Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 48. szám - Külföldi jogesetek. A harmadik személyek előnyére kötött szerződések tanához.
365 tőke után kamatok 1857. január 1-tői számítva rendeltettek az átadási okirat által bekebeleztetni, ennek folytán, tekintve azt, hogy a telekjegyzőkönyv C. lapján, 10-ik tételszám alatt bejegyzett felperesi követelés a hivatkozott átadási okirat alapján, lett telekkönyvileg bekebelezve kétséget nem szenved, hogy az emlitett telekjegyzőkönyvi tételszám alatt, a felperesi követelési kamatok tollbibából vannak „1857. január 1-ső“ helyett „1867. január l-ső“ téíe. Ezen téves bejegyzés alapján pedig alperes azt, hogy a kereseti tőke utáni kamatok ne 1857. január 1-től a mikor azok folyóvá lettek, hanem 1867. január 1-től számíttassanak, anynyival kevésbé követelheti, mivel jogelődjeinek tulajdoni joga ugyanazon átadási okiraton alapszik, melynek erejénél fogva a kereseti követelés bekebeleztetett, és mivel alperes a telekkönyvi hatósághoz ugyanazon napon beérkezett beadványa alapján nyert a kereseti követeléssel terhelt ingatlanhoz tulajdonjogot, a mely napon beérkezett beadvány alapján, a felperesi követelés azon ingatlanra telekkönyvileg bekebeleztetett, és igy alperes avval nem védekezhetik, hogy ő, a telekkönyvbe bízva, azon hiedelemmel vált volna a terhelt ingatlan tulajdonosává, mikép azt, a kereseti tőke után a kamatok csak 1867. január 1-től, mint az, az illető tételszám alatt kitüntetve van, terhelik. Minél fogva bíróilag kimondani kellett, hogy alperes a kereseti 1450. forintnak, és ezen tőke után a kamatoknál 1857. január 1-től számítva történendő fizetésére vált kötelezetté. Az alperesileg beperesiteit okiratok által, alperes részéről igazoltatván, hogy ő a felperes hagyatékot terhelt és az általa megvett ingatlanra, a kereseti követelést megelőzőleg bekeblezett adó és adóhátralék tőke és kamat összegek fejében, összesen 413 frt 84 krt, valósággal kifizetett, ennek folytán ezen alperesileg fizetettnek igazolt összegnek, valamint az egyik hagyatéki örökösnek fizetettkép felperesiig beszámítás végett elfogadott 400 frtnyi összegnek, összesen tehát 812 frt 84 krnak a felperesi követelésből történendő leszámítása, elsőbiróságilag helyesen rendeltetett el. Minthogy azonban a tőkéből és kamatokból álló kereseti követelés összeszámított összegéből voltak az alperes által teljesitetf részletes fizetési összegek leszámitandók, és a kereseti tőke a teljesített részletes fizetések által törlesztettnek mindaddig nem tekinthettetik, mig a történt részletes fizetésig lejárt kamat, teljesen törlesztve nincsen, tekintve azt, hogy az alperes által a bemutatott okmányok szerint 1872. mártíus 10-ig a felperesi követelés törlesztéséül kifizetett részletes összegek, mint fennebb kimutattatott, 812 frt 84 krra rúgnak, ellenben az ugyanazon időig a követelési 1450 frtnyi tőke után lejárt kamatok 1323 frt 12 kit tesznek ki, és igy 1872. évi mártius 10-én, az alperes által teljesitett részletes fizetések szerint törlesztett 812 foiint 84 krnak leszámításával, a kereseti egész tőke, valamint az addig lejárt kamatokból 510 frt 29 kr kielégítetlenül maradt, alperest a kereseti 1450 frtnyi tőkének, az 1857 január 1-től, 1872. mártiús 10-ig számítandó kamatokból, az alperes által törlesztett 812 frt 84 krnyi összegnek leszámítása után fennmaradt 510 frt 29 krnyi kamathátraléknak, valamint a kereseti tőke után 1872. mártius 10-től számítandó 6°/0 késedelmi kamatoknak fizetésére kellett kötelezni. Alperes ezen másodbirósági ítéletet felebbezte, mert: ő a per folyamán folyton tagadta, hogy felperesnek a kereseti tőke és kamat iránt, vele szemben kereseti joga lenne, mert ő, mint telekkönyvi birtokos csupán a végrehajtás tűrésére Ítéltethetnék, a mennyiben a felperesi követelésnek birtoka hypothekaul szolgál. Igaz, hogy ő az első biróság ítéletét nem felebbezte, de abból legfeljebb csak az következhetik, hogy az abban kitett marasztalási összegeket tartozik fizetni, de semmiesetre sem az, hogy az azon marasztalási összegeken túl terjedő, általában z elvi marasztalásban megnyugodott volna. Sérelmes továbbá a másodbirósági Ítélet, mert: jóllehet a 2. számú és felperes által nem kifogásolt okirattal begyőzte, hogy 400 frtot a felperesi hagyat k egyik örökösének tőke örökrésze tejében fizetett, s az azt, mint ilyent elfogadta, továbbá a becsatolt mellékletek szerint fizetett 456 frt 18 krt a felperes a per során tőke törlesztésül fogadta el, még is a másodbiróság ezen összegeket illetőleg 812 frt 84 krt nem a tőke, de a kamatkövetelésből vonta le. Egyébiránt ö sem a tőke sem a kamatokra nézve fizetési kötelezettséget nem vállalt és elmarasztalásának nincs czime, s ha csak azért marasztaltatott el, mert az első bírói Ítéletet nem felebbezte, úgy marasztaltatása az l-ső bírósági ítéletnél terhesebb nem lehetett volna. A kamatláb ellen felhozza még, hogy a | kamatok 1861. junius haváig, azaz : az osztr. ptkv. volt hatályban létéig legfeljebb 5°/0tel számíthatók s a telekkönyvi bekeblezés értelmében csak 1867. januar 1-től kezdve folynak. A magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszék ezen felebbezés folytán 1874. évi april hó 29-én 3327. szám alatt következő i t é 1 et e t hozott: Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatása mellett, alperes köteleztetik tűrni, miszerint felperes 1089 frt 7 kr tőke és ennek 1872. évi mártius 10-től járó 6°/0 kamata és 30 frtban megállapított perköltség iránti követelése, alperesnek a zsadányi 73-ik számn telekjegyzőkönyvben foglalt fekvőségeibő), ezen fekvőségeg értékéig, bírói végrehajtás utján kielégitessék. Indokok. Felperes keresetét alperes ellen egyedül azon jogalapra fektetvén, hogy a néhai Marx Miklós hagyatéki tömege javára jelzálogilag bekebelezett 1450 frt o. é: követelésével terhelt fekvőséget alperes megvevén, annak telekkönyvi 1 ulajdonosa, az itt alkalmazandó osztr. ált. ptk. 466. §-a értelmében csak azt volt jogosítva kérni, hogy alperes annak tűrésére köteieztessék miszerint bekebelezett követelése a jelzálog értékéig eme jelzálogból bírói végrehajtás utján kielégittessék. A mi azon tőke összeg és kamatai menynyiségét illeti, melynek kielégítését alperes a tulajdonául megszerzett jelzálogból tűrni tartozik, ennek számszerű meghatározásánál figyelembe volt veendő, hogy a királyi táblai Ítéletet nem íelebbező felperes bele nyugodott abba, hogy az alperes által törlesztettnek igazolt 812 frt 84 kr. a felperesi követelésből levonassék. Ezen levonásnak pedig mindenekelőtt a lejárt kamatokból és csak azután kell a tőkéből történni. Azon kamatok, melyeknek kielégítését alperes a jelzálogból tartozik tűrni csak 1867. évi január 1-től és 6°/0-val számítandó, mert a telek könyv teherlapján 10. r. sz. alatt a bebekebelezett kamatok ckép vannak megjelelve, a telekkönyvi rendelet 62-ik §-a értelmében pedig bekebelezettnek csak az tekintethetik, a mi a telekkönyvbe világosan bekebelezettkép jegyeztetett be, az okirat tartalma szerint pedig csak azon közelebbi meghatározásai a bejegyzett jognak itélendők meg, melyek magából a telekkönyvből ki nem vehetők. A bekebelezett 1450 frt tőke után 1867. évi január 1-től 1872. évi mártius 10-ig, mint az utolsó törlesztési fizetésig 6°/0val számított kamatok összege451 frt 91 krt tesz; ezen kamatösszegből részben törlesztettnek tekintendő azon 812 frt 84 kr, melyet alperes a felperesi hagyatékért fizetett; a felülmaradó 360 frt 93 kr. már az 1450 frt tőkéből vonandó le, mely ezen ieszámitás után 1089 frt 7 krra száll le; j ezen ekép leszállított tőke, ennek 1872. évi mártius 10-ikétől számítandó 6° 0 kamata ké| pézik felperesnek a jelzálog értékéből kielégítendő követelését. Az első biróság 18224/i872. szám alatti, alperes által nem felebbezett ítéletében alperest saját személyire nézve helytelenül marasztalta el, mert felperesnek alperes irányában sem szerződésen, sem kártérítési kötelezettségen alapuló jogviszonya fenn nem forog; annál fogva ellene személyes keresete nem lehet, az első biróság a személyes marasztalást azonban csupán 637 frt 16 krra számítván, alperesnek ezen ítéletet felebbezni oka nem volt; ebből azonban nem következtethető, hogy alperes általában belenyugodott volna a személyes marasztalásba, annál fogva a királyi Ítélő tábla a személyes marasztalás kérdését nem hagyhatla volna érintetlenül, alperesnek a királyi Ítélő táblai ítélet elleni felebbezése folytán tehát a marasztalás a fenntebbi okoknál fogva, csak a jelzálog értékéig és a jelzálogból kielégítésre volt korlátozandó. Külföldi jogesetek. A harmadik személyek előnyére kötött szerződések tanához. Egy épitő-társaság C. P. kávéháztulajdanosnak az általa Írásbeli szerződés utján több évre bérbevett kávéházi helyiséget Bécsbea az 1874. év május havában félévre felmondotta. C. P. kifogást tett ezen felmondás ellen és azt hozta fel, hogy az épitő-társaság a házat, melyben a bérbe vett helyiségek vannak, megvette ugyan azon tulajdanosoktól, kik neki ezen helyiségeket bérbe adták, de az adásvevési szerződésben a vevők irányában kötelezte magát a vele kötött bérleti szerződést egész tartalmában fenntartani és az eladókat teljesen kártalanítani. Az épitő társaság ez ellen felhozta, hogy az adásvevési szerződés általa nem C. P. bérlővel köttetett, tehát ez utóbbi ezen szerződésből nem szerezhetett jogokat, továbbá hogy a ház eladói nem ruházták a társaságra az adásvevési szerződésből eredő jogaikat, hogy az osztr. p. tvkv. 881. §-a szerint senki sem szerezhet jogokat harmadik személyek közt kötött szerződésből, hogy a vétel és az átadás által a társaság a ház felett annak szabad tulajdonát megszerezte, hogy a felmondás joga aháznak már tulajdonával össze van kötve, és az adásvevési szerződés által sem zárathatott ki, hacsak a bérszerződés nem volt telekkönyvileg bekeblezve, és hogy az osztr. p. tvkv. 1120. §-a nem egyéb, mint a tulajdonjog dologi természetének következetes alkalmazása. A bécs-belvárosi járásbíróság erre azon Ítéletet mondotta ki, hogy a felmondásnak hely adandó, és pedig a következő okoknál fogva: Ami a peres felek közt fennálló jogviszony lényegét illeti, igaz ugyan, hogy 1873. febr. 6-án a ház akkori tulajdonosa és az alperes társaság közt kötött adásvevési szerződés értelmében a társaság arra kötelezte magát, hogy az eladó által felperessel kötött bérszerződést 1876. nov. 1-éig egész terjedelmében fenntartja és az eladót a felperes részéről jöhető minden igény ellen kártalanítja. Azonban ez által csak az eladó és a vevő felek közt állapíttatott meg jogviszony és felperes semmikép sincs mint szerződő fél megnevezve. De a szerződés ezen határozmánya sem tekintethetik a felperes előnyére tett stipulátiónak, kinek az eladó irányában emelhető kártalanítási igényei már az általános polg. tvkv. 1120. §-ából erednek, hanem ezen határozmány által egyedül az eladó félnek volt fenntartandó a viszkereset a vevő társaság irányában azon esetre, ha felmondaná a bérletet a szerződésben megállapított felmondási idő előtt. Ennek következtében tehát egyedül az eladó van jogosítva az emlitett szerződés alapján az alperes társaság irányában fellépni azon követeléssel, hogy a társaság köteles 1876. évi novemberig a felperes bérletében meghagyni a helyiséget. A felperes javára annak megbízása nélkül az eladó részéiül történt ügyvitelről azonban nem lehet szólni, minthogy az eladó a többször emlitett szerződésbeli határozmány felvétele által első sorban saját érdekét tartotta szem előtt. Végül nem lehet szó arról sem, hogy az alperes társaság hallgatólag beleegyezett volna a bérszerződésnek 1876. novemberig való fenntartásába, mivel az alperes társaság által véghezvitt cselekvényekből ez minden kételyt kizárólag nem bizonyittathatik be. A vevő félnek azon jogapedig, miszerint a bérlőt előleges felmondás utján eltávolítsa, nem szűnt meg az által, hogy ezen jogát nem vette igénybe mindjárt a bér,
