Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 43. szám - Dr. Apáthy István magyar csődtörvény tervezete. 5. [r.]

felsorolt példában foglalt oknál fogva a felebbezési biróságokat is feljogosítani arra, hogy azon esetben, ha ily alaki törvénysértések miatt a sértett felek az első bíróságok határozatait semmiségi panaszszal nem támadják meg, a jogsérelmet ők is orvosolhassák. A 78. §. 6. és 7. pontjai alatti esetek eddig a perrendtartás 297. §. 14., 15. pontjai és a 304. §, szerint hivatalból figyelembe vehető semmiségi eseteket képeztek, és legtöbb okot szolgáltattak arra, hogy a perek elintézésénél a felebbezési bíróságok fennakadtak s a 304. §. szerint jártak el; holott semmi ok sincs arra, hogy a mit az első bíróság tenni elmulasztott, azt a másod-, illetőleg harmad bíróság is pótolhassa. Ezen hézagokat akarja pótolni a törvényiavaslat 87. §., mely szerint a jelen törvény 78. §. 17., 19. pontjai alatt foglalt esetekben és a 18. pont azon esetében, ha az első biróság ítélete valamelyik fél kérelmén tul terjeszkedik, a jogsérelmet, ha a fél csak felebbezést adott be, a felebbezési biróság is orvosolhatja, az első esetben az által, hogy a határozatot és eljárást kérelemre vagy hivatalból feloldván, a beadvány kijavítását és a további eljárást rendeli el; az utóbbi esetekben pedif csak a telek kérelmére az által, hogy vagy a határozatot kijavítja, vagy, ha ez nem lehetséges, a határozatot feloldván, uj határozat hozatalát rendeli el. A 78. §. 6. pontja alatti esetben, ha az •első biróság az eljárás félbenszakitása nélkül ítéletet hozott, a telebbviteli bíróságok az ítélet feloldása mellett a törvényes képviselő értesítését elrendelhetik (1868. LIV. törvényczikk 11. §•) Ugyanazon §. 7-ik pontja alatti esetben a peiiiT.tokhoz csatolni elmulasztott megbatalmazványnak csatoiásat a telebbviteli bíróságok is jogositvák itélet hozatala előtt elrendelni; s a meghataimazvány hiánynak törvényes következményét kimondani." A 88. §. érvényre akarja emelni, hogy T,AZ első biróság a kellő időben beérkezett semmiségi panasz iránt, ha oly körülményeket tartalmaz, melyek iránt az ellenfél még nem nyilatkozott, az ellenfelet jegyzőkönyvileg meghallgatja, s ha a semmiségi panasz saját határozata vagy eljárása ellen van intézve, azt még akkor is, ha ugyanazon fel vagy különböző ügyfelek felebbezést is nyújtottak be, közvetlenül a semmitőszekhez, minden más esetben azon felebbviteli biróságboz terjeszti fel, melynek határozata ellen a semmiségi panasz intézve van. A másodbiróság a semmiségi panasz .felterjesztésére nézve szintén a feunebbi szabály szerint jár el." A 89. §. értelmében „a semmitőszék az elkésett vagy a törvény által meg nem engedett semmiségi panaszt hivatalból visszautasítja. Más esetekben, ha a semmitőszék a semmiségi panaszt alaposnak találja, vagy a jelen törvény 90 §. szerint hivatalból figyelembe vehető semmiségi esetet vesz észre, a megtámadott határozatot, és ha szükséges, az azt megelőző eljárást oly terjedelemben, a mennyire a semm^égi ok kihat, megsemmisül, s az iratokat azon bírósághoz küldi vissza, melynek határozata vagy eljárása . ellen a semmiségi panasz intézve voit; ezen esetben, ha az alaposnak talált semmiségi panaszszal egyidejűleg felebbezés is adatott be, a felebbezés a félnek egyszerűen visszaadatik. Ha a semmitőszék a semmiségi panaszt alaptalannak találja, azt elveti, s az iratokat, ha a íemmiségi panaszszal egyidejűleg felebbezés rem adatott be, azon bírósághoz, melynek határozata vagy eljárása a semmiségi panaszszal megtámadtatott, visszaküldi; a törvény által megengedett felebbezés esetében pedig az illetékes felebbezési bírósághoz küldi (jelen törvény 72. §.)". A 78. §. kiépítéséül rendeli a 90. §., hogy „ha valam.e ik felebbviteli biróság a * jelen törvény 78. §-ának 1., 2., 5., 10., 13., 22., 23. pontjai alatti eseteknek valamelyikét látja fennforogni, az ügyiratokat a nélkül, hogy érdemleges határozat hozatalába bocsátkoznék a semmitőszékhez hivatalból teszi át és erről a feleket értesiti." Ezen intézkedés czélja a viszásságnak véget vetni, mely szerint a periratokat egyik felebbviteli biióság a másikhoz kénytelen küldözgetni oly hibák orvoslása végett, melyeket maga is orvosolhatna. Ez csak a munkát szaporítja minden helyes ok nélkül. A czélt a hivatalból figyelembe vehető semmiségi esetek rjegszoritása által lehet elérni. A perrendtartás 304. §. szerint hivatalból figyelembe vehetők a 297. §. 1., 2., 3., 9., 14, 15. pontjai alatt elősorolt semmiségi esetek. A kérdés az, 1-ször, ezen esetek közül, melyeket szükséges jövőre is hivatalból figye lembe vehetőknek nyilvánítani; 2-szor, nem szükséges-e a jelen törvényjavaslat 78. § ában elősorolt esetek közül ném lyeket a hivatalból figyelembe vehetők közé felvenni. Altalános elv az, hogy csak az olyan alaki törvénysértés képezhet hivatalból figyelembe vehető semmiségi esetet, melyet az ügyfelek sem engedhetnek el, a mely alaki törvénysértés tehát nemcsak az ügyfelek jogait érinti, hanem általánosan kötelező törvénybe ütközik, s azért az állam törvényhozói jogát is sérti. Ily alaki törvénysértések azok, melyek a birói hatóságot, a kizárólagos birói illetőséget meghatározó és az alapos s részrehaj latlan igazságszolgáltatás védelmére alkotott törvényeket sértik. Ezen elvet szem előtt tartva a perrendtartás 287. §-nak 2., 36. pontjai alatt elősorolt esetek olyanok, melyeket hivatalból is figyelembe kell venni. Ezen pontoknak a jelen törvényjavaslat 78. §-nak 1., 2., 5. pontjai felelnek meg. A perrendtartás 297. §-nak 1. pontja szabatosabb szerkezettel a jelen törvényjavaslat 78. §-a 8. pontjának felel meg. Ezen semmiségi eset azonban nem oly nemű, mely a felek belenyugvásával jogerőre emelkedhetnék. A 297. §. 14., 15., pontjai a jelen törvényjavaslat 78. §. 6., 7. pontjaiban foglaltatnak ; ezeket nem szükséges a hivatalból figyelembe vehető semmiségi esetek közé sorozni: mert a törvényjavaslat 87. §. szerint a 78. §. 6., 7. pontjaiban foglalt alaki törvénysértéseket a felebbezési biróságok is orvosolhatják; és mert a 83. §. szerint ezen semmiségi okok alapján egész az árverés jogerőre emelkedéséig lehet semmiségi panaszt emelni. Azon czél, hogy a hivatalból figyelembe vehető semmiségi esetek miatt a periratoknak a felebbezési bíróságoktól a semmitőszékhez való küldözgetése megszüntessék, a perrendtartás 297. §. 1., 14., 15. pontjainak elhagyásával nagy részben eléretik. Másrészről szükséges volt a hivatalból figyelembe vehető semmiségi esetek közé a jelen törvény 78. §. 10, 13., 22., 23., pontjai alatti eseteket is felvenni; mert ezek részint oly neműek, melyek, mint a 10. pont alatti, a birói hatóság kérdését érintik, már pedig a jelen törvényjavaslat 1. §-ában elvül van felállítva, hogy a birói hatóság hiánya hivatalból figyelembe vehető semmiséget képez; részint olyanok, melyek feleknek tudomására ritkán jutnak, a miért azok e törvénysértések miatt, melyek közül pedig a 22., 23. pont alattiak a részrebajlatlan igazságszolgáltatás alapelvébe ütköznek, semmiségi panaszszal nem is élhetnek. Az igazolás jogorvoslatát a perrendtartás 307. §. azáltal korlátolja, mivel az igazolási kérelem beadására 15 napi határidőt szab azon naptól számítva, a melyen az elmitlasztott jogcselekmény teljesítendő lett volna. E szigor sok esetben jogsérelmet okoz, mert azon esetben, ha valóban elbáiithatlan akadály okozta e mulasztást, gyakran lehetetlen az elmulasztott jogcselekmény napjától számítva 15 nap alatt igazolással élni; lehetetlen például oly súlyos betegség esetében, mely 15 napnál tovább köti ágyhoz a beteget. Igaz, hogy a perrendtartás 315. § a) pontja a tárgyalási határnap vagy perirat beadásának elmulasztása miatt megenedi a perújítást is; de ezáltal nincs minden ogsérelem lehetősége kizárva, mert vannak az igazolásnak oly esetei, melyekben csupán a mulasztás miatt a perrendtartás 315. §. a) pontja alapján perújítással élni nem iehet, ' vagy legalább is ok nélküli munka sz;ip' ritást okozna. Ha például felperes eskü letételének | feltétele alatt ügyét megnyerte, de az eskü lej tételét elmu'asztja, miért kelljen neki perújítással élni oíy itélet megdöntése czéljából, mely neki kedvező volt ? vagy ha az elmarasztalt fél a sérelmesnek vélt első bírósági itélet fekbbjzésát elmulasztja, miért kelljen az első bírónál uj pert kezdenie, midőn kevesebb költséggel és :dővesztességgol elérheti czélját a felebbezési biró határozata által? De ha a 315. §. a) pontja mindazon esetekben alkalmazást nyerhetue is, melyekben igazolási kérelemnek van helye: a különbség a két jogorvoslat között csak abban van, hogy a perújítás határideje a perrendtartás 316, §. szerint fél év; de a perújítás használatba vétele is az elmulasztott határnaptól számíttatván, itt is lehetséges, hogy fél év alatt a mulasztó fél a mulasztást meg nem tudja, vagy ha tudja, az akadály még nem szűnvén meg, azt jogorvoslattal helyre nem hozhatja. Mondott ik alapján a törvényjavaslat 91. §-nak intézkedése: „az igazolási kérelmet azon napot követő naptól számítva, a melyben a mulasztó félnek vagy ügyvédének, avagy megbízottjának a mulasztás tudomására jutott és az akadály megszűnt, 15 nap alatt kell beadni. A mulasztás utáni 6 hónap lejárta után igazolás többé nem használható." A perrendtartás 308. §. sommás eljárásban az igazolás kérdésének kivétel nélkül az ügy érdemével együtti tárgyalását és itélet általi eldöntését rendeli, mi a mellett, hogy nem is szükséges minden esetben, pé'dául a felebbezés vagy az eskü letételének elmulasztása eseteiben az ügy éid^mét tárgyalni, felesleges munkaszaporitást okoz azon esetben is, ha oly határnap elmulasztása miatt élt a fél igazolással, mely az ügy érdemének tárgyalására volt kitűzve. Miért az ügy érdemét tárgyalni ily esetben, mielőtt eldöntetik, váljon az igazolási kérelem alapus-e? A perrendtartás 308. §-nak ezen hibás rendelkezéseit javítják ki, a jelen törvényjavaslat 92. §. rendelkezései: „a sommás eljárásban az igazolási kérelmet a sommás eljárás szabályai szerint kell tárgyalni, s a biró azon esetben, ha a fél az igazolást valamely tárgyalási határnap elmulasztása miatt kérte, az igazolási kérelem megengedése után az ügy érdemét is azonnal tárgya'ni tartozik." A rendes eljárásban az 1868. LIV. törvényczikk 143. §-ának második pontja következőkép módosittatik: „A pertárnok (az ügynek itélet alá terjesztése után) azonnal tartozik a periratokat a törvényszékhez bemutatni." A rendes eljárásban a törvényszék az igaso'ási kér. lem külön jetrvzőkcnyvi tárgyalására (1868. LIV. törvéuvezikk 144. §.) mindkét felet si egidézi, s a tárgyalási határn >pot akkép tűzi ki, hogy a feleknek i megjelenésre elegendő idejök maradjon. A felek szóváltásaikat még a tárgyalás napján jegyzőkönyvbe vezetni tartoznak. Ha a rendes eljárásban a mulasztó fél igazolási kérelmét az itélet hozatala előtt beadja, a törvényszék a kérelem jogérvéuyes elintézéséig ítéletet nem hozhat. Mind a sommás, mind a rendes eljárásban a biró az igazolás kérdésében végzésileg határoz." Ugyanezen §-ban a 309. §. javítása is foglaltatik. Minthogy e §-t is vál oztatni szükséges a miatt, mivel az igazolás beadásának határideje változott. Most már ha a jeien törvényjavaslat 91. §-a elfogadtatik, az igazolási kérelem l eadásának végső napját nem lehet előre kiszámítani; azért a perrendtartás 143. §. azon rendé kezését, mely szerint a pertárnok a periia okat az 'gazolási kérelem beadására kitűzött batáridő eltelte után tartozott a tö vényszékhez bemu'alni, meg kell szüntetni A törvényjavaslat 92. §. szerint, a pertárnok az ügynek itélet alá terjesztése után azonnal köteles a periratokat a törvényszék-