Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 4. szám - A gyámügy iránti porosz törvényjavaslat. 2. [r.]

— 27 hetö netaláni akadályoztatása esetére már előre jelenthesse be a kamarának esetleges helyettesét, és nyerje ki annak jóváhagyá­sát. A felmerült aggodalmak folytán hozzá tétetett, hogy mindamellett az akadály s ekként a helyettesítés beálltát a közjegyző minden egyes esetben bejelenteni köteles legyen. Ezen értelemben — mindamellett, hogy Gál Mihály, Steiger Gy. és Matolai E. ily engedélyező — permissiv — rendelkezését a törvénybe illőnek nem látták az — elfogad­tatott. A 25. §-nál az előadó terjeszté elé azon észrevételét, miszerint nem tartja meg­engedhetőnek, hogy a járásbiró bármily körülmények közt is vehessen fel közjegy­zői okiratot. — A miniszter ebben semmi nehézséget nem lát, mivel — úgymond — a járásbiró csak azt tenné akkor, mit most ugy is tesz. Hodosy ésMatuska Péter csat­lakoznak a miniszter nézetéhez. Viszont Steiger Gyula megengedvén, hogy az egy­szerű hitelesítésekre nézve, a melyeket most a járásbiró tesz, semmi nehézség nincsen : nem engedheti meg, hogy ne volna a szer­ződéskötéseknél, a melyeket a járásbiró most sem tesz, mert vagy az nem enged­hető meg, hogy a járásbiró közjegyző nem létében ilyen szerződéseket tartalmazó okiratokat vegyen fel : vagy az, hogy az ily ügyekben azután bíráskodjék. — Ezen észrevétel méltányoltatván — a miniszter előterjesztésére a bizottság abban állapo­dott meg, hogy majd a hol a közjegyző teendői soroltatnak elő, minden egyesnél lesz meghatározandó, váljon abban eljárhat szükség esetében a járásbiró is vagy sem. Felmerült a dijak kérdése is, Hodo­sy indítványozván, hogy a lárásbiró ily esetekben dij nélkül járjon el ; mit azon­ban a bi'ottság csak helyben végezhető eljárásokra vél kimondhatónak. V A gyámügy iránti porosz törvényjavaslat. . . V n A gyámbiróság a gyám és az ellengyám egész működése felett felügyeletet gyako­rol, és e tekintetben 3oo márkáig menő rendbüntetést szabhat ki ugy a gyámra, mint az ellengyámra. A gyámbiróság mellé adatik minden község, illetőleg köz­ségrész érdekében egy községi tag mint községi gyámtanács >s. Ennek hivatása : 1) oly hiányokat, melyeket a gyámoltak testi vagy szellemi nevelése tekintetében észre­vesz, feljelenteni, és ha felszólittatik, a gyámolt személye iránt felvilágosításokat adni; 2) ajánlani azon személyeket, kik előtte alkalmasaknak látszanak, hogy a gyámságra vagy ellengyámságra meghivas­sanak. Ezen hivatal dij nélküli. A gyám­biróság valamely általa teendő intézkedés előtt a gyámolt rokonait meghallgatja. A gyámbiróság köteles évenkint a gvámtól számadás-tételt követelni a vagyon ke­zelése iránt. A számadástételnél a gyám köteles kinyilatkoztatni, hogy minden be­vételt elszámolt és a számadásban felso­roltakon kivül a gyámsághoz tartozó egyéb vagyontárgyakat nem bir őrizete alatt. A számadás a benyújtás előtt az ellengyám­nak bemutatandó. A gyámoltnak atyja, any­ja és férje felmentvék a számadástétel alól Az atya és anya jogosítva vannak az általuk kirendelt gyámot felmenteni a számadástétel alól. Ez esetben a gyám a gyámbiróság felszólitására minden két év­ben vagy hosszabb időközökben a vagyon állásának kimutatását tartozik benyújtani. Oly gyámok, kik évenként rendesen többet vesznek be, mint a mennyit a gvámoltévi költekezése teszi, a gyámbiróság által biz­tosíték letevésére szoríttathatnak. Ezen biz­tosíték módja és terjedelme a bíróság be­látásától függ. A biztosíték nyújtásából eredő költségek azonban a gyámolt vagyo­nából viselendok. Ezen biztosíték letevése alól a gyámolt atyja és anyja a gyámot fel­menthetik. A gyámolt atyja, anyjaférje és az ellengvám felmentvék a biztosíték letevé­sének kötelezettsége alól. A gyámbiróság azon esetben, ha a gyám nem nyúzott biztosítékot, a gyámolt értékpapírjait, me­lyek nem szólnak névre, továbbá az ék­szereket őrizet alá veheti. A család: felügyeletre nézve a követ­kező határozmányok foglaltatnak a törvény­javaslatban. Ha az atya kívánja, a gyám­biróság a gyámság feletti felügyeletet csa­ládtanácsra tartozik ruházni. De az atya rendelkezése nélkül is megteheti ezt a gyámbiróság a gyám és az ellengyám in­dítványára különösen akkor, ha nagyobb vagyon kezeléséről van szó, a mennyiben azt az atya meg sem tiltotta. A családta­náes legalább 3 tagból alakittatik, kiknek a gyámolttal rokonságban vagy sógorság­ban kell állaniok, és képesnek kell lenniök ezen gyámság vitelére. Ha az atya a csa­ládtanács tagjait nem nevezi meg, a gyám­biróság rendeli ki azokat. A családtanács felügyel a gyám- és az ellengyámra a gyám­biróság helyett és ennek jogait és kötelessé­geit gyakorolja. De a gyám kinevezése mindenesetre a gyámbiróságot illeti. A családtanáes határozatai ellen ép ugy le­het panaszt emelni a másodfokú bíróság­nál mint a gyámbirőságéi ellen. A család­tanács tagjai ugyanoly gondot tartoznak fordítani a gyámolt ügyeinek vitelére, mint a gyám, és felelősségük is ugyan oly szab­ványok szerint alakul. A családtanács tag­jai a gyámbiróság által ugyanazon okból mint a gyám el is mozdittathatnak hivata­luktól, de az eldöntés előtt a családtanács meghallgatandó. A gyámság megszűnik ha a gyámolt nagykorúvá lesz, ha nagykórusittatik vagy atyai hatalomba lép. A nagykorúsítás meg­történhetik, ha a gyámolt befejezte 18. évét. A nagykorusitást a gyámbiróság eszközli. Azon gyám vagy ellengyám, a ki kö­telességeit nem teljesiti, a gyámbirósság által elmozdítandó. Ha a gyámságra kiren­delt anya férjhez megy, a gyámbiróság dönt a felett, váljon elmozditandó-e a gyámságtól, vagy pedig nem. A harmadik fejezet a nagykorúak fe­letti gondnokságról szól, kiemelendő té­teleket azonban nemigen tartalmaz. Ugyan­ez áll a negyedik és ötödik fejezetről is. Könyvészet. Mi a védő feladata bűnügyekben? (Über die Aufgabe der Vertheidigung in Strafsachen. Ein Vortrag von Dr. Heinrich Jaques. Wien. 1874. Mauz ) Dr. Ulimann Sándor ügyvéd úrtól Budapesten. A bécsi jogászegyletben nem rég Dr. Jaques Henrik az egylet jeles tagja, érte­kezett a „védő feladatáról bűn­ügyekben" s felolvasásával — mintbécs i szaklapokbólé rtesülünk—szép sikert aratott. A felolvasás fennebbi czim alatt egy kis füzetben épen most hagyta el a sajtót, nem késünk tehát olvasóinkat annak tar­talmával megismertetni. Ha Jaques nézetét a védő feladatáró 1 osztjuk is, s ha készségesen elismerjük hogy a kis füzet igazolja azon elismerésti, melylyel fogadtatott., ugy még sem hall­gathatjuk el azt, hogy a szerző által kiin­dulási pontul választott hasonlat sántit. Dr. Jaques ugyanis a polgári és bűn­ügyek ellentétes jogi lényegét jogbölcsészeti szempontból fejtegetvén kiindulási pontúi azon elvet állítja fel, miszerint abból kifo­lyólag, hogy a magánjogban a személyiség akarata a jogi rend alkotására van irányoz­va, mig a büntetőjogban az egyes harezol a rend, az állam a közbátorság ellen, — ezek szerint „a képviselet is polgári és fe­nyítő téren ugy aránylik egymáshoz, mint élet- és kórtan." Ezen nézetét annál kevésbé oszthatjuk, mert a polgári jogtalanság és a bűntett kö­zötti különbség nem a cselekvő személy akaratában, hanem a sértett jog tárgyának különbségében rejlik; a magánjogi sértés ép oly kóros jelenség mint a bűntett, a tör­vény a sérelmet itt ép ugy nkarjamegaka­dályozni, a sértést helyrehozni és a polgári szabadságot kényszereszközökkel helyreál­litani mint ott. Aképviseletfeladata polgári ügyekben: a kötelezettségek és jogok kipuhatolása és érvényesítésé, fenyítő ügyekben: a bünte­tendő cselekvény alapját képező gonosz akarat lélektani kutatása annak első fogam­zásában áthatása a socialis benyomások láthatlan sokaságának, a tett indokának ki­derítése és azon valóságos viszonyoknak feltüntetése, melyek közt a bűntettes volt, midőn a közrend és a törvény ellen csele­kedett. A jogérvényesítés a polgárjogban te­hát nem más mint interpretátiója a felek és a törvényhozó valódi akaratának, mig bűnügyekben : intutió, azaz szemlélése egy benső lélektani jelenségnek a fennálló tör­vényes renddel szemben. Áttérve ezek után a védő feladatára szerző annak 1) a vádlott 2) a tanuk és szak­értők, 3) az államügyész vagy magánvádló 4. az esküdtek vagy birák és végre 5) a nyilvánossághoz való viszonyát fejtegeti. A védő legérdekesebb, de egyúttal legkomolyabb feladata a vádlottali érint­kezés. A védőnek be kell hatolnia az emberi lélek rejtekeibe, a sziv mélységeibe, a tett legtávoübb okait, az elhatározás fogamzását vizsgálnia összeköttetésben a tettes egész előéletével. Otta mélységben hol az ember szivén a szenvedély apálya és dagálya uralkodik, ott találandja a'tett ethikailag kár­hoztatandó indokait, vegyítve emberig ösz­tönökkel és érzelmekkel. E vizsgálódáshoz kell a tudománynak járulnia, hogy a tett más világlatban tüntetessék fel mint a mi­nőben első pillanatra mutatkozik, — és a j humanitásnak, mely a valódi igazság nél­külözhetlen követelménye. Ha a védő emez eljárásában azon meggyőződésre jutni szerencsés, hogy a vádlott nem bűnös, vagy hogy a tett nem bűntett, akkor könnyű leend saját meggyőződését mások: az államügyész és a bíróság meggyőződésévé tenni. Nagyon helyesen jegyzi meg Jaques, hogy a védő feladata felette nehéz, mert nem rendelkezik vádlottal szemben oly eszköz­zel, mint pl. a gyóntató atya: a vallás auto­ritásával. Szerző ezek után a bünper s külö­nösen a vizsgálati iratok tanulmányozására tér át s frivol elbizakodottságnak bélyegzi a komolyabb előkészület nélküli védelme­zést. A vizsgálat alapos ismeretét a védő annál kevésbé nélkülözheti, minél bizo­nyosabb: hogy az, (trszéki elnök, állam­ügyész vagy védő) ki az ügyet legalapo­sabban ismeri, foga végtárgyalás vezetőjévé lenni. A védelem további feladata az alkal­mazni kivánt törvény szabványait a tudo­mány szempontjából vizsgálni, főleg ha elavult törvényről van szó; mert nem volna észszerű oly törvényt alkalmazni, mely a folytonosan hullámzó jogi meggyőződéssel ellentétben van. Igaz, hogy a törvényt addig, mig tör­vény, alkalmazni kell, s a lelkiismeretes biró alkalmazni is fogja, de nem szabad szem előtt téveszteni, hogy azon kiterjedés a melyben a törvény alkalmazandó (a ki­szabandó, büntetésmérve), mégis csak a bí­rótól függ, s hogy ezen mérv megállapítá­sára a védő tudományos fejtegetései nem csekély befolyással lehetnek. A védő legmegfeszitettebb figyelmét és szellemi kitartását veszi igénybe a bi­zonyítás a végtárgyaláskor. Mert épen a bizonyítási eljárásban constatálni kivánt tett dolgok azok, melyek az egész per el döntésének alapját képezik, s téved, ki a-

Next

/
Thumbnails
Contents