Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 47. szám - Mi tekinthető közszerzeménynek

- 355 -részére, kik itt a többi elmebetegektől elkülönítve szintén a kellő gyógykezelés és megfelelő i bánásmódban részesittetbetnek. A mai gyakorlathoz képest mindenesetre ez is haladás volna, de korántsem oly czélszerti, mint a tébolydai állomásnak a fegyintézettel való combiuatiója. Ennek bebizonyitására a következő okok hozatnak fel. A tébolyda mellett szervezett fegyenczállomások mégis csak fegyházi jelleggel birnak, mig másrészt nem rendelkeznek azon eszközökkel és szerelvényekkel, melyek egy korszerű berendezésű fegyintézetben megkívántatnak. A tébolydai orvosok és hivatalnokok nem bírhatnak azon tapasztaltsággal és jártassággal, mely a fegyenczek iránt követendő helyes eljárás szempontjából megkívántatik. Ide járulnak az átszállítás nehézségei, melyeknek az lehet következménye, hogy az elmebeteg fegyenczek tetemes része mint pl. a kisebb mérvű, időszaki elmezavarodásokban szenvedők, kik még az elmebetegségnek gyógyítható stádiumában levén, az észszerű tébolydai gyógykezelés hasznát leginkább élvezhetnék, ezen intézmény előnyeiben kellő mérvben nem volnának részlellietők. És épen az főelőnye az előadó által javasolt combinatiónak, hogy mig a büntetés végrehajtása egy perezre sem szakittatnék meg, addig a megfelelő segély — hasonlólag mint egyéb betegüléseknél — szükség esetén mindig rendelkezésre állana. A tébolydai fegyál'omás mellett és előadó által javasolt combinatio ellen még az is hozatik fel, hogy már maga a fegyintézetből való elszállítás üdvös hatást gyakorol az elmebeteg fegyenezre, mig ellenben azon tudat, hogy a fegyházban van, leverő hatást gyakorol s elmebetegségének gyógyítására hátrányos. Ezen állítás első hallásra igen valószínűnek és természetesnek látszik, azonban a tett tapasztalatokkal szemben tiszta képzelődésnek bizonyul. A tébolydába való szállítás a fegyenezre vagy semmi vagy felette rosz hatással van. Az elmebeteg fegyencz előtt a tébolyda ép ugy fogház, ép olyan börtön, miut a fegyintézet. Sőt a tébolydába való szállítás következtében még növekedik, a fegyencz háborodása, ki ezen intézkedésben uj jogtalanságot, uj sérelmet lát és keserűen panaszkodik, hogy uj gyalázatot és szégyent akarnak reá hozói, a mennyiben nemcsak gonosztevőnek, hanem bolondak, tébolyodottnak nyilvánítják. E tapasztalat valóságát előadó példával iilcstrálván, megjegyzi, miszerint javaslata nem zárja ki azt, hogy különös esetekben valamely fegyencz kivételesen a tébolydába szállitassék vagy esetleg szabadságoltassák. Javaslatba hozattak továbbá u. n. központi intézetek elmebeteg gonosztevők számára az „angol" Criminal lunaticek részére felállított intézetek mintájára. Előadó vélemény szerint ezek, mint Némethon viszonyainak meg nem felelők és tulajdonképeni czéljok, továbbá felette költséges voltuknál fogva csak nagyobb államokban levén helyükön a már fennebb is emiitett körülményeknél fogva teljesen elvetendők. E kérdés megoldatlansága különösen az Ítélethozatalnál számos visszásságra szolgálhat alapul. Ha az ítélő biró a korlátolt elméjű és beszámithatóságu egyén lelki állapotára nincs tekintettel, vét &i emberiesség ellen, mert miként mérhető egy korlátolt, majdnem teljesen beszámithatlau egyén tette ugyanazon mértékkel, mint egy ép elméjű teljes beszámítható -Sággal biró gonosztevő, ki bűnös tettét higgadt megfontolással követte el ? Másrészt az enyhébb megítélés mintegy privilégiummal ruházná fel ezen gonosztevőket s a igazságérzet megsértésével a nagy tömeg, mely azon elnézés és enyheség indokait nem ismeri, könnyen válhatnék hajlandóvá egyes bűntetteket kevésbbé scrupulosus szemmel tekinteni. Előadó szerint ezen kérdés egyik leghelyesebb megoldását az általa javasolt intézmény létesítésében találná. Ha valóban emberiesek j és [a kedélyállapotokra tekintettel akarunk i lenni, ezt nem az itélet meghozatalánál, hanem ! annak végrehajtásánál tehetjük legczéíszerübben, ha ugyanis a büntetés végrehajtását aként I módosítjuk, hogy az erkölcsi javítás mellett I egyszersmind gyógyszert nyújtson a fegyencz physikai betegsége számára. Már pedig előadój nak combiuatiója megfelel ez eszmének: az I itélet meghozatalánál szigorúaknak enged len: nűnk a közerkölcsiség é3 közbiztonság szemj pontjából, de egyszersmind emberségesnek az j elitélt abnormkedélyállapotu gonosztevő iránt. Ezen javaslatba hozott intézmény életbeléptetbtése esetén még felmerülhető kérdések előzetes megoldása szempontjából, előadó a következő megjegyzésekkel egészíti ki a mondottakat. Azon kérdés merülhet fel, váljon mi történjék azon fegyenczekkel, kiknek elmebetegségi büntetési idejők lejártán túl is tart. Ezek számára nagyobb államokban czélszerü lehetne ugyan külön intézeteket felállítani, azonban a kérdéses combinatió létesítésével ez is fölöslegessé válik. Ez esetben elégséges volna az illető hatóságokat törvényhatározásilag felhatalmazni, miszerint az oly elmebeteg fegyenczeket, kiknél az elmebetegség mellett a gonosztevési hajlam annyira túlnyomó, hogy ennélfogva közbiztonsági szempontból veszélyeseknek constatáltatnak még a büntetési idő lejárta után is ? tébolydával kapcsolatos fegyintézetben megtarthassák, illetőleg oda beszolgáltathassák. A további kérdés volna az: váljon mi történjék a törvényszéki börtönök elmebeteg foglyaival. Miután a törvényszéki börtönök [ rabjai rendszerint rövid tartalmú fogságot szen-J vednek, áltatában véve pedig nem is oly veszélyes gonosztevők, mint a fegyenczek, azok irányukban az eddigi gyakorlat t. i. a tébolydába szállítás, eléggé megfelelő. Mindazonáltal ajánlatos és könnyen kivihető volna valamely fegyházi téboiydában az elmebajokban szenvedő törvényszéki foglyok részére is egy külön osztályt szervezni, hol ezek a fegyenczektől elkülönítve elmebeli állapotuknak megfelelőbb észszerű gyógykezelésben részesülhetnének. E kérdés tekintetében azonban még czélszerübb volna az ország valamely nagyobb központi fogháza mellett szervezni ezen elmegyógyosztályt, ugy hogy a 6 hónapon tul terjedő börtönre itélt elmebeteg foglyok az ország minden fogházából ezen fogházba szállíttatnának. Szükséges továbbá gondoskodni azon veszélyes gonosztevőkről is, kik a vizsgálat folyamában mutatják az elmebetegség symptomáit. Ily esetekben első sorban annak megállapítása szükséges: váljon az elmebetegség valódi-e vagy pedig színlelt. Közönséges fogházakban nem állván rendelkezésre azon őszközök, melyek a fegyeneznek-e kérdés megoldása tekintetéből szükséges-szakszerű megvizsgálására és megfigyelésére megkívántatnak, a törvényszéki orvosok, kik különben sem birnak e különleges szakban kellő jártassággal és tapasztalatsággal, nehezen lesznek képesek e kérdésben biztosan ítélni. Ily esetekben tehát szintén kivételesen meg volna engedhető, hogy az illető vizsgálati fogoly szorosabb megfigyelés és megfelelőbb gyógykezelés czéljából valamely combinált fegyintézet! tébolydába szállittassék. A fennforgó kérdések fontosabb részének ezen tüzetesebb fejtegetése után a második kérdésre t. i. a roncsolt egészségű hosszabb i d ő r e el i t él t f e g y en c z ek mikénti elhelyezésére vonatkozólag megjegyzi, hogy semmi esetre sem fogadhatja el azon javaslatot, mely szerint a fegyenczek ezen osztálya az elmebetegekkel együtt volnának elhelyezendök. Külön intézetsk felállítását sem tartja czélszerünek, hanem egyes nagyobb fegyintézetek mellett rokkantállomások (Invalidenstationen) szervezését ajánlja, hol a rokkant vagyis a törődött, gyengélkedő, vak, süket, béna és egyéb testi fogyatkozásban szenvedő, de különben még viszonylag egészségeseknek mondható és bizonyos fokban még mnnkaképes-fegyenczek vaami könnyű hozzájuk illő munkával foglalkoztatnának és gyengeségük, testi hibáikhoz mért bánásmódban részesittethetnének. Kisebb fegyintézetek szintén ily fegyintézetbe szolgáltatná be rokkantjaikat. Oly rokkantak, kik testi fogyatko7ásuk folytán teljesen munkaképtelenek, legjobban és legczéíszerübben az intézeti kórodákban helyezhetők el. Közli Réső Ensel Sándor. Belföldi jogesetek. ^ Mi tekinthető közszerzeménynek. (M. B.) Litasy Lajos felperesnek, Kudlik István és Kudlik Tádé alperesek elleni, a lévai 28. számú telekjeg\ zőköcyvben foglalt és előbb néhai Kudlik Seraíina, utóbb pedig alperesek nevére irt ingatlanokra nézve a tulajdonjognak hitves társi öröklés czimén leendő megítélése iránt, az aranyos maróthi királyi törvényszék előtt folyamatba tett és rendes eljárás szerint befejezett perében, az emiitett kir. törvényszék 1873 évi szeptember hó 4-én 2541 szám alatt következőleg itélt: Felperesi keresetnek hely adatik és a lévai tjkv. 28-ik évén előbb Litasy Lajosné született Kudlik Szerafina nevére vezetett s jelenleg Barsmegye volt törvényszékének 1871. évi deczember hó 1-én 4549. szám alatti végzése nyomán Kudlik István és Kudlik Tádé alperesek javáia oldalagos örökösödési jogczimen jegyzett fekvó'ségek tulajdonjoga felperes Litasy Lajosnak az 1865. évi július 25-én Léván elhalt neje született Kudlik Szerafina utáni, hitestársi örökösödési irgciimen oda Ítéltetik, köteleztetvén alperesek tejperesnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett 40 fit. o. é. perbeli költségei megfizetni, a képviselők dijai pedig saját irányában és pedig felperesi képviselőé 33 frt. 91 kr. alperesi képviselőé pedig 38 frt. 60 krra állapittatnak. Indokok. Mert a keresetlevélhez mellékelt családi értesítővel felperes beigazolta azt, hogy neje született Kudlik Szerafina asszony, Léván 1865. évi Július hó 24-én leszármazó örökösök és végrendelet hátrahagyása nélkül halálozott el, mit maguk az alperesek is a per során elismertek, és ugyan a keresetlevélhez mellékelt legfelsőbb bírósági Ítélettel begyőzte azt is, bogy alperesek ellene mint elhalt neje férje s azon perben alperes ellen 1867. évi 2346. szám alatt 13,504 frt 50 kr., neje született Kudlik Szerafina által öröklött ho7omány iránt oldalagos örökösödési jogezimen keresetet indítván, részükre a legfőbb biróság által 1870 évi 5191. szám alatti Ítéletben 4807 frt. 81 kr. lett megítélve azon oknál fogva, miután ama perben okmányokkal kimutatva lett, hogy a jelenleg kereset tárgyát képező ingatlanságok, mint szerzemények léteznek, mely megítélt összeg erejéig, akkori felperesek, jelenleg pedig alperesek, akkoriban alperes, jelenleg felperes Litasy Lajostól az összeg erejéig, annak pótlását követelték, s így maga a lévai htjkv 28-ik ivén Liptosy Lajosné született Kudlik Szerafina nevére irt birtoktestek már akkorában alperes jelenleg felperesseli közszerzeménynek mondattak ki; melyre nézve felperes az ideigl törv. szab. 13-ik §-a értelmébeni hitestársi öröklési jogát, miután volt neje Kudlik Szerafina lemenő örökösök és végrendelet bátrahagyása nélkül mult ki a becsatolt családi értesítővel beigazolta, — de beigazolta felperes a kereset tárgyát képező ingatlanságnak házasság alatti volt rejevéli szerzemény t a válaszirathoz mellékelt oknányokkal is. Mert alpereseknek ama ellenvetésük, hogy a mellékelt osztály levél szerinti öröklése, elhunyt testvérük Livtosy Lajosné született Kudlik Szerafinának 13,504 frt. 50 kr. oszt. értékben tett, s miután arra a mellékelt Ítéletben javakra csakis 4807 frt. 81 kr. lett megítélve előbb felperes volt neje hozományát 13,504 frt 50 kr, erejéig tartozik kiegészíteni, csak a m\ azután fennmarad, tekintethetik közös szerzeménynek figyelembe vehető nem volt, mintán alperesek épen oldalagos örökösödési jogezj. men az ezen perhez csatolt osztályos levelek alapján az 1867. évi 2346. szám alatti feere setükben kérték cz összeget megálíapittatni