Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 7. szám - Egy panaszhang a birói karból - Egyéni nézetek a magyar kir. Cúria semmitő- és legfőbb itélőszékének egyes elvi jelentőségű határozatai felett

- 62 -téhen az í-sö osztályba soroztassanak. A bizottság azonban a javaslat mellett maradt, mely szerint azok a II. osztályba esnek. Az ügyvédi meghatalmazványokrol szóló VII. fejezet 63. §-a — mint nem e törvény keretébe tartozó kihagyatott. A 64. §. b) pontjából Hammersberg J. és Steiger Gy. indítványára kitörültetek a következő szavak : „a nyugaton összegek fölött törlési nyilatkozatok kiállitáscircL " A 66. §-ba az előadó indítványára e) alatt felvétetett a következő uj pont: „ha ilyen képviseletekkel már is terhelve van." Az ügyvédek felelősségéről szóló VIII. fejezetének 77. §-nál előadó indítványára elfogadtatott azon megszorítás, hogy az ügyvéd oly kárnak megtérítésére ne szorittassék, a melyet a félnek törvényes jogorvoslattal elhárítania módjában volt. A 78. § nál Hammersberg J. indityányozá, hogy a kártérítési kereset megindithatására szabott két évi elévülési idő törültelvén, az ügyvédeknek ne adassék meg ezen kedvezmény; de itt is az elévülésre a köztörvény által kiszabott 32. évi idő álljon. A bizottság azonban az ügyvéd kivételes kürülményeit méltányos figyelembe véve, a szerkezetet fogadta el. y Egy panaszhang a bírói karból. Nem vitális kérdésben szólalunk fel, de olyanban, mely az érdekelt körökben komoly és indokolt megütközést okozott. Szólunk a birák és bírósági hivatalnokok rangfokozatát megállapító 3341

/s74- sz- >gaz" ságügyminiszteri rendeletről, mely a mult heti hivatalos közlönyben közzététetett. Ez a VII. rangfokozatba a kir táblai pótbirákat, a felsőbb bírósági elnöki titkárokat és tanácsjegyzőket, a VIII-ba pedig a törvényszéki bírákat, a jarásbirál at, az ügyészeket, a feWőbb bírósági segédtanácsjegyzőket és az ottani, ugy a főügyészségi fogalmazókat is sorozza síb. Nem-e nyomtatási hiba mindez? Ha pedig mm, hol találhatni ezen ujabbi igazságüg\miniszteri rendelkezés magyarázatának kvilcsát? Az egyik annak tulajdonítja azt, hogy az igazságügyminiszter a szerencsétlen pénzügyi calamitás nyomása alatt állott;, s azért nem sorozta a bírákat az őket illető osztályba, nehogy magasabb napidijakkal terheltessék az állampénztár (nota bene: 1 frt. 5o kr. volna a különbség!) — a másik inkább comicus oldalát tünteti fel a dolognak; szerinte a rendeletet egy tanácsj egyzöi állásra aspiráló miniszteri segédfogalmazó szerkesztette s a szegény igazságügyminiszter, kinek minden perczétigénybe veszik : az administrativ, az országyüiési és a számtalan bizottsági és enquét-rárgyalások — a rendeletet, mint valami dibdáp dolgot ab invisis aláirta! — a harmadik cholericus véralkatású szerint megint (mert hisz mint a villám terjedt köztünk e rendelet hire, s kinek-kinek volt már alkalma, sajátságos véralkatásához képest megdöbbenésének kifejezést adni) az volt a baj: hogy ezen roppant horderejű s alapos tanulmányozást igénylő ügyben elmaradtak — az enquét-tárgyalások (?!) stb. stb, No de hagyjuk a tréfát, a dolog, ha még oly lényegtelen is volna csak, magában véve mégis eléggé komoly, ha egy egész testületetet képes elkeseríteni. Pedig uram Istenem, oly egyszerű és könnyű dolog lett volna csak gépiesen irásba foglalni azon rangfokozatot, melyet az általános felfogás már régen megállapított! Vagy ha ez nem hatolt volna még a magas minisztériumig (pedig tudva van ott is, mennyire igénybe vették és veszik minden lehető protectiójukat egyes felső bírósági fogalmazók, hogy bírónak vagy aljárásbi*) 'Ezen közérdekű felszólalást mult számunk sajtó alá adása után vévén, csak ma közölhetjük. S z e r k. rónak? . . .dehogy, hanem fővárosi törvényszéki legyzönek kineveztessenek — és azok a bíróval egy rangban állanak ?) — ott vannak útmutatásul azon számtalan törvények, melyeket maga a minisztérium tervezett, és melyek az illető állások attribútumait, ügykörét, az azokkal egybekötött fizetéseket és az azokra aspiráló egyének képesítését meghatározzák' Ott a bírói hatalom gyakorlásáról, a birói felelősségről, a bírósági szervezetről és költségvetésekről szóló törvények — melyek szerint a bírákat a király nevezi ki, melyek a birák elmozdithatlanságát és áthelyezhetlenségét decretálják, melyek a bírákra nézve oly szigorú képesítést és incompatibilitási szabályokat állítanak fel, mikről a segédtanácsjegyzők és fogalmazóknak még csak álmodniok sem kell, — melyek a hivatásnak és az evvel járó rendkívüli felelősségnek úgy a fizetések közti roppant különbséget1) megállapítják stb. stb. De minek is indokolnék a rendelet ebbeli ferdeségét még tovább? elég constatálni, hogy a tanácsjegyző rangban a biró előtt, és a segédjegyző és a fogalmazó vele egy rangban áll'2) és mindenki bővebb indokolás nélkül is érzi e ferdeségét — kivéve azon bizonyos segédfogalmazót a minisztériumnál. És volt-e nekünk bíráknak szükségünk ezen, saját miniszterünk által nekünk (bizonyosan nem tudva) szánt ujabbi elkeseritésre, midőn amúgy sincsen okunk rózsásnak tekintenünk helyzetünket? Minden tisztességes mellékkeresetet (nem ok nélkül) elvon tőlünk az incompatibilitás szigorú rendelete, ugy hogy csak felette szerény fizetésünkre vagyunk szorulva; mindennemű politikai, municipaiis és hasonló még józan és törvényszerű mozgalmak elől is el vagyunk zárva, és mint valóságos élő múmiáknak még érzenünk sem szabad ; nincs tiszti kar hazánkban, melynek vállait oly roppant felelősséggel járó és oly súlyos munka sújtaná, mint a birói karét, és az egyedüli vigasz, az egyedüli buzdítás: az előléptetésnek reménye, szemben a küszöbön álló takarékossági kísérletekkel, zérusra reducálódott, sőt számtalanok közülünk és talán épen a korosabbak, kiknek már lehetetlen más pályán keresni kenyerüket, még a nyugdíjaztatásnak is néznek elébe; a nyomorú törvények és jogszolgáltatási l viszonyoknak levét nekünk kell meginnunk, legalább ugy látszik, hogy már az országgyűlésen is mindennapiassá válnak a gyanúsítások és panaszok a birói kar ellen! és most még arról is meg kell győződnünk, hogy tőlünk, kik a király nevében működünk, még azon külállást is megtagadják az államszervezetben, mely hivatásunk méltóságát megilleti?! Igaz, hogy -iem életkérdést érint a sérelem, de a csordultig telt kehelybe egy csepp sem fér többé! Egy b i r ó. X Egyéni nézetek a magyar kir. Cúria scmmitő- és legfőbb itélöszékének egyes elvi jelentőségű határozatai felett. Pokorny Jenő Annin ügyvéd úrtól Budapesten. Tagadhatlan, hogy a curiai döntvények nagyban megérdemlik — jelen szomorú helyzetünkben — a jogász kiváló figyelmét; — hiszen egy egy döntvényerőre emelt határozat számtalan analóg esetre — a döntvényre való hivatkozás nélkül i« — alkalmazást nyer, mert benne a törvény hiányainak pótlását, s esetleg homályos intézkedésének kiegészítését véli látni a biró és ügyvéd ; — de kétségtelen az is, hogy nem maga az a három-négy sornyi ') A tanácsjegyző fizetése 1500 ft, a segédjegysőé 1200 ft. a togalmazóé 1000 ft, a fővárosi bíróé pedig 2000 ft, stb. '*) A miniszteri titkárok, de még a pénzügyi tanácsosok is (nem osztálytanácsosok) a VII. díjosztályba tartoznak, a miniszteri fogalmazók pedig a VIII-ba. decisió az, a mit ismernünk, s a mire tekintettel lennünk kell, hanem különösen az ezen deci sió alapját képező i n d o k ol á s; mert ha a törvény alkalmazásánál első sorban annak intentiója jő kérdésbe, s ha ez intentió mindenek felett a törvény létrejöttének indokolásából "nyeri magyarázatát; mennyivel inkább kell egy döntvénynél annak indokait mindenek felett szem előtt tartani akkor, midőn ép ezen indokok igazítanak útba az iránt, hogy az elvi jeientőségü határozat a törvény mely hiányát, és e hiányt miért éppen ugy, a mint — pótolja, a törvény mely intézkedését és ez intézkedést miért éppen ugy a mint magyarázza. Ha ennek folytán egyéni nézeteinkben" kiváló gondot fogunk a döntvények indo kaira is fordítani, tesszük ezt afennebbiek" ken kivit! azért is, mert egy-egy elvi jelentőségű határozat indokolása a pótolt vagy kiegészített törvény magyarázatát lévén hivatva nyújtani, midőn hazánkban a törvény magyarázatára illetékes törvényhozó hatalmon kivül e nagy horderejű joggal a nemzet jogérzületében gyökerező százados szokás az orszíg iegfóbb itélöszékét is megtisztelte, oly féltett kincset adott kezébe a mire ellenőrködni nem csak nemes föladat, de — szent köteleség is. Perrendtarfásunk tudjuk, érezzük, az hogy igen hiányos, s ha látjuk azt, hogy alaki magányjogunk hiányainak orvoslására illetékes semmitőszék döntvényei 1868 ót* már kilencz testes kötetet tesznek ki, s ugy egyre- másra többet, mint a mennyit bármily a miénknél kétszer terjedelmesebb prts. szövege, ha látjuk ez?, azon csodálkozunk, hogy alaki magánjogunk miért még most is ép oly hiánvos mint az előtt, miért hogy a semmiség: panaszok" szama évről évre szaporodik; — s ha látjuk például, hogy a semmitószéki döntvényeknek igen nagy része az örökösödési eljárás hiányait igyekszik pótolni, megütközve kérdezzük, miért hogy még is éppen az örökösödési eljárás az. — melynél legtöbb a panasz ? Nézetünk szerint azért: mert sok. nagyon sok az ellentétes döntvény, sok, nagyon sok az, a mely téves tanokat hirdet és neveli a zavart, neveli a bizonytalanságot: ezer döntvények azok, melveket bonczkés alá venni szükséges, melyekről egjéni nézeteinket elmondani kívánjuk. L „A váltóügyek nem tartoznak azok közé, melyeknél a prts. 53. §. szerintarendesbirói illetős égtől eltérésnek helye nem lehetne/ így szól a n. m. Curia mint semmitőszék 384/869. sz. a. kelt döntvényerejű határozata. E határozatra azon körülmény szolgált alkalmat, hogy Temesvár város törvényszéke X. felperesnek még el nem évült váltóra alapított s hozzá benyújtott rendes keresetét azon okból, mivel a" váltóügyek a váltótörvszék illetőségéhez tartoznak — elutasította. Felperesnek az elutasító végzés ellen beadott semmiségi panasza folytán a semmitőszék a bírói illetőséget fennebb idézett elvi jelentőségű határozat kapcsában állapította meg. Egyéni nézetünk szerint a fenn hivatkozott elvi jelentőségű határozat minden tekintetben sérelmes. Igaz, hogy egy jogi elv szerint „a kinek több szabad, "annak szabad a kevesebb is", s így felperes váltókövetelését rendes per utján a törvényszék előtt, — vagy a mennyiben most minden törvényszék egyszersmind váltóbiróság is, — a járásbíróság előtt érvényesíthetné, de kérdés, ha, midőn először váltóügyek kivételes bíróság előtt kivételes eljárás alá esnek, midőn másodszor a prts 52. §. szerint a birói illetőségtől eltérésnek csak a felek kölcsönös beleegyezése mellett, vagy választott bíróság alkalmazása esetén