Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 56. szám - Észrevételek a magyar büntetőtörvénykönyv javaslata felett. 4. [r.]

bttntetését eredményezi, hanem megbüntetését annak, a ki a tettet magára vállalja. Eléggé ismeretesek előttünk az esetek, semhogy szükség lenne azokat felemlíteni, s eléggé kézzelfogható azok félszegsége, semhogy szükséges lenne azok helytelenségét és káros következményeit bizonyítani. Legyen ezen eredmény a rendszer kinövése, a mely csak nálunk jelentkezik, vagy járjon az a rendszerrel magával, magát a tényt illetőleg közönyös. Elég az, hogy sajtópereink körül ezen káros állapot jelentkezik és megvan. Ezen állapoton tshát segíteni kell és igy van szükség az eddig hazánkban fennálló fokozatos rendszeren segiteni, a mely nézetem szerint csakis a büntetőjog megdönthetlen elveinek teljes érvénybe léptetése által lehetséges, csakis úgy érhető el, ha, a mint a felhajtásra nézve visszatértek a törvényhozások az egykor elhagyott általános elvekhez, a felelőség tekintetében is elfogadjuk a büntetőjog elveit, a mely igazságon alapszik, a sajtó szabad mozoghatását nem bénítja és a közérde ket jobban megvédi. Dr. Csukássy Károly, pesti kir. alUgyész. Szemle. Ismét a „Jogtudományi Közlöny" kritikája a büntető-törvénykönyv javaslata felett. Budapest, decz. 30-án. (F.) A „Jogtudományi Közlöny" felmelegíti a vitát a büntető-törvénykönyv javaslatának #5. és 127. §§-ai közt fenforgó állítólagos „botrányos ellenmondás" felett, felmelegíti pedig olykép, hogy produkálja Wahlbergnek, a bécsi egyetem jelenlegi rectorának, egy kikért nyilatkozatát a felségsértési cselekmények stádiumai iránt. Elfogadjuk még Wahlberg nyilatkozatát is bírónak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem tarthatjuk Wahlberget oly nagy tekintélynek, hogy egy nálunk felmerült vitás Lvídést egyszerűen eldöntbessen; és ettől eltekintve is tapintatlanság volt ily felhivást épen Wahlberghez intézni, ki nébány héttel ezelőtt a legelterjedtebb német lapban Magyarország bűnügyi igazságszolgáltatását roszakaratúlag peíengérre állította ; végül pedig azt sem ismerhetjük el, hogy a szóban forgó kérdés eldöntése végett szükséges volt külföldi birót felhívni és ez által még több táplálékot adni azon látszatnak, mintha nálunk nem volnának szakférfiak, kik ily kérdésben illetékesen nyilatkozhatnának. Mindazonáltal — ismételjük — elfogadjuk Wahlberget is birónak. Kívánatosnak tartottuk volna azonban, hogy a felhívás, mely a nevezett tanárhoz intéztetett, azon kéraésre vonatkozott volna, mely a vitát provocálta. Sajnáljuk, hogy ez nem történt és hogy a „J. K." szerkesztője jónak látta oly kérdésre kérni ki Wahlberg nyilatkozatát, mely a fennforgó \itához egyáltalában nem tartozik. Ez Ügyes fogás lehet a „J. K." ismert vitatko/.ási mcdora szerint, melyet már egyik utóbbi számunkban volt alkalmunk példákkal jellemezni, de a szóban forgó kérdésnek nemcsak hogy felvilágosítására nem szolgálhat, sőt egyenest azon gyanút erősiti meg az olvasóban, hof y a „J. K.u minden áron el akarja feledtetni a vita tárgyát képező azon első felszólalását, mely fölületesség tekintetében ritkította párját. Miről a folyt a vita ? A „J. K.a a büntető-törvénykönyv javaslatáról azt állította, hegy a 65. §. azon szabványa közt, mely szerint oly esetekben, melyekbenvéghez vitt bűntettre halál vagy életfogytiglani fegyházbüntetést határoz a törvény, a kísérlet büntetése 15 évig tartó fegyháznál nem lebet súlyosabb, és a 127. §. azon tétele közt, mely szerint az, a ki a királyt meggyilkolja, valamint az is, ki ezt megkísérli, halállal büntetendő, — botrányos és kirívó ellenmondás van és ezért vissza kell adni a javaslatot a miniszternek, hogy azt revideált alakban terjeszsze a törvényhozás elé! Mi erre azt jegyeztük meg, hogy a szóban levő két szakasz között nincs ellenmondás, hanem a 65. §. megállapítja az általános szabályt, a 127. §. pedig a kivételt tartalmazza, tovább á, hogy azon kivételes intézkedés mely szeri nt a felségsértésnél a kísérlet ugy büntetetik mint a bevégzett cselekmény, el van fogadva rigy a tudományban, mint minden törvényhozásban is, tebát botrányos botlásról — mint a „J. K. magát ékesén kifejezte — itt szó sem lehet. Ennél tovább nem mentünk. Állításunk igazolására idéztük a német büntető-törvénykönyv illető intézkedését,— melyről később maga a „J. K." is beismerte, hogy a „botrányos" ellenmondást ép ugy tartalmazza, mint a magyarjavaslat, — és idéitük az osztrák törvényjavaslat illető §-ait is. Ezen utóbbi törvényjavaslatra nézve a „J. K." fentarlja azon álláspontját", hogy abban nincs meg a jelzett „ellenmondás." Wahlberghez tehát azon egyszerű kérdést kellett volna intéznie: váljon azon ellenmondás, mely a magyar javaslatnak 65. és 127. §§-ai közt a felségsértés kísérleti cselekvényeinek büntetésére nézve szerinte fennáll, megvan-e az osztrák törvényjavaslatban is? Ezen esetben Wahlberg nem felelhetett volna mást, mint azt, hogy igenis meg van. Ámde a „J. K." ez nem tette, hanem általános kérdést intézett Wahlberghez a felségsértési cselekmények stádiumai iránt az osztrák javaslatban, — legalább ezt kell következtetnünk Wahlberg válaszából, mely egyenest a felségsertés stádiumait tárgyalja, a büntetés kérdéséről pedig, mely köztünk vita tárgyát képezte, csak mellékesen szó'. Azonban daczára annak, hogy „J. K." nem azon kérdést tette fel Wahlbergnek, melyről a vita folyt, Wahlberg válasza elegendő támpontot nyújt arra nézve is, hogy helyes azon álláspont, melyet e kérdésben elejétől kezdve elfoglaltunk. Wahlberg többek közt ezeket mondja: „Schonder Versuch wird mitder Strafe des vollendeten Verbrechens des Hocbverratbes bedroht." Tehát az osztrák javaslat is egyenlően bünteti a felségsértésnél a kísérletet a bevégzett ceelekménynyel, vagyis a felségsértésnél ezen javaslat sem von határt a bevégzett és a kísérleti cselekmények közt. Hogy az osztrák javaslat másrészről mikép határolja el a kísérleti cselekményeket az előkészületi cselekményektől, hogy e tekintetben melyik szabatosabb, az osztrák-e vagy armagyar: az hálás vita tárgyát képezheti majd akkor, ha a törvényjavaslat különös része bírálat alá fog vétetni. Most csak arról van szó, hogy botrányos ellenmondás-e az, bogy a 127. §. a kísérleti cselekményt súlyosabban bünteti, mint ahogy a 65. §. a kísérlet büntetésének maximumát megszabja. Már pedig ezen „ellenmondást" maga Wahlberg is, mint fennebb láttuk, az osztrák javaslat egyik sarkpontjaként állítja, fel. Sőt még tovább is megy és azt mondja: „Es ist nicht zutreffend, den im §. 89. bezeiebneten Angriff auf das Lében des Kaisers, welcher mit dem Tode bedroht ist, dem im deut8chen Iteichsstrafgesetze §. 80. hervorgehobenen Versuche des Mordesan dem Kaiser gleichzustellen. Ein Angriff auf das Lesen des Kaisers umfasst nicht nur den Mordversuch, auch denVersuchdes Todtvchlages nach §. 224. Der Passus: „wenn ein Angriff auf das Lében unternommen wurde," ist nnr eine Variante der Gesetzesstelle im §. 89. Z. 1.: „wer ea unternimmt den Kaiser zu tödten." Beidé Gesetzesstellen bezeichnen die identische Versuchshandlung, welche in der Strafe den ausgezeichneten Fallen der vollendeten hochveratherischen Unternehmnng gleich gestellt wird." Tehát az osztrák javaslat e tekintetben még messzebb megy, mint a német és a magyar javaslat. Ezzel teljesen megfeleltünk a „J. K." azon hozzánk intézett kérdésére is, váljon elhiszszük-e már most, hogy „a két javaslat közt különbség, még pedig lényeges (!) különbségvan." Igenis elhiszszük, ha a kérdés a „J. K." kedvelt taktikája szerint ily általánosságban tétetik fel, mert hiszen ki tagadja, hogy „a két javaslat közt" van különbség ? Ha ellenben a rJ. K." azt kérdezné tőlünk, váljon most már, miután Wahlberg nyilatkozott, elhiszszük-e azt, amit ő (a „ oly nagy határozottsággal tető-törvénykönyv javaslat §§-a botrányos és kirivó nak egymással és e mia kell adni a javaslatot a i .IUKK: erre azt feleljük, hogy ezt nemcsak e sorok irója nem, de egyáltalában soha. senki sem fogja neki elhinni. A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a biintető'törvénykönyv javaslata iránti vélemény kidolgozása végett kiküldött bizottság tizedik ülése. (Decz. 19-én.) A mult ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, tárgyalás alá vétetett az 50. §. első bekezdése, mely azt mondja, hogy a közvetítő intézetben letartóztatott egyéneket, ha jó viselőtök és ezorgalmok által javulásukra a reményt megerősítették, az igazságügyminiszter szabadon bocsáthatja. Előadó utal arra, hogy a hosszú idejű büntetéseknél visszaélések származhatnak azon körülményből, hogy a közvetítő intézetben töltendő idő minimuma nincs meg határozva. Ennek alapján határoztatott, hogy a közvetítő intézetből való elbocsátás módozatai az e tárgyban kibocsátandó rendeletben közelebbről Írassanak körül. Tárgyalás alá vétetvén az 50. §. második bekezdése, mely igy hangzik: „Feltételes szabadságra bocsáthatók azon egyének is, kik 3 évnél rövidebb, azonban 1 évet felülhaladó fegyházra vagy börtönre, vagy másnemű szabadság büntetésre Ítéltettek, ha a 46. §-ban meghatározott egyéb feltételen reájok nézve léteznek." előadó indítványára határoztatott, hogy miután az 50. §. 2. bekezdésében kifejezve látszik lenni azon eszme, hogy nem csak azok, akik fegyházra, börtönre, vagy fogházra, hanem azok is, akik államfogházra vannak Ítélve, feltételes szabadságra bocsáthatók; minthogy továbbá az államfogházra elitéltek nem tehetnek eleget a 46. §. azon követelménynek, miszerint szorgalmuk által javulásukra alapos reményt nyújtsanak: ennélfogva az 50. §. 2. bekezdése a bizottság véleménye szerint a* tiílamfogbázra ítéltekre nem alkalmazandó. Tárgyalás alá vétetvén az 52. §-nak azon I rendelkezése, miszerint a feltételes szabadságrabocsátást az igazságügyminiszter bizonyos ese| tekben visszavonhatja, a bizottság azon vélemé! nyét fejezi ki, hogy ezen teendőt is czélszerűbb I volna, valamint a feltételes szabadságrabocsátás ! körüli egyéb intézkedéseket is bizottságra bizni. Az 57. §. elfogadtatván, tárgyalás alá vétetett a pénzbüntetések hovaforditásának kér' dése, mire nézve a bizottság abtan állapodott meg, hogy czélszerűbb volna a pénzbüntetéseket a szegény alap helyett szegény sorsti foglyok támogatására fordítani kiszabadulásukkor, különösen oly módon, hogy az ily szabadlábrahelyezettek becsületes foglalkozás nyerésében támogatatnának, és fiatal foglyok számára javító intézetek tartatnának fenn. Végül tárgyaltatván a fegyház-és a börtönben való dolgoztatás kérdése, Friedmann azon inditványt teszi, hogy a fegyházban levő fegyenczek is, csak saját beleegyezésükkel alkalmaztathassanak munkára a fegyházon fcivül, és indokolja ezen nézetet azzal, hogy a fegyházon kiviili dolgoztatás az egyik fegyenezre nézve, kedvezmény lenne, mivel az, eshetőleg szabad levegőben történik, a másik fegyenezre pedig igen nagy hátrány lenne, mivel becsületérzetét sértené, és jövőjét nagy mértékben károsítaná. Ennek ellenében az előadó felhozta, hogy a fegyházon kívüli dolgoztatás a kényszerjavitás egyik követelménye. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a bizottság többsége a törvényjavaslatban foglalt módozatot fogadta el. Ezzel befejeztetvén a 3. fejezet tárgyalása, az ülés bezáratott. XI. ülés december 21-én A mult ülés jegyzőkönyve hitelesittetvén, elnök Dr. Környei Ede jelenti, hogy a IV.