Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 54. szám - Észrevételek a magyar büntetőtörvénykönyv javaslata felett. 2. [r.]

411 -melyet, okvetlenül a legszigoiubb büntetéssel kell büntetni 8 annak belsőfokozata'ne legyen. A fegyház mellett felvétetett az államfog­ház is, a mely a bűntettekre nézve a belső vagyis indokbeli különbség tekintetbe vétele folytán állapíttatott meg. De habár az által a büntettek aljas és nem aljas indokokból szárma­zottakra osztattak fel, még e mellett az erköl­csi sülyedés fokozatának méltatása és romlott­ságrai tekintetek szemelőtt. tartásával a fegy­házon kivül a „börtön" is vétetett fel a bün­tettek büntetésére. Ilyen büntetési rendszer mellett s a javas­lat azon intézkedésével szemben, amely a bíró­nak azonfelül igen tág hatástkört is ad a bünte tések kiszabására, nem létezik semmi, a mi a büntetési nemek osztály szerinti felállításából bármi hátrányt idézhetne elő. De mellőzve vannak azon bajok is, a melyek a bűntett büntetésének magas minimá­lis megállapításából származtak. A javaslat ugyanis a lehető legalsóbb fokú tételt vette fel ugy a fegyház mint a börtönre nézve, t. i. az elsőre 2 évet, a másodikra 1 évet. Leszál­hatott ennélfogva s az egyes bírói cselekmények büntetés-tételének megállapításánál a tett külső eredményéhez mérten alacsonyabb fokra s a mellett a tett minősége tekintetéből minőségi­leg mégis szigorúbb büntetést alkalmazhatott. E mellett a vétségek büntetésének fokát nem alkalmazván a büntettek büntetésének minimá­lis idejéhez, a kettő között szigorú mennyi­ségbeli különbséget megszüntetett ugyan, de a bűncselekmények természete és valóságos tény­állapota szerinti megbüntetését tette lehetővé. Az átmenet tehát a bűncselekmények egyik osztályából a másikba fokozatosan történhetik s a közbe eső bűncselekmények minőségükhöz képest büntethetők, minélfogva az annyira szük­séges és nagy jelentőséggel bíró individuális szempontok minden esetben tekintetbe vehetők voltak és tekintetbe vehetők lesznek. Ezen felül a javaslat nem csupán egy osztálynak büntetéséhez kötötte, a jogkövetkez­mények alkalmazását, hanem kiterjesztette azt a vétségekre is. Meglehet, hogy ezt ellenmondás­nak hiszik, a midőn csekélyebb bűncselekmé­nyeknél is oly súlyos következméuyek alkal maztathatnak, a melyek talán magával a tettel arányban sem állanak. Azonban ezen ellenmon­dás csak is látszólagos, mert a vétségek kö­zött is fordulnak elő bűncselekmények, amelyek büntetése nem egy pár hónapra terjed, mint 276. 338. 376. 378. 381. 383. 385. §§.-okban megállapítottaké, és mert nem a büntetés az a mi a jogkövetkezmények megállapítására irány­adó, hanem a bii r cselekmény ön maga. A mely bűncselekmény aljas indoka erkölcsi­leg romlott forrásból veszi eredetét, az már az elkövetés által megbélyegzi a tettest 8 nincs összefüggésben a tett terjedelmével; minélfogva kisebb büncselekvények is lehetnek aljas in­dokuak és így az aljas indokkal összekötött jogkövetkezmények azokra is hogy kitérj esztess­nek a cselekvények természetéből következik. Ezek szerint csakis helyeselni tudom a javaslat ezeu intézkedését, a mely megfelel az igazságnak és egyszersmind tenyészteti a hármas felosztással járt azon bajt, hogy a jog­következmények csak is egy osztály bűncselek­ményeit érik akár illett azokra akár nem, s nem alKalmaztatott ott a hol kellett volna. A hármas felosztásnak azon rendszere kö­zött tehát a melyet a franczia büntetőtörvény­könyv tárt elébünk, és a hármas felosztás azon alkalmazási módja között, a mint azt a magyar büntetőtörvénykönyvi javaslat tünteti fel, nagy, sőt óriási a különbség. Amannál töménytelen hibák és hátrányok jelentkeztek az osztályozás felállításával, —emennél azon hibák és há trányok mind megszün te tv elettek,• ott az osztályzati elv volt az irányadó és főleg szem előtt tartott, — itt az csak mint eszköz a megnevezésekre használ­tatott fel. Ha ennél fogva ama rendszer elveten­dőnek mondatott ki, ezen a javaslat által használt módozat mellett a hármas felosztás többé meg nem támadható, és én, ki ama rend szernek szintén ellenzője voltam és vagyok, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon alakban, a mint azt ajavaslat alkalmazta, az ellenveté­sek lehetőségét kizárta, mert elhárította miud­azoa hátrányokat, a melyek a há-mas felosz­tás megtámadására alkalmat adtak. Kétségtelenül igaz az, a mit Binding mond a németországi büntetőtörvénykönyvi ja­vaslatról irt kritikájában tngy valamely cse­lekmény csak akkor lesz és lehat valósággal bűntett vagy vétség, a midőn az birói ítélettel mon­datik ki olyannak, miután az lehet nem bűnös cselekmény is, de azért ebből egy általában nem következik a hármas felosztás elvetése és az, hogy a törvényhozó szintén igy ne gondolkoz­zék és megne jelölhasse azon eriteriumokat, a melyek mellett a bíró az illető büacselekményt „bűntett" és „vélség-"nek jelentse ki. Ha ennyi az, a mire a törvényhozás törekszik, akkor le­het ugyan a satyra azon nemével a hármas felosztás ellen élni, hogy az hasonlí az embe­íeknek az iparjegyük szerinti osztályozásához, azonban annak éle nincs, mert nincs tárgya a mit az érne, — mintán az osztályozás nem feltétlen, és ott hol a bűncselekmények belső tulajdonságaival együtt vétetett alapul azok nagy­sága, az nem is alkalmazható. A javaslat pe­dig nem akarja bűntettnek vétetni azt, a mit a biró vétségi büntetéssel sujt, és igy átengedi a bűncselekmény minőségének végleges eldön tését a bíróságnak, ezt mondván indokolásában „A törvényjavaslat ezen szót „kizárólag" használja, a minek értelme minden megszorí­tást lehetetlenné tesz, s egyszerűen és határo­zottan azt jelenti, hogy a mely esetben ki van zárva a bűntett büntetésé­nek alkalmazása, azon esetben ki van zárva a bűntett léte is. Ha büntettet képez a cselekmény, ez esetbei, de kizárólag csak is azon esetben büntethető ez a bűntett büntetésével, s ha nem bünte hetik a cselekmény ily büntetéssel, akkor az nem is képezhet büntettet." Bemer a nemét bír. büatető törvény­könyv feletti bírálatában a hármas felosztás h i á n y a i t ostorozza, dc kű lati életben felhasználható ellen nem kell ki; ugy szintén H a­berrlin is azt, a törvényhozásra nézve alkalma­tosnak mondja, s H y e is habár a hármas felosztás franczia rendszerét kárhoztatja, mégis azt ama hátrányoktól megmentve alkalmazhatónak tartja és javaslatában alkalmazza is. A hármas felosztás tehát nem feltét­lenül rosz, — hátrányai, a melyek Franczia- és Németországban mutatkoztak, annak nem elvá­laszthatlan sajátságai, s miután az a gyakorlati életben sikeresen felhasználható előnyökkel bir : a javaslatnak azon intézkedését, hogy a hármas felosztást elfogadta azon módon, a mint azt fentebb előadtuk, kifogásolni nem lehet. Dr. Csukássy Károly, kir. alügyész Budapesten. A budapesti ügyvédegylet, A budapesti üyyvédcyylet III. szakosztálya által a büntetőtörvénykönyv javaslata iránti vélemény kidolyozása véyett kiküldött bizottság hetedik ülése. (Decz. 7-én.) A jegyzőkönyv hitelesittetvén, Dr. Csu­kássy Károly előadása alapján az államfogház és a pénzbüntetés észrevétel nélkül elfogadta­tott. Következett ezután az egyes szabadság­büntetések főbb jellemvonásainak tárgyalása. Felvétetvén először is a fegyháznak 15 évi maximuma és két évi minimuma, az elő­adó mindkét szabványnak elfogadását inditvá­nyozzs, Stiller elfogadja a 15 évi maximumot de a minimumra nézve 3 évet kiván megállapit­tatni, mert ez oly súlyos büntetési mm, hogy 3 évnél rövidebb időre aligha lesz tanácsos azt kiszabni, és a büntettek is, melyek fegy­házzal büntettetnek, oly súlyosak, hogy 3 éven lul, kivévén ha túlnyomó enyhítő körtilmé­anyek forognak fenn, nem lehet lemenni. Ennek ellenében kiemeltetett, hogy a fegy­háznál a dolus aljassága döntő ugyan, mind­azoná'tal fordu'hatnak elő körülmények, ahol a fjgyhá?, rövidebb tartama mu'atkozik tanács­nak. A 3 évi min mum megallapkásáoak az volna eredménye, a mi mindenütt mu'atko­zik, a h)l a büntetés tulszigorii, hogy a biró eny hébb minősítést állapit meg o'.y czélból, hogy enyhébb büntetést szabhasson. Tehát a minimum felemelése a büntetés enyhítésével járnak iröltve. Ide vezetett a Code Napoieon, melynek tulszi­gorii büntetései folytán denatu-alisiltattak a bün­tettek. Vannak a törvényjavaslatban büntettek, hol a 3 évi minimum nem kielégítő. Ilyen a gyermekkitétel, a gyermekrablás, a su'yos testi sertés, a hivatali sikkasztás. Felhozatott továbbá, hogy Németországban e kérdésről igen hosszasviták folytak és egy részről 4 évet akartak a fegyház miaimumiul megállapítani és később a német büntető tör­vényköny mégis lement az egy évig. Kiemel­tetett szinten, hogy a minimum lehetővé teszi az átmenetet a börtönre, a mi a magas mi­nimum mellett meg van nehezítve, mert nem­csak a bűntett súlyossága, hanem egyszersmind annak aljas vagy nem aljas jellege is befolyás­sal van a bün ett büntetés nemének meghatá­rozására. Ha a fegyház minimuma magasra emeltetik, akkor bizonyos bűntetteknél, hol in­tensiv büntetés van indicálva, daczára ennek az enyhébb büntetési remet a börtönt kellene választani. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a 2 évi minimum és a 15-évi maximum elfogadta­tott, és kimondatott egyszersmind, hogy ezen maximum a bűnhalmazatra nézve is irányadó. A börtönnek 1 évi minimuma és 10 évi maximuma, valamint a fogháznak 3 havi mi­nimuma és 5 évi maximuma az előadó előa­dása alapján elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetvén a pénzbüntetések 4000 frtnyi maximuma: Stiller ezen összeget fölebb emelni kí­vánná, mivel a pénzbüntetés nemcsak a legcse­kélyebb bűntényeknél szabatik ki, és vannak esetek midőn a kisebb összeg nem sújtaná az illetőt érzékenyen. Az előadó ez ellenében felhozza, hogy pénzbüntetés önállólag csak a legkisebb vétsé­geknél van kiszabva, továbbá hogy, a pénzbün­tetés maximumának emelése által az volna az eredmény, hogy fogság helyett pénzbüntetés szabatnék ki. Nem czélszerü a pénzbüntetés maximumának emelése azért sem, mivel a tul­nagy pénzbüntetések által nem annyira az il­lető bűntettes, mint inkább annak családja és vagyoni helyzete sujtalik. Végül az is neheziti a maximum emelését, hogy a törvénykönyvben meg van állapítva, hogy a pénzbüntetés helyébe kiszabható fogság legfölebb 3 hónapra te­hető. Már pedig ha a pénzbüntetés igen nagy, sokan választanák helyette a három havi fog­ságot. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a több­ség abban állapodott meg, hogy kívánatos a 4000 fttnak 8 ezerre való emelése. Tárgyalás alá vétetvén a relative hatá­rozott büntetési rendszer, az előadó a ruinimum megállapítását elfogadásra ajánlja. Ennek ellenében Stiller, tekintettel arra, hogy nem lehetetlen, miszerint esküdtek fognak ezen büntető törvénykönyv szerint ítélni, a minimum kihagyását tartja czélszerünek, kü­lönösen azon szempontból, mivel az esküdtek sokszor inkább ártatlannak nyilvánítják a vád­lottat, mint hogy a törvényben kiszabott mini­mális büntetésnek alávessék, és ez nem felelne meg az igazságnak. Ennek ellenében felhozatott, hogy ezen ellenvetésre valószínűleg a pestkerületi esküdt­szék adott okot, de ezen esküdtszék eljárása onnan magyarázható meg, hogy az 1848. XVIII. t, cz.-ben a büntetés sanctiója igen ma­gas. A minimum megállapítása mellett szól azon körülmény, hogy vannak bizonyosidők, amidőn az áramlat a tulszigor felé hajlik, más idők­ben pedig az enyhítés felé irányul a közvéle­mény. Mindkét irányzat veszélyes az igazság­szolgáltatásra nézve, mivel a biró kívülről jövő pressiónak van alávetve. Szükséges tehát, hogy a bírónak adjunk bizonyos diretivumot, mely­hez magát tarthassa*

Next

/
Thumbnails
Contents