Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 45. szám - A büntető törvénykönyv javaslatának indokolása. 2. [r.]

- 339 -megállapítást. A tudomány foglalkozik a kérdéssel, s a?ig van tárgy, melyre vonatkozólag élénkebb legyen a tudósok tevékenysége, mint napjainkban az előkészületi cselekmények ismérveinek egy általános szabályba foglalása, mindazonáltal, — ámbár több igen helyes nézpont állíttatott fel: az általános helyes szabály még nem fedeztetett fel, a czél még távolról sem mutatkozik elérettnek, vagy akár csak megközelitettnek sem. Az eddigi eredménytelenséget eonstatálják a legnevezetesebb tudósok, mint: Hélie, Ortolan, Mittermaier, Bemer, Schvarze stb., s ámbár Bar azon igénynyel lépett fel, hogy a kérdést végmegoldásra juttatja mégis igaza van Schvarzenak, a ki a többiek között Barnák és Zahariae-nek e kérdést tárgyazó, tagadhatatlanul nagy elme-éllel ír* munkájaira vonatkozólag azt mondja: „Die Grenzlinie zwischen Vorbereitung uud Anfang der Ausíührung, lasst sich im Allgemeinen nicht in eine Formel bringen; die von einzelnen Rechtslehrern aufgestellten Momente sind Gesichtspunkte, aber nicht. allgemeinc Normen". Két, e kéidéssel foglalkozó véleményt mindazonáltal, különösen törvényhozási szempontból czélszerünek látszik reprodukálni; részint azért, mert mindkettő egy-egy btintetőtörvinykönyvet előkészítő' bizottságtól származván, ezen okból is különös tekintélylyel bir; de másodszor} azért, mert e mondottak súlyát fokozza azon férfiak elsőrendű tekintélye, a kik e nyilatkozatokban hosszú buvárlatuk s alapos ismereteik eredményét fejezték ki. Az egyik igy hangzik: Es üt nun treilich zwe'felhaft, ob die Woite „Anfang der Ausfübrung" nicht unrichtig verstanden werden können, hier zu eng ; z. B. nicht von dem auf der Lauer stehenden Meuchelmörder, welcher ncch den rechtlichen Grundsatzen des Entwurfes und nach áen Worten seiner Motive strafbar ist, dort zu weit, z. B. von dem der des Morgens blos eine Waffe kaufte, um des Abends sich auf die Lauer zu stellen. Es ist aber auch das Feuerbach'sche Wort „Haupthandlung" bedenklich, denn man könnte dabei zweifeln, ob das Anlegen der Leiter von Seiten des Raubers, welches doch gewiss strafbarer Versuch ist, nicht als Nebenhandlung zu betrachten sei. Die Bezeichnung des Entwurfes verdient auch wohl schon darum den Vorzug, weil auch des benachbarte französische Recht den Anfang des strafbaren Versochs auf gleiche Weise Erfahrung und Doktrin die richtige Auslegung unseres Paragraphen in schwierigereu Fállen leiten und unterstützen kann. A második a belga büntető- törvénykönyv tervezetének átvizsgálásával megbízott kamarai bizottság jelentésének, a kamara elé terjesztett és azáltal is helyeslőleg fogadott azon része, mely az előkészületi cselekmények meghatározhalanságáról szól : La difference entre les actes preparatoires et le commencement d'execution dévait encore attirer l'attentionjde votre commission á un autre point de vue. On s'est demandé, s'ilest impossible de caracteriser d'une maniére plus précise, dans la loi elle mérne, cetté difference ess ntielle. La reflexion nous a prouvé les difficultés insurmontables d'un tel perfectionnement dans la loi. Quoique rationnellement établie par les principes mémes de la répression, cetté différence ne peut s'écrire dans un code avec la précision nécessaire: c'est d'ailleurs plutót une question d'application, que de rédaction des textes. II existe une grandé varieté d'espéces; la definition plus précise de la tentative n'engendrerait probablement, dans la pratique, d'autre résultat, que de soustraire á la répression certains cas réellement punissables et de soumettre á la peine des espéces, qui devraient lui rester étrangéres. Dans la pratique, le caractére des faits punissables offre une mobilité, qui dérive des circonstances. II en resultera, que fait preparatoire dans un cas donné l'acte inculpé revétira, dans un autre cas, toutes les apparences d'un commencement d'exécution punissable. Le rapport complétement spécial du fait avec la resolution criminelle et ses consé-1 qusnces forme le seul cachetréel de la qualifi| cation. II s'ensuit qu'en se servant d'une dénomination générale suffisamment intelligible, la loi fait tout ce qu'elle peut, tout ce qu'elle dóit fairé. Juste appréciateur de tous les éléments dont l'acte se compose, le jury décidera, sans grandé difficulté, si les nuances, qui les colorent en font la tentative punissable d'une infraction." Ekként állván a kérdés a tudományban, mint a törvényekben: a jelen javaslat is csatlakozott a művelt világ törvénykönyveiben elfogadott rendszerhez, s átvette a fogalmat a nélkül, hogy annak tüzetes meghatározása szükségesnek tartatott volna. A gyakorlat, mely csak akkor lehet helyes, ha folytonos érintkezésben tartja magát a tudománynyal, s az előrehaladottabb országok gyakorlataival : a törvényjavaslatnak törvény -nyé válta esetében fel fogja keresni mindazon forrásokat, melyekben részletes felvilágosítást és irányzatot találand. Épen ugy mint a badeni bizottság a franczia joggyakorlat tanulmányozására utalt, utalva leszünk mi is ma már az egész polgárosult világ joggyakorlatának felkeresésére. A közösség a tudományban maga után vonja a közösséget az alkalmazásban. A helyes tétel helyes alkalmazása csak úgy érhető el, ha ez utóbbinál felmerülő kételyeket, a felvilágosodott szellem — a kérdésnek és horderejének teljes ismeretével oszlatja szét. Indokolt-e az előkészületi cselekmények büntetlensége ? Az előkészületi cselekmények foganatosítása által a szándék már tettben is manifesláltatik; itt már nem állunk pusztán a lélek belső működésével szemben, az akarat, a tartósság, e perseverantia bizonyos fokához ért, s a cselekvést, gyakran a cselekvések egész sorát eredményezte. Az előkészületi cselekmények mégis ennek daczára is büntetlenek. Ennek oka, főleg az indicium és az indicatum közötti összefüggés hiányában vagy bizonytalanságában keresendő. Az előkészületi cselekmény még nem bizonyítja, hogy elkövette vagy csak hogy megkezdette volna-e az illető a büntettet; annál kevésbé azt, hogy mely büntettet követett volna el, ha cselekvése az előkészületeknél tovább haladhatott volna. Bűntett nem követtetett el; sőt annak véghezviteléhez sem fogott még az, a ki csupán előkészületeket tett. Mi következett volna be, ha e vagy ama körülmény elmarad? ha ez vagy amaz megtörténik ? ha nem igy, hanem amúgy történik ? ezek mind hypothesisek, s a legkülönbözőbb, legtarkább combinatiókra vezetnek. Objectiv valóság vagy csak nagyobb fokú valószínűség alig lehet e combinatiókban; de az ily alapokra fektetett, következtetéseknek háromszoros, négyszeres inductiók által közvetített, s a phantasia által összetartott bizonytalanságától nem szabad függővé tenni a polgárok nyugalmát] és biztonságát. De az igazságügyi politika szempontjából sem tanácsos, legalább rendszerint büntetéssel sújtani az előkészületi cselekmények foganatosítását, mert a büntetlenség tudata igen őrös ösztön a szándék feladására. Mindazon erők, melyek a szándék megváltoztatására tevékenyek, midőn az, még külcselekményben nem nyilvánult, mindazon erők egyaránt, sőt fokozottabb mérvben hatnak az előkészületek és a bűntett megkezdésének válpontján az ember lelkiismeretére. A rendszer helytelen volna, mely a felébredő lelkiismeret tevékenységét ellensúlyozná azon tény által, mely a visszatérést sikertelenné teszi, kikerülhetlennek decretálván a büntetést, habár az egyén az előkészületi cselekménynek bevégzése után, visszariadva szándékától, annak foganotositását meg sem kezdette. A ki útban van azon ház felé, melyben a büntettet elkövetni akarja, és nála vannak mindazon szerek, eszközök, melyeket az elkövetni szándékolt bűntett végrehajtása czéljából megszerzett s magához vett — a megátalkodott gonosztevő kivételével — e végzetes útjában sokkal erősebben érzi felébredni lelkiismeretét, mint akkor, midőn a tett elkövetését magában elhatározta. Ehez járulnak még egyéb érzelmek és körülmények. A felfedezés félelme, a netaláni nehézségek, melyek számítását meghiúsíthatják, a visszapillantásjmocsoktalan múltjára, a gondolat családjára, melyet tette által nyomorba dönthet, embertársai tiszteletének elvesztése : mindezen érzelmek lépésről lépésre kisérik, fokozott erővel szállják meg a gonosz tett végzetszerű ösvényére jutott tévedőnek lelkét. Ki tagadhatja, hogy sok bűntett marad megkezdetlenül azon oknál fogva, mert a már csak arasznyi távolságban, mely a gonosz indulattal elindult embert a gonosz tett megkezdésétől elválasztá, a jó szellemek erőt vettek ösztönein, s legyőzték a bűnös elhatározást. Mennyit vesztenek erejökből ezen érzelmek, ha a visszalépés sikertelenségének tudata, ha a 1 gondolat, hogy most már nem kerülhető ki a büntető bíróság elé állítás, a gyalázat s a büntetés, közbevegyül a lélek küzdelmébe, s a menthetlenséget tünteti elő. A kísérleti cselekmények büntetlensége mellett szól, azon indok is, hogy ellenkező esetben lehetetlen volna — bármely körülmények között — maga a bűntett megkezdett véghezvitelét büntetlenül hagyni. A kísérlet ugyanis csak az esetben bűnteendő, ha a tettes a véghezvitelben, önakaratán kívül eső körülmények által akadályoztatott meg. Nem fogja tagadni senki, hogy azok, a kik még meg sem kezdették a bűntett véghezvitelét, inkább dáliának, s több esetben álltak is el, mint azok, a kik már tettleg hozzáfogtak a bűntett végrehajtásához. Igazság volna-e amazoktól, a kikhez köDnyebb és közelebb utja van a megbánásnak, s a kik tapasztalatszerüleg többször hagyták végrehajtatlanul feltett szándékukat: a büntetlenséget megtagadni, mely megadatik emezeknek, a kik bűnösebbek, és a kiknél a megbánás ritkábban eredményezte, az elállást. De végre ia, mi az előkészületi cselekmények miatti büntetésnek princípiuma? A bűntett elkövetése ez esetben nem forog még fenn: valóságos kísérlet szintén nem létez még. A büntetésnek nem volna tehát más indoka, mint azon feltevés, hogy a ki az előkészületeket tette, az véghez is vitte volna a büntettet. De ez esetben, mi bizonyíték van arra nézve, hogy az illető nem mondott volna le szándékáról, mielőtt megkezdte volna a véghezvitelt ? A törvény praesumtiót állit fel a bűnösség mellett; praesumtiót, melyet a tapasztalás nem igazol, s melyet az igazság nem indokol, s ennek daczára a'vádlottra hárítja, az ellenkezőnek bizonyítását. Ámde miként bizonyítható az elállás attól, a mi még meg sem kezdetett? A szándék feladása legalább direct bizonyítékkal alig igazolható. Indirect bizonyítékok egyes esetekben képzelhetők ugyan, melyekből következtetni lehet azt, hogy valaki felhagyott a bűntett elkövetésének szándékával; ily bizonyíték például az eszközök megsemmisítése, vagy az azoknak beszerzésétől fogva eredménytelenül lefolyt hosszú idő. De alig fogja valaki állithatni, hogy csak azon esetben lehet igazoltnak tartani, hogy valaki lemondott a bűntett megkezdéséről, ha vagy megsemmisítette az ezen czélra beszerzett eszközöket, vagy ha azokat hosszú időn át nem használta azon czélra, a melyre megszereztettek. Ha valaki például egy fejszét vásárolt azon czélból, hogy azzal kivágja azon háznak kerítését a melybe lopás czéljából behatolni akar: ki állithatná, hogy a bűntett elkövetésének szándéka még mindig fennáll, mert a fejsze nem semmisittetett meg. Ki fogja mondani, hogy a mérgezés általi gyilkosság elkövetésének szándéka fennáll, mert még nem telt el egy év attól fogva, hogy a méreg beszereztetett. Bizonyos nemű bűntetteknél erősebb valószínűséggel lehet következtetni a szándék feladására, azon okból, mert az eszközök megsemmisíttettek; minthogy ezeknél az eszközök rendszerint olyanok, hogy más czélra, vagy épen nem vagy alig használhatók. Leginkább áll ez a pénz-, a bélyeg-, a pecsétek hamisítására szolgáló minták, prések, lemezek és hasonló készülékekre. De e bűntetteknél is, a I mi egyrészről nagy a valószínűség, hogy a