Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 49. szám - Az országházból

— 373 — szen más, egy ennél sokkal fonlosabb érdek volt irányadó és ez volt az, a mi fenntartotta az intézményt; ez ÍZ, a mi a czivilizált világban nem engedi, bogy az megrendittessék és ezen érdek : a védelem szabadságának érdeke, az az érintetlen hatalom, melyet az ügyvéd a társadalom érdekében gyakorol, midőn szemközt a netalán eifogult bíróval, midó'n szemközt a hatalom közegeivel, kénytelen a jogot és igazságot, kénytelen a felet védelmezni, kénytelen ezt az előítélettel szemben is megtenni. Méltóz aHsék ezen kérdésnek horderejét ezen szempontból vizsgálni. Nem miüdig anyagi megtérítésekről, nem mindig anyagi kárpótlásról, nem mindig vagyoni kérdésekről folynak ügyek a bíróságok előtt, gyakran sokkal nagyobb horderejű kérdések forognak o.t fenn kérdések, melyekben a közjog, kérdések, melyekben a közszabadság van éidekelve. Ha az ügyvédnek attól kell tartani, hogy a kinek előitélctével, a kinek elfogultságával ma talán szembe száll, az őt holnap épen kifejezéseiért, ni.r ^viseletéért vagy ki tudja, miféle egyéb dologért és mellék körBlményért saját bírósága elé f^gja idézni, az fog viselete felett ítéletet mondani, az fogja kifejezéseit latra mérni, az fogja saját szempontjából talán &z ügyvédség gyakorolhatásától is megfosztani: engedelmet kérek, ott a védelem szabadsága van eltörpítve. (Egyhang: Ugy van!) Csernátony Lajos közbe szól: szép cbaractere a biráknak! Oseméghy Károly: Bocsánatot kérek, de mivel közbeszólás történt, legyen szabad ezen közbeszólásra is felelnem. (Halljuk!) Nem Magyarország az, a mely először alakította bírósági szervezetét aként, hogy kineveze' í bírái legyenek ; nem Magyarország az, a me'ynek kinevezett biráira vonatkozólag százados traditiói vannak. Az egész czivilizált világ, Magyarország kivételével, hosszú sorát muíatja fel azon eseményeknek, a melyek na^y po!it;kai viharok idejében előfordulnak. A szükség, a kényszerűség, az embereknek felfogása tette olyanokká, mint a milyenek és nem olyanokká, a milyeneknek idealizáltainak, hozto létre annak szükségét, hogy az ügyvédség függetlenné tétessék a bíróságtól. Épen a t. képviselő urat, a ki külföldön bizonyosan flgyeiemmel kisérte a bíróságokat és müködésöket, a ki tanulmányozta azon feltételeket, a melyeket elvitázr' talán iehet, de a melyeknek elvit'izásából igen nagy bonyodalmak és szerencsétlenségek származhatnak a t. képviselő urat ezen feltételeknek ismerete, ugy hiszem, mop!.'} őzhette arról, bogy egy oda vetett phrasÍ8, a mely a bíróságoknak erkölcsi állását érinti, nem elég argumentum arra, hogy a védelem szabadsága eltörpit;essék. (Helyeslés) A védelem szabadságának épen ugy meg vannak feltételei, mint a biró függetlenségének. A biró függeüensége biztosíttatik a biró elmosdithatatlansJ.gi és sok helyütt áthelyezhetctlensége által. Méltóztassék a vele correspondeáló szomszéd hatalmat, a védelmet biztosítani az által, hogy a védő felett nem büntető, nem polgári, haneei kizárólag csak szolgálati, kizárólag becsületben ügyekben saját társai az Ügyvédek hozhassanak ítéletet. Ezen indokoknál fogva nem fogadhatom el a főrendiház módosítását és ragaszkodom az alsó ház határozatához. (Helyeslés jobb felől.) Pulszky Ágost: T. ház! Nem szólottam volna a kérdéshez, ha előttem szólott t. képviselő nr kétségtelenül igen nyomós előadásában ezen vita folyamában fel nem merült tekinteteket nem hoz felszínre, melyeket azt hiszem, figyelmen kivül nem szabad hagyni, ha a kérdést alaposan tárgyalni akarjuk. (Zaj ) Mindenekelőtt a kérdés egyik oldala arra ir?nyul hogy váljon a fegyelmi biróság teendője csakugyan pusztán az ügyvédi kart érdekli-e, vagy pedig érdekli-e egyszersmind a közönséget is. Maga az igazságügyminiszter ur bevallotta, hogy ha a fegyelmi biróság előtt csakis oly kérdések eldöntéséről volna szó, mely ügyvéd és fél közt forog fenn, akkor ő is az ügyvéd és felek közti kérdés eldöntéséi, talán hajlandó volna kizárólagosan tisztán ügyvédekből összeállított ügyvédi kamarákra bizni. Kétségtelenül áll az, hogy az ügyvéd és fél között directe felmerülő kérdések a jelen törvényben nem az Ügyvédi kamarák által alakított biróság elébe utasitvák, de azt hiszem azon kérdések közt. melyek az ügyvédi kar.fellemét és becsületét illetik, sok nemcsak az ügyvédi kart, hanem közvetve egyszersmind a nagy közönséget érdekli, még pedig azért, mert miután a törvényszék előtt a feleket másnak nem szabad képviselni, mint ügyvédnek, miu án a kö zönség érdeke igy az ügyvédi kar kezébe van fektetve, miután a közönség érdekei e tekintetben az ügyvédi kartól fiiggnek, szükséges, hogy a közönség ne csak utólagos kártérítés iránt nyerjen biztosítékot, hanem hogy megnyugvást 'éljen abban, hogy ezen ügyvédi kar jelleme, becsülete, teljesen megfelel a várakozásnak, annak a mit tőle követel és kiván, hogy előlegesen megnyugodjék abban, hogy minden veszély és scrupulus nélkül az ügyvédekre bizhatja ügyeinek elintézését. Kérdem, hogy az o'yan eset mint pl. az ügyvédi ügyködésen kivül c^ő üzérkedés, az uzsoraskedás, mely nem érdekli talán az ügyvéddel viszonyban álló felet, de érdekli az ügyvédi kar jel- j lemét, érdekli talán azon mrjbizhatóságot azon ; bizalmat, mit a felek az ügyvédbe helyezhet nel.. kérdem, az ilyen uzsoráskodás nem-e a j fegyemi biróiág elé valók és váljon a fegyelmi | biróság gyakorlásánál nem épen oly tekintettel ! kell-e lenni a közönség megnyugtatására, mint i magának az ügyvédi karnak megnyugtatására, i azon érzelmekre, melyek e*en eljárás által ma- ; gában az ügyvédi karban támadnak. Az állittatik, hogy az ügyvédi karban lasianként kifej- j lődő becsületérzet, Napsanként kifejlődő testületi szellem, legbiztosabb modarra, ho^y igy tö- ; kéletesen minden gyanú alul felmentenék, s hogy az Ugy védi kar jelleme megszilárdittassék. Elismerem, hogy az idővel me^ fog történhetni, be fog következni ar.on pillanat, midőn a tiszta kamarai biróság rendszere el lesz fogadható De a főkérdés az, váljon e pillanatban most, midőn a törvényt megalkotjuk, bekövetkezeit-e már ezen időpont? É3 ha azt látom, hogy a közönségben általában minő nyu^talankodás, s pedig némileg jogosult nyvgtalankodás terjed el, nyugta'anság nem annyira az ügyvédi kar, mint igen számos egyes ügyvédek eljárása, lelkiismeretesséje irányában, a mely kétségtelenül a „Közlönyben" majdnem naponkint megjelenő Ugyvédségtőli felfüggesztésekben táplálékot nyer, és látom ezt nemcsak hazánkban, hanem ott is, hol az ügyvédi kar j mintegy régebben van megállapodva, a hol az ; ügyvédi kamarai rendszer be van hozva, t. i. I a lajtántuli tartományokban a minisztérium ottani intézkedése által, mely mint halljuk, ; épen hasonló eljárásra és mintára van abpitva, mily nyug^lanság merittetik, és pe- j dig merittetik azon rendelet folytán, melyet a j csődöknél elkövetett visszaéléseknél tapasztalni lehetett, hogy egyes csődöknél megbotránkoztatá- j sig túlságo sügyvédi honorárium lett megállapítva, ! s igy be kell vallanunk, hogy a nyugtalanság- j nak bizonyos alapja van; 8 hogy ennek elhá- | ritásáról törvényhozásiig kell intézkedni. Kéteégkivül igen nemes és igen nyo- j mos tekintet az, melyet az előttem szóló képviselő úr beszéde végén felemiitett. Kétségkívüli az, hogy első rendű érdek a védelem szabadságának érdeke. De ha azt tekintjük, hogy addig bíróságaink eljárásában épen az ellenkezőt tapasztaltuk, még mielőtt a kinevezési rendszer elfogadtatott volna, Magyarországban soha nagyobb mérvű panasz nem emelkedett, s ha tekinteibe veszszük azt, hogy maga ? kineve- > zési rendszer ily irányban még eddig gya- i núba nem vétetett, bizonyára nem tesz jó szolgálatot az ezen éjien alig meggyökerezett J rendszernek az, ki o'y állításokkal lép fel, j minthogy a közönségben sokkal inkább van j elterjedve az ügyvédi kar iránti bizalmatlan- • ság, mint a birói kar politikai önállósága elleni gyanú, m' lyre egyáltalában semmi alap, semmi indok nem is volna, s bizonyára a t. igazságügyminiszter úr és a képviselő úr elsők volnának, kik a gyanú ellen köiömszakadásáig megvédelmeznék a bíróságot a mely ' védelemre érdemesek is. Midőn semmiféle gyanú, vád nem merült fel a biróság el'en, akkor azt hiszem ezen tekintet egyáltalán semmi féle fontossággal nem bir, s azért én ; részemről a főrendiház szövegezését fogadom j el. (Helyeslés.) Teleszky István! T. ház! Ma^am azon [ nézetben voltara ez úttal, hogy a szőnyegen forgó j kérdésre vonatkozólag egyszerű szavazással ad-i hatok kifejezést nézetemnek. De szemben ezen pont körül felmerült és igen érdekes vitával engedje meg a t ház, hogy én is az előttem szóló képviselő úr felhozott érveire némelyeket elmondjak és ne csak egyszerű de indokolt szavazatta! lépjek fel a kérdéssel szem| ben. Az előttem szóló t. képviselő úr igen helyesnek mondotta, bogy az ügyvédi kar heiyes szervezésének érdeke közvetve nemcsak magát az ügyvédi kart, hanem az állam minden polgárát érdekli, de épen ezen szempont az, mely engem más eredményre vezérel, mint a hova ő jutott. Én a tiszta fegyelmi bíróságot nem az ügyvédek érdekében, hanem az állampolgárok érdekében kívánom. Az ügyvéd, ha önérzete van s öntudata tiszta, semmiféle bíróságtól nem ijjed meg; — hanem a netalán alaptalanul emelt vádakkal bátran áll szembe, tudván, hogy védelméül ártatlanságán kívül semmi más nem kívántatik; de az önállóság bizonyos nagy mértékét minden ügyvédben föltételezni nem is lehet és ha az ügyvéd szembe állíttatik a fegyelmi bíráskodás esetében azokkal, kiket az igazságszolgáltatás terén ellenőrizni épen az ő hivatása, kiknek mulasztásait, visszaéléseit ostromolni tartozik, akkor ez á'tal nem az ügyvéd szenved, hanem szenved azon fél, kinek érdekét az ügyvéd képviselni hivatva van. Ha a biró mulasztást követett el, és A. B. ügyvéd ezen mulasztást följelenteni csak azért nem meri, mert ugyanazon egyén ellenében kellene föllépnie, kinek fegyelmi bírósága alá ő tartozik, — akkor én a biráskodás ezen módját az ügyvédi kar függetlenítése módjának el nem ismerhetem; az ügyvédi kar függetlenitését pedig én nem az ügyvédi kar, hanem az állam polgárainak érdekében kívánom. (Hel)eslés.) Seemben azon érvekkel, melyek a tiszta fegyelmi biróság védó'i részéről előadattak, én a vegyes fegyelmi biróság elfogadásának egyedüli indokául csak azt fogadhatnám el, ha azon szempontból indulnánk ki, hogy az ügyvédi kamara alakítása alkalmával a megbízható ügyvédek tulfulyáí biztosítottnak tekinteni nem lehet; de én t. ház ily szomorúnak a képet nem látom. Én azt hiszem, hogy mielőtt az ügyvédi kar felett pálezát törnénk, kissé körül kell tekintenünk, szembe kell állítanunk azok számát, a I ik ügyvédi kötelességeiket mindenkor híven, pontosan és becsületesen teljesítették, azok sf.ámával, kik e tekintetben kifogás alá eshetnek. Hásonlitsuk össze az alaposan kifogásolható ügyvédek számát ásókkal, kiknek a polgárok a községi, köztörvényhatősági és más választásoknál nyilvánult bizalom-szavazattal adták ki a megbízhatósági, becsületbeli bizonyítványt, s akkor bizonyosan nem látjuk oly sötétnek a képet. Én hivatkozom e tekintetben azon körülményre, hogy a mely városokban nálunk ügyvédi egyletek alakulnak, azok elnökeiül, választmányi tagjául mind oly ügyvédek választattak, kik megb;zhatók. becsületbeli tekintetben kifogástalanok és kik bármely állam ügyvédi karának méltó díszére válnának; hivatkozom arra, hogy az ügyvédi kar a községi, törvényhatósági és társadalmi életben főtenyezőként szereplő középosztálynak minden esetre tekintélyes számát, jelentékeny contigensét szolgáltatja. De ba t. ház ez ellennézetüek aggodalma alapos volna, szerény véleményem sze rint a fegyelmi biróság azon vogyes módózata, melyet a f rendiház ajánl, szintén el n*m fogadható, hanem akkor nézetem szerint a meghizhatlan Ügyvédek minden befolyását ki kellene zárni, ak' or a fegyelmi bíráskodást tiaz tán és pusztán az ügyvédek mellőzésével a bíróságokra kellene bízni; legalább ezen eset-