Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 46. szám - A büntető törvénykönyv javaslatának indokolása. 3. [r.]

— 347 -nézve szükséges lett volna. A ki mást meg aka1- ugyan lőni, de a roszul töltött puska nem stílt el, s nem is sülhetett volna el: époly kevéssé lett volna képes a büntettet elkövetni, mint a ki töltetlen puskát használna valakinek meglövésére. A felhozott esetek, megfelelnek az eszközök alkalmatlan vagy elégtelen volta tekintetében, a tudományban tárgyalt, s a gyakorlatban sokféle alakban előfordult kérdésen körüli controversiáknak. E controversiák képezik annak okát, hogy az njabbkori törvények az eszközök nem alkalmatos vagy nem elégséges voltáról — az absolut vagy relatív alkalmatlanságáról, mely utóbbi az eszköznek nem elégséges mennyiségben s a czélnak meg nem felelő módon használatát is magában foglalja — szabályokat nem állapítanak meg. A bűntettnek meg kell kezdve lenni; e nélkül nincs kísérlet; ebből következik: hogy az eszköznek olyannak kell lennie, hogy a megkezdés lehető legyen. A törvények ezen általános szabálya elég arra nézve, hogy a bírónak irányul szolgáljon. A concret eset, s i»;y a véghezvitel lehetőségének vagy lehetetlenségének az eszköz szempontjából való megítélése : a biró feladatát képezi. Az 1843. évi törvényjavaslat 121. §-sza intézkedik azon esetről, melyben a gyilkosság, a szándékos emberölés eredményes bevégzése csak azért nem sikerült, mert annak kivitelében, a tettes hirtelenkedésből, tudatlanságból vagy tévedésből azon eszköz helyett, melyet alkalmazni akart, s mely csakugyan czélszerü lett volna, más nem alkalmatos eszközt használt. Ezen szakasz hivatkozása a 126. §-ra, s ez utóbbinak hivatkozása a 116. és 112 ) 123. §§-ra, valamint a XII. fejezetre kissé nehézzé teszik a szöveg értelmének és horderejének megállapítását, különösen a „nem alkalmatos eszközök" használata szempontjából. Nevezetesen nincs megmondva a 121. §-ban, hogy e szakasz csak az esetben alkalmazandó-e, ha az alkalmatlan eszközök használata nem eredményezte ugyan a gyilkosság, illetőleg a szándékos emberölés bevégzését: de eredményezte a súlyosabb testi sértést, vagy pedig a megsértettnek 30 nap utáni halálát? vagy pedig az esetben is alka'mazandé-e: ha sértő eredmény egyáltalán nem következett be. A badeni törvényjavaslat 98. §-sza, mely közt és magyar kortársa közt — a mint ezt a mindkettőben használt szavak ugyanazonossága mutatja — szoros összefüggés létezeik akként intézkedik, hogy „a távoli kísérlet büntetése alkalmazandó azon esetben is, ha a tettes a szándékok cselekmény véghezvitelére hirtelenkedésből (aus Übereilung), tévedésből (Irrthum) vagy véletlen kicserélés folytán azon eszköz helyett, melyet alkalmazni akart, s mely valódilag alkalmatos is, más eszközt használt.14 A javaslat ezen intézkedése, mely bizonyos megszorítással átment a törvénybe is, és annak 110. §-át képezi — nem enged kétséget az iránt, hogy e rendelkezés csak is az eredménytelenség — esetleg a concursus ideális szempontjából, 110-dik §-ban meghatározott büntetésnél enyhébb büntetés alá eső eredmény esetében alkalmazandó ; minden más bűnös eredmény azonban, nem ezen, hanem a súlyosabban büntetendő bevégzett cselekményre megállapított szabály alá csík. A valószínűség a mellett harczol, hogy a magyar törvényjavaslat 121. §-ának is ez az értelme; de ámbár ez által több nehézség megszűnik: kifogástalanná még sem válik sem a badeni, sem a magyar javaslat. Ha t. i. azon körülmény, hogy az eszköz alkalmatlan volt, s ennek folytán semminemű sérelem nem állott be, nem teszi büntetlenné a tettet: ez esetben teljes joggal támasztható azon kérdés; mi indoka van annak, hogy mégis büntetlenség áll be, ha azon eszközön kivül, melyet a tettes használt, s mely a bűntett véghezvitelére alkalmatlan volt, alkalmatlan volt egy másik eszköz is, melyet nem használt ugyan a tettes, de melyet használni akart ? Miben rejlik a criminalistikai motívummely azon rendkívüli nagy különbséget elha -tározza, a mely szerint nem bűnös és nem büntettetik a tettes, ha két eszköz közt volt választása ; ellenben bűntettet követ el és büntettetik, ha csak egy eszköz állott rendelkezésére. — De ha több eszköze volt a tettesnek, azonban ő azt hívén legalkalmatosabbnak melyet tettleg használt, és ezen okból nem, akart mást használni: miben található a determináló mozzana% mely criminalistikai szempontból büntetlenné teszi őt, ha azt tartotta alkalmatosnak, mely nem volt az, s azt tartotta alkalmatlannak, mely tényleg alkalmatos lett volna ? Még egy harmadik feltétel. A btintethetőség — egy másik eszköznek léte, továbbá ezen másik eszköznek alkalmns minősége, végre pedig a tettesnek azon akarata által határoztatik el, hogy a cselekményt ezen alkal- ' mas eszközzel kívánta végrehajtani, mely aka- . rata — csupán tévedésből — nem teljesedett. | E harmadik szempontot illetőleg tehát, a 1 bűnösséget megállapító mozzanat: egyedül a léleknek külcselekméuyben nem nyilvánuló, sőt a külcselekménynyel ellentétes elhatározására esik. Ki fogná constatálni a concret esetben, ! hogy a tettes nem azon eszközt, melyet használt, hanem egy másikat, s ha például tiz eszköz állott rendelkezésére, s ezek közt ki- J lencz alkalmatlan volt, ki fogja bizonyítani, | hogy ő épen a tizediket akarta használni? A tettes — mert ettől függ büntetlensége tagadni fogja e determináló tényezőt; a külső j körülmény, a tény maga a vádlott mellett szól; miből fogná tehát a vizsgálat kideríteni, hogy vádlott mást akart, mint a mit tett, s a mit a használt eszköz — tehát az érzékileg felfogható tényező is bizonyít? Nem a legkínosabb helyzetbe hozatik-e : a kir. ügyész, a vizsgáló bíró s esetleg az | egész bíróság? Nem utasittatnék-e a törvénykezés a lélek elrejtett sejtjeinek eredménytelen kutatására ; gyanuokoknak, ha nem is constastálására, de a gyanútlan eistek, mozzanatok vé letlenek színezésére, s ezek között és az akarat közötti causalis nexusnak mesterkélt összecombinálására ? Több mint valószínű, hogy e szakasz, vagy az ehhez hasonló szabály elfogadása által, a concret esetekben a véletlen indokolhatlan befolyása alá jutna az Ítélet; a casuistica subtilitásai és a véletlen meglepetéseinek legkülönbözőbb alakzatai folynának bo a büntető j törvénykezésbe, s oly sok eredménytelen vizsgálatot vonnának maguk után az akart, de nem használt, és a használt, de nem akart eszköz ; körül felmerülő controversiák, hogy ennek a büntető törvény elve által követelt mellőzte- j tetése, még a büntetőjo i politika által is ki- j váló mérvben ajánltatik. A jelen törvényjavaslat tehát — az alkalmatlan eszközök tekintetében is teljesen i csatlakozott a legújabb kor büntetőtörvénykönyveiben elfogadott vezérelvhez, és egyezőleg a német és a belga, a zürichi és a baseli legújabb büntetőtörvénykönyvekkel, egyezőleg az ausztriai és az olasz javaslatokkal: erre vonatkozólag sem foglalt egyrészről szükségtelen, másrészről ki nem meríthető szabályokat intézkedései közé. A tévedés a bűntett tárgyára nézve — j error in objecto — szintén nem foglal helyet | a javaslat intézkedései között. A bllntett vég- j hezvitelének lehetőnek kell lennie, hogy a i büntetés alkalmaztassák. A ki azon hitben, ! hogy emberre lő, egy fára lőtt: nem követett j el gyilkosságot, sem gyilkossági kísérletet; a ki gyilkoláBi szándékkal egy ember testébe j kést döf, azonban kitűnik, hogy azon ember I már akkor halva volt: szintén nem követ el j g> ilkos8ági kísérletet; mert azon tárgyon, melyre a lövés esett, vagy, melybe a kés szuratott, gyilkosság rem volt elkövethető, s igy | az meg sem kisértethetett. Erre nézve is ugyan- ! azon szabály szolgál alapul, mely az alkal- ! matlan eszközök általi kísérletre vonatkozólag kiemeltetett. „A b,1ntett véghezvitelének meg- ! kezdése" képezi tárgyi feltételét a kísérletnek; I a hol ez bármi okból nem forog fenn : ott \ kísérlet sem létezhet. A ki másnak vagyonát vélvén ellopni, saját tulajdonát viszi el: nem követ el lopást; mert a lopás tényálladékához tartozik, hogy az elvett tárgy idegen tulajdon lett légyen. A „furtum poasessionis" természetesen ez alatt nem értetik. Haus tanár egy esetet etnlit fel, melynek reprodukálása czélszerünek látszik. A montpellieri törvényszék 1852. február 26-án hozott Ítéletében kimondotta, hogy ha valaki gólyóval töltött fegyverrel belő a szobába, melyben ellenségét látni véli, a kin boszut akar állani, de a szobában senki sem volt: ezen eset nem képez büntetendő kísérletet. Haus nem helyesli az ítéletet; mert nézete szerint a bűntett véghezvitelének lehetetlensége a felhozott esetben nem föltétlen, hanem csak relatív, miüthogy a szobában emberek szoktak tartózkodni: a kísérlet büntetlensége pedig csak a véghezvitel absolut lehetetlensége által van igazolva. A nagy tekintélyű tanár nézete tökéletesen helyes; mert a tolvajok, a kik behatolnak a szobába azon czélból, hogy az abban levő tárgyakat elvigyék; vagy a kik egy pénztárt kiüríteni akarván, éjjel belopódznak a helyiségbe, melyben a pénztár van: ha a szobában volt tárgyak véletlenül előbb elvitettek onnan, ha a pénztárban volt pénz rövid idővel azelőtt elszállíttatott, ez nem teszi az ő cselekményüket büntetlenné, mert a lehetetlenség nem absolut. Mindeddig cselekvésről volt szó. Fennmarad a kérdés: nem követtetik-e el a kísérlet mulasztás által is ? Utalnunk kell arra, a mi mulasztásra nézve a 2-dik §. indokaiban mondatott. A szorosan vett mulasztási büntettek- és vétségeknél nem képzelhető sem cselekvés, sem pedig mulasztás áltaü kísérlet A szorosan vett mulasztási delictum : egy rendelő, parancsoló törvény vagy kötelező szabály megsértéséből áll, melyn k megsértése bekövetkezett azonnal, mihelyt az engedetlenség manifestáltatott. Ezen mulasztások által tehát, vagy bevégzett a törvényszegés, vagy meg sem kezdetett. Ezekre vonatkozólag kísérlet nem létezhet, s épen nem változik a helyzet, ha a rendelő törvény két vagy több módon, vagy pedig különböző időben teljesíthető. Ha a teljesítés lehetősége még nincs kizárva, ha van még hátra egy vagy több mód, hoszszabb vagy rövidebb idő a rendelet teljesítésére : ez esetben nincs sem kísérlet, sem pedig bevégzett törvényszegés ; mig ellenben, ha a teljesítésnek nincs több módja, vagy ha az idő, melyben a rendelkezés teljesithető volt, eredménytelenül — végkép lejárt: ez esetben már nem kísérlettel, hanem bevégzett delictummal állunk szemközt. Másként áll azonban a dolog a mulasztás által elkövetett commissiv delictumok esetei ben. A bűntettek ezen nemében a bűnös eredmény mulasztásból száraazván, a mulasztás azon eredmény előidézésének szándékával megkezdhető, a nélkül, hogy az eredmény maga még bekövet kezett volna; sőt ennek tettleges bekövetkezése bizonyos természeti erők további működésétől, bizonyos eseményektől, vagy egy harmadiknak előrelátott tettétől függhet. Ily esetben a mulasztás által a mint bevégeztethetik, ugy meg is kezdhető a bűntett. A véghezvitel megkezdése pedig fennforog azonnal, a mint a sértés tárgya, a mulasztás által veszélyeztetett. A csecsemőnél tehát azonnal, a mint az élete fenntartására szükséges bekötés foganatosítandó lett volna. A kísérlet negyedik lényeges feltétele, hogy a bűntett véghezvitele a tettes akaratán kivül álló körülmény által ak ad á 1 y oz t as s ék meg. A bűntett még nem vitetett véghez, eredmény még nem következett be, senki sem látta a tettet, a tettes szabadságában van a megkezdett ösvényen tovább haladni, vagy a felébredt lelkiismeret szavára, az utolsó perezben elállani gonosz merényletétől. A bölcs törvényhozás még egyszer közbelép a büntettet megkezdő egyén és a bűntett közé : s a büntetlenség ígéretével iparkodik feltartóztatni a gonosz kezet, visszavezetni a szerencsétlent a kötelesség ösvényére, mielőtt még a végzetes tett elkövettetett, illetőleg bevégeztetett volna.