Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 5. szám - A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. 4.[r].
_ 34 -társulat avagy hasonló pénzvállalat igazgatósága, ha a közjegyző ugyanezen vállalatok választmányi vagy számvizsgálói tagja, - - sőt másnemű részvénytársaságnak még igazgatója is lehet ? Tartsuk meg tehát a helyes középutat és szorítsuk az incompatibilitást csak oly állások- és foglalkozásokra, melyek a közjegyző hivatásával, — akár jogilag, akár erkölcsileg csakugyan oly összeütközésben állauak, hogy elfogulatlanságát, tekintélyét vagy decorumát sértenék, vagy melyek őt valódi teendőitől elvonnák. Az általunk jelzett foglalkozások az elébbi categoriába nemcsak nem tartoznak, sőt ellenkezőleg azok által a közjegyző tekintélyében és bizalmában csak nyerhet. A mi pedig azon aggodalmat illeti, hogy a kérdéses foglalkozások a közjegyzőt a felek sérelmére valódi teendőitől elvounák : ennek maga a javaslat sem ad kifejezést, mert az összeférhetőseget hasonló nem fizetéses állásokra nézve ki nem zárja. Nem eléggé indokolt tehát az: hogy a közjegyző a kérdéses foglalkozásoktól föltétlenül eltiltatik, midőn egyrészt a fegyelmi hatalom a netáni tulkapás korlátozására a 4-ik §. általános rendeletében elég támaszt talál, másrészt pedig a közjegyzőnek, a mint már kiemeltük, sok esetben bizonyosan csakis ily tisztességes mellékkereset által fog sikerülnie valódi hivatásának kereset hiányát pótolhatni. Ennek lehetőségét különösen nálunk magának az intézménynek érdeke is parancsolja. Ha pedig a tőrvényhozás e rendkivüli szigort mégis szükségesnek tartja — akkor iparkodjék ennek a vidéki állásokra nézve bizonyosan beállandó, fennebb jelzett hátrányait, a bajor törvény ebbeli példáját is követve, az által paralysálni, hogy a vidéki állásokra nézve a jövedelem bizonyos minimumát (a bajor törvény 104. §-a szerint 800 frt) biztositsa. Erről azonban törvényhozóink bizonyosan mit sem fognak tudni akarni! De másrészt épen a fölállított rendkívüli szigornál fogva nem vagyunk képesek megérteni, miért nem mondja ki a javaslat a legközelebb fekvő s legkézzelfoghatóbb összeférhetleuséget t. i. az országgyűlési képviselői állásos széf érhetlenségét? A közjegyző minden cselekvényt, hogy közhiteles legyen, személyesen tartozik végezni, mert segédjeit közhitelesség nem illetheti (17. §.); — de ha képviselői kötelességeit csak félig-meddig is teljesíteni akarja : az év legnagyobb részét székhelyétől távol kell töltenie. Ez aztán már csakugyan össze nem egyeztethető! Vagy talán állandó szabadság és helyettesítés (52. §.) segítsen a bajon? Akkor megint jobb volna mindjárt a helyettest közjegyzőnek kinevezni. Mi tehát az incompatibilitás iránt következő módosítást tartunk szükségesnek : Töröltessenek ugyanis a 3. és 4. §. szabálya alól: a tanári és tanitói állás, és ázott fölsorolt nem állami (községi, j egyházi s törvényhatósági)! fizetéses h ív a ta lo k, ugy a rés zvénytársaságok igazgatósága is, de mondassák ki, hogy ily hivatalokat a közjegyzőcsak az igazságügyminiszternek a kamara véleménye alapján| adandó különös engedélye mel- | lett viselhet — viszont azonban terjesztessék ki az incompatibilitás szabálya az ország- j gyűlési képviselői állásra") \Ovadék (9—11. §.J Az óvadék ellen azon fontos érv szo- I kott fölhozatjú,18) hogy egyrészt nagyobb I kárt amúgy sem fedez, másrészt pedig a I közjegyzőségtől oly szegényebb sorsú egyéneket kizár, kik arra személyes érde- | meik és egyéb tulajdonságaiknál fogva | másoknál inkább érdemesek. A tör vényjavaslataköz jegyzőtől óvadékot kíván, és azt mi | is mellőzhetlennek tartjuk. Nem szabad elfelednünk, hogy az állam a közjegyző eljárásáért kezességet nem vállalhat oly esetet véve ki legfe- j lebb. hol a közjegyző mint egyszerű bírósági kiküldött jár el; mert ily kezességet az állam részéről c-ak oly közegére j nézve követelhetni, kinek működését akár ennek természeténél, akár a szolgálati viszonynál fogva különösen is ellenőrizni képes. Említettük pedig már, hogy ez a közjegyző irányában lehetetlen. Igaz, hogy a közjegyző roppant horderejű működéséből netán eredhető sérelmek ellen csak a személyi, erkölcsi és tudományos képesség és a kimerítő gyakorlati szakavatottság képezi a legbiztosabb garantiát, de ! azért mégis tagadhatlan az is, hogy e garantiát a közjegyző független vagyoni állása hathatósan támogatni képes. Ezért egyes particuláris törvények elő is irták, I hogy a közjegyző ingatlan birtokot mu- [ tasson ki.19) E helyett az ujabbi törvényhozások, nehogy a jelöltek versenyét nehezítsék, igen helyesen óvadéknak letételét irják elő. Az állam szavatosságának hiányában pedig szükségesnek mutatkozik ily biztosíték különösen azért, meri a közjegyző állásánál fogva a közönség bizalmára utalva van, a közönség pedig sokkal nagyobb megnyugvással bizza ér") A contineng legtöbb államaiban nemcsak a felsorolt hivatalok, hanem sok német államban még az ! ügyvédi állás is compatibilis; igy Hannovera-, Szászország-, Baden-,Würtembcrgben, és 50,000 lelken alól levő lakóságu városokban Poroszországban is (a rajnai tartományokat kivéve.) Sőt Badenben a közjegyző miniszteri jóváhagyás mellett 1 még iparüzletet is vihet (69. §). A franczia törvé- I nyek szerinti incompatibilitást lásd a 16. jegyzet alatt. Ausztriában, a mint már emiitettük, a közjegyző I azelőtt ügyvédséget is gyakorolhatott, de csak oly városokban, hol országos törvényszék nem székelt; az ' ujabbi törvény azonban az ügyvédkedést tiltja, s kivételesen csak azon közjegyzőknek engedi meg, kik azt már azelőtt is gyakorolták, feltéve, hogy székhelyüket meg nem változtatják (Einführungs-Gesetz IV. czikk.) Ausztriában azonban fizetéses községi hivatalt 1 mindig viselhetett a közjegyző, de csak miniszteri jóvá- | hagyás mellett. Az ujabbi törvény ezt sem tartja többé szükségesnek, és a tanári és tanitói állásokat is vilá- j gosan összetérhetőknek mondja (7. §). Tévedés \ tehát, ha a törvényjavaslat indokolása a szöveg támogatása végett az osztrák és hannoverai törvényekre utal; mely | tévedés talán megmagyarázza a javaslatnak feltűnő szi- j gorát is. IS) Lásd különösen a budapesti ügyvédi egylet | IV. szakosztályának tanácskozásait a közjegyzői in- ! tézmény dolgában 1870. évről. ,9) Lásd Osaterlei II. 149 1. dekét arra, kiről tudja, hogy vagyoni tekintetben is bizalmat érdemel, különösen pedig nálunk, hol a nép megszokta, miszerint biztosítékot tegyen le az, kinek működése nagyobb felelősséggel, különösen pénzkezeléssel jár. Pedig a közjegyző kezébe is folynak bánatpénzek, vételárak stb. fejében pénzértékek. Másrészt pedig magára a közjegyzőre is jótékonyan hat annak tudata, hogy netáni hibáiért már előre letette a fedezetet, mert ez öt pontos és szabatos eljárásra fogja ösztönözni. Igaz, hogy az óvadék nem mindig elég magas arra, hogy tetemes károkat fedezzen, de azért azon logica helyességét : hogy miután ez igy van, De követeljen az állam a közjegyzőtől óvadék fejében semmit, el nem ismerhetjük. Azon másik érv, hogy az óvadék által a szegényebb sorsú aspiran- ok sújtatnak, igen plausibilis. Ezen érv ben3Ó értékét azonban két szempontból kell megvizsgálni; először is az állam szempontjából, kérdés : váljon az állam óvadék mellett is számithat-e elég számú derék jelöltekre vagy nem ? Mi meg vagyunk győződve, hogy az óvadék nagy városokban egyáltalában nem, a vidéken pedig csak akkor fogja a jelöltek versenyét nehezíteni, ha túlságos magasra szabatik meg. A képviselőház jogi bizottmánya által is elfogadott törvényjavaslat azonban Budapestre nézve hat ezer forint, kisebb városokra három ezer forint s a vidékre ezer ötszáz frtnyi. tehát oly mérsékelt óvadékot állapit meg, hogy a kérdéses hátránytól tartani egyáltalában nem lehet, különösen ha tekintetbe vétetik, miszerint ajelöltnek akkor, ha már csakugyan annyi bizalmat érdemel, hogy a rendkívüli kényes közjegyzői hivatás reá teljes megnyugvással ruházható — bizonyosan sikerülend uzsora nélkül is hitelre szert tenni ily aránylagos csekély óvadék erejéig. A másik alárendeltebb szempont, t. i. az aspiráns szempontjából véve pedig, kérdés : váljon méltánytalanságot követ-e el az állam a cautio követelménye által a szegény, de különben teljesen qualificált aspiráns irányában? Mi azt hiszszük, hogy ha az állam a cautiót egyáltalában szükségesnek tartja, hogy ez az illetőkre nézve szerencsétlenség lehet ugyan, de nem méltánytalanság, mert az állam a közjegyzőségi intézményt nem egyes jelöltek érdekében, hanem egy magas eszméért, a közérdekért alkotja. Az óvadéknak összegére nézve nincs megjegyzésünk2") 20) Az előadói javaslat 10,000, 6000. 2000 és 1000 frt fokozatot ajánlott. A beérkezett vélemények e fokozatra nézve nagyon eltérnek. Fr a n c z i »országban a 3. osztályú Jközjegyző 50 >—200, a 2-ik osztályú 1000—4000, az 1-sö osztályú pedig 2000 — 6000, és Párisban 12,000 franknyi cautiot tesz le. A bajor törvényjesak 500 -1000 frtot ir elő ugyan, de világosan kimondja, hogy az állam a közjegyző oly teendőiért, melyeket bírósági meghagyás folytán végez, szavatosságot vállal. Hannoverában a cautio 500-3000 és 10,000 léleknél nagyobb városokban 5000 tallért, Hamburgban 2000 tallért, a Brémai 1000 tallért tészen sat. A porosz, szász és badeni törvények, a közjegyzőség burocratikus szervezeténél fogva cautiót nem ismernek.