Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 47. szám - Dr. Apáthy István magyar csődtörvény tervezete. 7. [r.]

mi Negyedik évfolyam. 47. s^&m Budapest, október 29. 187 4. Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelése* és rrklamátiók a kiadóhivatalhoz intízendök. Bénnentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. MAGYAR THEMTS •ELŐFIZETÉSI ÁRAI (helybe házhoz hordásBal, vagy vidékre bér-mente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények qyüitemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frt félévre 6 frt.. negyedévre 2 frt 50 kr Az elöfizetéBi pénzek bőrmentesen és TÍ-díkTül legczélszerübben postautalvánr utjto kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda : kalap-uteza 6. az. Kiadó-hivatal : nádor-uteza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külón mellékletek : „Döntvények gyűjteménye^ „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára.u Felelős szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok : Légrády testvéreK TARTALOM: Dr. Apáthy István magyar csődtörvény tervezete. Dr. Misner Ignácz ügyvéd úrtól Budepesten. VII. — Az elmebeteg és megrongált egészségű (gebrechlichen) hosszabb időre elitét fegyenczek miként helyeztessenek el? Közli Kéeő Ensel Si'.ndor ügyvéd ur Budapesten. — [Belföldi jogesetek. Mi tekinthető közszerzeménynek. — A 12 évnél ifjabb gyeimckek bűnügyekben miként fenyitendők. Szántay Adolf aljárásbiró úrtól Derecskén. —, Vegyes közlemények." Egyleti hirek. Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlön) "-bői. — Kivonata „Wiener Zeitung"ból. — KÜLÖN MELLÉKLET : a „Döntvények gyűjteményének-1 egy ive. yC Dr. Apáthy István magyar csődtörvény tervezete. y vn. A tervezet második czimének harmadik fejezete a záloggal biztosított követelések iránti rendelkezéseket tartalmazza. Ezen fejezet általános jellemzéséül megemlitendőnek tartom, hogy ebben a tervezet eddigi mintaképéhez a német csődtörvényjavaslathoz, hűtlenné lett, és az egész fejezet úgy a rendszerre, mint a tartalomra nézve az ausztriai csődtörvény 30—41. §§-ait hiven követi. Ezen választást azért kell helyeselnem, mert az ausztriai csődtörvény ebbeli intézkedései kimerítőbbek a német csődtörvényjavaslatéinál, habár nézetem sok tekintetben eltér az ausztriai csődtörvénytől és az azt e fejezetben hiven követő tervezettől. A fejezet három részre oszlik, és az elsőben a jelzálog, a másodikban a kézi zálog és a harmadikban a bányavagyon által biztosított hitelezőkről szól. A törvény tulajdonkép nem hitelezőkről, hanem a hitelezők köv eteléseiről intézkedik és azért e három rész feliratai, melyek csupán hitelezőket említenek, nem felelnek meg a dolog lényegének és czélszerübb volna jelzálog, kézi zálog és bányavagyon által biztosított követelésekről szólani és e kifejezést feliratul használni. Az 54. §. szerint „a tömeghez tartozó ingatlan vagyon véteiárából és annak a csőd tartama alatt befolyt jövedelmeiből mindenekelőtt a tömeg tartozásai és költségei, és pedig a 42. §. határozatainak megfelelőleg nyernek kielégítést." Helyesebbnek tartanám direct kimondani, hogy az ingatlan vagyon vételárából mindenekelőtt e külön tömet re vonatkozó tartozások s költségek nyernek kielégítést; e kifejezés „a tömegre vonatkozó tartozások és költségek" sokkal világosabb mint a 49. §. határozataira való hivatkozás, mely különben sok esetben még kétségre és félremagyarázásra szolgáltatna alkalmat. Ezen általános szabály után az 55. §. a sorrendet állapítja meg, melyben a hitelezők kielégítést nyernek. A tervezet első sorba teszi a csődnyitást közvetlenül megelőző három évre hátralevő vagyonátruházási illetékeket, adókat és közterheket netaláni pótlékaikkal. A második helyen a jelzálogos hitelezők követelései a telekkönyvi bejegyzés által megállapított elsőbbség szerint nyernek kielégítést, a harmadik helyen pedig a három évnél régibb időből eredő átruházási illetékek, adók és közterhek, a mennyiben azokat az ingatlan vagyon tekintetében zálogjog illeti. Az 55. §. a jelzálogos hitelezőkön a lehető legnagyobb igazságtalanságot követi el, mert első sorban a csődnyitást megelőző három évre hátralevő vagyonátruházási illetékeket és adókat, nem különben az egyéb közterheket rendeli kielégitendőknek még azon esetben is4 ha azok erejéig a zálogjog bekebelezve nincs. Ezen intézkedés által az egész telekkönyvi rendszer és az abba helyezett bizalom teljesen megiugattatik és ielforgattatik. Az, ki valamely teher nélküli házra kölcsönt ad, nem tudhatja előre, mennyi illetékkel, adóval és egyéb terhekkel van az adós hátralékban és sohasem lehet biztos abban, hogy a hátralékos három évi adó és illeték levonása után az ő követelésére jut-e még fedezet. A gyakorlati élet Ausztriában ezen szabály alkalmazhatlanságát már eléggé demonstrálta, és ha a kisebb értékű ingatlanokat mérvadónak veszszük — és kell vennünk — ezen rendelkezés kivihetlensége könnyen belátható. Ha valaki egy 400 irtot érő ingatlanra, melyen semminemű teher bekeblezve nincsen, csak 100 frtnyi kölcsönt ad, nem lehet biztos abban, hogy az első helyen bekeblezeit követelése, mely négyszer kisebb az azt terhelő vagyon értékénél, fedezve leend, ha az adós csődbe jut és az ingatlan eladatik. Nem ritka eset, hogy három éven belül az ingatlan négy, j öt vagy több kézen is keresztül megy és, hogy j ily esetben, kivált jelenleg a midőn az átruházási illetékek oly magasak, csupán ezen il- | leték fejében is 100—150 forint jár. Ha eh- i hez még 3 évi adót és közterheket is hozzá- i számítunk, melyekkel az ingatlan tulajdonosa más vagyona után szintén 3 évig adós ma- ! radt, az esetben a 400 frtot érő ingatlanból befolyó vételár e külön tömeg tartozásai, költségei és az összes közterhek fedezésére elégséges alig leend. Ehhez járul még azon körülmény, hogy az ingatlan árverés utján rendesen sokkal olcsóbban adatik el, mint szabad kézből. A záloghitelező ennélfogva a bekeblezés által semmi biztosítékot nem nyerne, és az egész telekkönyvi rendszernek, valamint azon sok költségnek, mely annak valósítására fordittatik, semmi haszna nem volna. De eltekintve attól, hogy a telekkönyvbe helyzett bizalom megszűnik, hogy a jelzáloghitel e rendszabály által a lehető minimumra szorittatik, a sorrend ezen megállapítása már azért is igazságtalan, mert az adó és az illeték, melylyel a bukott tartozik, egész vagyonát és nemcsak inga'lanát terheli. Miért eléghessék ki tehát az adókövetelés a jelzáloghitelező rovására, ha, mint ez igen sok esetben történik, az általános tömegben is annyi vagyon létezik, hogy abból nemcsak a közadók elégíthetők ki, hanem a csődkövetelések tetemes része is nyer fedezetet ? Végre a hosszít időtartamot is helytelenítenem kell, meri ha az állam kellő időben be nem hajthatja adókövetelését, abból harmadik személyekre, különösen más hitelezőkre, kár nem háramolbatik és az elsőbbségnek ily ho&szú időre való kinyújtása az állami közegeknek még nagyobb közönyösségre ád alkalmat az adóbehajtása iránti eljárásukban. Azon telekkönyvi elv, hogy a mi a telekkönyvben áll, abban mindenki feltétlenül bizbatik és hogy az ingatlanból a bekeblezett követelések a bejegyzett sorrend szerint kielégitendők, csődtörvény által csak annyiban szenvedhet csorbát, hogy az eladandó ingatlanból e külön tömeg tartozásai és költségei első sorban fedezendők ; e költségek a követelések kielégítését elősegítik, gyorsítják és mint olyanok, melyek a bekebelezett hitelezők érdekében történtek, elsőbbségben részesülhetnek. Ez a határvonal, a meddig elmenni lehet a nélkül, hogya fennérintett telek könyvjogi elv változást szenvedne ; ezen a határon túlmenve minden intézkedés, mely szerint be nem keblezett követelések a bekeblezettek előtt kielégitendők, a fennti elven oly csorbát ejt, hogy az egész telekkönyvi intéz vény, megszűnik az lenni, a minek lennie tulajdonkép czéija volna. Elvész hozzá bizalom, tönkre megy a jelzáloghitel, és mindez csak azért történnék, mert a törvényhozás a telekkönyvi intézmény parancsolta elvektől eltérve, következetlenségében a tervezet 55. szakaszát elfogadná. Véleményem tehát az, hogy csak azon vagyonátruházási illetékek, adók és közterhek nyerjenek az ingatlanból kielégítést, a melyek telekkönyvileg bejegyezvék, a kielégítés pedig e bejegyzés sorrendje szerint történjék. Az 58. §. 2. pontja a dolog természetének megtelőleg rendeli, hogy a jeLáloji hitelezők követelései a bejegyzés által megállapított elsőbbség szerint nyernek kielégítést, csakhogy a dolog természetének megfelelőnek nem tartom azt, hogy — mint fennt okadatoltam"— a bejegyzett hitelezők csak a második sorban volnának kielégitendők. A tervezet azon rendelkezését sem tarthatom helyesnek, melylyel azon három évnél régibb időbSl eredő átruházási illetékeket, adókat és közterheket a harmad k helyen rendeli kielégitendőknek, a mennyiben azokat a fennálló törvényes rendeletek szerint az ingatlan vagyon tekintetében törvényes zálogjog illeti. Ezen harmadik pont és harmadik sorrend az ausztriai csődtörvényben helyén vaD, mivel Ausztriában e század első feléből fennálló rendeletek értelmében bizonyos adókat törvényes zálogjog illeti, és pedig nemcsak ingatlanokra, hanem ingókra is; nálunk oly rendeletek és törvények éi vényben nincsenek és ezen pontnak ily értelembeni átvétele nem helyes és legfeljebb csak annyit tartalmazhatna, hogy a három évig be nem hajtott, de bekeblezett adóköv'ilések a jelzálogos hitelezők után, habár e követelések korább is lettek volna betáblázva, elégitendők ki. Ezt a tervezet sokkal világosabban és egyszerűbben kifejezhetné, a mennyiben kimondaná, hogy a három évnét régibb be nem hajtott, bár bekeblezett követelések a jelzálog hitelezőket nem előzik meg. A bekebelezett követelések fedezése után fennmaradó vételár az általános csődtömegbe való, melyből a csődhitclezők is kielégiten dők