Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 52. szám - A magyar büntető törvényjavaslat indokolása. 2. [r.]

- 396 — Dárday előadó megújítja azon indítványát, hogy a sajtó utján elkövetett büntettek és vétségekértiffelclelőség kérdésére is kiterjesztessenek a büutetőtörvénykönyv álialánoselvei. Löw szerint az előadó által indítványozott módozat súlyosan nehezednék a sajtó sza bad mozgására, sőt a censura bizonyos nemét hozná be, mivel a nyomdász és a kereskedő volna kénytelen ellenőrizni az irót. A németországi jogászvilág és a német hírlapírók gyűlése azért kívánta a büntetötörvénykönoyv elveit küerjeszteni a sajtóvétségekre is, mivel Németországban az előbbi állapot még ennél is sokká1 rosszabb volt; nálunk azonban az enyhébb rendszer van meghonosítva, tehát nincs oka a sajtónak e tekintetben Németországot követni. Nálunk jelenleg megtörténhetik ugyan, hogy nem bűnös egyén, hanem más valaki lakol, de ez nem következik szükségszerűen a fokozatos felelősség elvéből, hanem a mi el erditett praxisunk eredménye. Sajtótörvényünk 13. §-a a belga sajtótörvénynek szó szerinti forditása,tés mégis nálunk soha sem történik meg az, hogy a szerző hivatalból nyomoztatnék, mint ez Belgiumban történik, hanem büntettetik azon egyén, aki magát az incriminált nyomtatvány szerzőjének vallja, akár ő irta azt, akár nem. Szóló tehái elfogadja a fokozatos felelősség el vét. D á r da y: Azon kérdést intézi Löwhöz, hogy miért kívánja a fokozatos felelősség jelenleg fennálló elferdített elvét fenntartani. Nem osztja azon véleményt, hogy csak a törvény alkalmazása van elferdítve. Ő a kérdés súlypontját abban látja, hogy a kormány minden áron akar felelős személyt, inqairálni azonban nem hajlandó, mivel ez nagyon megnehezítené az eljárást; ezéit kívánja a kormány a fokozatos felelősség elvét fenntartani. Csukássy: A javaslat nem következetes önmagával. Ha a felbujtás tekintetében a sajtóra is alkalmaztatnak a büntetőjog elvei, miért ne alkalmaztassanak akkor a felelősségre nézve is ? Azt láijuk, hogy ma igen veszélyes iiány jutott túlsúlyra a sajtóban a felelősség iránt; minthogy pe.üg mindkét elvnek az a czélja, hogy a tettes bűnhődjék, kívánatos tehát, hogy oly rendszer alkalmaztassék, mely mellett a tettes lesz felelős. Pártolja Dárday indítványát. Friedmann: Nem osztja azon véleményt, hogy a jelenlegi praxis csak elferdítése volna a törvénynek, mert ha ez állna, nem hiszi, hogy akkor a kormány nem iparkodott volna a praxist helyes irányba terelni. Nem helyesli a fokozatos felelősség elvét, hanem kívánja, hogy az lakoljon, aki a büntettet elkövette. Pártolja Dárday indítványát. Hel d: A javaslat álláspontja mellett nyilatkozik. Stíllé r: Azon nézetben van, hogy a sajtó utján elkövetett bűnös cselekményeknél a részesség határait nem lehet oly szabatosan körülirni, mint a közönséges bűntetteknél. Pártolja a fokozatos felelősség elvét. Fayer; Nem a felelősség két elve közötti választást tartja itt a főkérdésnek, hanem azt, hogy nem czélszerübb-e a sajtóügyi felelősség elvének szabályozását a büntetőtörvénykönyvből kiválasztani. A javaslat tartózkodik a sajtóügyi felelősség uj szabályozásától, és szóló eit helyesli már csak azért is, mivel ezen kérdés bolygatása végtelenül megnehezítené ezen javaslat törvénynyé válását. A sajtótigyi felelősség kérdésének mikénti megállapítása, mint a jelen vita is a legvilágosabban mutatja, még controvers, és ezen kérdés törvényhozási tárgyalása a parlamentben, valamint a sajtóban is igen magas hullámokat fogna vetni. A jogi szakközönségnek tehát oda kellene hatni, hogy ezen politikai természetű kérdés újólagos szabályozása ne kapcsoltassék össze a büutetőtörvénykönyv sorsával. A különválasztást követték más országokban is, mert belátták, hogy nagy organicns müvek létrejöttét nem czélszerü ily kényes és a parlamenti pártokat nagyon közelről érdeklő kérdések megoldásától függővé tenni. Ezek alapján azon indítványt teszi, hogy a bizottság e tárgyban tartózkodjék minden nyilatkozattételtől. S i e g m u n d azt kívánja, hogy a tettes büntettessék, ne pedig egy bűnbak, m'nt ez jelenleg történik. Pártolja az előadó indítványát. Szavazásra tűzetvén a kérdés, négy tag az előadó indítványa mellett nyilatkozott, négy pedig el.ene. Ennek következtében az elnök volt hivatva a kérdést eldönteni, ki is a javaslat mellett nyilatkozván, az előadó indítványa elesett. Legközelebbi ülés f. h. 30-ára tüzetett ki / A magyar büntető törvényjavaslat indokolása. Í IL (P.) A törvényjavaslat máso'dik fejezete a jelen törvénynek alá vetett személyekről szól Az iadokolás szerint sem a „territorialitás" sem a „personalitás" elve egymagában nem képes kiclégitőleg meghatározni az állam büntető törvényei hatályainak terjedelmét a terület s a személyek tekintetében. Ha &z állam büntető hatósága csupán az ő területén elkövetett büntetendő cselekményekre, s egyszersmind az eljárás megindításakor az>n állam területén létező egyénekre van korlátozva, több oly hézag marad betöltetlenül, melyet az állam törvényei intézkedések nélkül nem hagyhatnak. Joga van-e az államnak saját alattvalóját megbüntetni, ha ez nem az ő területén, hanem külföldön követett el büntetett, s a bűntett elkövetése után, m'elött azért bűnhődött volna, hazájába visszatért? Joga van-e az államnak megbüntetni azon külföldit, a ki egy másik állam területén büntetett követett el, s onnan büntetlenül menekülvén, az ő teidletén tartózkodik? Melyik állam töi vényei szerint ítélendő meg a kű'löldön elkövetett cselekmény bűnössége, s állapítandó meg a büntetés ? A külállam terű'etén elkövetett cselekmények miatti felelőségre vonás, bárki legyen azok elkövetője, s bárki lett légyen a cselekmény objectuma, beavatkozás" képez egy másik független és souverain állam hatósági körébe, minthogy az ennek területén történtek miatt csak egyedül ezt illeti a hatóság joga, mert ellenesetben, az állam saját határain túl terjeszti ki hatóságát, s illetőleg a másik államban, vagy a másik államra vonatkozólag gyakorol souverenitást. Egyik állam sem lévén hajlandó elfogadni oly elvet, mely őt hivatása telyjesitésébenvalaaiiut önvédelmében is akadályozza; ez okból a területiség elmélete, melyből épen ez következnék, az inteinátiona'is büntetőjog kizárólagos szabálya gyanánt egyik állam által sem ismertetik el. Ha a magyar honos néhány lépésnyire a magyar áilam határaitól valakit orozva meggyilkol, és a tett elkövetése után ha7 jába visszajő: erkölcsileg lehetetlen, s az állam hivatásával, jellemével összeegyezhetlen volna, hogy a gyilkos itt biztos menedéket találjon a büntető igazság ellen, s hogy a haza hatávköve egy részről oly gátot képezzen, melyen az igazság nem léphet át, másrészről pedig oly védfalat mely a gonosztevőkel gonoszságuk következményei ellen oltalmazza. Nem fogadhat el az állam feltétlenül oly elvet, mely lehetetlenné tes'.i, hogy a béke ellen, habár külföldön, forradalmat merénylő' külföldit megbüntethesse, s mely azt követeli tőle, hogy büntetlenül hagyja területére érkezett azon külföldit, a ki, habár külföldön fellázította polgárait hazájuk alkotmánya ellen. Mindkét esetben a büntetlenség lenne a merev territorialitas elvének szükségszerű következménye ; mert habár első esetben sem marad a lehetőség, hogy saját allatvalóját megbüntetés végett kiadja az állam azon terület büntető hatalmának, melynek az megsértette jogrendét 8 mely — a territorialitásnál fogva egyedül lenne jogosítva azt megbüntetni; ezen mód csupán theoreticai expediens és nem találkozik ország, mely theoria következményeinek m egmentíse v/gdt, e:en ncdot — saját a'attvalójának kiadását, gyakorlatilag alkalmazásba vegye. A másik esetben minthogy állami intézményeinknek s területünk épségének oltalmára nem terjednek ki a külföldi büntető törvények: a merev területiség folyománya az lenne, hogy a tettes nem büntettetik a sértett állam által, habár ennek hatalmi körébe jut; mert a cselekmény külföldön követtetvén el, a megbüntettetés jogosultságát kizárja a territorialitas elve; de nem büntettetik saját állama által sem; mert ennek törvényeit nem sértette meg. De nem fogadható el kizárólagos elv gyanánt a személyiség elve sem; mert ez a hazai büntető törvények kötelező erejét mindenik honos személyéhez kötvén: ezen elv szoros alkalmazásából az következnék, hogy a magyar honos, a ki külföldön bármely, a jelen törvény által büntetendőnek nyilvánított cselekményt követ el, — habár azon cselekmény, ott a hol elkövettetett, nemcsak nincs tiltva, hanem az ott szokásos cselekmények közé tartozik; mindazonáltal hazajött ekkor büntetés alá lenne vonandó. Mondottak értelmében, sem az egyik, sem a másik elv nem felel meg az állam jogos feladatának, és azok egyikre sem vált kizárólag alkalmazhatóvá azon hozzáadások vagy módosítások által sem, a melyek által a legkirívóbb következmények elhárithatóknak tartattak. Az állam concret jogszügséglete nem lévén alárendelhető semmiféle theoria következetes keresztülvitelének; a jelen törvényjavaslat az emiitett elvek egyikét sem fogadta el kizárólagos szabály gyanánt, valamint azokat sem melyek a nemzetközi jogtudomány terén e két elv helyettesitője gyanánt a világjog eszméje alapján felállíttattak: sem pedig az erkölcsiség és a szükség szempontjára fektetett tant. A helyes törvényhozás mindig abban találandja feladatát, hogy a megállapított helyes intézkedést, azt, melynek természete ismeretes és üdvös hatása gyakorlatilag be van bizonyítva, a fennforgó viszonyokhoz Képest fejlesztve és tökélesbitve alkalmazza. A törvényjavaslat e fejezeténél kiválólag figyelembe kellett venni a hozzánk legközelebb álló müveit nemzetek törvényeit és jogi ineggyőzödéssét; figyelembe kellett venni a közösséget, a melyben Európa többi müveit nemzeteivel vagyunk. 8 a melyet előmozdítani, fokozni és élénk viszonos hatásban fenntartani saját érdekünknél fogva is szükséges. A külföld irányában Ausztria és Magyarország, mint két részb 1 álló egyesitett monarchia jelentkezvén,kiválóan fontos, hogy e két államban a fennforgó kérdésre nézve, a lehetőleg egyöntetű szabályok jussanak érvényre. A jelen fejezet elvéül a területiség fogadtatott el, a melytől azonban több tekintetben a személyiség elvéből származó egyes intézkedések elfogadása által eltérés töríént. A területiség elve kifejezést nyer az 5. §-ban, mely szerint „a magyar állam teiületén (Horvát- és Szlavonországok kivételével) habár külföldiek által elkövetett büntettek és vétségek, a jelen törvény határozatai szerint büntetendők." Mennyiben van ezen szabály alól a fegyveres erőhöz tartozó szemé'yekre nézve kivételnek helye, az iránt külön törvények intézkednek," mely kivétel utalást tartalmaz a katonai birói hatóságra, melyre nézve a törvényjavaslat már előterjesztetett. „A területiségre nézve, a nemzetek jogának elvei irányadók." A magyar büntetőtörvénykönyv szempontjából négy terület különböztetendő meg: 1. a magyar állam azon területe, mely fölött a törvényhozás jogát kivétel nélkül a magyar törvényhozás gyakorolja ; 2. a magyar állam azon területe, mely a büntető törvényhozás tekintetében autonómiával bir, a mely terület része ugyan a magyar államnak arra mindazon által a magyar büntető törvénykönyv nem terjed ki. 3. a monarchia azon állama a melylyel s magyar állam a pragmatica sanció s az abból kifolyó 1867. XII. t. cz. alapján közös