Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 45. szám - A büntető törvénykönyv javaslatának indokolása. 2. [r.]

340 — megsemmisítés a szándék feladása fotytáu történt, ugy másrészről lehetségeSj hogy a szándék feladatott a nélkül, hogy valamennyi eszköz megsemmisittetett volna; de lehetséges az is, hogy nem a bűnös merényletről való lemondás folytán, hanem azért semmisittettek meg az eBzközök, mert nem találtattak czélszerüeknek. Ez esetben a bűntett elkövetésének szándéka, az eszközök megsemmisítésének daczára is fenntartatott. Az előkészületi cselekményre rótt büntetés által tehát — vagy egyedül a bünős akarat — némely esetben bizonyos fokig a bűnös akarat peraev3rantiája büntettetnék meg; de igen sok esetben a már teljesen feladott s megváltozott szándék sujta'nék büntetéssel. Mindenesetre pedig a subjectiv szempont dominálna a törvényben, az objectiv szempont mellőzésével ; mert a bűntett meg sem kezdetvén : a szándék nem találja kifejezését oly külcselekményben, mely kizárólag minden más bizonyítéktól elvontan, egy határozott bűntett elkövetését megkezdőnek mutatkoznék. A törvényszéki szünidő kérdésében a pesti kir. törvényszék teljes ülése tudvalevőleg egy albizottságot küldött ki véleményezés végett; ezen albizottság a mult szombaton tartott teljes ülésben következő véleményes jelentést terjesztette be, mely dr. Emmer Kornél, biró ur tollából tolyt: Tisitelt teljes ülés! A nagym. m. kir. igazságügyminiszteriuTinak a „ törvényszéki szünidő"*behozatala tárgyában felvetett kérdéseit tárgyalván, tanácskozásunk eredményeit a következőkben terjesztjük elő : Mindenekelőtt mej kell jegyeznünk, I ogy nagyon éreztük nehézségét helyzetünknek, mely azáltal volt adva, hogy a f. é. szept. 18-án tartott teljes ülés, a törvényszéki Bzünidő intézményét a polgári osztályra s a járásbíróságokra nézve kivihetőnek és czélszerünek mondotta ki: mig a törvényszék büntető osztályára nézve kivihetetlennek nyilvánította. Nem titkolhatjuk el, hogy minél tovább foglalkoztunk e tárgygyal, annál csekélyebbnek tünt fel előttünk a különbség, mely a két osztály között a szőnyegen levő kérdés szempontjából tehető; annyira, hogy az élénk terjesztett igazságügyminiszteri kérdések megfelelésénél a fenyitőosztályra nézve kivételt csakis küldőink utasítása folytán tudtunk tenni. Még azon megjegyzést is kell előre bocsátanunk, hogy midőn a törvényszéki szünidő intézményének, úgy mint az a legtöbb nyugateuropai államokban dívik, nálunk való behozatalát általánosan czélszerünek és kivihetőnek Vártjuk, az ezen nézetünk mellett e helyütt {elhozandó érvek tekintve, hogy a kérdés irodalmával a nmgu minisztérium ügy is rendelkezik, csakis a pesti kir. törvényszék és területén működő járásbíróságok viszonyainak közvetlen ismeretéből és itteni tapasztalásainkból meritvék. I. Az elénk tűzött kérdések elsejére, mely a jelenleg fennálló szabadságolási rendszer hiányait tárgyazza, feleletünk az, hogy ama hiá nyoknak és nehézségeknek a törvénykezési ügymenetre való hatása megdöbbentő. A pesti kir. törvényszék és járásbíróságok mai szervezetének alkotásánál irányelvül és előképül, az egész gépezet öszszmüködése vétetett fel s valóban ezen gépezet még teljes öszszmüködésében is, alig képezi fedezetét azon szükségnek, melyet a főváros törvénykezési -viszonyai feltüntetnek, s már az átlagos megüresedések és megbetegedések által okozott, Tendszerint váratlan hiányok felette érzékenyen hatnak az ügymenetre. S minden szakembernek, ha ezt megfontolja, e'ső pillanatra át kell látnia, hogy ama gépezet — ha egyáltalán — csakis úgy felelhet meg és csak úgy fog teljesen értékesíttetni, ha öszszmüködésének akadályait, lehetőleg elhárítjuk, részleges szüneteléseit, a lehető legkisebb tartamra leszállítjuk s minél hosszabbra nyújtjuk tartamát azon időnek, melyben ama úgyis csekélyszámu erők mindegyike a maga helyén, a belyes munkafelosztás elvei szerint mozdítja elő az egésznek czélját és rendeltetését. A mostani szabadságolási rendszer, en nek homlokegyenest ellenkezőjét valósítja meg. A tendentia, a nélkülözhetlen pihenést sohasem vonni meg ; úgy tüntetni fel az állapotot, mint zavartalanul normálist s ennek folytán egyszerre, minél kevesebb tagot nélkülözni, minek következése az, hogy az öszszmüködés öt hónapig vagyis május hó középétől, október hó közepéig tényleg meg van szakítva. A mostani szabadságolási rendszer, a törvényszéki szünidő rendszeréhez úgy viszonylik, mint ha egy ember, azért hogy a szervezetére nézve nélkülözhetlen alvás általi időveszteséget elkerülje, testének egyes tagjait felváltva pihentetné, minek következése az lenne, hogy hivatásának teljes és ép szervezetével soha sem élhetvén, többet vesztene, mint mennyit a szükséges pihenés igénybe vesz. A 8zembeötlöbb gyakorlati hiányok, melyek a szabadságolási idény alatt felmerülnek, a következők: a munkafelosztás kivihetetlensége, az egyes birói tagok időbeosztásának lehetetlenné válta ; az előadmány egységének és folytonosságának biánya ; az előadmány nyilvántartásának (evidentia) időnkénti megzavarása: a kiosztások arányának kiszámithatlansága: a perlekedő közönség nyugtalansága s a lankadtabb ügymenet egyéb hátrányos következései. A munkafelcsztás követelménye, ha elveit a birói tevékenységre alkalmazzuk, nemcsak az, hogy bizonyos szakelőadmányok, mint pénzügyek, váltóügyek, csődügyek, telekkönyv, bánya stb. egyes birói tagok között rövid időközökben fel ne cseréltessenek, hanem az is, hogy minél ritkábban forduljon elő az eset, hogy valamely ügyben más dolgozzék, mint annak rendes előadója. Az Ugy rendes előadója, kinek kezei között az Ugy vagy percsomag felnőtt, az új beadvány megtekintésével, az előiratok egész lánczolatát uralja, és tán néhány pereznyi munkájába kerül az elintézés : mig szabadságidei helyettesének az idegen ügy tanulmányozására és felszerelésére néha egész napot kell vesztegetnie, hogy ama tán néhány soros elintézést eszközölhesse; mi mellett még sokszor valamely lényeges körülménynek átnézése, mellőzése is előfordulhat. A szabadságáról visszaérkező rendes előadó pedig az ügynek ujabb fejleményeiről rendszerint ismét csak idővesztegetéssel szerez magának tudomást és igen gyakran ügyét úgy kapja vissza, hogy az reá nézve egészen újjá vált. Ha már most hozzá vesszük, hogy ezen nehézségek a törvényes hat heti szabadságidőnek sokszor szükségessé vált feldarabolása által, mely sok esetben elkerülhetetlenül előfordul; az előadmányoknak olykép cserélgetése mellett, mennyire fokoztatnak, hogy a szabadságidejét váratlanúl félbeszakított bírónak kiosztás elő nem készíttethetett s a rövid időre visszajött bírónak nem lehet úgy kiosztani, mintha folytonos szolgálattételben állana, akkor át kell látnunk, hogy ezen rendszer helyteleu. Ezen bajnál bizonyára nem csekélyebb az, hogy a szabadságolási idő alatt visszamaradó 8 birótársaik előadm. nyával s azok fo-Irományaival is megterhelt bírák, a helyett, hogy a megszaporodott munkához több munkaidőt nyernének, megfordítva, a rendes állapoténál kevesebb munkaidővel rendelkeznek: mert a társasbirói rendszer követelte ülésekbe sűrűbben hivatnak, mint akkor, ha a személyzet teljes; az előadáson kivüli, időrabló birói teendők szintén megszaporodnak; két- vagy három annyi sürgető által látogattatnak. S ugyanaz áll a collegialis rendszernek csak közvetve alávetett járásbirókra nézve is, kik a szabadságolási idény alatt, akkor, mikor javában dolgoznának, ülésbe hivatnak s gyakori p. o. a fenyitőosztálynál, hogy a szabadságolás idején eljárás birák működtek a tanácsokban vagy épen egy elnöklő törvényszéki biró és két aljárásbiró képezte a tanácsot. Az eredmény teljes munkásság egyik alapfeltélele, hogy a biró idejét beoszthassa, I kiszámitbatlan félbeszakítások ellen biztosítva ; legyen ; ez pedig az évi ülési rend minél szigorúbb j megtartása által valósitható meg csak. Ilyen j évi ülf'si rend azonban, csak akkor vihető keresztül, ha a törvényszéki szünidő rendszerét képzeljük a mostani ingadozó szabadságolások helyébe. Lényeges továbbá, hogy egy bíróra több munka ne halmoztassék, mint a mennyit áttekinthet, felelős kezelésével átkarolhat. Ezen mennyiség természetesen relatív; de tapasztalásból mondhatjuk, hogy a pesti kir. törvényszék bíráinak jelenlegi létszáma mellett, az egyes tagra eső átlagos kiosztás, egy bírónak áttekintését feszült figyelemben tartja: mert j ha p. o. tekintetbe vesszük, hogy a pesti kir. tszék polgári osztályánál a mult évben 61480 I polgári és 21006 telekkönyvi beadvány lőn beiktatva, hogy ennek folytán egy előadóra majdnem 6000 ügydarab esett, s hogy ezen arány az 1874. évi szeptemberi kimutatás szerint feltűnő növekedést mutat, s hogy a pesti kir. tszék fenyilő osztályánál, a fennti számoknak megfelelő ügyhalmaz mellett, az ennek feldolgozására rendelt birák mindegyike, majdnem naponként vesz részt a végtárgyalásokban s gyakran délután is ülésekben, akkor senkisem fog kételkedni abban, hogy az ejjyes bíróra bizott előadmány nem oly mérvű, hogy az áttekintés veszélyeztetése nélkül, így megterhelt biróra még más — vagy két más előad. mányt róvhatnánk. Felhozathatnék itt az ellenvetés, hogy e bajokon azáltal lehetne segitni, hogy az elhalmozott előadó, a szabadságolások igénye alatt, csak a sürgős ügyeket intézze el. De ha tekintetbe vesszük, hogy ezen be nem vallott szünidő alatt, mindenik fél jogosítva van a maga ügyét tekinteni a legsürgősebbnek s hogy tényleg is, az elhalmozott előadó teendőivel egyenes arányban nő a sürgetők jelentkezéseinek száma is, mert a felek a sürgősség törvényi megállapításának hiányában, a sürgető látogatásokban keresik az elintézés biztositékát: akkor valóban örömmel kell üdvözölnünk a nmsgú m. k. igazságyügyminisz-I teriumnak azon elha ározását, mely kilátást nyit arra, hogy ezen kellemetlen helyzetnek mind az igazságszolgáltatás, mind a közönség, mind a bírák előnyére lehetőleg vége vettessék. A felsorolt bajokon, nézetünk szerint csak kétféleképen lehet segíteni: vagy úgy, hogy a birák száma annyival szaporittatnék, mennyi szükséges, hogy a szabadságolások okozta erőhiányok az ügymenetre zavarólag i ne hassanak, vagy úgy, hogy törvénykezési I szünidő hozatnék be, mely mint k ö z t u d o-i m ás ú, sze n t es i t e tt kivételes állapot, a közönség követeléseit a törvényileg sürgőseknek megállapítandó ügyek körére szorítaná. II. Elvileg és elméletileg helyesebb volna, a felhozott két orvos'ási mód elseje ; mert az igazságszolgáltatásnak, habár csak rövid időre szorított és részleges szünetelése, csak elkerülhetetlen roszként fogadható el. Miután azonban, az ország pénzügyi állapota ama elvileg helyesebb módot eleve kizárja, kérdés csak az lehet, váljon viszonyaink között, kivihető-e a másik oivoslási mód? mert, ha ez sem volna kivihető, akkor sorsunk a régi állapot fenntartása volna. A kivihetőség cryterionja erre nézve abban fekszik, váljon a törvényszéki szünet alatt működő tanács, illetőleg járásbiró, képes e a törvény által sürgőseknek kimondandó ügyeket elintézni ? Ezen kérdésre mi, a mennyire tüzetes statisztikai adatok hiányában tehetjük, mint a fenyitő, mind a polgári osz;ály átlagos nyári ügymenetét s a közönségnél*, külföldön tapasztalt alkalmazkodását a szünidőkhöz tekintetbe véve, határozottan igennel felelünk, sőt azt hisszük, hogy a szüneti tanács tagjai nem lesznek sokkal nagyobb mérvbe igénybe véve, mint a rendes viszonvok között működő birák. III. Az időt tekintve, melyben ezen szünidőt megállapitandónak tartjuk, kiindulva azon tapasztalásból hogy a nyári idényben az ügy-