Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 52. szám - Észrevételek a magyar büntetőtörvénykönyv javaslat felett

— 394 — Szemle. — Ismét a „Jogtudományi Közlöny" bírálata. — Budapest decz. 1. (F.) A „Jogt. Közi." íelel azon ellenvetéseinkre, melyeket e helyen a büntető-törvénykönyv javaslatát illetőleg közlött egyik megjegyzésére felhoztuiik. Azt kénytelen concedálni a „Jogt. Közi.", hogy az általa botrányosnak és kirivónak mondott „ellenmondás" meg van a részéről is „jelesnek elismert" német büntető törvénykönyvben is. Ez tehát már maga elég volna múltkori felszólalásunk jogosultságának igazolására, és nem is vesztegetnénk a dologra több szót, ha a „Jogt. Közi." nem tartotta volna szükségesnek visszavonulását egy jókora porfeüeg felkavarása által eltakarni. Azt állítja ugyanis, hogy Glaser töivényjavaslatának általunk idézett §-ai nem bizonyítanak mellettünk, mertezen javaslat már elhagyta a németbünető törvénykönyv álláspontját. Ezen állítás ellenkezőjének bebizonyítása vége't hivatkozhatnánk ugyan egyszerűen az alábbi czikkre, mely ugyanezen kérdést alapo san kifejti, de bátorkodunk a „Jogt. Közi." figyelmét és „éleslátását" felhívni azon körülményre is, hogy Lem csak „Mord oder Verguch des Mordé s", mint a német törvényben van, hanem az osztrák törvényjavaslatban levő ezen kitétel: „Angriff auf das Leben dcs Kaisers" szintén magában foglalja azon lehetőséget, miszerint valaki halállal büntette'ih akkor is, ha az uralkodó meggyilkolása nem végeztetik be, vagyis a „Jogt. Közi" által botrányosnak nevezett „ellenmondás" — már akár kísérlet akár bevégzett kísérleti bűntett alakjában — az osztrák javaslatban is megvan. A „Jogt. Közi." továbbá felhozza elleLünk Mayer bécsi tanár által a bécsi ,, Jurist Gesellschaft"-ban tartott előadásnak egy mondatát. Csodálatos, hogy a „Jogt. Közi." „éleslátása" azt sem vette észre, hogy Mayer az idézett passust nemcsak Glaser javaslatára érti, hanem a n é m e t büntetőtörvénykönyvre is, meiy a „Jogt Közi." szerint is egy álláspontot foglal el a magyar javaslattal. Az illető pa8sus kissé előbb kezdve, igy szól: „Was nun den Charakter des d eHifi chen Strafgcsetzes betrifft, undes gilt dieses insofern auch von dem gegenwártji ge s (Österreichischen) Entwnrfe, als derselbe unter möglichster Bérűek sichligung der criminalistischen Traditionen Österreichs das deuísche Reichsgesetz zur Grundlage angenommen hat, so ist die wissenschaftliche Basis desselben die deutsche Strafrechtswissenschaft unter Beseitigung der Grundsátze des preussischen Strafrechtes vom Jahre 1851, soweit dieselben dem französischen Rechte entnommen waren und sicb al8 unfruchtbar, ja verhangnissvoll für eine weitere Ausbildung des einheimischen Rtchts erwiesen hatten. Es genügt zu erinnern an die Vorschrilteu über Versuch und Theilnahme, in welchen auf die miidere Auffassung des deutschen Strafrechtes zurückgegangen wor den ijt im Gegensatze zu dem französischen Rechte. Die Gründsatze über die gleiche Bestrafung des Versuches und der Vollendung sind damit verlassen, dieStrafbarkeit des Theilnehmers zu einer geringeren erklart wordeu als die des Tháters, und überhatipt mit einem System gebrochen worden, welches ín der Beurtheilung des verbrecherischen Willens die aussere That fast untergehen lasst." Mi ugyan azt hiszszük, hogy ezen idézet a fennforgó kérdésben semmit sem bizonyít, mert nem a f e 1 s eg s é g s é r t és rő 1 hanem áltálában a kísérletről szól, — de ha már mégis bele vonatott a „Jogt. Közlöny" által a vitába: semmi esetre sem hozható fel a német büntetőtörvény köny ellen, melyet épen ezen idézet dicsőit. Szükségesnek tartottuk ennyiben megvilágítani a „Jo<rt. Közi." vitatkozási modorát; az ítélethozatalt bátran az higgadt olvasóra bizhatjuk. A magyar büntetötörvénykönyv javaslatához. D. S. ur a „Jogtudományi Közlöny"-ben a bUntel'itörvényjavaslat egyik intézkedését megtámadván, a „Reform" hasábjain keltünk ez intézkedést védelmére, miután azonban D. S. ur ujabb válasza a kérdés tüzetesebb megvilágítását igényli, szaklapban kívánjuk folytatni a vitát, és ez okból kérünk tért e helyütt az alábbi sorok számára. D. S. ur a „Jogtudüuiáuyi K ö zlö n y" 48-ik számában válaszol a „Reform" nov. 21-iki számában tartalmazott czáfolatokra. Válaszának elolvasása után azon kérdést intéztük magunkhoz : Mit bizonyított U. S. ur kettős excursusában ? Bebizonyított a-e, hogy a magyar b t k. tervezetének 65. és 127. §§. közt csakugyan van ellenmondás, botrányos, kirívó ellenmondás? Ezt nem bizonyitotta be ; sőt ugy látszik, hogy e felfedezését maga is cserben hagyja, 8 ujabban mindenképen azon törekszik , hogy nagy garral hirdetett állítását kétes értelmű szavak és homályos eszmék ködében elpárologtassa. Mi elhiszszük, hogy azon határozott, provicáló s visszautasító hang után, melyen D. ur hirdeté felfedezését, igen nehezére eshetett annak tagadhatatlan tények általi constatalása, hogy az, a mit ő ellenmo nd ásna k nevez : tulajdonképen a büntetendő cselekmények két csoportja közötti régen megállapított, mindenütt elfogadott, a törvénykönyvek és a tudomány alaptételéül elisaiert ellentét. E kettő pedig nem ugyanazon forgalom, a mint azt D. S. ur elhitetni akarná; nem is puszta „s z ój á t é k" a mivé e két Dagyon különböző eszmét felolvasztani szeretné. D. S. ur a szavak értelmezésében sem szerencsésebb mit a szakaszok értelmezésében ; mert nézetünk szerint a világosság és sötétség, vagy pedig a világos sötétség között még is csak vaj némi különbség. A világosság ugyanié ellentéte a sötétségnek, mig a vi'ágos sötétség — ellenmondás; a ,,contrarium és a contradicti a „Gegensatz és a Wider spruch" D. S. uron kivül még senki által sem találtatott azonosnak, 8 ezen két szó érteményének egymás ellenébe állítása eddig senki által sem neveztetett puszta „s z ó j á t é kn a k." „Nous qui nous occupons avec des idées, nous savons combién elles depen dent de mot s." Dupinnek, a jogásznak, e szavait ajánljuk D. S. ur figyelmébe, s ha ezek őt arra bírnák, hogy a logicának ,,de verborum signification" szóló részét is figyelmére méltassa, az esetre biztosak vagyunk benne, hogy az ellentét és az ellenmondás közti különbségben ő is többet fogna találni puszta szójátéknál. Azt állítottuk a „Re for m"-b a n közlöttczikkünkben: bogyafelségsértés és a többi büntettek közt az a leglényegesebb különbség, hogy a f e 1 s é g s ért é sn él már maga a ki sérlet megállapítja a bevégzett vagy c o n sum ál t hü ntett tényállad é kát, s hogy ennélfogva a felségsértés kísérlete nem büntethető a btk. átalános részében a kísérletre megállapított rendelkezések szerint, hanem a különös részben, a bevégzett felségsértés ellen meghatározott büntetéssel büntettetik. S állítottuk, hogy ez valamennyi régi és uj büntetőtörvényekben egyaránt el van fogadva. Ezenfelül meg a legnevezetesebb bel-és külföldi irókat is idéztük annak igazolásául: hogy c tekintetben nincs eltérés a tudomány és a törvényhozások között. Magczáfolta D. S. ur ezen állításunkat? Nem! A czáfolat csak abban állhatott volna, ha felütve valamely előrehaladottabb állam büntetőtörvényköny vöt, kimutatta volna: ime ezen törvény nem foglalja be a felségsértés kísérletét a bevégzett felségsértés tényálladékába: ezen állam nem bünteti a felségsértő cselekmény megkísérlését azon büntetéssel, a melylyel sújtatni rendeli ugyanazon felségsértő cselekményt azon esetben, ha az teljesen bevégeztetett . ,,digito monstrari et dicere hic est." Tette ezt D. S. ur ? Nem! Csáfolat helyett idézi a belga btk. 101. czikkének második tételét és szerencscsen bebizonyi!ja, hogy e törvény szerint életfogytig tartó kcuyszermunkával (fegyházzal) büntettetik az, a ki a király személyét aként sérti mee, hogy ez által nem okoztatott sem a király szabadságának megsértése, sem annak vérezése, megsebesülése vagy betegsége. Helyes ; ez igy van megírva az idézett helyen. De a magyar javaslat sem áll e tekintetben a belga mögött, mert e javaslat 127. § ának második bekezdése szerint még az sem büntettetik halállal, hanem csakis életfogytig tartó fegyházzal, a ki a király személyét aként sértette meg, hogy a séttés által a király szabadságának megsértés e vagy vérezése vagy pedig betegsége származott, — föltéve, hogy a sértés nem képez gyilkoságot vagy gyilkolási kísérletet. Mit bizonyít tehát a belga Code azon pontjáTak idézése ? Szerintünk csak azt, hogy a feiség8értési:ek is vaunak súlyosabb, és enyhébb esetei; s hogy a suly osabb eset halállal, az enyhébb — életfogytig tartó fegyházzal büntetendő; sőt még tovább is mehetett volua Ti. S. ur, s akadt volna ezen bűntettnek még enyhébb esetére. De nem ez a kérdés. Életfogytig tartó kényszermunkával büntettetik-e a belga btk. szerint az, a ki a 101. czikk második pon'.jában körülirtsértést csupán megkísérli? Ei és csakis egyedül ez a kérdés. Vagyis más szavakkal: Be van e foglalva a sértés ezen enyhébb esetének kísérlete is a bevégzett sértés tényálladékába ? s nem mindegy-e a büntetésre nézve, akár bevégeztetik a sértés, akár pedig csupán megkiséreltetik? Ha e kérdésekre tagadólag felel a belga btk., ez esetben mi nem értettük azt: sőt nem szólhatnánk az ellen sem. hogy D. S. ur ferditési szándéknak tulajdonítja e kihagyást: de ellenkező esetben D. S. ur egy ujabbal szaporította értelmező tehetsége bizonyítékainak számát. Ám lássuk. A 101 czikk mindkét pontja büntettet képező csekk vés megjelölésére, ezen szót használja : „attentat." Attentat követtetik el tehát, ha a király élete vagy személye ellen intéztetik a támadás ; valamint az esetben is, ha támadás intéztetett a király személye ellen (de nem élete ellen), ha ez nem volt olyan, hogy szabadságát, festi épségét, vagy egészségét sértette volna. Ezután következnek a 102. 103. és 104. czikkek, melyekben meghatározvák azon különféle attentátumok, melyek a trónörökös, királyné, a királyi család tastjai, és a ministerek ellen követtetnek el; s midőn mindazon esetek ki vannak meritve, melyeket a törvény attentatnak nevez : következik a 105. czikk, mely meghatározza azt, hogy mit ért a törvény ?z „attentat" szó alatt mindenütt, a hol ez az előző szakaszokban használtatik. „Attentat existe des qu' il ya tentativ punissable." (Merénylet forog fenn, ha büntetendő kísérlet létez) Ez átalános és kivétel nélküli szabály, következőleg visszahat mindazon esetekre, melyek az első szakaszokban ezen szó által, „attentat" jelöltettek meg; azt mondja e czikk: hogy a 101., 102, 103. és 104. czikkekben meghatározott valamennyi cselekmény, úgyszintén minden cselekményeknek kísérlete egyaránt és kivétel nélkül bevannak foglalva az „attentat" elnevezésben. Ez pedig a mi felfogásunk szerint annyit jelent, hogy a kísérlet mindezen esetben ugyanazon