Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 54. szám - A tanuvallomások jegyzőkönyvbe vételénél az egyszerű igenlő feleletek el nem fogadhatók

_ 414 — 12. a közokiraf, hamisítás esetében. 367., 368., 375. §§. 13. acsalárd bukás eseteiben, 389. §. 14. a gyújtogatás valamennyi eseteiben, 396. §. 15. a katonáknak szökésre, vagy a behivási parancsolat iránti engedetlenp.égre, és a védkötelezeteknek ezen kötelességük meg­szegésére irányzott csábítása valamennyi esetei­ben, 425. §. 16. a hivatali büntettek és vétségek valamennyi esteiben, 446. §. 17. az ügyvédi visszaélés valmennyi eseteiben a 150. §-ban meghatározottnak kivételével. 452. §. II. A hivatalvesztésnek a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nélkü a következő esetekben volna helye, a király, a királyi ház tagjainak bántalmazása és a király meg­sértése esetében, 138. §. 2. a lázadásnak a 151 152 §§. alá nem tartozó eseteiben. 160. §. 3. a közhatóságok vagy közhatosági köze­gek elleni erőszak valamennyi eseteiben 165. §. 4. a polgároknak választási joga ellen el­követett büntettek és vétségek valamennyi ese­tében, 181. §. 5. a személyes szabadságnak, a házjognak, továbbá a levél és távírda titoknak közhivatalnokok általi megsértése minden ese­tében, 195. §. 6. a hamis tanuzás és hamis eskü esetében, a zsemérem elleni büntettek és vét­ségek valamennyi esetében,237. §. 8. az ember élete elleni büntettek és vétségek összes eso'.ei­ben 278. §. 9. a személyes szabadságnak magán­személyek általi megsértése minden esetébeu 316. §. 10. a lopás vétsége eseteiben 330. §.11. a zsarolásnak a 338. §-ban meghatározott esetei­ben 12. a sikkasztás és hűtlen kezelés esetében — 342., 345., és 347. §§. 13. az orgazdaság és bűnpártolásnak — a 352., 355., és 356. §§-ban meghatározott eseteiben. 14. a csalás vlamennyi eseteiben 364. §. 15. a magánok­irat hamisítása valamennyi eseteiben 378. §., 16. az orvosi és községi hamis bizonyítványok kiállítása és használata esetében — 385., 386. §§. 17. a szándékosan okozott vizáradás vala­mennyi eseteiben 402. §. — 18) a vaspályák, hajók, távírdák megrongatása és egyéb közve-8zelyil cselekmények esetében, 406.. 409. §§. 19. a foglyok megszöktetésének minden esetei­ben — 420. §. — 20.) az ügyvédi viszaélés­a 150. §-ban meghatározott esetében; 21. a vétkes bukás vétsége esetében; és 22. a pénz­hamisítás vétsége esetében. III. Csupán a politikai jogok felfüggesz­tésének van helye — a 181. § első bekezdése szerint: polgároknak választási joga ellen elkövetett bűntett vagy vétség esetében. Könyvészet. Az elmebetegség és az elmezavar állapotainak jogi megítélése. A treatise on mentől itnsoundnesz embrecinga, generál view 61 psgchological law. Dr. Francis Wharton. Philadelphia: Kay and Brother. 1873. IV. A kisebbített beszámithatóság a német jogászok közt régtől fogva jeles ellenzőket számlált. Sőt orvosi részről is megtámadtatott, és dr. Jessen azt hozta föl érvül ellene, hogy itt a jogászi beszámítás összetévesztetik az er­kölcsivel. Felmentés és több évi szabadságbüatetés közt, mire a biróság a kisebbített beszíutitás esetén is ítélhet, s egyátalán a felmentés és büntetés közt oly mélység tátong, mely min den fokozatos átmenetet tilt. A jo gász i be­számítás hirtelen elenyészik, mig az e r k ö 1-c s i beszámithatóság az elme háborodást min­den fokozásaiban még követheti. Ennél fogva lehetetlen, igy okoskodnak az ellenfelek, hogy az erkölcsi felelősség fokozatos kisebbedését, vagy az elmbetegség fokozatos nagyobbadását a büntetések megfelelő fokozataival lehessen utói érni. Bár ezen bizonyítást nem fogadja el. El­ismeri ő is, hogy a jogászi Beszámítás és bün­tetés kimérés nem foglalható össze az erkölcsi­vel. A különbség a kettő közt azonban nem abban áll, hogy a jog az erkölcsi beszámitást nem akarj a, hanem inkább abban, hogy azt csak bizonyos pontig érvényesítheti, mert a jog csak bizonyos külsőleg jelenkező könnyeb­ben megállapítható mozzanatokhoz tarthatja magát, melyek a személynek és akaratának megítélését a bűnös cselekmény pillanatában csak megközelítőleg teszik lehetővé. Ez oknál fogva a jog sok esetben kifogja zárni a jogi felelősséget, hol az erkölcsi két­ségtelenül fönáll, igy pl. midőn valaki más nem ugyan közvetlenül bír blinös cselekményre, de oly nézeteket ápol benne, melyek őt vég­tére is bűnre indítják, és igy áll az is, hogy sok esetben, hol lélektani vagy erkölcsi szem­pontból a nem teljesen épelméjű személyek bű­nösségéről szó lehet, az állam részéről az „in dubio pro reo" ismert elvnél fogva a büntetés nem lenne helyén. De ezzel nem az bizonyít tá­tik, hogy az elme mind en rendellenességénél az állam részéről semmiféle büntetés ne alkal­maztasssék. miáltal a biró azon kényszerhely­zetbe jönne, hogy vagy a teljes törvé­nyes büntetést mondja ki, melyet tulajdonké­pen igazságtalannak tart, vagy teljes bünte­lenségct, mely époly kevéssé felel m2g az igaz­ságuak. A veszély, mely a kisebbített beszámí­tás jogászi elismerésével egybe lenne kötve, nem is annyira az elvben, mint annak ferde alkalmazásában rejlik. Nagy veszélyt lát e tekintetben Berner a könnyen lábra kapható érzékenykedési gya­korlatban, mely által a büutetőtörvény szüksé­ges komolysága gyengittetnék. Kisebbített be­számithatóságról szólnak ugyanis nemcsak kez­dődő elmebantalom eseteiben, hanem oly egyé­neknél is, kik szorongatott helyzetben vagy felizgatott állapotban vannak, ámde ily nézet mellett következetesen épen a visszaaeső bűnö­sök részesittetnének enyhébb büatetésbcn, mert ha valami, ugy bizonyára a vétkes és bűnös szokás képes az akaratot megszorítani. Itt tagadhatlanul a kisebbített beszámit­hatóság elméletének egyik hibájára történik utalás, mely gyakran elkö.etteiik, de nem ma­gában rejlik. Ha az igazságszolgáltatásnak megengedtetik, hogy minden további támpont nélkül kisebbített beszámithatóságot, vagy a mi a lényegen nem változtat, akarat megszorítást vegyen fel, akkor az hatáskörét könnyen túl­lépi, vagy legalább arra indíttatik, hogy az akaratbeli szabadságot miután minden emberi akarat csak viszonylagosan szabad, és többé ily módon felmentett egyén mint elmebeteg gyámság alá helyeztessék-e vagy tébolydába küldessék, akkor a bizonyítás terhe megfordítva áll; akkor a szellemi egészségről való kétely nem mutatkozik elégségesnek, és igy azon egyén mely veszélyes gonosztevőnek hizonyult be, tel­jes szabadságát élvezi, hogy ujabb bűnt kö­vessen el, és esetleg talán ujbol szabad lábon maradjon. A szakértők joggal helyeznek nagy súlyt az elmebetegségre való öröklési hajlamra. De teljes joggal vethető föl a kérdés : hogy a társadalom olyanoknak, kiknek családjában el­mebetegségi esetek fordultak elő, szabadságot adjon-e arra hogy bűntelenül gonoszságokat követhessenek el ? Wharton szerint a társadalom ily esetekben fel van jogosítva oly személye­ket, kik bünős cselekményt követtek el, de elmebetegség miatt felmentettek, határozatlan időre vagy egész életökre tébolydában letar­tóztatni, mely eljárás által az illetők sokkal ke­ményebben sújtatnának, mint bizonyos megha­tározott tartamú büntetés által. Valaki pl. bü­nős megtámadással (assauh) vádoltatik oly tör­vényhozási területen, hol a törvény elmebeteg­ség fennforgása esetén kimondja, hogy az il­lető egy nyilvános tébolyda fenyítő osztályába küldessék. Ha pusztán az „assault" végett ítéltetnék el, büntetése mérsékelt pénzbírságból vagy rövid fogságból állna ; de ha elmezavar miatt felmentetik, egész életére tébelydában tartóztatik le. Ez által Wharton az „in dnbio pro reo" elvet nem akarja alkalmazni a kétes, elmezavar esetére, mert az elmebeteg, kiben nincs meg a szabad akarat, nem lehet se bü­nős, se ártatlan s a védelem itt azt állítja, hogy vádlott a törvény hatás körén kívül áll. Bár ezen érvelést nem tartja elfogadhatónak, sze­rinte a tétel „in dubio pro reo" fenáll alapjá­ban minden igazságos fenyitő törvényre nézve. Hol az állam jo^ra nem világos arra nézve, hogy valakit a büntetéshez való jogától meg­fosszon, ott az állam közbelépése nem 1 e he t he­lyén, vonatkozzék bár a kétely akár a bűnös ségre, akár átalán véve az állam jogara. Whar­ton ugy tartja, hogy mindazon egyének, kik elmezavarban büntettet követtek el, a bűntett minőségéhez ésnagyságáhozképest az állam által bizonyos nevelő fogságra ítéltet­hessenek. Bár ezzel ellenkeiőleg a tételt igy állítja fel: kétségtelenül elmebetegek nem ké­pezhetik a fenyitő törvény tárgyát; olyanok pedig, kiknél kijebbitett beszámitha­kevésbé kényszerítő indokok befolyása alatt itóság vétetik föl. ha ez utóbbi ál áll oly mértékben korlátoltnak tekintse, mely landó lelki állapoton alapszik mellett rendezett és biztos büntető igazságszol­gáltatás nem állhat fenn. „Könnyen megtörtén­hetnék, hogy egy iszonyú tett csak azért, mert a tettes annak elkövetésekor ittas állapotban volt, sokkal enyhébben büntettetnék, mint az, mely ugyan józan állapotban, de egyébkép te­temes enyhítő körülmények közt, követtetett el." Másként áll a dolog oly rendellenes testi és lelki állapotoknál, melyek közludóinásulag az ember akaratát és hangulatát oly na^y mér­nemis enyhébb vagy kisebb, ha­nem egyátalában másnemű bünte­téssel fenyítendő k, mint a közön­séges teljesen egészséges bűn­tevők. Ennek teljesítésére a nevelő büntetés lenne hivatva. Közli Dr. K. L. Belföldi jogesetek. tékben képesek befolyásolui, hogy méj az aka- V^ raterős egyén sem óvhatja meg teljes független­ségét. Tapasztalni ezt olyauoknál, kiknek vére j epe vagy húgy alkatrészek által van fertőzve, j és kik e miatt oly izgatotísági állapotba esnek, hogy attól a legerélyesebb önnralás mellett sem tudnak szabadulni, sőt időközönként tébolyro­hamok által lépetnek meg, kétségtelenül min­denkitől követelhető, hogy ily testi okodból származott elhangoltságon is uralkodjék, ésjo­gászilag véve az nem tekinthető bizonyos fo­kig másként, mint bármely más erős indok a bünős tett elkövetésénél. De ily állapotok hosz­szu tartam után oly erős befolyást gyakorolhat­nak az egyénre, hogy akaratszabadságról, mi­nőt a jog átalában mindenkinél föltesz, szó nem lehet. Az alternatíva, miszerint ily esetben vádlott felmeatessék-e vagy a teljes törvényes büntetéssel sujtassék, a beszámithatóság kér­désénél is követendő azon helyes szabálynál fogva, hogy kétség esetén vádlott j a v á r a kell ítélni, rendesen felmentésre fog vezetni, — ez pedig époly aggályos a közbiztonságra mint veszélyes az erkölcd nevelés szempontjából. Midőn pedig a polgári törvényszék rendeli el a vizsgálatot arra nézve, hogy az tanuralhmáínlc jegyzőkönyvbe rételénél az egyszerű igenlő feleietek el nem fogodhatók. Szeknlesz és Heira kereskedői czégnek, mint felperesnek Teodorovics született Zuvi­csis Helén alperes elleni 368 frt 74 kr tőke tartozás és járulékai iránt a nagybecskereki királyi tőrvényszók előtt folyamatba tett s ren­des eljárás szerint lefolytatott perben az em­lített királyi törvényszék 1874. évi február 7-én n89/873 szám alatt következő Ítéletet hozott: Alperes tartozik 368 frt 74 kr tőkét, ennek 1872. évi Január 2-tól számítandó 6°/0 kama­tait, valamint az ítéleti bélyeggel együtt 36 frt 52 krra mérsékelt perköltséget 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett felperes kereskedőczégnek megfizetni. A képviselők mnuka dija saját feleik irányában 25—25 frttal állapittatnak meg. Indokok. Az alperesi kifogás alá, az időközben változott körülményeknél fogva, nem eső Barach Mór, valamint a pts 173 ik §. ha­sonlatosságához képest a prts 193. §. alapján a tanúskodásra alkalmas Schwarz Simon hit alatt letett egyhangú vallomásai, a felperes

Next

/
Thumbnails
Contents