Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 46. szám - A büntető törvénykönyv javaslatának indokolása. 3. [r.]

348 — [)e természetes, hogy itt már nem lehet oly egyszerű a büntetlenség biztosítása, mint az esetben, ha az előkészületi cselekményeken nem haladott túl a tett. A kísérlet esetében már maga a bűntett véghezvitele kezdetett meg. Lehet,hogy a kezdet már magában ÍK bizonyos büntetendő cselekményt képez. A ki egy lakott épület falait kiássa, hogy a nyitáson át behatoljon az épületbe, s az ott iétező értékeket ellopja, ha a kiásást megkezdette, vagy azt be is fejezte, de feltett szándéka további kivitelétől bár öuként elállott: niá, azon cselekménye által is, melyet elkövetett, megsértette a büntetőtörvényt. Az elállás nem hat vissza a már elkövetett és bevégzett cselekményre; ez utóbbi — a mennyiben magában véve is büntetendő cselekmény — mindenesetre beszámítás alá esik Az elállás által csupán a be nem végzett bűntett — a felhozott esetben tehái a lopás kísérletének beszáraithatása szűnik meg Lényeges feltétele azonban a büntetlenségnek, hogy az elállás a tettes szabad akaratából származott legyen. Ez esetben — feltéve, hogy az addig végrehajtott cselekmény nem képezi valamely más büntetendő cselekmény tényálladékát — az elállás visszahat a szándékra, az elhatározásra, és az elkövetett tettek-e: a érvény elveszi az előbb történteknek criminális jelierét, s határozott intézkedése által fedezi azok elköv-tőjét a büntetés ellen. Ha azonban a tettes nem saját . karatából állott el a bünteit véghezvitelétől, hanem valamely előre nem látott véletlen akadály tette lehetetlenné a végrehajtást; ha a bűntett elkövetése közben felismertetett, ha a megtámadottnak segélj kiállása által menekülésre kényszeríttetett: ily esetekben kísérlet forog fenn, s e miatt büntettetik. De ez esetekben sem éri őt a bevégzett bűntett teljes büntetése, hanem enyhébb büntetés alá esik. Szemközt a német birodalmi b. t. k. 43. §-ával és 45. §-ának 1) pontjával indokolást gényel a kérdés: váljon a fogalom meghatározáshoz tartozik-e a kísérlet azon feltétele, hogy a bűntett, illetőleg vétség befejezése, a tettes akaratától független körülmény általakadályozitassék meg ? Az észak-német szövetségi első törvényjavaslat 37. §-a, a kísérlet alkatrészei között sorolta elő a körülményt, , hogy a tettes, a bűntett vagy vétség véghezvitelében külső, és akaratától független körülmények által akadályoztatott meg, vagy a véghezvitel ez okból maradt el" : ezen feltétel mindazonáltal a törvényben nem vétetett fel a kísérlet fogalommeghatározásácak elemei kö/ött, hanem e helyett a kísérlet büntetlenségéről rendelkező külön szakaszban jeleltetett meg az eset: „ha a tettes a szándékolt cselekmény véghezvitelétől elállott a nélkül, hogy a véghezvitelben oly körülmények által akadályoztatott volna, melyek akaratától függetlenek voltak." Helyesebb-e, ha az önkéntes elállás a bűntett véghezvitelétől, mint a cselekmény büntetlenségét maga után vonó körülmény, külön pontban explicite emeltetik ki? vagy pedig helyesebb azon szövegezés, mely a kísérlet fogalom-meghatározásában kimerítve, az azt képező valamennyi constitutiv elemet, s ezek között a nem önkéntes elállást is, ezzel — az önkéntes elállást — implicite zárja ki a kisérlet tényező elemei közül? A kérdés ez. Igaz, hogy általában véve kisérlet forog fenn az esetben is, ha a tettes a bűntett véghezvitelétől, saját akaratából elállott, s e szerint nemcsak az önkéntelen, hanem az önkéntes elállás esetében is létez kisérlet; a definitio tehát, mely ez utóbbi eseteket kizárja a kisérlet fogalmából, első tekintetre olyannak látszik, mely nem foglaija át az egész területet, s ez okból teljesen áthatóuak, kimerítőnek nem volna tekinthető. Ez, a mennyiben a kísérletről a közönséges élet fogalmai szerint van szó : tökéletesen áll; de változik ii dolog, ha a büntetendő kisérlet meghatározása képezi feladat tárgyát; minthogy pedig a büntető törvénykönyvben nem a kisérlet, hanem csakis a büntetendő kisérlet fogalma határozandó meg: eszerint az emiitett feltételnek befoglalása a fogalom-meghatározásba szükséges lesz, ha kimutattatik, hogy az a büntetendő kisérlet mellőzhetetlen constitutiv elemét képezi. A bűntett véghezvitelének megkezdése, melyet a tettes önkéntes elállása követett, a törvény értelmében nem levén büntethető; az ily cselekmény büntető szempontból nem képez kísérletet. A törvény szerint tehát csakis azon kisérlet marad fenn, min. ilyen, vagyis mint büntetendő kisérlet, mely a tettes akaratán kivül álló okokból nem vezetett a bűntett bevégzéséhez. Ezt véve irányul, helyesebbnek kell tar'ani azon fogalomnieghatározást, mely a büntetendő kisérlet valamennyi tényező ele mét foglalván magában, teljesen kifejezi, hogy j mit tarl kísérletnek a bl'.utető törvénykönyv j ezzel egyszeri-mind kizárva mindazt, a mi kísérlet ugyan más szempontból, de nem az: a büntető törvénykönyv értelmében, s az ez alá tartozó esetekre, illetőleg CMelekményekre vo natkozólag. Egy körlllmény van még, mely elvi tekintetből figyelmet igényel. A kísérlet büntetendő vagy büntetlen volta nem függ oly mellékkörülményektől, melyek a cselekménynek a törvényben adott fogalmától külön választhatók, vagyis, melyek a tett után következnek be. A mi a büntetlenség feltételét képezi, az egybe ; van forrva magával a tettel, s nem egy később bekövetkező önálló cselekménynek eredménye. ! De épen ez okból nem egy külör intézkedésnek, hanem a fogalom-meghatározásánál tárgyi, a büntetendő és büntetlen kisérletnek megkü-1 lönböz'etése. A ki például mint lanu hamis vallomást tett, ha vallomását az utile tempus alatt vi:-zszavonja: a 214. §. szerint büntetlenné válik. : A büntetlenséget er dményező körülmény ez I esetben egy későbbi, magától a bűntett ismérveitől független önálló cselekmény míg ellenben a kisérlet léte vagy nem léte tekicteté-I bői egyáltalán teljesen közönyös bármely későbbi — « tett jellegét megállapító Ismérvek után bíkivetkezhető önálló cselekmény. Ebben különbözik továbbá a criminális kisérlet a bevégzett, de nem consnmált bűntett azon eseteitől, melyekben az eredmény a cselekmény elkövetése után, a tettes által megakadályoztatik, s ennek következtében a tett ! büntethető lenni megszűnik. Ezen szempontok képezék indokát annak, hogy a nem önkéntes elállás a német birodalmi b. törvénykönyv kivételével, a legújabb időben létrejött valamennyi büntető-törvénykönyvekben, mint a belga, a zürichi s a baseli törvénykönyvekben, mind pedig az ausztriai és az olasz javaslatokban, mint a kisér-i let elválaszthatlan lételeme foglaltatott annak | fogalom-meghatározásába. Különösen tanulságos épen e kérdésre ; vonatkozólag, a belga büutető törvénykönyv előkészítésének és törvényhezási tárgyaltatá i sának története. A miniszteri bizottság által előkészített, j s a kormány által előterjesztett törvényjavas-I lat ugyanis nem tartalmazta a kérdéses feltételt ; legalább nem oly világosan, hogy az a fogalom lényeges alkatrészét képezte volna. A második kamrának a törvényjavaslat átvizsj gálására kiküldött bizottsága ez okból biányos: uak találván a szöveget, azt következőleg in. ditványozta kiegészitetni: „II y a tentative, lorsque la resolution de commetre un erime ou un délit a été maniíesté par des actes extérieurs formánt un conimencement d'execution de ce erime ou de ce délit, et qui n'ont été arrétés ou suspendus, que par des circonstances independentes de la volonté de l'auteur." Az utolsó feltételre vonatkozólag mondja j jelentésében a bizottság : „Ez utólsó elemet az önök bizottsága, a törvényszerűen büntethető minden kisérlet jellemező feltételének találja, s ez okból jelentésének különös részében indítványozza ezen feltételnek befoglalását a kisérletnek a 75. czikkben adott fogalom meghatározásába." Az olasz büntető- törvénykönyv tervezete szintén a fogalom meghatározásában — a 71. czikkben vette fel ezen föltételt, s az indokok ekként szólnak e mozzanatról: „A ki Bérlet fogalom-meghatározása a 71. czikkben tartalmaztatik, ?. hol a tudomány megállapításához és a/on szövegezéshez képest, mely hosszú és érett tanulmányok után, az előbbi szövegekben is elfogadtatott, mindaz tartalmaztatik, a minek együttes létezése által állapittatik meg a kísérlet." A felhozott indokok és példák nyomatékosabbaknak találtattak, mint a német birodalmi büntető-törvénykönyv illető szakaszainak megállapításánál irányadónak tekintett indok, s ez okból a kérdéses föltétel, egyezőleg már az 184a-ík évi büntető-törvényjavaslat 45. §-ban kifejezett eszmével, a kísérlet fogalmának elemei közé foglaltatott. A polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. LIV. törvényezikk módosítása iránti törvényjavaslat. v. (P.) A 117. §. értelmében „ha az egyezség nem siketül, de a felek magukat a községi biráskodái-nak önként alávetik : a bíróság a sommás eljárás szabálya-' szerint Ítéletet hoz, s azt a jegyző kiküldésével azonnal foganatosítja. Az itélet és végrebajtáf-i eljárás ellen jogorvoslatnak nincs behe. Az ítélettel meg nem elégedd félnek a törvény rendes ntja fenmarad." A 118. §-ban „az Í840. IX. törvényezikk 1. §-ban elősorolt 8 a jelen törvény 11-dik §-nak 2. i) pontja szerint sommás eliárás alá tartozó kártételek iránti bíráskodás ha a kár mennyisége 50 frtot inl nem halad, a kir. járásbíróságok hatósága alól kivétetik, s a mezei rendőri bíróság hatósága alá utasittatiK. Ezen mezei rendőri bíróság: 1. Budapesten a képviselő testület által választott tanácsnokból és egy jegyzőből, 2. rendezett tanácsú és szab. kir. városokban a rendőr kapitányból vagy helyetteséből és egy jegyzőből, 3. nagy és kis községekben a járásbeli szolgabiróból és a községi, illetőleg köziegyzőből alakul. Az eljárás a sommás eljárás szabályai szerint történik. A bíróság ítéletét a bírósági jegyző által u.aga hajtja végre. A mezei rendőri biróság ítélete és a végrehajtási eljárás ellen jogorvoslatnak helye nincs. Az ítélettel meg nem elégedő félnek ax itélet hozatala után 30 napig csak a törvény rendes utja marad fenn." Ezen intézkedés indokai: a mezei kártételek közlila törvényjavaslat 11. §-ának 2-ik i) pontja szerint csak azok fognának a polgári útra és, pedig sommás eljárás : lá tartozni, melyek büntetésre méltó cselekedetett nem képeznek. A mezőn elkövetett tolvajság vagy a mezei termékek gonosz szándékból való rongálása mint a büutető törvénveK tilalma alá eső cselekedtetek bűnvádi eljárás alá tartoznának. Hátramaradnak tehát azon mezei kártételek, melyek vigyázatlanságból vagy vétkes gondatlanságból származnak. Ezekre nézve az eljárás nagyon egyszerű. A kárt a községi előjárók szemléje és becsüje megállapítja ; a kár okozójára a csősz vallomása kártételt rábizonyítja. Ninos tehát ok, a miért a kisebb mezei kártételek elintézését megyékben a közigazgatási szolgabirákra, rendezett tanácsú és szab. kir. városokban a városi kapitányra ne lehetne bizni. Budapesten, hol a rendőri kapitány nem községi tisztviselő, a mezei rendőri bíráskodás gyakorlatáról oly módon lehetne gondoskodni, minta községi bíráskodás gyakorlatáról. Minthogy azonban az ily bíróságnál is a jegyzőkönyv vnelére jegyzőt kell alkalmazni, a közigazgatási szolgabirák mellett pedig jegyzőkül alkalmazható tisztviselők nincsenek: ennélfogva arról is kell gondoskodni, hogy a szolgabirák mellett, kik vihetik a jegyzőkönyvet.