Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 54. szám - A magyar büntetőtörvénykönyvi javaslat indokolása. 4. [r.]

— 413 — az eltiltás a különös szakértelmet kívánó foglalkozástól. A politikai jogok gyakorlatának feltiggesztése és annak kimondása, hogy valaki hosz-zabb vagy rövidebb ideig nem viselhet közhivatalt ezen tételek folytonos tárgyai a vitának. . A közönség nem látná biztosítva az igazságot, ha annak alkalmazása oly egyénre bízatnék, ki fegyházra Ítéltetvén, kiszabadultával vagy rövid idő mnlva, mások fölött lenne hivatva Ítélni. A politikai jogoknak a közérdeknek megjelelő gyakorlata iránt nem bír biztosítékot az állam oly egyénben, a ki például hűtlenség miatt elitéltetvén, büntetésének kiállása után, azonnal a törvényhozó testületben foglalna helyet. Ezen tények képezik a legerősb érvet a mellett, hogy az állam a büntetésüket kiállott bűntettesekkel szemközt, bizonyos tekintetben, és egy időre mintegy védelmi állásban marad; melyet csak az esetben adhat fel, ha az illetők rövidebb vagy hosszabb ideig szabadon lévén: ez alatt oly büntetendő cselekményt nem követtek el, mely a bizalomnak további felfüggesztését szükségessé teszi. Ez ellen felhozott ellenvetés, hogy a hivatalképesség a honpolgárság inhaerens sajátsága s ez okból nincs joga az államnak azt, a honpolgártól elvonni tagadásba vétetett és megczáfoltatott. A közhivatalnok nemcsak az állam polgára, hanem annak különös megbízottja is a ki az állam czéljai és érdeke szerint, az államhatóság egy részét gyakorolja. Ily hivatás, különös biztosítékot kíván aunak részéről a kire az bizatik. Nem annyira az állampolgári minőségek, hanem egyéb kelléis szükségeltetnek arra hogy valaki azon kivételes helyzetbe hozassék, melyben mások felett hatósági cselekményeket gyakorolhat az állam nevében. Lényegben ugyanez áll a politikai jogok gyakorlatának elvonására nézve. A politikai jogok birtoklása sem feltétlen íolyamánya a honosságnak, hanem a törvény által meghatározott feltételekhez kötött jog. E feltételek épen abban találjuk jogosultságukat, hogy az állam meggyőződése szerint, — ezek által kerültetik el a visszaélés, vagyis a jognak használása nem az állam érdekében hanem annak érdeke ellen, a mellékbüntetések vagy mint bizonyos becstelenitő büntetéseknek törvényszerű következményei, vagy mint bizonyos büntetési nemeknek becstelenitő folyamányai állitattak fel, s foglaltak foglaltak helyet a különböző büntetési rendszerekben. A törvényjavaslat szövegezésénél nem volt irányadó, sem becstelenitő büntetési nemeknek sem a büntetés becstelenitő következményeinek szempontja. Nem a büntetés, hanem a bűntett az, a mi becstelenit; a büntetés éppen ellenkezőleg megszünteti a büntettet; az, a ki bűnhődött, az ene okul szolgált cselekménye miatt nem tartathatik többé becstelennek. Ha az állam bizonyos személyre nem bizza ügyeinek elintézését akar azért, mert nem találja fel benne a szükséges szellemi vagy egyéb tulajdonságokat: akár pedig azért, mert bizonyos, körülmények bekövetkezésétől tételezi föl különös bizalmának azon egyénre ruházásat; ez esetben csupán azt mondja az állam, hogy a büntetését kiállott egyén és a közhivatalra nem képesített többi tiszteBéges polgárok között nem tesz különbséget; a mi nem sérti senki becsületét, csupán azon biztosítékokkal övedzi körül a közérdeket melyet az állami cselekvények a közérdeknek megfelelő vezetésére nélktilözhetleneknek lát. Régibb törvényeink mind a hivatalvesztést, illetőleg a közhivatalt képesség elvonását, mind pedig a politikai jogoktól való megfosztást sok esetben rendelik. A jogelvonásnak e mindkét neme bennfoglaltatott az infamiában, melynek azonban még egyéb következményei is voltak. Ujabbkori törvényeinkben nem fordul ugyan elő az iníamia mint büntetés, sem mint más lüntetésnek folyamánys^e a hivatalvesztés, illetŐ'eg a képtelenités közhivatalra, vagy közszolgalatja, val.' rjuut a politikai jogok gyakortainak elvonása, legtjabb törvényünkben is rerdeltetik. A kiemelt mellékbüntetések megengedhetőségén felül fontos kérdést képez azon korlátozásoknak tartama, melyeket a törvény a mellékbüntetésekkel egybeköt. Mtddig terjed az államnak azon joga, mely az alatvalóijogainak büntetésképeni korlátozására jogosítja? A közjog területe képezi-e a jogosítvány határait, vagy átnyúlhat az a magánjog területére is? A törvényjavaslat nem lép be amagánjog spherájába, és nem foglaltatik itt oly korlátozás, mely a magánjog megszorításának jellegével bírna. Kivételt csupán az 57 §. c) pontjában meghatározott rendelkezés képez, mely szerint a hivatalvesztésére itélt, gyámi és gondnoki minőségét is elveszti, s azt, ha poltikai jogai felfüggesztésére is ítéltetett — e felfüggesztés tartama alatt, ha pedig erre nem Ítéltetett szabádságbüntetésének tartama alatt nem viselheti, mely kivétel indokát találja azon kötelezettségben, melylyel az állam az önképviseletre nem képesítettek, a kiskorúak a gyönge elméjűek, az állam leglelsőbh gondnoksága alatt levők iráni tartozik. A törvényjavaslat intézkedései szerint, a politikai jogok felfüggesztésével rendszerint egybe van kötve a hivatalvesztés is; ellenben a hivatalvesztésnek van több esete, melyekben a politikai jogok gyakorlata nem függesztetik fel. Ez indokát találja abban, hogy a cselekmény természete szükségessé teszi ugyan az illetőnek hivatalától való elmozdittatását, de nem forog fenn a veszély arra nézve, hogy politikai jogainak gyakorlatával visszaélne. Ily esetben szabad ságbüntetésének kiálltával hivatalképességét azonnal visszanyeri. Intézkedni kellett továbbá a törvényjavaslatban az iránt is; a) váljonkötelezőlegrendeltessék-e a mellékbüntetések alkalmazása, vagy pedig a bíró belátására bizassék azok alkalmazása, vagy mellőzése? b) hogy mely ideig tarthat e jogok korlátozása, s nevezetesen, hogy a hivatalvesztésre itélt véglegesen elveszti-é hivatali képességét? Minden oly esetben, melyben a főbüntetésen kivül az 57 §-ban meghatározott valamelyik mellékbüntetés szükségesnek mutatkozik, azt a biró a törvény erejénél fogva fogja alkalmazni. Ha a cselekmény olyan, mely kínálja a föltevést, hogy a bűntett bűnhődött elkövetőjének közhivatalba lépése a polgárok bizalmával találkozzék; vagy ha azon nagy érdekek tekintetében, melyeknek oltalma nem téveszthető szem előtt, a bünhödésen kivül még egyéb biztosíték is szükséges; ez esetben a mellékbüntetés alkalmazását, az elkövetett cselekmény természete követeli, míg ellenben ha a cselekmény nem bir ily sajátsággal: ez esetben e mellékbüntetések alkalmazásának egylátalán nem lehet helye. Az enyhiíő körülmények, melyek a concret esetben fennforoghatnak, alapos indokait képezhetik a jogkorlátozás tartamának megrövidítésére, s e tekintetben a birót illeti a megállapítás ; de nem változtathatják meg e körülmények a cselekmény jellegét, a cselekvő intentilójának a tettben nyilvánuló aljas voltát. A csalás, aljas cselekmény marad, bár enyhítő körülmények között követtetett el. De nem állithatni, hogy a népnek, a csalás elkövetője iránti bizalma nem ingattatott meg, s hogy megnyugvással látná öt néhány nappal a börtönből kiszabadulta után; mint birót ítéletet mondani mások joga, vagyona, szabadsága és becsülete fölött. Ha ily esetekben nem a törvény határoz-e hivatali képtelenség fölött, hanem az ez iránti határozat a biró belátásától tétetik függővé, ez nem lehetne másként magyarázható, mint az által, hogy a törvényhozó nem tartja minden körülmények között helytelennek, hogy a csaló büntetésének kiállása után azonnal közhivatalba lépjen. A tartam tekintetébon nem fogadtatott el azon nézet, hogy az egyszer elkövetett, bár aljas bűntett, egész életére képtelenné tegye a tettest akár a közszolgálatra, akár a politikai jogok gyakorlatára. A helyes törvényhozási politika az életfogytig tartó jogvesztésnek ellene szól. A társadalom nem lehet engesztelhetlen azok irányában, a kiket kénytelen volt egy izben megbüntetni; sőt ellenkezőleg neki kell nyújtania a támogató kezet, mely a sújtottakat erkölcsi törekvéseikben segítse és gyámolitsa. Ezt nemcsak az elitélt egyén, hanem önönmaga érdekében is kell tennie, mert épen a társadalom nyer legtöbbet az által, ha méltatlan tagjai hasznos polgárokká válnak. A rehabilitatioról, mint külön intézményről annál is inkább kell szótanunk, mert a jogvesztés tartamának az itélet általi megállapítása helyett, a rehabilitationalis eljárás, az ujabb időben több oldalról ajánltatik. Ez alkalommal azonban csak az volt indokolandó, hogy a jogvesztés csak ideiglenes lehet. Ezt elfogadván alapeszméül, ebből termé szetesen foly, hogy az idő meghatározásánál a concrét esetnek kell irányadónak lenni. A törvényjavaslat által jelzett minimum és maximum közötti tér elég nagy arra, hogy a biró a mellékbüntetéseket mindenik eset, és mindenik büntettés individuálitása szerint, igazságosan s a czélnak megfelelőleg állapíthassa meg. A tartamnak meghatározásával nem lehet alaposan foglalkozói a nélkül, hogy azon kérdés fel ne vet1 essék : váljon nem helyesebb-e a rehabilitationális rendszer, a tartamnak a törvény, illetőleg a biró általi megállapításánál? Nem tagadhatni hogy a franczia rendszer alapgondolata helyes. A bűntettesnek vissza* helyezése a jogok telyes élvezetébe, a fogság tartama alatti, és azutáni viseletétő, e továbbá a büntetendő cselekmény által okozott károk megtérítésétől, illetőleg a kártérítés nem teljesítése miatti külön büntetés kiállásától tétetvén függővé : a bűnhődött fogságának kiszenvedése vagy elengedése után is ösztönt nyer teljes rehabilitálójának önereje általi kikűzdésére. A gyakorla tapasztalatai mindazonáltal, francziaországban sem igazolták arendszer helyességét. De nem tagadhatni, Logy az alapgondolat igen helyes, s ez feljogogositja a föltevést, hogy a helyes eszme helyes kivitelére szükséges szervezet is meg fog találtatni. Hogy ezen rendszer a várakozásnak nálunk még sokkal kevésbé felelne meg, mint francziaországban, ezt a két ország közigazgatási szervezetének összehasonlítása kétségtelenné teszi. A mi intézményeink a fejlődés stádiumában vannak; a helyes közigazgatás, a jó intézményeken felül csak hosszabb idő tapasztalatainak, a közegek kellő képzettségének, valamint hivatások fontossága által sugalmazott szellem megszilárdulásának és uralmának eredménye. Ma ezen feltételek nem léteznek még azon mérvben, a mint szükséges arra nézve, hogy azokban a rehabilitationális eljárás sikeres alkalmazásának tényezőjét találjuk; a kísérlet tehát ma még — már ezen szem* pontból sem ajánlható. A jogkorlátozás elvi kérdésén és tartamán kivül lényeges kérdést képez még az: mily bűntettekre, illetőleg vétségekre állapítja meg a törvény a mellékbüntetést? A törvényjavaslat ebbeli intézkedésének legalaposabb indokolását és igazolását képezi azon cselekmények felsorolása, melyekre a mellékbüntetés alkalmaztatása javasoltatik. A felsorolás igazolni fogja azt, hogy azok között nincs egyetlen oly bűntelt vagy vétség, melynek tárgyi természete nem indokolná a kérdéses intézkedést. I. A politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése és a hivatalvesztés a törvényjavaslat szerint, a következő esetekben állapíttatott meg: 1. a felségsértés valamennyi eseteiben-136. §. 2, a király, a királyi ház tagjainak bántalmazása és a király megsértése eseteiben, 137. 139. §§. 3 a hűtlenség valamennyi eseteiben, 148. §. 4, a lázadás eseteiben, 150— 152. §§. 5, a polgároknak választási joga ellen közhivatalnokok által elkövetett büntettek és vétségek valamennyi eseteiben, 181. §. 6, pénzhamisítás esetében, 196. 19S. §§. 7, a személyek szabadságnak magángszemélyek általi megsértés esetében, 314., 316. §§. 8, a lopás büntette esetében 325.,-327., 330 §§. 9 a rablás és zsarolás esetében 333., 334., 339., 340. §§. 10. a sikkasztás és hűtlen kezelés büntettet eseteiben 345. §. 11. az orgazdaság és bűnpártolás eseteiben, 352., 353., 355. §§.