Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 51. szám - Pár szó a csődperügyelőségek kiosztásához - A magyar büntető törvényjavaslat indokolása. 1. [r.]

Negyedik évfolyam. Ki' •• • •• • mmd.n csütörtökön; a ^magyar jogaszgyűlés" tartama alntt naponként. A kéziratok t szerkesztőséghez, a megrendelése* és rcklamátrok a kiadóhivatalhoz intézendiik. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. BZ. 51." 's^ám. Budapest, november 26. 18*74. MAGYAR THEMIS (helybe JlLOFIZETÉSI ÁRAK időkre bérmente házhoz hordással, vagy szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttese TI: egész évre 10 frt félévre 5 frt.. negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány atján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal : nádor-uteza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI. KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek : „Döntvények gyűjtemény e," „Igazságügyi yendeletek és törvényjavaslatok tára." Felelős szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok : Légrády testvérek. T ÁRTALOM: Pár szó a csődperügyelőségek kiosztásához. — A magyar büntető törvényjavaslat indokolása. I. — A budapesti ügyvédegylet harmadik szakosztálya által a büntető törvénykönyvjavaslata iránti vélemény kidolgozása végett kiküldött bizottság második ülése 1874. nov. 17. — A törvényszéki szünidő kérdéséhez. II. — Könyvészet. Az elmebetegség és az elmezavar állapotainak megítélése, közli dr. K. L. — Vegyes közlemények. — Egyleti hirek. - Különfélék. — Kivonat a „Budadapesti Közlöny'-bői. — Kivonat a „Wiener Zeitungu-ból. Külön mellékletek : a „Döntvények gyüjteményéu-nek és a „Büntető törvényjavaslat" egy-egy ive. Pár szó a csődperügyelőségek kiosztásához. (X. Y.) Az újkor azou alkotmányos elve, melynél fogva minden közeg, mely állami hatalom gyakorlása iránti joggal fel van ruházva, ezen hatalom gyakorlásában lehetőleg ellenőriztessék és a hatásköréoez tartozó üiryek keresztülvitelében kifejtett tevékenységéért vagy mulasztásáért felelősséggel tartozzék, az 1871. évi törvények óta nálunk a bírósági hiva.álnokokra is alkalmaztatott. A biró felelőssége igen lényegesen eltér ugyan más államhivat&ínokok felelősségétől, mert a biró a törvények daczára is csak saját belátása és meggyőződése szerint tartozik kélni, és nem létezik törvény és törvényes szokás, melyet az egyik vagy másik biró a nélkül, hogy roszhiszemtiséget követne el, saját belátása s meggyőződése szerint a részletekben máskép ne foghatna fel, mint azt a törvény intentiója szerint felfognia kell ene Azonban nem szándékom bizonyítgatni a birói hivatalnokok felelőssége iránt hozott törvény gyengéit és még kevésbé szándékozom ily fogyatkozások javítása iránti javaslatokat tenni.A birák tágkörü diseretionális hatalmát csak azon szempontból akarom jelenleg tekintetbe venni, melynél fogva ezen hatalmukat a velők folytonosan érintkezésben és nem ritkán ellenkezésben álló ügyvédekkel leggyakrabban éreztethetik a nélkül, hogy ezen hatalom gyakoilása iránt bármely felelősséggel tartoznának. Eltekintve azon körülménytől, hogy nálunk a biró polgári ügyekben az ügyvédek költségeit saját belátása szerint minden korlátozás nélkül megállapíthatja, és eltekintve attól, hogy számtalan példával lehetne igazolni, miszerint ugyanazon biró ugyanazon órában két teljesen egyenlő ügyben a két képviselőnek mennyiségileg különböző költségeket ítélt meg, ezt szintén nem akarom vita tárgyává tenni, mert hisz a díjszabályzat országa már közel van és azzal a számos visszaélésnek annyira a mennyire vége lesz. Ezúttal csak a csődperügyelőségek és pedig a budapesti csődperügyelőségek kiosztásáról akarok szólni. A 70-es évekig a pestvarosi törvényszék a pertigyelőségek kiosztásában semminemű szabályt nem követett; volt ügyvéd, ki előtt a perügyelőségek bőségszaruja olyannyira megnyílt, hogy azokból egy esztendőben több is jutott neki részül, mig ellenben más ép oly érdemes, tehetséges, és tiszteletre méltó ügyvédek éveken át sem neveztettek ki perügyelőknek. Hallatszott is ezért számos panasz, és midőn a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék csődbíróság is lett, ugy ez, valamint a pesti kir. törvényszék is a mellőzések iránti panaszokat azzal hitték elfojtani, hogy egy szabályt állították fel, melynél fogva a perügyelőségek a bukottak és ügyvédek neveinek azonos kezdő betűi szerint fognak kiosztatui. Ezen elv ugyan az igazságnak némi látszatával bir, de közelebbről tekintve és annak mikénti alkalaiazh itását megismerve, azt kell mondanunk, hogy a csődperügyelőségek jelenleg ép oly igazságtalan elven, vagyis inkább semmi elven, hanem egyedül a oirák jó vagy kevésbbé jó akaratán alapszik, mint azelőtt. A budapes:i ügyvédek névjegyzékét tekintve, azt találjuk, hogy számos vagyonbukott van, kiknek nevei ugyanazon betűvel kezdődnek, és ép ellenkezőleg: kevés ügyvéd van, kiknek nevei szintén ezen betűvel kezdőiének. Ha tehát a fenti rendszer szigorúan alkalmaztatik, 1 akkor ugyana7or ügyvéd egymásután több csődöt kaphat, mig ellenben egy másik, ki ép oly jellemes, képes és becsülésre méltó, csupán azon véletLn folytán, mert az ő neve más betűvel kezdődik, évek során át perügyelőséghez nem juthat. És 'udv«le\ő dolog, hogy létezik Pesten ügyvéd, ki egy esztendőben két vagy három csődöt kapott a nélkül, hogy magát kiváló képesítés által arra érdemesítette volna, mig ellenben létezi nagy serege olyanoknak, kikre a törvényszék perügyelőségek kiosztásánál nem gondolt. Ha pedig ezen betűs szabály szigorúan nem alkalmaztatik, akkor ismét az előbbi rendszertelenség uralkodik és ép oly számosak lesznek a panaszok az elkövetett igazságtalanságok miatt, mint előbb voltak. Hogy ez való, igazolja azon több ízben tanúsított hangulat, mely a helybeli csődbíróságok által a fenti szabálytól történt néhány eltérésnél kifejezést nyert. Ezen betűs szabály igazságtalan tehát akkor, ha szigorúan alkalmaztatik és igazságtalan akkor is, ha nem al, kalmaztatik szigorúan. Igen jól tudom, hogy a perügyelőségek kiosztása oly dicreretionális jog, melynek gyakorlásában a bíróságokat korlátolni igen nehezen lehot és sok esetben czélszcrü sem volna. De minthogy a perügyelőpégek bizonyos jövedelemmel járnak, és továbbá mivel bizonyos perügyelőségek kevés, mások meg igen sok jövedelmet hoznál-, perügyelő pedig törvényeink értelmében csak ügyvéd lehet, és így minden ügyvédnek cgyealő jogában áll a perügyelőségekre i.-ényt tartatni: szükséges a perügyelőségek kiosztásában oly szabályt követni, mely az igazságnak legjobban megtelel, a melynél tehát minden ügyvéd, ki tisztességes, becsületes és hivatásszerű dolgainak ellátására képes, perügyelőséghez juthasson, és a melynél birói önKény vagy szeszély magát a lehető legkevésbbé érvényesíthesse. Az alkalmazásba veendő szabály nem oly nehéz. Csak komolyan akarni kell és akkor megvan. Mennyivel igazságosabb volna, hogy ha bettisorrendben az ügyvédek neveinek kezdőbetűi szerint osztatnának ki a perügyelőségek, és nig az összes megbízható ügyvédek egy perügyelőséget nem kaptak, addig az, a ki már részesült egyben, ujabbat nem kaphatua. Természetes, hogy az ügyvédek közt is, mint minden állásnál, vannak olyanok, a kik a bizalmat nem érdemlik ; ezek neveit azonban törvényszéki ülésben kellene összeírni és így őket kihagyni, nehogy megint a jobbaknak legyen alkalmuk azon panaszra, hogy épen a nem képes emberek kapnak csődöt. Ha azonban ezen bettirend nem tetszenék, lehetne az ügyködési idő megkezdése sierint egy sorrendet megállapítani és e szerint kiosztani a perügyelőségeket. Mindenütt az életben az érdek dönt, és a perügyelői költségek is bizony emberi dolgot képeznek és nem lehet feltűnő senki előtt, ha az ügyv dek a perügyelőséget, jelesül a jó perügyelőséget szeretik. A csődbíróságok hivatása azonban ezen érdekeket az igazsággal összeegyeztetni, és oly jövedelemből, a mely minden ügyvédet illet, mindnyájukat, a menynyire lehetséges, egyenlő arányban részesiteni. Nem beszéltem pro domo, hanem előadtam a dolgot tisztán tárgyilagosan, és meg vagyok győződve, hogy e soraimban sok elfojtod jogos p:masz hű kifejezést nyer, és habár magam is azok egyike vagyok, kit csődperügyelőségekkel szerencséltettek, mégis óhajtom, hogy akár a fent vázolt, akár más igazságosabb siabály mielőbb alkalmazásba vétessék. VA magyar büntető törvényjavaslat r indokolása. (P.) Lapunk 449. számának egyik mellékletébon kezdettük meg a magyar büntető törvényjavaslat szövegének közlését; a következő czikkekben kivonatilag ismertetni fogjuk az általános rész részletes indokolását is, fenntartván a javaslat tüzetes bírálatát egy egészen külön álló czikksorozatnak. I. A törvényjavaslat első részének els ő f ejezete bevezető intézkedések czime alatt tárgyi tekintetben határozza meg a törvényjavaslat terjedelmét, kimondván ezen czim első §-ban Ba jelen törvény tárgyát a büntettek és vétségek képezik," miáltal még két eszmének ad kifejezést, egyrészt hogy a kihágások külön törvénybe foglalandók, másrészt, hogy a büntetendő cselekmények büntettek-, vétségekés kihágásokra osztattak fel, vagyis hogy a törvényjavaslat megállapításánál a hármas felosztási rendszer fogadtatott el. A büntetendő cselekmények ezen hármas felosztása után a 2.§. értelmében büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet ismérveinek tüzetes meghatározása mellett a jelen törvény annak nyilvánít, a mi kizár minden analógiát, kizárja a biró arbitriumát a cselekmények bűntetté vagy vétséggé minősítésére nézve, adván azon nagyfontosságú biztosítékot, mely szerint, ha a cselekmény a bűntett vagy vétség létére a törvény által megkívántató ismérvekkel nem bir, a biró e czimen a tettest el nem Ítélheti. Mi képezi a bűntett és vétség alkotó elemeit? s mely ele-