Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 54. szám - Észrevételek a magyar büntetőtörvénykönyv javaslata felett. 2. [r.]

í Eszrev ételek a „magyar büntetötörTényköuyv javaslata*' felett. II. Első czikkemben érintettem, hogy a franczia hármas felosztás rendszerét az elmélet helytelennek és elvetendőnek találta. Indokolnom kell e tételt. Elvetendőnek tartotta az elmélet e rendszert, mert 1. Nem létezett az egyes osztályok között azon spccificus különbség, a mely őket teljesen és határozottan elválasztaná. A gonosz szándék, a mely szorosan vett bűntényekhez megkívántatik, ezeknek nem volt kizárólagos sajátsága, minthogy az a vétségek csoportjába sorozott bűncselekmények nagyobb részénél is szükségeltetik; a gondatlanság szintén nem képezte a „bűntettek" és „vétségek" közti határvonalat, mert nem gondatlanságból származó bűncselekmények is foglaltattak a .vétségek" alá. 2. Mert a büntetési rendszer megállapítására káros befolyással volt. Felállíttattak ugyanis előbb az e<ész osztályok körvonalai, meghatároztatok, hogy a „bűntett" a „vétség" a „kihágás" kerete meddig tartó büntetési tételeket foglaljon magában, azután az egyes bűncselekmények minden további rendszer, minden tüzetesebb megvizsgálás nélkül Boroztattak vagy egyik vagy másik osztályba 8 szabatott ki reájuk a büntetés foka, a mely azon osztály körében mozgott és mozoghatott. Ezen eljárás közvetlen következménye természetesen az volt, hogy a bűntettekre úgymint a vétségekre és kihágásokra egészen külön büntetési nemek állíttattak fel, a melyek mereven különböztek egymástól és mereven alkalmaztattak a bűncselekmény törvényben meghatározott minősége szerint magára a tettre, a valóságos tényálladéknak kellő méltatása nélkül. A büntetési nemeknek szigorú megkülönböztetését előidézni akaró jelleg azon büntetés nem minimumának és maximumának megállapítására is befolyással volt. A bűntett büntetésének szigora és az azzal kifejezni akart osztályzati különbség nem engedé, hogy annak minimuma kellőleg leszállhatott voina és igy a csekélyebb bűntettek büntetésének kiszabási tere telette összeszorult és majd csaknem megsemmisíttetett, mig viszont a vétségek büntetési maximuma ez által igen is felemelkedett, a melynél fogva elveszett és megsemmisült minden oly válaszvonal, mely az osztályok bűncselekményei között valami lényeges különbséget tüntethetett volna fel. A büntetési rendszer ily módoni alakulásának csak is káros következményei lehettek. Az osztályzatok teljesen önkényes megállapítása folytán sok oly bűncselekmény soroztalott az egyikbe vagy a másikba, a melynél valósággal hiányzottak ama feltételek, a melyek azt a napyobb, a súlyosabb büntetés alá csatolták avsgy a csekélyebbre méltatták. A törvényhozó az előtte lebegett egyes esetek,szerint generalizálta a bűncselekménye ket, azoknak egyes jellemző sajátsága szerint csoportokat alkotott és azután úgy helyezte azokat egyik vagy másik osztályba. Azonban az igy együvé tartozó bűncselekmények között óriási különbségek léteztek, a képzeleti ténválladék igen nagy és lényeges különállást tüntetett fel a gyakorlati életben, s egészen máskép alakultak gyakrau a tények mint a hogy az feltételeztetek. De azért mégis mert az osztályzat megvolt — habár az a törvényhozó képzeletében nem is létezett és attól egészen eltért, azon esetek büntettettek mint bűntett vagy A büntetési nemek az osztályzatok szerint állapíttatván meg, mindazon bűncselekményeknél, melyek az osztályzatba felvétettek, félté t el ez tete 11 bizonyos sajátság, bizonyos tulajdonság. Igy a bűntettnél az aljas indok, az erkölcsi elvetemltltség. Megvolt-e ezen indok avagy nem, létezett-e valójában az erkölcsi elvetemültség, az többé vitatás, megítélés és meghatározás kérdése nem lehet. Hogy az illető bűncselekmény a bűntett osztályába soroztotok, a büntetés neme aljasságot vett-e fel, úgy volt-e az vagy nem, azt a bírónak nem állott jogában kutatni. A töivényszéki esetek számos alakban tüntetik fel ezen meghatározások helytelenségét. Fordu'tak elő esetek, hogy a büntetési nem, | a melyet az osztály birt, nem minden elé | sorolt bűncselekményre volt alkalmazható, hogy j a concret bűntények tényálladéka számtalonszor messzire eltért attól, a mely feltételeztetett és igy ismételve valóságos igazságtatalocságok élloitak be, mivel a merev mégha- | tározás és szabály az esetek birói elbírálását és kellő mérlegelését kizárja. Tévedésen alapulta törvényhozónak ama feltevése, hogy az általa felvett büntettek mind egy jellemück, dee tévedés a felosztási rend-Bzcr kifolyása volt, miután a megállapított osztályokra csak is egy minőségű büntetést szabhatott. Az osztályzati kUlörobBtgck szigorít megtartása végett bekövetkezett magas büntetési minimum a bűntetteknél és magas büntetésimamixnm a büntettekrél és magas büntetési maximum a vétségeknél ismét a büntetési tételek közti átmenetet majd csak nem niegsenimisitctc. A büntettek közé ugyanis a legnagyobb bűncselekmények vétettek fel s azoknak büntetéséül több évvel kezdődő fegyház s kényszer neveléssel összekötött szabadságbüntetes állapíttattok meg, mig a vétségekre sokkal enyhébb s több évre ter jedhető büntetés állíttatott fel. Azon bűncselekményekre nézve tehát, a melyek a bűntett és vétség határain vagy a körül mozogtak, minden közelebbi sajátság hiánya mellett vagy a büntet'ek-vrgy a vétségekhez soialtattak és igy ueyanoiyan tulajdonságú bűncselekmények, a melyek "tulajdorkepen büntettet képeztek, lettek véttscgjié 8 büntettettek soekal enyhébb büntetéssel mint természeteknél fogva reájuk illett volna. Az individuális tekintetek, a valóságos tényálladék ss-erinti méltatások ennélfogva elenyésztek ezen nndsi-eríiél, ami annál súlyosabb volt, mert a büntettek büntetésével bizonyos jogkövetkezmények is voltak ös zekapcsolva s azzal elválaszthatni jártak. A hármas felosztás ily módoni berendezése, ily rendszere ennélfogva úgy az elmélet, mint a gyakorlat által elvettetett és kárhoztatva lőn. A velejáró és tőle elválaszthatatlannak tartott hátrányok oly nagyok és fzembeszokők voltak, hogy a törvényhozások szabadulni óhajtottak tőle s nem egy rendezte be büntetőtörvénykönyvét aképen, hogy az abban elő nem fordult. Igy a SZPSZ, a thürin iai, braunsehweigi, hesseni, hamburgi, lübeki, würternbergi, badeni és az 1843 évi magyarországi. Az ujabb időben azonban ismét bemenetet talált a hármas felosztás a törvényhozási termekbe s a legújabb büntető törvényekben megint felhasználatot osztályozásul. Önkénytelenül merül fel tehát a kérdés, váljon mit kelljen tartannnk a hárn.as felosztásról? A hármas felosztást elítélte az elmélet és a gyakorlat ugy, mint az a franczia büntető törvénykönyvben érvényesült és kinyomatot nyert, elvetette azon hibák és kár os kö ve tk ezm ények folytán, a melyek egy oly berendezés mellett mint az ott jelentkezett, elő fordultak. Azon hibák és káros jelelenségek elniellőzésével önmagában a hármas felosztás nem kárhoztatható. Az elmélet megtámadta azt azért, mert bárányokat látott velejárni, a jogtudósok rosszalták elfogadását, mert a minta, a melyben az előállott, üdvösnek nem mutatkozott. Azonban ama bajok, a melyek a franczia törvénykezés terén a hármas felosztás mellett jelentkeztek, nem olyanok, mik a hármas felosztás szükséges és clkerülhetlen folyamányai lennének de sőt attól elválaszthatók, és a hármas feloBZ-tás azok nélkül is lehet és felhasználtatik. Ez esetben az elméidnek nincs miért küzdeni a hármas felosztás ellen. Ha elháritvák a bajok, ba meg lettek szüntetve a káros következmények, melyek ellen küzdött; akkor nincs tárgya az ellenvetéseknek, nincs mi ellen feltámadni. Az igaz, hogy még az esetben is fennmaradna az első pont alatti ellenvetés, hogy belső különbséget nem tüntet fel a bűntett és vélségrei felosztás, hogy a vétségek között még is csak fordulnak elő dolosus bűncselekmények. Azonban ha a törvényhozás és a gyakorlati élet azon elnevezéseket sikerrel kívánja használni, ha azok a nagyobb és kisebb bűncselekmények megjelölésére szükségesnek mutatkoznak: akkor az elmélet, fenntrrtbatja ugyan amaz ellfnvetést theoreticus szempontból, de gyakorlatilag nem. Mert az kétségtelen, hogy a „bűntett" alatt az elmélet is súlyosabb bűncselekményt érte, mint „a vétség" alatt s igy akkor a midőn egyedül azon különbség kifejezésére obajtatnak azok felhasználtatni s azon eljárásból semmi káios következmény be nem következik, — a hármas felosztás alkalmazása meg nem támadható. Az alkalmazandó tétel ennélfogva a mely a hármas felosztás tekintetében valamely büntetőlörvénykönyvrc nézve megítélési szempontul szolgál az, — váljon elkerülte-e azon hibákat, a melyek a franczia -büntetőtörvénykönyv hármas felosztása folytán jelentkeztek, vagy nem kerülte el? A magyar büntetőtörvénykönyvi javaslat igyekezett mindazon hibákat és ferdeségeket kikerülni, és töre k v ésében czélt is ért; mert min dazo k a t si került teljesen mellőznie és szerencsésen kiküszöbölnie. Eljárásában nem az osztályzati elv merev keresztülvitele, nem a bűncselekmények generalizálása és igy az osztályzati csoportok önkényes megállapítása volt az irány adó, hanem szete és belminőségt természete különbőz ott az osztályzati tartattak ezemelőtt sága, jogot sért5 vánták,, azontúl a tekintetek a mig a minősége osztálvzat terméincBelekmény redhető volt, csak addig tény nagyazt megkimegváltozott a tény nagysága szerint. Ha átvizsgáljuk a különös rész egyes szakfszait meggyőzödhetünk a törvényhozó e tekintetben követett szorgos és gendos eljárásáról. Igy a polgárok választási jogáról sz<'ló VIII ik fejezet 175. 176 177 §§• ai ezembe állítva 174. 179. ISO §§-al, hhtáre^'tan mma,ja, hogy egyedül a tett bd-minősége fyft *Z, * TM £ Cl-bcpicket a bűntett, az u'óbbiakat a vétségek közé utalta. A sértett jogok minősége szerinti osztályozást látjuk a 204, 211, 215 és a 20£; 209, 210, 211, 216-ik §§. ban. A tény külső nagysága vagyis terjedelemé szerinti tekintetbe vételt tapatztaljuk a 187. és 188-ik §§ ban. Sem egyik, sem a másik tényező tehát, a mely a bűt cselekmények csoportosítására felvétethetett volna nem lett kizárólagosan alkalmazva. Az elválasztó elemet csupán a „kisebb" és „nagyobb" képezi, de ezen kisebb és nagyobb nincs kizárólag a bűntett indokfihoz avagy a sértett log minőségéhez, a tek terjedelméhez kötve, hanem ezeknek mindannyi a uindegyik bűncselekménynél tekintetbe vétetett, s az igy megállapított s kepzett tényálladék szerint szabatott ki reájuk a büntetési tétel, a mely azután irr<> jelölte a: on helyei, a hova az illető bűncselekmény sorolandó volt. rj Az iey akkuit felosztásmellett tetmóezetes, hogy a büntetési nemek, a melyek az egyes bűncselekményekre megállapítva lettek, nem is azoBztályzat vagy is a bűntett és vétség előlegesen megállapított büntetését képezik, hanem azok a bűncselek m ény k til ö n fé le minőségéből előállott bűn t ot é se k. Oly eltérés ej né'ftrva, a mely a gyakorlatilag előforduló tényálladék és a büntetési tétel között ellentétet képezhetne nem igen merülhet fel, miután a büntet ugy mint a vétség büntetésnemei magokból az oda sorozok bűncselekmények tényálladékaiból alakultak snem határoztatok meg, hogy bűntett csakis oly aljas indokból származó bűncselekmény lehet, a