Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 51. szám - Pár szó a csődperügyelőségek kiosztásához - A magyar büntető törvényjavaslat indokolása. 1. [r.]

- 386 -meknek kell találkozniuk, melyeknek kizárva I lenuiok, hogy büntetendő cselekmény létezzen ? | ennek meghatározása ezentúl a törvény fel adata, a biróé pedig a torvény rendelkezésének alkalmazása, a tettleg fennforgó egyes esetekre. Nincsen helye sem aunak, a mii „analógia legis", sem annak, a mit „analógia juris" alaU ismer a jogtudomány ; annál kevésbé enged tért ezentúl is arra, hogy £. bíróság vegye át a törvényhozó hivatását, 8 a concret eset megítélésénél azt büntetendőnek nyilváníthassa a szerint, a mint azt egyéni szempontjából az erkölcsi én állami renddelel lentétben'lenni véli, és igy a* egyéni nézet ingatag megállapit^ai helyébe a törvény szilárd és határozott rendelete lép hatályba. Kiegészítése ez intézkedésnek a 2. §. második bekezdése, mely szeriut „bűntett vsgy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéB sel, mint a mely arra elkövetése előtt a tör vényben megállapittatolt," mi igen természetesen ugy a büntetés uemére, mind mértékére egyaránt értetik; de koráuHeni cárja ki ezen íendelkezés a bírónak ;i további szakas/ok által megengedett enyhitési jogát; valamint nem jőnek ellentétbe ez utóbbi szakaszok a jelen §-szal, mert az enyhitési jognak mind feltételei, mind határai a törvény által mcgállapitvák. Az egyes kiiételekre nézve felenilitendók az első bekezdésnek ezen szavai : „a jelen törvény annak nyilvánít." Ez visszaható erőt is tulajdonit a törvénynek, s összefüggésben áll a 3-ik § szal. A mi a fennállott törvéryek és gyakorlat szerint bűntett vagy vétség volt ha nem vétetett fel a jelen törvénybe, megszűnt az lenni. Lehet ugyanazon cselekmény kihágás, erről a kihágásokról szóló törvény fog intézkedni; de bűntettet vagy vétséget a jelen törvényjavaslat térvénnyé válta és hatályba lépte után nem képezhet. A büntetőtörvénykönyv és az egyes speciális büntető törvények közötti viszonyt — a mennyiben a je'en törvényjavaslatban azokra vonatkozó módosítások tartalmaztatnak: az „életbeléptetési törvény" szabályozza ; a kizárólag vagy főleg a jelen törvényjavaslatba foglalt tárgyakról intézkedő törvények pedig a záradék által helyeztetnek ki hatályból, és igy a 2-dik §. kiemelt szavai folytán nem lesz öszszeütközés. Kérdés, nem értelmezhetők-e a kiemelt szavak aként, hogy az sem képezhet büntettet vagy vétséget, a mit az ezentúl létrejövendő törvények annak fognak nyilvánítani ? nem, mert nem adható ily magyarázat e szavaknak, miután a törvényhozás joga és hatalmi köre semmiféle törvény által sem szüntethetik meg. Ha egy későbbi törvény más cselekményeket is nyilvánitand bűntetteknek vagy vétségeknek, azok azokká leendeoek azon későbbi törvény erejénél fogva; sőt a menynyiben a későbbi törvény elleukezőt nem rendelne, a bOntetőtörvénykönyvnek áltaíánoH része e későbbi törvényekre is kiterjedvén, ezek annak kiegészítését képez; ndik. Indokolást igényel a második bekezdésnek azon kitétele is: „elkövetése előtt megállapittatotr." „Nulla poena sine lege." A szabadság illusorius, ha az elkövetése idején büntetendő nem volt cselekmény, elkövetése után büntetni lehetne a tettest; vagy ha az elkövetésekor enyhe büntetés alá eső cselekmény elkövetője az elkövetés utáni törvény által megállapított sulyosb büntetéssel lenne büntethető ; első esetben, mert az elkövető által jogosan megengedettnek tartott cselekmény bűnül számíttatnék be; a másodikban, mert a !örvényszegés idején fennállott, s általa a törvényszegéssel elvállalt következmények helyett más, sulyosb következményeknek vettetnék alá, olyanoknak, melyekkel nem volt fenyegetve akkor, midőn szabadságában állott a tiltott cselekményt vagy elmellőzni, vagy annak elkövetésével magát az elkövetéskor fennálló törvény vagy gyakorlat által meghatározott büntetésnek kitenni. Emiitett eszmék a lényeget illetőleg az 1843-ik évi t. j. 1-ső és 17-ik §§ ban már kimondatlak, az ezek közötti eltéréseket következőkben szükséges különösen kiemelni: Az első eltérés, hogy a 43 iki javaslat 1-ső §-ban ha znált „tekintethetik" helyett a jelen javaslat 2-ik §-nak első bekezdése a határozottabb igét „képez" alkalmazza. Elsőnek szövege ki nem zárja kzon vé leményt, hogy a törvény különös részében felsorolt bűntetteken kivül, vannak még büntettet képező oly cselekmények és mulasztások, melyek a törvény által bűntettnek nem lekintetnek ; nem zárja ki azon értelmezést, hogy a lényegük és természetűk szerint büntettet nem képező cselekmények vagy mulasztások a törvény által önkényileg bűntettnek tikintetnek és büntetés alá vonatnak. Ily érteim zésre nem adhat alkalmat a törvény, inert bár nem sikerült a bűntettnek általános átht'.tó eriterinnját feltalálni; nem lehet, hogy e téren teljes önkény uralkodhatnék. A cselekmény iutrinsecus bűnösségére való tekintet né'kül megállapítandó büntettek szán a a művelt Európában ma iticn csekély s apadóban van. A „nemzeti büntettek" eltűnnek K « büntető törvénykönyveknek, a;, egyenlő erkölcsi rend s jogállapot megoltalfaasásárf irányuló universalis jelkgo félreismerhet len vonásokban érvényesíti a agát De külltnösen uem engedhető meg a-, hogy egy és ugyanazon állam törvénye oly cselekmények és mulasztásokon felül, melyek benső valójuk és lényegük s/.erint büntettet képeznek, olyanokat is tekintsen bűntetteknek, melyek azoknak benső sajátságával nem bírnak, melyek tehát az erkölcsi igazságot és a közérdeket nem sértvén; bűntetté minősítésük mellett, a törvényhozó akaratán kivül más ok nem volna felhozható. A tiirvény nem teheti a cselekményt bűntetté, hivatása csak az, hogy a bűntettnek felismert cselekményt annak nyilvánítsa és hüniettetni rendelje. Sem az 1843-iki, sem a jeleu törvényjavaslat nem származnak azon szellemből, mely a törvényhozás igazolatlan félénksége, sötét gyanakodása szempontjából szaporítaná a bünte tendő cselekményeket, de ép azért meg kellett változtatni a kitételt, mely az eges/ műlényege és szellemével ellentétben, ily feltevésre alkalmul szolgál. Hogy valami az-e, a minek tekintetik ? e kérdés a büntetőjog terén különös fontosságot nyer, hol minden kétértelműség kerülendő. A mi a büntetőtörvénykönyv szerint büntetendő, az valóságos delictum, s nem tekintetik csupán annak. A polgári jog szerint lehet valamit annsk tekinteni, a minek jellegével nem bir de ily tágításnak a I üntetőtörvények terén nincs he lye; itt nincs „quasi delictum", következőleg nem „tekintetik" bűntettnek semmi, hanem bűntett az, a mi természete és lényege szerint büntettet képez, s a büntetőtörvény által pnnak nyilvánittatik. Egy másik s nem lényegtelen különbség, hogy a Í843-ik évi t. j. ben „cselekvés", itt pedig „cselekmény" fordul elő. A cselekvés az ember tevékenységét jelzi, midőn az a külvilágra hat, s ebben változást idéz elő; ellenben cselekmény már a cselekvés által eszközölt változást a concret tettel jelenti. Nem az actio, hanem az actio eredménye — a szándékosan létrehozott ac*us — a tett képez büntettet; a cselekvés csak mint ismérve a bűntettnek jön tekintetbe. Egy további különbség az, hogy a jelen t. j. 2-ik §-a a „mulasztás" szót egészen mellőzte. E kihagyás indoka nem lehetett az, mintha a jelen törvényjavaslat nem ismerne mulasztásból származó bűntetteket vagy vétségeket; annak kihagyása mélyebben rejlő indokokban gyökeredzik. Ha csupán azt kellene kifejezni, hogy vannak tiltó és parancsoló törvények, melyek megszegésére büntetés állapittatik meg: nem volna ok a„mulasztás" szónak kihagyására, mert kifejezné ezen szó mindazt, a mit a törvényhozó azzal kimondani akar, de másrészről az omissiv és comisiv delictumoknak rendszerint már szövegezése és alakja is megmutatná, hogy melyik bűntett, illetőleg vétség tartozik a tiltó s melyik a rendelőtörvény megszegésének osztályába; vagyis hopy melyik delictum képez cselekményt és melyik mulasztást? A kérdés még csak az lehetne, váljon a büntetőtörvénykönyv általános részében foglalt határozatok kivétel nélkül alkalma/hatók-e a cselekmén vekre és a mulasztásokra? nevezetesen hogy van-e a mulasztás által elkövetett törvényszegésnek k-'sérlete? mely időtől fogva kezdődik a mulasztás elévülése? De a kérdés nem ily egyszerű, hanem a büntetőjogtudomány egyik legbonyolodottabb, mai napig megoldatlan vitáját képezi. Mit jelent a cselekvés és mulasztásnak mint büntényező elemeknek a büntetőtörvény átalános részében egymás mellé sorozása ? Azt jelenti-e, hogy bármely, a törvénykönyv különös részében megbatározott büntetendő cselekmény egyaránt elkövettethetik cselekvés mint mulasztás által? például a pénzhamisítás, hamis eskü. hamis vád, a becsületsértés stb.; vagy azt jelenti: hogy csupán azon büntetendő cselekmények követtethetnek el mulasztás által, a melyek a törvény parancsoló rendeletét sértik meg ? A 1848-ik évi magyar javaslat idézett szakaszának szövege mind az egyik, mind a másik felfogás értelmében magyarázható; holott kétségtelen az, hogy sem az egyik, sem a másik jelentőség nem felel meg a valónak. A tárgy világosb felismerése vitán kivül helye te, hogy a parancsoló törvények csakis mulasztás által sértethetnek meg: ellen a tiltó törvényi k cselekvés és mulasztás által is egyaránt megsérthetők. Ebből következik, hogy bizonyos törvényszegések tényelemeinek a tönény különös részében előforduló de meghatározása, melyben a mulasztás, vagy ehez hasonló kitétel nincs felvéve, épen nem jelenti azt, hogy azon bűntett vagy vétség, mulasztás által nem követtethetnék el. A testi sértés, a gyújtogatás, s :öbb más commissiv bűntett, épen ugy elkövettethetik commissio. mint omissio által. A kérdés tehát csak az. hogy az események azon lánczolatában, melyeknek végén a halál vagy a leégés, szó al a jogsértő eredmény áll, létezik-e oly, habár nem tiltott cselekvés mely között és a létrejött eredmény között, az okozati összefüggés feltalálható, s ezen lánczolat folyamán egyszersmind a dolus vagy a culpa is feltalálhat legyen? Az esetben, ha a mulasztás által elkövetett commissiv deiietnmok keletkezésének ezen értelmezése nem fogadtatik el: rri mégis azon átalános, mindenik ily esetre kiterjedő ok, a mdyből — a parancsoló törvény rendeletének megszegésére vissza nem vezethető mulasztásnak bűnössége, elegendő indokát és magyarázatát találja ? Figyelmet igényel, hogy ezen indoknak olyannak kell lennie, a mely által minden félreértést kizáró tüzeteséggel megkülönböztettessenek ezen mulasztások azoktól, a melyek szemközt valamely veszélylyel, vagy más személy által elkövetett bűntettel csupán passiv magatartást k< pezvén, a bekövetkezett eredmény miatt büntetőjogi felelősség tárgyát nem képezhetik ; mert azt mindenki elismeri, hogy nem létezik oly átalános kötelezettség, mely a jogsértő eredmények elhárítására büntetés terhe alatt mindenkit kötelez. Szükséges végre megemlíteni, hogy a mulasztásnak mint büntényezőnek minden további körülírás nélküli befoglalása a büntetőtörvénykönyv átalános részébe, minthogy a kérdéseket meg sem érinti, félremagyarázatok és zavarokra adna okot. Ily helyzetben, a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél, a hatályban levő európai törvények rendszere látszott leginkább elfogadhatónak, azért is, mert a szorosan vett mulasztási bűntettetekre és vétségekre nézve a mulasztás, mint causa efficiens a különös rész illető helyein világosan meg van jelölve; s mert a mulasztás által elkövetett commissiv bűntetteknél és vétségeknél mindig — habár nem is mindig elég világosan kifejezve — cselekvés is fordul elő, s ezek tekintetében a cselekményekről szóló szabályoknak alkalmazhatósága iránt kétség nem2 forog fenn. A 3. §. mely szerint „a jelen törvény és a cselekmény elkövetésének idején fennállott