Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 52. szám - Észrevételek a magyar büntetőtörvénykönyv javaslat felett

— 395 — büntetéssel büntettetik, melylyel maga a bevégzett bűntett lenne büntetendő, ha az, a ki a kísérletet elkövette, merényletének véghezvitelében külerö által nem akadályoztatott volna meg. Mit bizonyított tehát D. S. ur a 101. czikk második bekezdésének oly nagy pattogások közötti felmutatásával? Azt, a mit mi állítottunk. De mit al>- art hát ezzel bizonyítani ? E kérdésre alig tudnánk felelni, mert azt még sem akarjuk feltenni: hogy az ő véleménye szerirt más értelme van e szónak a 101. czikk második kikezdésében, mint az első kikezdésben, s hogy ott a bevégzett büntettet és a kísérletet együtt, itt azonban csupán a bevégzett büntettet jelentené De azt sem tehetjük fel róla, hogy elhitetni akarta volna, hogy mi azért hivatkoztunk egyedül a 101. czikk első alinéájára, mert azt akartuk volna elhitetni: hogy a belga code szerint a felségsér tés mindenik esete, és igy mindenik kísérlete, vagy a király személye elleni bármely merénylet és ennek mindenik kísérlete halállal büntetendő. Ezt mi nem állítottuk. A felségértésuek is vannak fokozatai; a súlyosabb nemű felségsértésre súlyosabb, a csekélyebbre csekélyebb büntetés van megállapítva; a csekélyebb felségsértés enyhébb büntetéssel levén büntetendő; annak kisérlete is enyhébben büntettetik. Ezt és ennyit mond a 101. czikk máscdik bekezdése, de ugyanezt mondja a magyar javaslat 127. §-ának második bekezdése is. Azonban nem rendel sem az egyik sem a másik — és ebben van D. nr argumentatiójának betegsége: hogy a felségsértés kisérlete bármelyik esetben a kísérletről szóló áíalános szabály, s nem a felségsértésről szóló különös rendelkezés szerint büntettessék. Ezt talán ma már még sem vonja többé kétségbe D. S. ur, és öntudatosan nem fogja állítani többé, hogy a belga b. t. k. szerint enyhébb büntetéssel büntetendő a felségsértés bármelyik esetének kisérlete, mint maga a bevégzett bűntett, s nem fogja többé azt állítani, hogy a törvény vagy javaslat, mely a kísérlet büntetését nem alkalmazza a felségsértés kísérleténél: botrányos ellenmondást tartalmaz. Hogy azonban minden vitát a kérdésre nézve befejezzünk, idézzük Nypelsneka belga Code 105' czikfcét tárgyazó magyarázatát, róla talán még D. S. ur is elfogja hinni — hogy tudja mit tartalmaz az ő közreműködésével létrehozott törvény. A nevezett tudós a többi közt ezeket mondja: „A törvénykönyv többi rendelkezéseit illetőleg, a törvényhozó a bevégz.tt tettet nyilvánítja bűntettnek, melyre az általa megállapított rendes büntetés alkalmazandó; s a mi a kísérletet illeti: ez alá van vetve a Code 51. és 52. czikkeiben meghatározott szabályoknak. Ellenben itt, az „attentat" elnevezés alatt a k isé rle t et ny i 1 vá n i t j a bttntettnek;mertaHs<£rZe£reakarja alkalmaztatni a bevégzett bűntett rendesbüntetését." Ne feledje D. S. ur, hogy ez a 105. czikknél mondatik, s hogy tehát ez kiterjed a 101.—104. czikkek egész területére, a nélkül, hogy különbség tétetník a 101. czikk első és második bekezdésében felhozott esetek között. Ily megszorítás nélkül pedig nem lehet sem botrányos — sem botrány nélküli ellenmondás a belga code 51., 52., 53. czikkei között, a mint nem lehet a magyar javaslat 65. és 127. §§. között. Botrányos ellenmondás-e tehát, ha a 65. §. enyhébben rendeli büntettetni a kísérletet mint a be/ég? :tt büntettet? és ezzel ellenkezőleg — tehát ezzel ellentétben a 127. §. a felségsértés kísérletét nem a kísérlet, hanem a bevégzett bűntett büntetésével bünteti ? Ez vp oly kevéssé botrányos és oly kevéssé ellenmondás, mint az, ha Nypels azt mondja: hogy a többi büntettek eseteiben a a kísérlet az 51. és 52. czikkeknek van alávetve : a 101—104 czlkkek eseleiben pedig A kísérlet nyilvánittatik bűntettnek. Oly kevéssé botrány az, a mit a magyar javaslat 127. §-a rendel: mint nincs botrány és ellenmondás az ausztr. javaslat 47. és 89-ik egymással ellentétes intézkedései között, s a mint nincs botrány az olasz javaslatnak 47. és 117. 118. czikkei s 123-ik czikke közt, mely igy szól: „Awi attentato subito che venne dato principio ad un atto quelcunque di essecuzione." Merénylet (az állam elleni) forog fenn azonnal, mihelyt valamelyik cselekmény végrehajtása megkezdetett. D. S. ur czáfolata végén győze'mesen mutatja fel a „Jnrist. Blíitter" utolsó számát is, melyben az mondatik: ,.hogy Glaser törvényjavaslata elhagyta a rendszert, mely a kísérletet abevégzett bűntettel egyenlően bünteti." Ez, mint fenntebb megérintettük, ismét arra mutat: hogv D. S. ur azt hiszi, hogy e javaslat a felségsértés kísérletét is a kísérletről szóló átalános szabály szerint bünteti. Hasztalan volt tehát D. S. ur azon protesratiója, melylyel visszautasított miuket, midőn mi azt állítottuk: hogy nem ismeri az állam elleni és a közönséges büntettek közötti cardinális különbséget. Mire hozza fel D. S. ur ez idézetet ? Azt akarja bizonyítani : hogy az ausztriai javaslat a „Hochver rath" kísérletének büntetésében más szabályt, más elvet követ ? Nem ugy D. ur ! Ezen idézet nem támogatja önnek állítását. Igen is, elhagyta Glaser a rendszert, mely egyenlően bünteti a kísérletet a bevégzett büntettél ; elhagyta egyébiránt e rendszert mint rendszert a kor, a tudomány, és az igazság szelleme is; csupán a francziaés az ausztriai büntetőtörvénykönyvek képeznek még e tekintetben kivételt, (lásd a magy. javaslat indokainak 217. és 218. lapjait) ; máshol mindenütt kiküszöböltetett e rendszer; de fenn t ar t atott mindenütt, és nem is mellőzhető m i n t ki v ét el az állam elleni merényletekre nézve. A rendszerrel — az osztr. btk.8. §-ban megállapított s máig is hatályban levő rendszerrel tehát igenis szakított Glaser, de ezzel szakított a magyar javaslat is; mindazonáltal ép ugy fennmaradt a felségsértés esetére nézve a kísérlet egyenlőbüntetése a bevégzett büntettél az ausztriai javaslatban, valamint a magyar javaslatban; ép ugy a német büntető tkben mint a belgában s az olasz javaslatban. Ezen fölfedezés nem menti meg tehát D. S. urat azon szorultságából, melybe ferde állítása által jutott. A mit az említett felolvasás tartalmaz, azt azok, a kik nem a pillanatnyi szükségre kapkodnak egyegy értekezéshez, hanem hosszú tanulmány által képesitik magukat a nagy kérdések tüzetes átértésére, e felolvasás előtt is tudták, a mint ismerték az idézés további soraiban foglalt eszmét is, mely nem jelent csekélyebbet : mint a büutetőtörvénykönyv megállapításánál, j különösen a kísérletnél és a részességnél, a subjectiv irány helyett az objectiv irány kö- i vetését, a miről a magyar javaslat indokai a j 219.—223. lapokon a kísérlet büntetése j cdm alatt, továbbá a „nem sikerült fel- J bujt ás" ra vonatkozólag a 241—243. lapo- ! kon elég részletességgel emlékeznek meg. De nem találja-e meglepőnek D. S. ur, i hogy Glaser elhagyván a kísérlet büntetésé- I nek azon rendszerét, melyet ön is rosznak talált : ezen eljárása egyik kitűnő tudós által | a javaslat fénypontja gyanánt dicsőíttetik; j mig ellenben a magyar javaslat ugyanazon | rendszert még Glaser javaslata előtt hagyván ; el, s a kísérletre nézve határozványai csaknem j mindenben ugyanazon megállapodásokat tar- j talmazván: ez ön által botrányos kirívó elleumondá-snak állíttatik. A két javaslat közt e tekintet- j bennincskülönbsóg: nemgondolja-e j D S. ur, hogy a különbség a két bi- | rál ó k özt lehet? A budapesti ügyvédegylet. j harmadik szakosztálya által a büntetőtörvény\ könyv javaslata iránti vélemény kidolgozására kikiküldött bizottság harmadik ülése 1874. november 23-án. A mult ülés jegyzőkönyve hitelesíthetvén, I tárgyalás alá vétetett a büntetőtörvénykönyv javaslatának 2. §-a. D á r d a y előadó belyeslendőnek tartja, hogy ezen §. csak cselekményekről és nem egyszersmind mulasztásokról szóll, mint a 43-iki javaslat; mindazáltal attól tart, hogy ezen §. második bekezdése zavarokra fog alkalmat adni, mivel nálunk eddig igen sok bűnös cselekmény büntetése nincs törvényileg megállapítva. S t i 11 e r az iránt tesz kérdést, váljon a 3. §-nak rendelkezése alkalmazható lesz-e oly értelemben, hogy az ezen törvény életbeléptetése előtt elkövetett, de annak hatályba lépte után ítélet alá kerülő becsületsértések ne minősíttessenek vétségeknek, hanem ugy mint eddig, polgári büntetéssel illettessenek. Ha ez . nem volna lehetséges, azon esetben ez iránt ! a 2. vagy 3. §-ban rendelkezni kivánna. Hosszabb eszme csere után, abban történik megállapodás, hosy a 2. és 3. §§. iránti ; határozathozatal függőben tartassék a legközelebbi ülésig, a midőn az előadó előfogja terjeszteni ; azon szövegezést, melyet a 2. és 3. §§-nak kiván és ezen alkalommal figyelembe fog vétetni ' a dr. Stiller által előadott észrevétel is. Tárgyalás alá vétetvén a 4. § Dárday előadó azon indítványt teszi, j hogy ezen §. ne r: tartozván a bevezető intéz-I kedések közé mindenesetre átteendő lenne a 62. §-hoz ahol különben is sajtóvétségekről ' van szó; ami azon kérdést illeti váljon a sajtó t utján elkövetett büntetésre méltó cselekményét I iránt a büntetőtörvénykönyvben történjék e rendelkezés vagy nem, előadó azon nézetet fe{ jezi ki, hogy szerinte a sajtó utján elkövetett | bűnös cselekmények iránti minden rendelkezés I felveendő volna bűnt tőtőrvénykönyvbe és ezen I cselekményekre nézve, az egyéb bűnös cselekj mények számára fennálló elvek volnának érvénybe helyezendők. Ezen §. iránt nem fejeztethetvén be a j vita, a határozat hozatal a legközelebbi ülésre I halasztatott, mely f. h. 28-ára tüzetett ki. Ezen ülésbeu tárgyalás alá vétetvén a mult ülés alatt függőben hagyott 2. és 3. §§. Dárday előadó s.zon indítványt teszi, miszerint mondja ki a bizottság, hogy a 2. §. második bekezdésének megértésére s helyes megbirálására szükséges volna az átmeneti intézkedéseket ismerni, és a bizottság sajnálatát fejeze ki a felett, hogy az életbeléptetési törvény magával a törvényjavaslattal egyidejűleg nem lett előterjesztve C>suká88y a 2. §. második kekezdésének szövegezését teljesen kielégítőnek tartja és nem hiszi, hogy §.-ból nehézségek fognak támadni. Az indokolás ugyanis világosan kimondja, hogy a 2. §. nemcsak a büntetés neméről és mértékéről, hanem bűnös cselekmény minősítéséről ia kiván rendelkezni. Hogy pedig a becsületsértések a polgári vagy a fenyítő bíróság elé jöjjenek-e, az iránt nem az anyagi törvény, hanem az eljárás van hivatva dönteni, minthogy ez illetékességi kérdés. Löw: Azon nézetben vau, hogy ezen törvény életbeléptetése mindenesetre nehézségekkel fog járni, mert oly körülmények közt, mint nálunk, ahol a polgári és bűnügy között még a határ sincs kettőleg megvonva, aligha codifieált még valamely ország ; a felmerülhető nehézségek enyhítésére az átmeneti intézkedések leszuek hivatva, maga a törvény azonban enől nem rendelkezhetik. A 2. §. szövegezését tehát teljesen kielégítőnek tartja. Hosszabb eszmecsere után Fayer indítványára kimondatik, hogy a bizottság szükségesnek tartja, miszerint az átmeneti intézkedésekben a polgári hüntetéseknek a törvény élej beléptetése előtt elkövetett cselekményekre való alkalmazhatása iránt rendelkezés tétessék. Folytatólagos tárgyalás alávétetvén a 4. §.