Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 49. szám - Az országházból

372 — gának vagy másnak illetéktelen hasznot szerezzen vagy jogtalanul Kárt okozzon; ha magaviselete által az ügyvédi kar becsületét éfl tekintélyét sértő és ez által tiszteletre és bizalomra méltatlanná válik. Ezek azon esetek, melyek az ügyvédi kamara elé tartoznak. Már hogy az Ugyvédekne volnának arra hivatva, hogy leginkább ők torolják meg, midőn valaki olyat tesz a mi az ügyvédi kar méltóságát, tekinté lyét sérti, azt velem senki elhitetni nem fogja, annál kevésbé mivel én azt hiszem, hogy leginkább nekik fekszik érdekükben az ügyvédi kar tekintélyét fenntartani. De ha lehetue valami visszaéléstől tartani, ott van a kir. ügyész, kinek kötelessége ezen fegyelmi eljárásokban közbenjárni, szükség esetében apellatával élni; otí van a magáuvádló s ott van a nyilvánosság s ott van végre a fórum apellátorium. Ha azt méltóztatik mondani, hogy az első fokú bíróságtól függ minden, függ a pernek helyes felszerelése ez oly argumentum, mely nagyon sokat bizonyít, mert minden felebbvitel ellen bizonyít, ott van a kir. ügyész,kinek hivatása arra ügyelni, hogy az akták ugy fejtessenek ki .és ugy terjesztessenek felsőbb helyre, a mint az igazság és a valódi tényállás megkívánja. Minthogy tehát a büntettek a rendes bíróságokhoz tartoznak, s ezekbe?, uta&itvák mind azon kényesebb kérdések, melyek az ügyvéd és a fél között fenforoghatuak a fegyelmi vétségek pedig, melyek az ügyvédi kar becsületét érintik, legközvetlenebbül azokat érdeklik s ők vannak leginkább saját érdekükben arra hivatva, hogy a kellő rend fentartassék: én a központi bizottság szövegezését kérem elfogadtatni. Máriássy Kálmán. T ház! Énazthiszem hogy a t. ház eltogja fogadni a főrendiház módosítását, annál inkább, mert az előttem szólott t. igazságüsyminiszter ur kijelentette, hogy bár meíyik fegyelmi bíróság iránt bizalommal viseltetik. Nem is szólaltam volna fel, hogy ha Vidliczkay J. képviselő ur nem méltóztatott volna mondani, hogy Paczolay t. képv. ur előadásában nincs logika. Már hogy ha abban nem méltóztatik logikát látni, hogy ha valaki az egészet kaphatja a felével megelégedjék azon nem csodálkozom; hanem én részemről logikát látok benne; mert ha a fegyelmi eljárás egyenesen a bíróságra bízatnék is és nem a kamara tagjaira, abban logikátlanságot látni nem lehet. Én szeretem az autonómiát, de szeretem oly esetekben, melyek tisztán az autonóm testület egyes tagjai körében felmerülő kérdésekről van szó; de azon autonómiát mindég megköszönném, a mely egy testület tagjai más magánosok érdekei felett intézkednek. Nem is óhajtom egyátalában bírósági dolgok tekintetében az autonómiát oly széles körre terjeszteni. Mondom belenyugodnám ezen autonómiába, de nem nyugszom azért, mert ha egyes privát és ügyvéd között fenniorgó ügyekben való bíráskodásról vai. szó, nem tartom igazságosnak, hogy valaki rendes bírája alól elvonassék. Mondom ha ügyvéd és ügyvéd közt állanának fenn differentiák s ezek felett ítélne e fegyelmi bíróság elfogadnám, hogy tisztán az ügyvédi kamara választottaiból alakuljon; de miután a czélrendszer ideje lejárt, miután a bírósági testületeken kivül állóknak birói hatalmat adni nem akarok, mely nemcsak azon testület tagjai közt fenforgó differentiák, de egy más testület tagjai fóiött is ítélne, én a főrendiház módositványához hozzájárulok. (Helyeslés) Moritz Pál. T. ház! Méltóztatnak emlékezni, 'hogy valahányszor tiszti visszaélések ) ureaucraticus uton vizsgáltattak, mindanyiszor elsimittattak azok, valahányszor tisztviselő döntött tisztviselő felett. Vannak a collegií Utasnak bizonyos szabályai, geuantságai és kötelességei, melyek miatt kellő szigorral nem lehet működnie. Épen ezért az ügyvédi kamarának fegyelmi ügyekben való bíráskodását nem pártolom, s nem látom be okát a felékenységnek e tekintetben az ügyvéd urnák részéről. Hiszen azok a bírák u indenki fölött az országban ítélnek, miért derogálna tehát itéletők épen az ügyvédeknek ? Méltóztassanak azt venni, hogy mi képviselők a verificatió kérdésében a felettünk való biráskodáGt a bíróságoknak adtuk át, mert mi az ország bírái iránt kiváló figyelemmel, tisztelettel vagyunk, és ime az ügyvédeknek derogál, ha első folyamodásu fegyelmi bíróságot a bíróság tagjaiból is alakitni kivánuók. Én ezt nem tartom jogosnak és helyes nek, s azért a főrendiház módosítását pártolom. lloránszky Nándor. Nem volt szándékom nyilt sérelmet követ el, hol fogja találni a magánfél az oivosiást? mig ellenkezőleg az állam bíráinak eljárásánál ezt megtalálhatja. Én tehát azt hiszem, hogy az ország bíróságai és ezen bíráskodás között párhuzamot vonni nem lehet. Azt mondotta a t. előadó ur, hogy nem czélszerü az ügyvédek feletti bíráskodást azokra bizni, kik épen a bíróságok feletti ellenőrzésre vannak hivatva. Én ezt nem tar c kérdésben szólani, de mert részint a köz- | tom helyesnek, mert én azt hiszem, hogy az pont' bizottság t. előadója részint Vidlieskay | ügyvédség luva'va van őrködni az igazságképviselő társam olynnokat hozott fel, melyek ! szolgáltatás és törvények megtartása felett, nézetem szerint a kérdést hibásan világítják j de nincsen hivatva a bíróságok feleit ellenőrmeg, bátor leszek éj is a főrendi ház módosi- { ködni. Egyébiránt ebből nem következik az, tásának érdekében némely észrevételeket tenni. | hogy ha a bíróságokat az ügyvédek ellen-Én azon véleményben vagyok, hogy helytelen , őrzik, tehát az ügyvédeket senki se ellenőrizze, alapból indulnak ki azok, kik a fegyelmi bi- ! Én részemről, épen azt hiszem, hogy ugy az ráskodás kérdését ugy állítják föl, hogy a ' igazságszolgáltatás, mint a magánfélek érdevegyes bíróság az, ügyvédi kar tekintélyét, keit csak is ily vegyes bíráskodási íendszer önérzetét sérti, mert azt hiszem, hogy ezen óvja meg, minőt a főrendek módositványa motivál .tlanul odadobott állítás ellenében, jog- | tartalmaz, ugyanazért azt pártolom. (Élénk gal lehet épen az ellenkezőt állítani. Lehet állítani nevezetesen azt, hogy a bíráskodás ügykörébe vágó funktiókat az erre hivatott államközegektől elvesszük, ezáltal nem nagy hasznot teszünk a birói tekintélynek. Egyébiránt ha ezen kérdést ezen szempontból szellőztetjük, akkor azt hiszem, hogy egy harezot provocalunk, a birói és ügyvédi kar közt, melyben meglehet, hogy egyik, vagy másik nyertes lesz, de az igazságszolgáltatás tekintélye és méltósága minden esetre veszteni fog. Én az* n helyzetet, melynek betöltésére a fegyelmi bíráskodás hivatva van, egészen niás szempontból fogom fel, bátor leszek az mindjárt megmondani, épen azért a kizárólagos kamarai biráskodásnak nem vagyok barátja sem nálunk sem máshol, hol a kamarai intézmény behozva van. Ugyanis: Én az ügyvédségről alkotandó törvények czélját nem csak abban látom. (Halljuk) hogy oly intézményeket alkossunk, melyek módot és alkalmat fognak szolgáltatni arra, hogy az ügyvédi kar tekintélyének emelése érdekében egyes mást megtehessen. Abban sem látom az egyedüli czélr, hogy az ügyvédi karnak jogait, érdekeit a perlekedők ezreivel szemben, a kitol más részről a perekben való önképviselletést — megengedem magasabb szempontból a kézigazságszolgáltatás szempontjából — megvonjuk — hanem én abban is látom a czélt, hogy mód és alkalom nyujtassék arra, hogy oly ügyekben, melyekre nézve a felek a köztörvények intézkedéseiben elégtételt nem találnak a fegyelmi bírósághoz fordulva a netalán elkövetett hibák, és_ visszaélések ellenében orvoslást találjanak. Én nem hiszem t. ház hogy bárki tagadhassa azt, hogy minden fegyelmi ügyér bíráskodás többé kevésbé — a magáufelek érdekeit is érinti, mert hisz ez az ügyvédnek épen azon functióira vonatkozik, melyeket az a magán,elek érdekében végez; már pedig ÍZ egész Ugyvédsé-ről szóló törvény körülbástyázta az ügyvédeket a magánfe lekkel szemben sőt tekintve. ho»y a fegyelmi eljárás meginditását maga a kamara rendeli el, hogy a vizsgálatot szintén a kamara viszi ke| resztül, hogy a vádlevél beterjesztése a ka! mara ügyészének van fenntartva az ügyvédi ! érdekek megvédésének a fegyelmi eljárásban j is kiváló részt juttatott, ha így áll, méltoztas-I sanak megengedni, igazságos-e, méltányos-e i az, hogy azon magánfelek birájáuak még csak részvétet se biztosítsunk azon bíráskodásban, i melyben kiváló érdekei forognak fenn. Én nem j hiszem, hogy ez az absolut igazsággal megj egyeztethető lenne, (Balfelőli igaz.) megegyez| tethető lenne nevezetesen, hogy egy kastbiró-I ság az egyik félnek választott bírósága, mert hisz az ügyvédek maguk választják a kamarai választmáuyt-itéljen ezen vegyes természetű kérdések felett. A/t u éltóztatott mondani t. képviselőtársam Vidiczkay József ur, hogy ezen tétel elfő gadása mellett a bíróságok feletti fegyelmi bíráskodást sem lehetett volna a bíróságokra bizni. Engedelmet kérek, az egészen más; más az ország esküvel kötelezett birósága, és más a kamarai biráskodás, mert méltóztassék nekem megmondani, de hol az orvosság ha az ügyvédi kamarai bíróság a felek érdekében helyeslés balfelől.) Cseineghy Károly: T. ház! Én is azt hiszem, mint az épen előttem szólott képviselőtársam é« barátom, hogy a kérdés kiemeltetett valódi álláspontjából és más térre tereltetett át, mint a mely téren annak egyedül lehető helyes megoldása követeli. Azt méltóztatott mondani, hogy minden fegyelmi bíróság Ítélete a magánfél érdekét is érinti; s ennek ellenében mintegy felhívásul intézte a kérdés., hogy igazságos-e, hogy ily esetben a magántél birája a vi tás kérdéshez ne szóljon ? Ha igy állana a kérdés, ha csak ugyan a magánfél érdekéuek megóvása forogna kérdésben, ha kártérítésről volna szó, a melyet helytelen védelem, vagy a melyet mnla ztás a félnek okozott: ha kártérítésről volna szó, polgári keresetről, polgári igényről: én isazok közé tartoznám, kik nemcsak a főrendi ház határozata mellett szavaznának, hanem annak elvetésével kizárólag birákból álló testület ítélete alá tartanám bocsáthatónak a kérdést. Ott a hol jogról és magánérdekről, van szó, akár mulasztás, akár szándékosság legyen annak oka: ott nem Ítélhet senki más, mint a biró, a ki a törvények alkalmazására van hivatva. Ezzel ugy hiszem megfeleltem Máriá«sy Kálmán nrnak is, ki szintén azt mondotta, hogy itt a fél érdekelve lévén, ezt nem lehet elvonni saját birajától. Nem a fél érdeke forog itt kérdésben, mert nines a culpának, nincs a mulasztásnak, nincs a véteknek azon neme, mely miatt vagy elégtételt, ha az a büntető útra tartozik, vagy pedig teljesítést, ha a polgári útra tar ozik, ne rendelnének törvényeink és törvényes gyakorlatunk. E végből nincs szükség ügyvédi rendtartásra ; ez nem tárgya az ügyvédi rendtartásnak; az ügyvédi rendtartás egészen más kérdéssel foglalkozik. Az ügyvédi rendtaitás kérdése: nem szemközt a féllel, hanem az ügyvéd szemközt az ügyvédi kötelességgel, szemközt az ügyvédi becsülettel; az ügyvédi becsület kérdése az, a mi a fegyelmi eljárás ala tartozik még azon esetben is, ha semmi kár nem történt, ha elégtételről szó sem forog fenn. Ha a biró megítélte is már f kártérítést; és az ügyvéd teljesítette is a kárpótlást : ez utóbbi még azon esetben is, azért, mert mulasztást követett el, azért mert az Ügyvédi becsületet megsértette; azért mert az ügyvédi becsület kötelmei ellen vétett: az Öszszes ügyvédségnek felelősséggel tartozik, a mely nem tűrheti, hogy habár nem is kárpótlás nélkül, de mégis büntetlenül maradjon a kötelesség megsértése. Ez a kérdésnek egyedül helyes tere; ezen szempontból oldható az meg azon értelemben, mint az igazságügyminiszteri javaslat előterjesztette. Egyébiránt van az ügyvédi fegyelmi hatóság kérdésének igen nagy hordereje, a mely eddig — ez alkalommal legalább — nem érintetett Nem kaszt szellem, nem alárendeltség, nem mellérendeltség, nem felülrendeltség az, a mi az ügyvédi kamarák bíráskodási jogát az egész czivilizált világon létrehozta, nem azon szempont, hogy ne a biró Ítéljen valaki felett, ha kötelességmulasztást követett el. Egy egé-