Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 45. szám - Dr. Apáthy István magyar csődtörvény tervezete. 6. [r.]

IJO?> o -Negyedik évfolyam. Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. A kéziratok a szerkeztöseghez. a megrendeléseit és pklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendük. Bérmentetlen levelek ée küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, Külön mellékletek 45. ^zám. Budapest, október 15. 1874. MAGYAR THEMIS ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordassál, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 6 frt. negyedévre 2 frt 60 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélezerubben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz, -» EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. KECSKEMÉTI ES UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. „Döntvények gyűjteménye," ..Igazságügyi rendelitek és törvényjavaslatok tára." Felelős szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok : Lógrády testvérei'. TARTALOM: Dr. Apáfhy István magyar csőd örvény tervezete. Dr. Misner Ignácz ügyvéd úrtól Budapesten. VI. - A hüntetötörvénykönyv indokolása. II. — A törvényszéki szünidő kérdéséhez. — Belföldi jogesetek. (Ha a férj hivatali fizetéséből igér nejének elváláskor tartást, s a férj utóbb hivatalától elesik, azon idő alatt, mig hivatala nincs, nem tartozik nejének tartásdijat fizetni) „Vegyes közlemények." Egyleti hirek. Különfél k. — — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. — Kivonat a „Wiener Zeitungéból. — KÜLÖN MELLÉKLET : egy ive. Döntvények gyűjteményének-1 Dr. Apáthy István magyar csődtörvény tervezete. V VI. A tervezet negyedik fejezete a beszámításról szól, az ötödik fejezet pedig a csődnyitás joghatályát a közadós polgári, politikai és egyéb viszonyaira tárgyalja. A be8zámitás kérdése csődtörvényünkben egészen ismeretlen; ezen kérdés magánjogunkban sincsen szabályozva, és nem csoda, hogy ennélfogva a legeltérőbb birói határozatokkal találkoznDk. Majd helyt ád az egyik biróság a beszámításnak, határozatát azzal indokolván, hogy ez az általános jogelv és az igazság mellŐzhetlen következménye; majd elutasítja az eljáró biróság a beszámítás iránti kérelmet, előadván, hogy törvényünk ez iránt nem intézkedik, de igenis azt határozottsággal kimondja, bogy a csődtömeg az adósokon követelését behajtani jogosítva van és köteles is arra. Még ingatabbá teszi ebbeli joggyakorlatunkat azon több izben előfordult birói felfogás, hogy a beszámításnak csak ugy lehet helyt adni, ha a tömeg adósa és hitelezője követelését a csődbíróságnál bejelentette. Az eltérő felfogásoknak, határozatoknak és ezek indokainak egész öszszegét sorolhatnám fel, melyekből praxisunk ingatagsága még jobban kitűnhetnék. De az említett felfogások is eléggé igazolják a beszámítás szabályozásának szükségét, és ép azért üdvözölhető a tervezet, hogy a compensatio jogintézményét felvette. A tervezet e kérdés megoldásánál a német javaslat 52.—55. § aiban foglalt intézkedéseket hiven követte és a német javaslattól csak annyiban tér el külsőleg, hogy a tervezet 34. §§-ában a javaslat 52. és 53. §§-ai egybe lettek foglalva. Hogy a beszámításnak csődjogban hely adandó, kétség tárgyát nem képezheti. Ugy a magán-, mint a csőd jog bizonyos esetekben a hitelezőknek a visszatartásijog érvényesítését a közadós ellen megengedik ; ép ugy megengedik, hogy a zálogbirtokos elkülönítve a csődtől zálogából kielégítést nyerhessen; és miután a közadós követelése oly dolog, mely a közadós hitelezője birtokában van, neki épen ugy mint a visszatartásra jogosítottnak és a zálogbirtokosnak meg kell engedni, hogy a birtokában levő dologból elkülönítve a csődtömegtől, kielégítést szerezhessen; mivel ez csak az által történhetik, hogy követelését a közadós elleni tartozásba beszámítja, beszámításnak helyt kell adni annál inkább, mert sok esetben valaki csak azért hitelez, hogy ily uton a hitelezőjének követelését lerója. A tervezet a beszámítás kérdését a jogtudomány előrehaladott álláspontjának megfelelöleg a német csődjavaslat fonalán megoldotta és erre vonatkozólag nem is kell megjegyzést tennem ; de nem mellőzhetem azon észrevételemet, miszerint a tervezet nem a kellő helyen szól a beszámításról. A tervezet harmadik fejezete a jogügyletek megtámadhatóságáról intézkedik; a negyedik fejezet a beszámítást szabályozza, az ötödik fejezet a csődnyitás joghatályáról az adós polgári és politikai viszonyaira beszél és evvel az első czim befejeztetik ; a második czim pedig a hitelezők igényeit adja elő. A beszámítás elve sem a jogügyletek megtámadhatása iránti elvvel, sem a polgárok politikai jog; ival és azok megszorításával semmi belső összeköttetésben nem áll, és ezek közé eltérő természeténél fogva nem illeszthető. Kell tebát egy azonos vagy rokontermészetű fogalmat keresni, és ilyennek nem létében sem czélszerü az összefüggést megszakítani. Ilyen esetben a rendszer végén, tehát itt az anyagi rész végén kellene ezen különálló intézmény részére belyet csinálni. De erre szükség nem forog fenn; a második czimben a hitelezők visszakövetelési és elkülönítési jogáról szó levén, legczélszeiűbb lett volna a beszámítást, mely az elkülönítési joggal rokonfogalom, ennek kapcsán szabályozni. Az érintett oknál fogva helyesebbnek tartom, ha a tervezet, mely oly hiven ragaszkodik a német javaslat anyagi rendelkezéseihez, annak rendszerét is követve, a beszámítást a második czimben az elkülönítési jog után szabályozná. A tervezet ötödik fejezete csődtörvényünkben szintén eddig nem ismert fogalommal, _a esődnyitás joghatályával a közadós polgári, politika' és egyéb viszonyaira" foglalkozik. A 38 §. csak annyit mond: „a csődnyitás joghatálya a közadósnak politikai és egyéb viszoryaira, a mennyiben az a jelen törvényben nem szabályoztatik, a fennálló polgári, politikai és büntető törvények szerint ítélendő meg". Ennek kimondása nem is szükséges, mert magától értetik, hogy a csődtörvény, mely a hitelezők mikénti kielégítését rendezi, a bukottak polgári és politikai jogainak a csődnyitás által bekövetkezett megszorítását nem változtatja meg, különösen akkor nem, ha semminemű eziránti rendelkezést nem tartalmaz. Bármennyire becses is azon megszorításoknak összeállítása, mely a tervezet 38. íjának indokolásában előfordul, ezen szakaszt még is kibagyandónak tartom. A 39. §. szerint „a csődnyitásnak az élőbbeni §-ban érintett joghatálya addig tart, mig a közadós a csődbíróság által jogainak teljes élvezetébe vissza nem helyeztetik. Ha a közadós kereskedővolt, a tőzsdén leendő megjelenéstől eltiltható. A viszsza helyezés feltételeit és az e részben követendő eljárást a jelen törvény második része határozza meg." Nem tagadható, hogy a csődjogban a polgári jogokba való visszahelyezés is rendezendő; a restitutio és annak feltételei lényegileg az eljáráshoz tartoznak, az ebbeli rendezés tehát a csődeljárásba való. A 39. §. indokolásában a fennti rendelkezés határozottan materialisnak mondatik és azért vétetett fel az anyagi részbe. Annak kimondása, hogy a csődnyitás joghatálya a polgári jogra meddig tart, szintén nem képezi tárgyát a csődtörvénynek, hanem azon törvényeknek, melyek az emiitett megszorításokat tartalmazzák. Azon törvény, mely valamely megszorítást, fenyítést i vagy büntetést rendel, annak tartalmát is tar| tozik megszabni és ép azért az ebbeli intézke, désnek sincs helye az anyagi csődjogban. A tervezet a 39. §-ban kimondja, hogy a visszahelyzés módját és feltételeit a második rész tartalmazza; kár volt ezen kérdés I ketté szakítani és nem csak ezen kérdést ! megértését nehezíteni, hanem az anyagi rész rendszerét is felzavarni, és azért helyesebb volna ! a csődnyitás joghatályának tartamát az érintett [ viszonyokra vonatkozólag a visszahelyzéssel | együtt a második részben, az eljárásban elő-I adni. Ez által az első egyöntetűbb lesz, a máj sodik résznek rendszere pedig öszhangzásba l jönne az európai csődtörvényekkel és a német I csődtörvényjavaslattal, melyek szintén az eljá! rásban szabályozzák e kérdést. A tervezet második czime a hitelezők igényeiről általában, annak első fejezete pedig I a visszakövetelési és elkülönítési jogról szól. A második czimre vonatkozólag általánosságban meg kell jegyeznem, hogy a tervezet négyféle hitelezőt, t^. i. igény-, zálog-, tömeg — és csődhitelezőket különböztet meg és fejezetenkent ezen hitelezők követeléseinek érvényesítését szabályozza. Mint mondám, az 1 első fejezet á v sszakövetelési és elkülönítési jogot tartalmazza. A csődhitelezőknek csak arra lehet joguk, a mi a tömeghez tartozik, i és minthogy azon dolgok a melyeken való tulajdonjog nem a bukottat, hanem valamely harmadik személyt illet, a tömeghez nem tartozik, í a csődhitelezők ezen mások tulajdonát képező í dolgokból kielégítést nem nyerhetnek. Ezen i elv a csődtömeg ellen indítható igénykereseteknek alapját képezi. A római jogtól kezdve I a legújabb időig minden törvényben többé-ke! vésbé el volt ismerve ezen elv helyessége, ' csak hogy azon következtetések, melyek ezen elvből leszármaztattak, eltérők voltak. Az elv elfogadásából azonban szükségképen először az következik, hogy minden harmadik szernél/, kinek tulajdonát képező dolga a tömegben létezik, azt visszakövetelheti, és másodszor, hogy mivel az igényhitelező nem aránylagos kielégítésre, hanem tulajdonának természetbeni kiadására van jogosítva, a csöd őt és kényét nem is érinti és elkülönítve a csődeljárástól érvényesítheti igényeit. E két a fennti elvből leszármaztatott sz abályt tartja szemmel a német csődtörvényjaj vaslat és abban a tervezet hiven követi. A tervezet a német csődjavaslat nyomán oly következetes ezen elvhez, hogy a 40. §. ! szerint a visszakövetelhető, de a csődnyitás előtt ' vaj;y után a közadós vagy tömeggondnok által