Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 53. szám
Az országházból. A képviselőház jogügyi bizottsága f. hó 2-án kezdte meg érdemleges tárgyalásait a perrendtartási novellával, mely iránt az előadó Dr. Teleszky István úr következő előterjesztést tette : A polgáritörvénykezési rendtartás tárgyában alkotott, 1868-ik évi LIV. t. ez, módosítása iránt 553 sz. a beadott törvényjavaslat, a t. jogügyi bizottságnak 874. november 7-én tartott üléséből,) előadás végett nekem osztatván ki; kötelességemnek ismerem mindenek előtt, e törvényjavaslatra vonatkozólag, átalánosságban tenni meg észrevételeimet. Nem szükséges kimerítően indokolni, hogy az 18G8-ik évi LIV. t. ez. tartalmazta polgári törvénykezési rendtartás, számtalan hiányban Bzenved, számtalan hibával bővelkedik. E törvény uralmának még nem igenhosszu korszaka e tekintben fájdalom az elégnél több adatokat nyújt, s magánjogi igazságszolgáltatásunk kétségtelen roszaságának főtényezőjét, bizonyára törvénykezési rendtartásunk gyarlóságaiban kell keresnünk. E téren tehát a kellő lépések megtétele, s törvénykezési rendtartásunk lehető javításának eszközlése a törvényhozás fontos teendői közzé méltán sorozható. E őzéit akarja előmozdítani a beterjesztett törvényjavaslat; melyet ha általánosságban kívánunk bírálat alá venni, két szempontot kell különösen figyelembe vennünk. Vizsgálnunk kell, hogy helyesen ismerte-e fel a a javaslat, a törvénykezési rendtartás azon bajait, melyek orvoslást igényelnek ? kutatnunk kell e:t követőleg, hogy a javaslatba hozott változtatások fognak-e a felismert bajokon segíteni? E vizsgálat eredményéből ki fog tűnni, váljon általában véve, elég tág körben I mozog-e a javaslat; s hogy e kör határain belül mozogva eszközölhető-e az, miként az igaz- } ságszolgáltatá8nak a törvénykezési rendtartásban gyökerező bajai, ha nem orvosoltatnak is egészen gyökeresen, legalább lehetőleg enyhitessenek. Előre kell bocsátanom, miként a polgári törvénykezési rendtartás végleges szabályozásánál, a szóbeliség és közvetlenség elvén alapuló, s ezen elv kívánalmainak mindenben megfelelő perjogot, oly mellőzhetlen kívánalomnak tekintem, mely nélkül magánjogi igazságszolgáltatásunkat kellően rendezni képesek nem leszünk. Ez álláspontot ezúttal indokolni feleslegesnek tartom, s csupán ezt jegyzem meg, miként törvényhozásunk, nem C3ak a képviselőházban tett, és általános helyesléssel fogadott nyilatkozatokban, hanem törvényekben is, példánl az 1868. XIIV. t: ez. 9-ik §-ának szövegében is, a szóbeli eljárás behozatalát kilátásba helyezte. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, miként a közvetlenség és szóbeliség elvére fektetett polgári törvénykezési rendtartás, azonnali behozatala ellenében, több oldalról aggályok merülnek fel, s ezen aggályok némelyeitől, az ez idő szerinti jogosultságot egészen elvitatni alig lehet. — Ebből is következtethető, hogy bármennyire át vagyunk Is hatva azon meggyőződéstől, — miként csakis szóbeliség és közvetlenség alapelveire fektetett egészen új perjog lesz hivatva a magánjogi igazságszolgáltatás igényeit kielégíteni; mégis ezen óhajunk teljesüléséről egyelőre le kell mondanunk. Szemben a megoldásra váró kérdések azon halmazával, mely más téren, de különösen az igazságszolgáltatás terén is, a törvényhozásra vár, szemben azon nagy munkával, melyet a szóbeliség és közvetlenség alapelvein nyugvó új törvénykezési rendtartás helyes kidolgozása követel: bár menyire óhajtanák többen és óhajtanám én is az ellenkezőt — m egállá pi t o 11 t é n yk é n t kell elfogadnunk, hogy most életben lévő törvénykezésirendtartásunk azoo változtatásokkal, melyeket a törvényhozás ez úttal megállapítani fog, éveken át lesz hivatva a magánjogi igazságszolgáltatás alaki szabályáéi szolgálni; mely fontos mozzanatot vizsgálódásunk során figyelmen kívül nem hagyhatjuk. Helyesen ismerte-e fel a törvényjavaslat a törvénykézési rendtartás azon bajait, melyek orvoslást igényelnek? Ezen kérdésre röviden igennel válaszolok. —A javaslat —mint az általános indokolásból kitűnik általában a sommás eljárásban és a jogorvoslat rendszerében véli a bajt fedezhetni, s ebben vélekedésem szerint teljesen igaza van. A törvénykezési rendtartás által szabályozott sommás eljárás, és a törvénytartalmazta jogorvoslati rendszer oly helytelen alapokon nyugszanak miként ezek gyökeres átalakítása nélkül tűrhető magánjogi igazságszolgáltatásról vélekedésem szerint szó sem lehet. És ennélfogva, — bár az alantabb kifejtendőkből kitünőleg a baj elismerést nem tartom minden részletében helyesnek, teljes meggyőződésemmel csatlakozom a javaslat azon kiindulási pontjához, hogy törvénykezési rendtartásunk bajainak kút forrása a sommás eljárásban és jogorvoslati rendszerünkben keresendő. A másik kérdés már most az, hogy a javaslatba hozott váltóztatások fognak-e a helyesen felismert bajokon segíteni ? — E kérdésre tagadólag vagyok kénytelen válaszolni. Sommás eljárásunk főleg azért képezi vélekedésem szerint a bajok kútforrását, mert ellenkező alapokon nyugvó két rendszernek szerencsétlen vegyülékét képezi. Az első bíróságnál az eljárás a szóbeliség és a közvetlenség elvére van fektetve; mig a felsőbb bíróságok ezzel homlok egyenest ellentétben a szóbeliség tökéletlen Írásbeli maradványaira vannak szorítva ekkor, midőn az ügyek tény- és és jog kérdésben felülbírálni hivatvák. —Hogy ezen köretkezetlen rendszer tartható alappal nem bir, hogy itt foltozgatások által segíteni nem lehet, az vélekedésem szerint kétségtelen mindenki előtt, a ki egy-egy lefolytatott per hű képét tartja szem előtt. Az első bíró előtt a felek védveiket, ténybeli előadásaikat, tagadásaikat, bizonyítékaikat, jogi kifejtéseiket stb. élőszóval terjesztik elő; és ez magára az elsőbirósági eljárásra nézve nemcsak kielégítő, hanem igen helyes. Ámde a feleknek nincs sembiztositékuk az iránt, hogy az első bíró előtt szóval előterjesztett vádaik és kifejtéseik a maga egészében jussanak el a felső bíróhoz. Az első biró — és ne tévesszük szem elől egyes biró — belátása szerint veszi fel a jegyzőkönyvet, abba a felek előadásait úgy és annyiban igtatja be, a hogy és a mennyiben ő szükségesnek és czélszerűnek tartja; és a felsőbb bíróságok, azon bíróságok melyeknek határozata döntő, ezen megbénított, eredetiségéből kiforgatott, nem egyszer téves felfogás után tévesen beigtatott védelmi töredék alapján vannak hivatva az igazságot kiszolgáltatni. Ily bizonytalan alapon nyugszik nálunk az igazságszolgáltatás a sommás eljárásban; melytől tehát kielégítő eredményt várni nem lehet. Számításon kívül hagytuk itten a bajnak azon fokozódását, mely az első — egyes — bírónak elfogultságából származhatik, pedig utóvégre nem szabad felednünk hogy a birák is emberek. Tudjuk, hogy a szóbeliség és közvetlcn| ség elvein alapuló eljárás azért vívta ki ma- I gának az Írásbeli eljárás feletll előnyt az elméletben , azért alkalmaztatik a törvényhozások által a gyakorlatban, mert a helyes biróí eldöntésnek nagyobb biztosítékát nyújtja az, ha az ítélő birák közvetlenül a féltől vagy képviselőitől hallják a tényállás kifejtését, mely mellett netalán fennmaradt kételyeknek kérdések tétele általi eloszlatása is azonnal eszközölhető; mintha az esetlegességi elvvel kapcsolatos írásbeli eljárás során papírra tett védelemnek egyhangú felolvasásából meríthető csupán a peranyag. Igen is előnye van a szóbeli és közvetlen eljárásnak ; de csak akkor, ha valóban ilyen, ha felebbezés esetében a másodbiróság is a felek szóbeli előterjesztéseit közvetlenül meghallgatva, erre, nem pedig az első bíróság előtt szóbelileg előadottaknak tökéletlen írásbeli kivonatára alapíthatja döntő határozatát. így mint nálunk van a szóbeliségre alapitottnak csak gúnyolható sommás eljárás, rosszabb a legmerevebb, legtőkéletlenebb írásbeli eljárásnál is; mert utóbbinál legalább arról van a fél biztosítva, hogy védelme és kifejtése Írásba foglalva bár, de egészen és úgy kerül a felső bíróság elé, mint a hogy a fél Írásba foglalni jónak látta, Tudjuk mindnyájan, hogy írásbeli pereinkben a per kivonatok mennyi ellenszenvet szültek s úgy szólván a szakférfiak általános helytelenítésével találkoztak; okul az hozatván fel, hogy ezen utón a védelemnek az ítélő bírótól részben való elvonása eszközöltetik. Mi más a mi sommás eljárá sunk, mint a kivonat rendszerének egyik és pedig sokkal veszélyesebb Negyedik évfolyam. ____________________________53. szám._________________________Budapest, december 10. 1874. Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogász- MAGYAR Előfizetési árak gyűlés“ tartama alatt naponként.__________________ _______ ',H| 'VHP— —''Ha-----!WET----------------------------"MM f A (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bőrmente---------r ■ 1 ■ V ■ /■ Hl m szétküldéssel. f ■ 1 ■ j } /■ ■ I a „Magyar Themis“-re, az,,Igazságügyi törvényjavasla-A kéziratok a szerkesztőséghez, * megrendelések é> ■ | § |J \ U | ’SW reklamátlök a kiadóhivatalhoz mtézendök. Bérmentetlen ■ H ■ V félévre B Irt., negyedévre 2 frt 50 kr. levelek és küldemények el nem fogadtatnak. | Á j ^M k át előfizetési pénzek bérmentesen ős vi-A L W H 19 Vv / dékröl legczélszerühhen postautalvány utján ______ — —JBL------MA-----ML.-----JM- JL T AM ML rv. kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 0. sz. EGYETElvtf.5 JOGI KÖZLÖNY Kiadó-hivatal: nádor-uteza 0. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁHI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek : „.Döntvények gyűjteménye“ „Igazságügyi rendelitek és törvényjavaslatok tára Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: Az országházból. (A perrendtartás novella a jogügyi bizottságban.) — A budapesti ügyvédegylet II. szakosztá'ya által büntetőtörvénykönyv javas. lata iránti vélemény kidolgozása végett kiküldött bizottság negyedik ülés (nov. 30-án) éi ötödik ülése (deezember 5-én.) — Az ügyvédi kamarák székhelyei. _ A magyar büntetőtötörvénykönyv indokolás.| III. — Könyvészet. Az elmebetség és az elmezavar állapotainak megítélése, közli dr. K. L. III. — Vegyes közlemények. — Egyleti hirek. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. — Kivonat a „Wiener Zeitungéból. Külön mellékletek : a „Büntető törvényjavaslat“ két ive.
