Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 4. szám - Telekkönyvi jogeset. Folytatás

_ 2H védelem sikerét szellemdús védbeszédben s nem a bizonyított tényekből a tudomány alapján vont következtetésekben véli fellelhetni. Azért a védőnek főleg a tanukhoz es szakértőkhöz intézendő kérdéseket hideg vérrel meg kell fontolnia, minden körülményt tántoiithatlan erélylyel kideríteni, a netalán mutatkozó ellenmondásokat megfeszített kitartással feltárni, a való individualitását gyorsan felfogni, s bennök indulatot költeni, s azt vagy ellenök, vagy mellettök felhasználni; — szóval, minden kitelhető módon az igazság után törekedni, és minden ellenszenvet és fogást mellőzni, — ebben rejlik a sikeres védelem titka. A védőnek viszonyát az ügyészséghez és a bírósághoz szerző egy pár szóval érinti, melynek az a veleje, hogy: suaviter in modo, fortiter in re. Szerző figyelmezteti a védőket, hogy az államügyészség által javaslatba hozott előterjesztésekhez kellő higadtsággal és komolysággal szóljanak és mellőzzenek minden szellemdús sarkasmust, mert a bíróság és államügyészség között bizpnyos | esprit de corps uralkodik, melynek megsértését azután a védencz szokta drágán megfizetni. Különösen pedig mellőzendők az oly plaidoyer-ek, melyek egyedüli feladata a hatás, s mintegy a tárgyalási teremben jelen lévő hirlaptudositókhoz vagy az ablakon keresztül a nagy publikumhoz látszanak intézve lenni. A bíróság ezt csak nagyon is hamar észreveszi s oly lelki állapotba jut, mely a védelemre j nézve nem előnyös hatású. ,.Man merkt die Absicht und wird verstimmt". Kiváló nehézségeket okoz a védőnek az esküdtek előtti eljárás az által, hogy a jogtudós védő, megszokva a jogi terminológiát s a jogi gondolkozást, az esküdteknél is ilyent tételez fel, mi által vagy azon veszélynek teszi ki magár, hogy meg nem értik, vagy ha a jogi fogalmak elemzésébe bocsátkozik, és a lép nyelvén s/ól: hogy az esküdtek megsértve érzik magukat. De van az esküdtszék előtti eljárásban egv csalhatatlan eszköz a netáni akadályok legyőzésére, s ez: a valódi humanitáson gyökeredző hév, melylyel a védő feladatát felkarolja. ,,On peut résistei á tout hors á la bouté, et ü n'y a pas de moyen plus sür d'acquérir raffection des autres que de leur donner la sienne" -mondja Rousseau. A közönség iránti magatartásra nézve szerző azon jó tanácsot adja a védőnek, hogy ugy viselje magát, mintha a közönség nem is léteznék, s egyedül a szőnyegen forgó eset logikájával és ethikájávai foglalkozzék. Ezek pedig őt nem ritkán azon helyzetbe fogják hozni, hogy az uralkodó nézetekkel szembeszálljon, az állami és társadalmi organismus kinövéseit és sérveit feltárja. Tegye mindezt bátran, áthatva az igazság utáni törekvéstől, erélylyel, kitartással. Szerző végre elismeri, hogy mindezek csak egyes momentumok, melyek ugyan befolyással bírnak, de magát a védelem sikerét még nem biztosithatják teljesen, mert ,,a valóban kitűnő és sikerdús védelem babérjait mégis csak a valódi szónoki tehetség fogja magának kivívhatni". Ezekben dióhéjban összefoglaltuk szerzőnek, ki a bécsi védők legkitűnőbb tagjainak egyike, nézeteit a védelem feladatáról. Legyen szabad a csinos nyelvezettel irt ,,essay'--t mindazoknak, kiket tárgya érdekel, figyelmébe ajánlani; ha annak olvasásánál valami elszomorithat, az nem más, mint hogy a védőnek azon ideális képe, melyet szerző előttünk feltárt, egy nemesen gondolkozó ész eszményképe, melynek megtestesülését legfeljebb az ókor szónokaiban szemlélhetjük, napjainkban azonban vajmi ritkán találhatjuk fel. Telekkönyvi jogeset. /. (Folytatás.) A pesti törvényszéknek fennközlött Ítélete ellen felperes törvényes időben f elebbezéssel élt, mert jelen még 1846 ban keletkezeti jogügyletben az i855. évi telekkönyvi pátens nem mérvadó. Az 1876 évben eszközlött átíratás nem történt ezen pátens értelmében, és miután arra nézve, hogy a pesti telekkönyvek a pátens szerint vezettetteknek vagy kivétel képezőknek kimondattak volna, törvény nincsen, a telekkönyvi rend. Il-ik része értelmében követendő eljárásra ezen pesti telekkönyvek, az I-sö rész. keresztül nem vitele miatt, nem alkalmasak. De ha a telekkönyvi pátens a pesti telekkönyveknél alkalmazható volna is, az kizárólag csakis ezen törvény életbe lépte óta szerzett telekkönyvi jogokra bírhat jogerővel, a jelen kereseti átíratás érvényes vagy érvénytelen volta tehát kizárólag a I 4o-es években fennállott törvényekalapján bírálandó meg. Ezen törvény szerint a nemesi javak 3a év alatt voltak elbirtokolhatok, de a zálogos, bérlő vagv letétményes, miután birtokuk nem voh teljes, az e czimeken szerzett birtokot el nem évitheiték. De még az. oszt. polg, törvény szerint sem | lehet szó az elbirtoklásról, mert Fleischl Dávid irányában a jóhiszeműség hiányzik. A 4o-es években divó törvények értelmében az eladás czéijából kiállított meghatalmazásnak a városi tanács előtt kellett létre jönni, ha pedig az illető katona volt, azt ! ezredesének aláírása és pecsétjével el kellett látni ; jelen esetbenazonban be nem bizo- 1 nyittatott, hogy Somogyi Lajos vagy megbízást kiállított volna, vagy az ügylethez akár nyíltan akár más módon hozzájárult volna, sőt ellenkezőleg Fleischl Dávid maga szorgalmazta az átíratást, a 3 Somogyira, mindhárom nevében lépett fel, miből világos, hogy ez roszhiszemüleg járt el, mert So- ! mogyi Lájostól megbízása nem volt, az j állítólag Somogyi Józsefnek, az aláírásra i adott megbízás pedig, mi különben tagadí tátik, FleischlDávidra ki nem terjed. Fleischl '• Dávidnak a bizottság előtt tett abbeli nyilatkozata, hogy ő csak zálogjegyet szerzett 32 évre. nem egyezik a később elmondottakkal és a mellékletbeni foglaltakkal, hol már megvett házról van szó. Egy másik mellékletben sincs nyoma a megbízásnak, pedig nemcsak ez, hanem a tulajdonszerzéshez szükséges bevallás és birtokbavezetés sem eszközöltetett Nem lehetett tehát zálogszerződés, tehát tulajdonszerzésre nem alkalmas czimen az elbirtoklást kimondani, annál kevésbé, mert a királyi tábla is kimondotta már, I hogy a pestvárosi telekkönyvek a pátens ér- ] j telmében vezettetteknek nem tekinthetők. | Tekintettel tehát arra, hogy mcghatalmazásj egyáltalán nem létezett, ilyen nélkül pedig városi telkek különösen katonáktól meg-és átvehetők nem voltak hogy zálog és jogtalan, ugy azonfelül roszhiszemü birtok, az elbirtoklásra alkalmas szerzési czimet nélkülözi, hogy felperes az A. alattihoz soha hozzá nem járult, sőt akkor kiskorú j lévén, megbízást sem állithatott ki, hogy 1 vagyona után őt megilletendett zálog vagy j vétel sommában nem részesült, hogy 1 Fleischl Dávid Somogyi Lajos nevében | jogosultság nélkül járt el, az első bíróság 1 ítéletének megváltoztatásával a ház '/,-ának tulajdonjogát, ugy annak elvont jövedel! meit és a perköltségeket oda ítéltetni kéri. Ezen felebbezés alapján a pesti királyi ítélőtábla 1872. évi juniushó I 4-én 17433. szám alatt következő i t é 1 e t e t j hozott : „Habár a pestvárosi telekkönyvek nem tekintendők is a telekkönyvi rendelet értelmében szerkesztetteknek, miután azonban a gyakorlat folytán a fennérintett ren-I delet Ii-ik része értelmében követen-J dő eljárásra alkalmasaknak találtattak, és igy az azokban eszközlött bejegyzések alapján telekkönyvi jogok szerezhetők: az eljáró bíróság neheztelt Ítélete indokaiból helybe.ihagyatik." Felperes ezen másodbirósági ítéletet is felébb ezte, mert: tekintve azon körülményt, hogy 1872. év elején az igazságügyminiszterium utasítása folytán a Pest határában fekvő ingr.tlanságokra nézve elkészült uj telekkönyvekbe felvett jogok iránt az illető felek a felszólamlásra az 1855-ik évben kiadott telekkönyvi rendelet értelmében felhívattak ugyan, ezen rendelet azonban utóbb a nélkül, hogy a felszólamlási eljárást illető kérdés mindeddig, akár rendeletileg, akár ujabb törvény által megoldatott volna, életbe nem lépett, hogy tehát most már csak a kir. legfőbb ítélőszék van hivatva azon nyitva tartott kérdésnek eldöntésére, váljon a pestvárosi, jelenleg fennálló telekkönyvek, az 1855. évi telekkönyvrendelet értelmében szerkesztvék és az ezen törvény életbe lépte előtti időben bevezetett jogszerzések — a mennyiben az egyes telektesteken, a telekkönyvi törvények életbelépte óta változások és 3-ik személyek által ujabb jogszerzések nem történtek, — ezen telekkönyvi rendelet értelmében birálandók-e meg? a bizonytalanságban levő felek maguk miheztartása czéijából egy döntvény általi megoldását eszközölni kénytelenek. Az ügy érdemét illetőleg ragaszkodik felperes az első bírósági itélet ellen beadott felebbezésében felhozott érveihez, és az ügy előadása alkalmával, ugy az előbb érintett, mint jelen felebbezésének egész terjedelmében leendő felolvasását kérelmezvén, a per során beigazoltak, valamint a felebbezésekben felhozottak alapján a törvényt pótolandó elvi elhatározást a telekkönyvi rendelet és nem a helyi érdekek értelmében meghozni, és felebbezési költségeit 100 forintban megállapítani kéri. Ezen felebbezés alapján a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1872 évi október hó 22-én 7355. szám alatt következő végzést hozott: ,,Mielőtt jelen perben érdemleges határozat hozatnék, tekintettel arra, hogv azon körülmény, mikép rendelkezett idősb Somogyi Ferencz a kérdésben levő ház iránt és ezen ingatlannak az alperesek jogelődje nevére való átirathatására vonatkozó engedélyre nézve, mily alapon intézkedett az akkoron fennállott magy. kir. udvari kanczellária, a per során kellőleg kifejtve és nevezetesen sem a 2-ik szám alatti jegyzőkönyvi kivonatban felhívott i84ó. évi martius 2-án 3227. szám alatti jelentés, valamint annak folytán ugyanazon évi september t-én 33ig6. sz. alatt a fennállott magy. kir. Helytartó-Tanács által kiadott leirat, sem pedig az 5. sz. alatti házi levélben s a 10-ik szám alatti okmányban felhívott idősb Somogyi Ferencznek 1827. évi május 23-án kelt végrendelete az iratokhoz csatolva nem lett. a nélkül pedig az ügy kérdése alaposan meg nem bírálható : Mind a két alsó bírósági itélet feloldása mellett, a per az eljáró" első bírósághoz a tárgyalásnak a fennebb jelzett irányban való kiegészítése, és a kifejlendőkhez képest hozandó ujabbi itélet végett visszaküldetik." A legfőbb ítélőszék határozata folytán a póttárgyalás következőkben ejtetett meg: Ertl Károly mint Somogyi Lajos jogutódja felperes előadja: Somogyi Ferencz az f. alatti végrendeletében hitbizományi vagyonú) jelenté ki a házat, de jóváhagyást nem nyert, s ennek következtében 5./- Pest város tanácsa 1835. június 7-én. 46oo sz. a. végzéssel örökség jogezimén Somogyi Ferencznek, Józsefnek és Lajosnak tulajdonjoga telekkönyvileg kitüntetett. Fleischl Dávid e házat bérbe és zálogba vette, Somogyi Józsefnek G. a. nyilatkozata szerint. Somogyi Lajosnak hire,