a kinevezéseknél; mindazáltal (a statistikai adatok eléggé igazolják, hogy) az igazságszolgáltatás elismerésre méltó haladást tett. Az alap jó, ki kell azt építeni, nem pedig lerombolni, nehogy az utókor azt mondja rólunk, hogy ekora reactio kora volt. Dixi et salvavi animam meam! /A magyar közjegyzósegi törvényjavaslat Rupp Zsigmond budai kir. törvényszéki biró ur/ól Budapesten. * IX. Hatáskör (Folytatás) Hitelesítési kényszer. Midőn múltkor kijelentettük, hogy mi azon garantiákat, melyeket a fennálló telekkönyvi rendelet a telekkönyvi jogbiztonság és reálhitelnck nyújt, elégtelennek tartjuk, és kijelentettük, hogy az okvetlen szükséges intézkedés iránt nézetünket ez alkalommal clmondandjuk,— a hitelesítési kényszerr e czéloztunk, vagyis azon törvényszabályra, mely a telekkönyvi bckeblezésre (nem bejegyzésre) a jogot feladó személy aláírásának hitelesítését előírja. Mily határozottan küzdöttünk a sajátképeni közjegyzői kényszer ellen, oly melegen kell felkarolnunk a hitelesítési kényszert, bár mennyire is sajnáljuk, hogy e tisztelt szaklap eddigi irányával ellenkezésbe jövünk.*) Okaink ezek: A különféle nyerészkedési vágyból elkövetett bűntettek lehetősége a jogbiztonságot ingó vagyon tekintetében általában véve azért nem ingathatja meg, mert azok ellen magát a közönség rendszerint maga oltalmazhatja. Ingóságait mindenki legbiztosabban maga őrizheti, okmánybamisitás következménye pedig különösen azt, kinek aláírása hamisittatott, épen nem sújtja, harmadik személyt pedig csak nem elég elővigyázat esetében. De egészen máskép van ez az ingatlan vagyon tekintetében, ott hol a nyilvánossági elven alapuló nyilvánkönyvi intézmény áll fenn. Itt a közönségnek okmány-, illetőleg aláírás hamisítása általi veszteségek megóvásának lehetősége majdnem kizárólag az állam kezében van ! Nálunk a fennálló telekkönyvi rendelt (150. §-a) szerint a telekkönyvi jogosult, ha ily hamisítás által birtokából kijátszatik, a keresetet az érvénytelen bejegyzés elrendelésétől számítandó 3 év alatt megindítani köteles, különben harmadik jóhiszemű személyek ellen többé fel nem léphet. Ily harmadik személy hozzájárulása esetében tehát az egyik félokmányhamisitáson alapuló bejegyzés által mindenesetre kárt szenved: a kérdéses fatális 3 éven tul az utolsó valódi birtokos, kinek aláírása hamisittatott, azon belül pedig a 3-ik jóhiszemű személy! Hogy óvhatja meg most magát ily veszélytől az egyik, és hogy a másik fél? és pedig: 1) az utolsó valódi birtokos? a) talán a telekkönyvek nyilvánossága által ? A tapasztalat mutatja, hogy a közönség a telekkönyveketcsak akkor tekinti meg,ha azokban valamely változást kiván eszközöltetni. Hoz • zánk legközelebb álló birtokosok telekkönyveiket *) Szívesen tért adunk e tekintetben az eltérő nézetnek is, és csak örülnénk rajta, ha capacitáltatnánk ; megvalljuk azonban, hogy tisztelt barátunk érvelése — bármennyire helyes legyen az legnagyobb részben abstracte véve, bármennyi igaz legyen is in inthesi benniök, — abbeli meggyőződésünket meg nem ingatta: hogy a mi népünk gondolkozásmódja, a mi közlekedési és egyéb viszonyaink között és mai helyzetünkben a kényszer fogná — bármily szelid alakban alkalmaztatnék — az oly annyira üdvös közjegyzői intézményt magát népszerűtlen iteni és hogy kényszer szirtjén fogna az intézmény maga szétszállani. S z e r k. a belysziuelés óta még nem tekintették meg. Megín köszönné a közönség, ha tudná, a mint nem tudja, hogy csak akkoi nem fenyegeti veszély, I h a a telekkönyvet 3 é v r ő 1 3 évre megtekinti, a mi sokszor távollét miatt lehetetlen volna. De különben is nem biztos eredményű, sem ki nem meritő ezen óvszer; az okmány például külalak tekintetében meg-I felel a törvénynek, de a tanuk elhaltak, az tehát bizonyítékul nem is szolgálhat (prttás 167. §) vagy pedig a tanuk a csalónak szövetségesei! [ A legjobb esetben pedig az is szomorú, hogy a kárositottnak perlekedni kell! b) Sokan bíznak a,,causaeco»nitió"-ban a ! biró részéről. Csakhogy ez az okmány külj alakját és jogalapját, és a felek Bzemélyes képes-I Bégét illetheti csak (tkvi rendelet 127. §), de ki | nem terjedhet a felek és tanuk aláírásának valódiságára, mert ezt megvizsgálni az illetők I előleges meghallgatása nélkül lehetetlen is volna ! | Ezen utóbbi nehézkes eljárástól pedig, a mint | láttuk, nem ok nélkül tért el a bajor törvény -I hozás is, helyébe a közjegyzői kényszert dec| retálván! c) Hátra van még a lehető óvszerek legfontosabbika': a kézbesítés. De uram Istenem, a kinek még nincs elég fogalma, mikép veszik ki magukat a törvénynek különösen a tkvi rendeletnek a kézbesítések körüli szigorú és lehe'ő kimentő szabályai a gyakorlatban, az vállaljon l-ső folyam, bíróságnál szolgálatot, és meg vagyunk győződve, a legrövidebb idő alatt olyannyira kiábrándul hogy lelkesedéssele velünk szavaz! Először is lehetetlen, hogy a bíróság a kézbesítés helyességét ellenőrizze; ott látja ugyan a kézbesítési iven ?z aláírást, de váljon való-e ! az, azt sohasem tudhatja. Azért tehát nem j ok nélkül mondja ki a tkvi rendelat 141. §a, hogy a kézbesítés rendellenessége vagy teljes elmaradása a telekkönyvi bejegyzések érvényét nem gyengíti. Igaz, a kézbesítést hiteles személy teljesiti, most a végrehajtó, azelőtt és remélhetőleg jövőre is a hites szolga. De váljon megnyugtató-e ez már magában véve? megnyugtató-e ez különösen, ha tekintjük hogy ebből a többi óvszerek elégtelenségénél fogva azon szomorú igazságot minden pessimismus nélkül jogosan vonhatjuk le, hogy az egész telekkönyvi intézmény hitele s a roppant horderejű ny ilván osság i elv jótéteményei egyrészt, ésveszélyei másrészt a bírósági organismus oly egyes közegének kezében fekszik, ki műveltség, szakképzettség és vagyoni biztosíték tekintetében a legalantabb fokon szokott állani? erre a hitelesítési kényszer ellenségei adjauak feleletet. Tudjuk, hogy e közegek nem mindig a legmegbízhatóbb egyének közül toboroztatnak (tisztelet becsület a kivételek irányában); közülök tehát egyeseket szöveltségesííl megnyerni, valóban nem nagy áldozatába kei ül oly okmányhamisitónak, ki bűntette által tetemesb nyereségre szert tehetni remél. De még a legbecsületesebb és legügyesebb kézbesítő is könnyen tévútra vezetethetik, mert a feleket személyesen nem ismeri. A ki a napi lapokat olvassa, annak bizonyosan emlékezetében van még a pesti kir. törvényszék előtt mult évi november havában nyilvánosan tárgyalt Winter-Zahn, contra Kottner-Lehl-féle bűneset. Kottner-Zahnnak házára koholt kötvény alapján 1500 frtot bckeblcztet, s az illető bírósági végrehajtó K . . . a bekeblezési végzést egészen idegen személynek kézbesiti, ki neki Zahnnak bemu tattatik; mire a hitelező Winter a kölcsöüösszeget a csalóknak kifizeti. Ezen eset csak egészen véletlenül más csalási kísérlet alkalmából fedeztetett fel. De még drasticusabb bűnesetet fedeztünk véletlenül mi szintén tavai fel a budai kir. törvényszéknél: A budai vízivárosi .... sz. tulajdonosa W. . . . János még 1861-ben meghalálozván, házát özvegyére hagyta, de ez a házat nevére át nem irattá. 1870. évben az ugyanazon házban lakó Z . . . József magát több pesti lakos előtt W. Jánosnak kiadván, tőlök bekeblezés mellett kölcsön