Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 46. szám

Negyedik évfolyam. hl. "-'^ > "•" 40. 'szam. Budapest, október 22. 1874. Megjelenik minden csütörtökön; a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponkent. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez. & megrendeléseit és réklamátiók a kiadóhivatalhoz intízendok. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. THEMTS ^LŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Therrtis"-re, az „Igazságügyi tőrvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frt félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 60 kr Az előfizetési pénzek bérmenteeen és vidékről legczélazerübben postautalvány nrjin kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda: kalap-uteza 6. az. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, Kiadó-hivatal: nádor-utoza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. KECSKEMÉTI ES UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek : „Döntvények gyűjteménye" „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára." Felelős szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérei". TARTALOM: A p dgári törvénykezési rendtartás módosítása. Dr. Spif.er Adolf ügyvéd úrtól Budapesten. (IV.) - Szemle. (A királyh/igóu túli egyetem köréből A ca'heder-socialhták gyüléi). Két angol egyetem költségvetése. Annuaire de legislative etiangére. Orosz jogászgyüKs. — A büntetőtörvénykönyv javaslatának indokolása. (III.) — A perrendtartás módosítását tárgyazó törvényjavaslat. V. — Belföldi jogesetek. (Igényper.) — Külföldi jogesetek. (Bérleti kérdés.)..— „Vegyes közieménvek." Egyleti hirek. Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. — Kivonat a ,Wiener Zeitung"-ból. — KÜLÖN MELLÉKLET : a Döntvények gyűjteményének'' és az „Igazságügyi rendeletek tárának" egy-egy ive. A polgári törvénykezési rendtartás módosítása. ív. ígéretemhez képest ezen czikkemben a javaslatnak jogorvoslati rendszerünkben czélba vett módosításaihoz vagyok hozzászólandó. Legelőször is apolg. törvénykonyvi rdtás 297. §-ának bővítéséről, illetve az ezen §-ban foglalt semmiségi esetek szaporításáról kell szólanom. Nem akarok ez alkalommal a külön semmitőszékről és ennek szükségességéről és mel lőzhctlenségéről elmélkedni, ámbár sem a jogszolgáltatás egységének, sem az igazságszolgáltatás gyorsaságának érdekével ezen intézményt nálunk jelen eljárásunk mellett megegyeztethatőnek nem tartom. A semmiaégi esetek taxativ fehorolásá; és az eseteknek 42-re történt fehzaporitását sem tartom helyesnek és czélravezetőnek annál kevésbé, mert a polg. trvk. rdtás 297. §-a első pontja a javaslat szerint egészen elesvén, a semmitőszék nélkülözni fogja annak eddig szokásos érteimezesét és alkalmazását, s nem leend képes kirivó alaki sérelmeket melyekről a javaslat semmiségi esetei előrelátást nem tartalmaznak, orvosolni ; de még az ellen sem nyújt garantiát, hogy a fél akkor, midőn feítünő alaki sérelmet tapasztal, vagy vél tapasztalni, semmiségi panaszszal ne éljen, habár a törvény ezen sérelmet semmiségi panaszszal megtámadhatónak nem is mondja, mert a biró a semmiségi panaszf vissza nem utasíthatja, — és igy megint csak ott leszünk, a hol voltunk; a többnél több Bemmitőszéki „döntvényekének tömkelegében. De merem állítani, hogy a javaslat tömérdek semmiségi esetei következtében a semmiségi panaszok is előre nem látható mérvben fognak szaporodni, éi sokkal nagyobb arányban mintha a törvény azon negatív intézkedés mellett, hogy bizonyos esetekben semmiségi panasznak vagy illetve önálló semmiségi panasznak helye nincsen, egész általánosságban enuntiálná, miszerint a perrend szabványainak meg nem tartása a vonatkozó eljárás semmiségét vonja maga után. Felette sok semmiségi panaszra fog, nézetem szerint, alkalmat szolgáltatni a javaslat 73. §-a 14. pontjának azon rendelkezése, mely szerint semmiségi panasznak van helye, ha a törvénynek a j könyv felvétele és alárása iránti rendeletei meg nem tartattak. Ezen igénytelennek és természetesnek látszó pont alkalmas arra, hogy szemben a j könyvnek a felek előadásaihoz képesti kijavithatlanságával a semmiségi panaszoknak egész özönét eredményezze; mert a mig most, midőn a felek országszerte legnagypbb részt maguk irják szóváltásaikat a j könyvbe, ily féle semmiségi panaszok igen ritkán fordulnak elő, addig ezentulúl midőn a biró vezetvén a jkönyvet csak azt veendi fel abba, mi az ő nézete szerint a dolog lényegére tartozik, s midőn e szerint a fél pusztán csak a jkönyv alá nem írására és azon okok előadására szoritkozhatik, melyek miatt az aláirást megtagadja: világos, hogy a íelek ezen a törvény által lehetségesitett, igen egyszerű elhúzási szerhez folyamodván, igen sok esetben a jkönyv alá nem Írásával semmiségi panaszt fognak egybekapc-ölni. Ezért a kérdéses 14. pontnak a jkönyv alá nem írására czélzó rendelkezését, mint a mely a. roszhiszemü felet egyenesen kihívja az alaptalan semmiségi panaszra, törlendőnek vélem. Ugyanily szempont alá sorolandó a javaslat 78 §.-a 15. pontjának azon rendelkezése, mely szerint semmiségi panasznak van helye, ha azon sommás perekben, melyekben a javaslat a felebbezést korlátolja a tényállás kinyomozása és az Ítélethozatal körül az eljárás 1 é n y e g e s szabályai megsértettek; a javaslat ezen kitétele megengedni látszik, hogy először ily ügyekben eljárási kkebb szabálytalanságokat elkövethetni és 2-szor, hogy az eljárás szabályainak megtartása körül cathegoriákat felállíthatni a szerint, a mint a fennforgó ügyben keletkező ítélet felebbezéssel megtámadható vagy sem. Ezen szabvány ellenkezik a törvényalkotási és végrehajtási morállal, miért is azt mint a feleslegest és veszélyest mindenesetre kihagya ndónak tartom. Váljon miként értendő azon semmiségi eset, mely a javaslat 78. §-nak 17. pontjában foglaltatik, mely szerint semmiségi panaszuak van helye, ha a bíróság oly beadvány felett hozott érdemleges határozatot, moly a felek személyére vagy az ti!:y tárgyára, a jogczimre, a ténykörülményekre vagy a kérelemre nézve homályos és melyben alapos határozat hozatala lehetetlen, — és névszerint mit ért a javaslat „beadvány" alatt, nehezen dönthető el, és aligha nem kellene a semmitőszéknek az ügy érdemébe mélyen belemerülni, ha annak megbirálására lesz hivatva, mily ténykörülményekre, jogezimre van a „beadvány" fektetve, s mennyiben felel meg a hatirozat a beadvány elemeinek. — Ezen p->nt élénken megvilágítja a lehetetlenséget, minden törvénysértést előre látni és megelőzni ak irai valamint javaslatnak ez irányban bő hiányait, melyeket fennebb általánosságba t már jeleztem. A pénzbeli kielégítésekre intézett végrehajtásoknál elfordulható semmiségi esetek túlzásig részletesen és az árverési cselekmény rendjét épen nem követő sorban vannak fel-SEámlálva; igen üdvösnek látszik azonban előttem a 81-§. azon intézkedése, hogy mindazon esetekben, melyekben a jogsérelmet a bírósági végrehajtó vagy kiküldött törvényellenes eljárása, mulasztása vagy intézkedése okozta, maga a végrehajtó biróság köteles a sérelmet híva tálból vagy a felek kérelmére orvosolni, valamint hogy bizonyom a végrehajtó biróság által okozott jogsérelmeket szintén azon első bíróságtól kell kérni, mely a sérelmes végzést hozta: mind ezek az eljárás ez iránybani gyors lefolytatását lenetségesitik és a roszhiszemü felek akadékoskodását nagy mértékben megnehezítik. Számos rendelkezést foglal magában a javaslat, a perrendtartás oly hiányait pótlókat, melyek a semmitőszéknek eddig hozott úgynevezett döntvényeiben foglaltatnak. Nem szükséges ezeket különösen megnevezni, elég dicsérettel megemlíteni, hogy a javaslat szerzője nem ignorálta a polg. törvk. rdt. körül a semmitőszék által teremtett bő anyagot. Egyet azonban nélkülözök a javaslatban, mit nagy fontosságúnak tartok, t. i. az elkésve vagy törvény ellenesen beadott seminiségi panaszt visszautasító végzés ellen irányzott semmiségi panasz helyt nem foglalhatását. Tudjuk ugyanis mily eljárást követnek a roszhiszemü perlekedő felek a pernek minél hoszszabbra kihúzása érdekében, — elkésve adják be a semmiaégi panaszt, vagy oly semmiségi panaszt adnak be, melynek a törvény a priori helyt nem ad, melyet az I-ső biróság természetesen visszautasít, — mig a fél a visszauta sitó végzés ellen ismét semmiségi panaszt adván be, az iratokat a semmitőszékhez fel kell terjeszteni és a fél czélt ért. Gondoskodni kellé tehát a javaslatnak, hogy ily nyilvánvalólag roszlelkü semmiségi panaszok és az ezeket visszautasító sérelmi kérvények hivatalból visz. szautasittathassanak. A javaslat. 91. §-a, mely szerint az igazolási kérelmet azon napot követő naptól szászámitandó 15 nap alatt kell beadni, a melyen a mulasztó félnek vagy ügyvédjének vagy megbízottjának a mulasztás tudomására jutott és az akadály megszűnt, a pol_. törvk. rdt. 307. §-ának nem javítása, de roszabitása; mert egyrészt ezen 91-ik §. határozott interpretatioi nem enged, nem lévén benne kifejezve az igazolási határidő kezdete félreérthetlenül kitéve, mert I nem tudni váljon a mulasztásnak a fél tudo! mására jutása elegendő-e, hogy az igazolási határidő folyni kezdjen va^.y pedig az akadálynak is kell-c még ezen kivitl megszűnnie; főleg azonban, mert a7on körülmény mikor jött a mulasztás a félnek vagy megbízottjának tu| domására igen nehezen és a legritkább ese! tekben constatá-ható tény. Sokkal jobb a polg. törvk. rdt. 307 §-ában foglalt intézkedés, meiy szerint az igazolási kérelmet azon napot követő naptól számítandó 15 nap alatt kell beadni, a melyen az elmulasztott jogcselekmény teljesítendő lett volna. A javaslatnak zárlatot tárgyazó 95 §-ban nélkülözök egy igen sok tör vény elleneséget megakadályoztató zárlati esetet, ugyanis az adós halála esetére a hagyatékra egy vagy több hitelező által kérhető zárlatot. Gyakori eset, hogy az örökösök a hitelezők kijátszása végett oly esetben, midőn a hagyatéknak leltározása törvényesen meg nem kívántatik, addig mig a hitetclezők követeléseiket bíróilag érvényesíthetnék, a hagyatékot vagy ennek legalább nagy részét kéz alól elteszik, ugy hogy a hitelezők-