Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 47. szám - Az elmebeteg és megrongált egészségü (gebrechlichen) hosszabb időre elitélt fegyenczek miként helyeztessenek el?

354 -és kik bizonyára teljes joggal msgelSzha tik az államot, niely három érnél ho3«abb id eig vart adókövetelése behajtásával. Reméltem ugyau e '.úttal befejezhetni czikksorozatomat, de még néháuy oly fontos §. van hátra, hogy ezek irá iti észrevételeim Jt egy közelebbi czikkre kell halasztauom. Dr. Mis n e r Ignácz. Az elmebeteg és megrongált egészségű (gebrechlichen) hosszabb időre elitélt fegyenczek miként helyeztessenek el ? A németországi fegyházi egylet ez év septeuiber havában közgyűlését Berlinben tart ván, az arra kitűzött kérdések között a fennt ozimzett kérdés is vita tárgyául tűzetett ki. Az e tárgyban kijelölt előadó Dr. Delbrüok egészségügyi tanácsos a következőkben adta elő véleményét. Különbséget tesz az elmebeteg és testileg betegeskedő foglyok közt, kikről szerinte egy helyen nem lehet szó ; azért e kettőt egymástól elválasztva, először az elmebetegekről szól. Miután hosszasan elősorolja azon helyeket és viszonyokat, melyekben alkalma volt ezen kérdésben magának különös tapasztaltságot szerezni, a kérdés első részéuek fejtegetését következőleg kezdi. Számos évi tapasztalataim és észleleteim eredménye azon meggyőződés, hogy oz emberiség ezen osztálya, ugy a börtön és tébo'.ydaügy mint a büntető jogszolgáltatás érdekében, ugy törvényhozási mint közigazgatási tekintetekből különös figyelemben részesítendő. Ezen osztály ismét 2 csoportra oszlik ngyanis : 1) elmebeteg fegyenczekre, 2) elmebeteg gonosztevőkre. Az első csoportba tartoznak azon egyének, kik gonosztevői pályájukon a bün elkövetésekor még teljesen ép észszel bii-cán, s az őket elitélő birák által beszámithatóságuk constatáltatván elmezavarodásuk csak elitéltetésük után állott be. A második csoportba olyanok soroltatnak, kik még elitéltetésök előtt, talán egész éltüs folytán gyöngelméjüek, kisebb mérvű kedély selmezavarodásokban szenvedvén, mégis korlátolt beszámithatóságuaknak voltak tekinthetők. Lényegileg azonban e két csoport különösen a szőnyegen forgó kérdésben nem választható el egymástól, minthogy az irányukban követendő eljárási mód és az ellenükben alkalmazandó rendszabályok azonosak. Az „elmebeteg gonosztevők" lényegesen különböznek az angolok és amerikaiak „Criminal luncti"-sjaitól, a kiknek számára Angliában és Amerikában külön intézetek lőnek felállítva. Az angolok „Criminal lunati"-sjai oly egyének, kik bűntény elkövetésén éretvén, vagy azonnal, vagy a vizsgálat folyamában elmezavartnak és a tett elkövetésekor beszámithatlan állapotuaknak constatáltatván, esetleg fel is mentetnek. Ezek azután minden további eljárás nélkül c. „Criminal lunatic"-ek részére felállított intézetekbe szolgáltatnak, a hol élethossziglan vagy addig tartoztatnak le, mig azt a felügyelő hatóság a közbiztonság s az illető szerencsétlenek érdekében szükségesnek látja. Hogy gyakran elmebeteg gonosztevők is szállíttatnak ezen intézetekbe, téves felfogáson alapszín a mennyiben az angolok „Criminal lunatic"-jai nagy részben nem annyira gonosztevők, mint inkább közbiztonsági szempontból veszélyes elmebetegek, kik a gonosztevői osztályba nem soiozhatók. Ezekről Némethonban más módon lévén gondoskodva, értekező itt csak a fennti értelemben vett elmebeteg gonosztevőkről szól. Áttérve az elmetegség definitiójának fejtegetésére állítja és egyes esetekre nézve résztetezi ezen betegségnek chronicus voltát; a fennforgó kérdésre vonatkozólag ezen általa különösen hangsúlyozott következtetésre jut. Az itt szóban forgó egyéneknek csak kis része van állandóan és teljesen beszámithatlau állapotban, a legtöbbnek beszámithatósága csak korlátolt, ugy hogy a lelki állapot majd normális, majd kisebb nagyobb mérvű elmezavartgág mutatkozik, majd pedig teljes tébolyodottság áll be; a legtöbbnél tehát vagy állandóan vagy legalább időnként a beszámithatósag bizonyos foka mégis jelen van, ugy hogy teljesen indokolatlan volna ezeket a büntetés végrehajtása alól elvonni és őket szabad lábra helyezni. Állítja előadó, hogy tapasztalata szerint fegyenczek közt az elmebetegségek sokkal gyakoriabbak, mint rendes életviszonyok közt. Ezen körülmény magyarázatára hosszasan tárgyalja az elmezavarodásuk okait, melyek szerinte a testileg és szellemileg elhanyagolt nevelésben részesült fegyenczek közt oly számosak, hogy a fennebb] körülmény már ebből is kimagyarázhaó. Előadó különböző intézetekben tett statistikai észleletek folytán azt találta, hogy a fegyenczeknek körülbelül 5°/0-a szenved elmezava.odásokban, kik tehát mint elmebeteg gonosztevők kivételes bánásmódban részesitendök. Megjegyeztetik, hogy elmezevarcdásokban Bzenvedők alatt itt nem csak a tébolyodottak, hanem a gyönge elméjűek, szellemileg tehetetlenek és egyéb ilyenféle átmeneti bajokban szenvedők is értetnek, kiknek azonban annál is inkább gondosabb bánás;: ódra van szükségük. Ezek közül legalább is 1—V/2 százalék j azok osztályához tartozik, kiknél az elmezavartság oly fokú, hogy hosszú időre vagy akár ! mindenkorra beszámithatlanokrak tekinthetők, j mig a többinél az elmezavartság foka az absolut baszámithatlanság, és a 'öbbé vagy kevésbé korlátolt beszámithatóság közt ingadozik. Ezeknek egy része időnként megmaradhatna a többi fegyencz közt a közönséges fegyintézetekben is, ugy hogy esetleg alig 3°/0 képezné az „elmebeteg gon s/tevők" részére felállított külön intézetek közép létszámát Még néhány évtized előtt, midőn még a büntetés végrehajtásánál a humanisticus javítási rendszer nem volt érvényben, kevés figyelem fordíttatott a fegyenczek lelki állapotára és az itt szóban forgó fegyenczosztálylyal szemben tekintet nélkül arra, hogy ezen szerencsétlenek gyakoribb kihágásai és ellenszegülője beteg állapotuk következménye, annál szigorúbb sőt mondhatni kegyetlen bánásmód alkalmaztatott. Midőn ujabb időben a börtöniigy a tébolydaügygyel párhuzamosan a humanitás elvei szerint fejlődött, ezen szerencsétlenek irányában is fokozódott a figyelem. A mint valamely fegyeneznek elmebetegsége constatálva lőn, az rögtön a fegyintézetből a tébolydába szállitatott. Azonban ezen eljárás gyakori s általános alkalmazása folytán a tébolydába szállított fe-I gyenczek száma mindinkább növekedett, minek következtében a tébolydák elöljáróságainál élénk reactió állott be. Felismerték ugyanis, hogy ezen elmebeteg fegyenczek korántsem oly ártalmatlanok, mint a tébolyda egyéb lakói ; felismerték, hogy azok még elmezavartságukban is közveszélyesek maradnak, s egész multjok következtében és bűnös hajlamaiknál fogva környezetükre igen hátrányos befolyást gyakorolnak. A tébolyda nem lehet intézet fegyencze'^ számára, mert noha kellő biztonságot nyújt közveszélyü emelbetegck ellenében, még sem felel meg közveszélyü gonosztevőkkel szemben. A tébolydai hivatalnokokok nem fegyintézeti hivatalnokok és a dolog természeténél fogva soha sem válhatnak azokká, s ők nem is tudhatják, miként víbeljék magukat, a bűnös i elemekkel szemben. Mindezeket tekintetbe véve ujabb időben oda jutottunk, hogy az elmebeteg fegyenczeket a mig s a mennyire csak lehet a tébolydáktól távol tartjuk és teljes jogosultsággal bír azon elv, mely szerint az elmebeteg fegyenczek a közönséges tébolydákbói kizáratnak. De valamint a tébolydai hivatalnok a fegjenczek és gonosztevők ellenében követendő eljárást nem ismeri, ép oly kevéssé, sőt még kevésbé, tud a fegy házi hivatalnok elmebetegekkel bánni. 0 a fegyenczek mindnyáját ugyanazon szempontból tekinti, az elmebeteggel úgy bánik, mint az egészségessel és a legjobb | akarat mellett sem lehet tekintettel ezeknek ' lelkiállapotára. Ha az elmebeteg a fegyházi hivatalnok által nagyobb elnézésben részesittetik, ha ellenében a fegyelem eseileg kevésbé szigorúan alkalmaztatik, ezen indokolt elnézés a többi fegyencz által részrehajló kedvezésnek, igazságtalanságnak tartatik, sőt ily kedvezmények elnyerése végett utánzásra, színlelésre hajlandók, mig másrészt maguk az elmebetegek is betegségüket kizsákmányulni törekednek, s ha ugyan komoly bajuk volt ig más alkalommal bizonyos czéluk elérhetése végett színlelnek ilyeneket. Hogy tehát az elmebeteg fegyenczeknek a fegyintézetben való megtartása mind az intézeti figyelem szempontjából, mind élettani és egészségügyi tekintetekből ezélszerütlen, ártalmas sőt veszélyes ig a mondottakból kiviláglik. Ehez járul még, hogy a fegyházban s a fegyházi kórodában nem állnak rendelkezésre azon eszközök, melyek az elmebetegség megfigyelésére és czélszerü gyógykezelésié szükségesek. Mindezekből tehát az következik, hogy az elmebeteg gonosztevők, mert gonosztevők, ép oly kevéssé helyezhetők el a tébolyda bari, a mily kevéssé tarthatók a fegyházban mint elmebetegek. Oly intézetekről kell tehát gondoskodni, melyek mindkettőt magukban foglalják, amelyek I e szerint tébolydák és fegyházak is egyszersmind. A kérdés most az miként, volna ez legczélszertibbcn eszközölhető? Előadónak számos évi tapasztalatain és észleletein alapuló véleménye szerint legegyszerűbb, legczélszeiübb cs legkönnyebben kivihető volna egyes nagyobb fegyintézetek mellett tébolydai állomásokat (Irrenstationen) felálli-I tani, melyek hasonlólag a fegyházi kórodákhoz a fegyintézettel szervkapcsolatban vannak, — oly nódositássjl azonban, hogy az illető felügyelő orvos még nagyobb mérvben mint a ; kórodai orvos, az igazgatást öDállólag vihesse, különösen a mi az egyénekkel való rendelke-J zést illeti. Poroszbonban pl. körülbelül minden i tartományban volna ilyen tébolydai állomás i felállítandó, mely az illető tartománynak e ' cxélra legalka'masabb fegyintézetében volna elhelyezendő. Delbrück eszméje szerint minden elitéltnek, kinek elmeépsége vagy beszámithatósága iránt a legkisebb kétely forog fenn, büntetését ilyen combinált fegyintézetben kellene kiálhnia; továbbá minden fegyencz, ki közönséges fegyházban Lzenvedvén büntetését, a büntetési idő tartama alatt elmebetegségbe esik, vagy az elmezavarodás jeleit mutatja, szin én ily tébolydai állomással összekapcsolt fegyi >.tözetbe volna s/állitandó. Ezen tébolydai állomásoknak a fegyintézet egyéb részeitől lehetőleg elkülönítve, a le-I tai toztatás biztonsága s a kellő felügyelet gyakoroltatása végett a fegyház vagyis helyeseb-I ben a fegyházi kóroda minden szerelvényeivel, j másrészt az elmebetegség czélszerü gyógykezelhetése tekintetéből egy jó berendezésű té[ bolyda s gyógyintézet minden eszközeivel kellene birnia. A tébolydai állomással kapcsolatos fegyház orvosának mint az intézeti tébolyda vezetőjének a szükséges lélektani képzettséged kell bírna illetőleg ezt magának megszereznie, s ha a szűkség megkívánná, esetleg segédorvos volna melléje rendelendő. Megkívántatik továbbá, hogy a fegyintézet! tébolydánál alkalmazott felügyelő személyzet legalább részben, különösen pedig az állomás főfelügyelője jól iskolázott és tapasztalt tébolydai ápoló legyen. Az intézeti tébolyda gazdasági vezetése a fegyház igazgatósága által eszközöltetnék. A tébolydai állomásnak elegendő helyiségekkel kell bi uia, hogy azokban a tébolyodottak és kisebb mérvben elmebetegek czélszerüen elhelyezhetők és kellő felügyelet alatt tarthatók legyenek; szükséges továbbá itt is a fegyenczeknek lehetőleg olyan foglalkoztatása, mely mellett alkalmuk van a szabadban tartózkodhatni. Más oldalról azon javaslat is tétetett, miszerint egyes nagyobb tébolydáknál állitassanak fel állomások elmebeteg gonosztevők