Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 41. szám - Teremtsünk végrehajtói intézményt! Folytatás és vége

— 309 — vatos a tárgyalásra nem jelen meg. Utóbbi esetben nyilvánvaló, hogy alperes védelmét nem vállalja el, &z első esetben pedig azon vélelem áll, hogy alperes az ügynek húzása végett ismeretlen tartózkodásit személyre hivatkozott, mint szavatosra. A perrendtartás 85. §. azon rendelkezése, hogy sommás perekben a feleknek ügyvédet ne kelljen használni, helyes; de másrészről korlátlanul megengedni, hogy a felek bárkit is megbízhassanak ügyeik vitelével, a zúgprókátorok keresetét könnyítené — az ügyfelek hátrányára. A ki tehát ügyét személyesen nem viszi, az ügye vitelét nem ügyvédre is bizhatja ugyan, de nem bizhatja zugirászokra. A 9. §. első és második bekezdésének rendelkezései a törvény ezen tilalmának sikerét biztosítják, midőn kimondják, hogy „a sommás eljárásban a feleknek szabadságában áll ügyeiket személyesen vinni, s ha személyesen nem viszik, annak vitelét oly személyekre is bizhatják, kik nem ügyvédek; azonban a megbízottnak, ha nem ügyvéd, munkadíj nem jár. Zugirászok megbízottak nem lehetnek. Ha a fél ügye vitelét zugirászra bízta, ragy ha a fél vagy ügyvéde vagy megbízottja a kellő előadási képességgel nem bir, a bíróság őt a további előadástól eltilthatja, a tárgyalást rövid, de mégis elegendő időre elhalaszthatja s a felet ügyvéd vagy más ügyvéd rendelésére utasi.hatja; s ha a fél a biró rendeletének nem engedelmeskedik, az ujabb tárgyalást a fél kizárásával ugy folytathatja, mintha a fél meg se jelent volna." A 87. §. csak azon esetről rendelkezvén, ha a fél személyesen jelent meg, arról pedig, ha a fél nem ügyvéd által jelen meg, hallgat-Tán, a perrendtartás 85, 86 és 87. §§-ai helyett javasolt 9. §-t ugy kellett szerkeszteni, hogy annak rendelkezése azon esetre is kiterjedjen, ha a fél rendes perének vitelét nem ügyvédre bizta. A 87. §. e rendelkezése, mely szerint a perfelvétel rendes perben elhalasztatik, ha a fél nem ügyvéd által jelent meg, fölösleges engedékenység, mert a perrendtartás 130. §. szerint már az idéző végzésben meg kellett hagyni a félnek, hogy ügyvéd által jelenjen meg, s ha mégis nem ügyvéd által jelen meg, ezt a legtöbb esetben csak azért teszi, hogy a pert húzhassa. Ezek szerint 9. §. harmadik bekezdése értelmében: „Rendes perekben a fél, ha maga nem ügyvéd, ügyvédet tartozik Ugye vitelére rendelni ; s azt, ki ann:.k vitelével nem-ügyvédet bizott meg, ugy kell tekinteni, mintha a per fölvételre meg nem jelent, vagy periratát be nem adta volna." Másrészről rendes perekben azon szabály alól, mely szerint mindenki ügye vitelét ügyvédre tartozik bízni, a 9. §. negyedik bekezdése. „Birói minőségben alkalmazott tisztviselők a maguk sőt nejeik és gyermekeik ügyeit személyesen is vihetik," a birákat kiveszi, kik maguk is törvénytudók levén, nincs ok arra, hogy még saját ügyeiket sem vihessék személyesen. A perrendtartás 89. §-nak második bekezdése a törvényszerű meghatalmazás nélküli feliepéshez minden kivétel nélkül a meg nem jelenés következményeit köti. Ha ezt rendes perekben meg lehetne is engedni, nem lehet megengedni a sommás perekben, melyekben a tárgyalási határnapot rövidre kell szabni, s a melyekben a peres felek legtöbbnyire írástudatlanok. De még a rendes perekben is az, hogy az ügyvéd törvényszerű meghatalmazással magát el nem látja, vagy az ügyvéd hibájából vagy valamely elhárithallan akadály miatt történik. Ily okok miatt pedig a feleket a meg nem jelenés következményeivel feltétlenül és kivétel nélkül sújtani nem lehet. Ezeken alapszanak a 10. §. intézkedései és pedig: „Az ügyvéd vagy megbízott tartozik meghatalmazványát eredetben vagy hiteles másolatban az első tárgyalási jegyzőkönyvhöz vagy az első perirathoz mellékelni, s egyszersmind nevét minden beadványra sajátkezüleg aláirni. Ha az ügyvéd vagy megbízott törvény-i szerti meghatalmazvány nélkül lép föl: a felet \ rendszerint ugy kell tekinteni, mintha meg nem j jelent, vagy periratot be nem adott volna. Ha azonban az ügyvéd vagy megbízott j igazolni képes azt, hogy őt a fél ügye vitelére : meghatalmazta, vagy ha a bemutatott meghatalmazváiiy pótolható hiányokban szenved, a bíróság a törvényszerű meghatalmazványnak I záros határidő alatti utólagos beadását ren[ delje el, s a meghatalmazvány hiányának következményét csak ezen határidő sikertelen lejária után mondja ki." Hogy az egyes bíróságok a bírói hatóságuk alá tarztozó, részint apróbb, részint természetüknél fogva gyors elintézést kivánó peres és perenkivü'i ügyeket gyorsan és mégis alaposan elvégezhessék, nem lehet őket bonyolódott és nagyobb fontosságú perekkel terhelni. A perrendtartás 93. §-át tehát revisió alá kellett venni: mert e §-nak vannak oly pontjai, melyek lehetővé teszik, hogy nagyobb fontosságú és bonyolódott perek, melyeknek szóbeli tárgyalása a sommás eljárás szabályai szerint csak az alaposság rovására mehetne végbe, és minden esetre a biróságnak igen sok idejét venné igénybe, a járásbíróságok elé vitethetnek. Ilyenek különösen a 93. §. b) és k) pontjai, melyeknek alapján még a mértföldekre terjedő vaspályái építkezésekért járó munkadijk iránti keresetek is sommás uton mégindittathatnak. A perrendtartás 93. §-nak a) pontját ki lehet terjeszteni olyan keresetre, „melyek tárgya osztatlanul 500 frt értéket tul nem halad, ha külön ügybirósághoz utasítva nincsenek." A pénz alászállott értékét tekintve, ezen összeg körülbelől megfelel azon összegnek, melynek erejéig az 1840. XI. törvényezikk l-ső §-a a szóbeli perek bíróságának hatóságát kiterjesztette. De ezen kiterjesztés által a járásbíróságok teendője tetemesen fog szaporodni; a mi ismét egy ok arrat hogy azon kereseteket, melyek ar; összegre való tekintet nélkül, részint a felek önkéntes alávetésénél, részint az ügyek természeténél fogva sommás eljárás alá tartozóknak kijeleltetnek, azon határok közé szorítunk, melyek között a szóbeli tárgyalás s a gyors és alapos igazságszolgáltatás lehetséges. A törvényjavaslat azon elvet fogadta el, hogy 1-ör a felek alávetése csak oly keresetekre nézve engedhető meg, melyek pénzkölcsön v;sszafizetését tárgyazzák; hogy 2-szor az ügyek azon nemeinél, melyek természetüknél fogva gyors eljárást kívánnak, csak akkor legyen helye sommás eljárásnak, ha a követelés — a hol ez lehetséges, okiraton alapszik; mert sommás eljárás csakis így lehetséges, miután különben a követelés alapját okirat helyett más bizonyítási eszközökkel kellene bizonyítani, mi oly bonyolódott és hosszadalmas eljárást vonna maga után, melyet a sommás eljárás természetével összeegyeztetni nem lehet. Az okirat szüksége iránt elfogadott elv kifejezést nyert a 11. §. 2. pontjának következő pontjaibar, melyek értelmében sommás eljárás alá tartoznak az összegre való tekintet nélkül: „a) okiraton alapuló olyan pénzkövetelések, melyek 500 frtot meghaladnak, ha a tartozás részletenként követelhető, s az egyenként követelhető lejárt részletek 500 frtot tul nem haladnak ; b) a pénzkölcsön visszafizetése iránt indított olyan kereset, melyre nézve a sommás eljárás írott kötelezvényben kiköttetett; c) gyermektartási keresetek az atya ellen, ha ez az atyaságot kétségbe nem vonta; úgyszintén a nő és gyermek részére ideiglenes illendő tartás és lakás kirendelése iránt keresetek, a váló házastársak között; (mely esetben az okirat helyét az atya beismerése, illetőleg a házassági kötelék bizonyítása pótolja;) d) két évnél nem régibb kamatok, életjáradék, tartási és élelmezési kötelezettség teljesítése iránti keresetek, ha a főkötelezettség a törvényes kellékkel ellátott okiraton alapszik; e) két évnél nem régibb bér és haszon-I bér megfizetése iránti keresetek, ha a bérleti vagy haszonbérleti viszony fennállását irott szerződés igazolja; f) a bérlettől vagy haszonbérlettől való elmozdítás iránti keresetek a szerződés lejárta, a bérfizetés elmulasztása vagy oly feltételek nem teljesítése vagy megszegése miatt, melyek teljesítése a bérlet vagy haszonbérlet megszüntetésének terhe alatt irott szerződésben kiköttetett; (megjegyzendő, hogy ezen pontban az elv csak részletes alkalmazást nyerhetett. E pont két első esetében az elv nem alkatmaz* ható azért, mivel léteznek szóbeli bérleti és haszonbérleti szerződések ; már most, ha az ily szóbeli szerződés lejárt, vagy az abban kötelezett bérfizetés elmulasztatott, nem lehet a bérbeadót a törvény azon kedvezményétől, hogy a bérlet vagy a haszonbérlettől való elmozditíst tommás uton követelhesse, csak azért megfosztani, mivel nincs irott szerződése. Az f. pont két első esete és az f) pont 3. esete, továbbá a g, h) pontok alatti keresetek között nagy különbség létezik; az f) pont két első esetében a tulajdonos joga kétséget nem szenvedhet, s azért régi törvényeink megengedték, hogy a tulajdonos a bérlőt vagy haszonbérlőt a bérleményből önhatalmúlag kidobhatta; ezen esetekben tehát a sommás eljárás az önhatalmú segélyt pótolja; míg ellenben az f) pont 3. esetében a feltételek, a g) és h) pontok alatt foglalt esetekben pedig a jog és annak megfelelő kötelezettség létezése irott szerződés nélkül kétségess hosszadalmas bizonyítási eljárást tenne szükségessé;) g) a bérleményen lévő épületek fenntartása, valsmint minden más kötelezettség teljesítése iránti keresetek a bérlet tartama és a bérlet lejárta után hat hónap alatt, ba a kereső félnek joga irott bérleti vagy haszonbérleti szerződésen alapszik; h) a bérlet tartama alatt oly keresetek, melyeket a bérlő a bérbeadó ellen a bérlemény nem használhatása, vagy a bérbeadó a bérlő ellen a bérleménynek nem az irott szerződésben megállapított feltételek szerinti használata miatt indit; első esetben csak akkor, ha bérlő a bér elengedését irott szerződésen alapuló jogánál fogva követeli; i) mezei kártételek (1840. IX. törvényezikk 1. §.). melyek bűnvádi eljárás alá tartozó cselekményt nem képeznek; k) mindennemű határvillongási és birtokháboritási keresetek, melyekkel azonban a tulajdonjog iránti kereset össze nem köttethetik; 1) a gazda és cseléd, munkaadó és munkáB között a szolgálati vagy munkabér, továbbá a szolgálat vagy munka teljesítése vagy megszűntetése, úgyszintén a fuvaros és a fuvart fogadó között a fuvarbér megfizetése iránt felmerült keresetek; (megfelel ezen pont a perre ndtartás 93 §. k) pontjának; s az új szövegezés azon magyarázatnak akar véget vetni, melyet a k) pont a gyakorlatban talált, s a mely szerint a legbonyolódottabb perek is sommás úton vclnánank megindithatók.) m) fogadósok és u ások között az ellátási viszonyból támadt kereset az utasnak helyben tartózkodása ideje alatt; n) a joggal kérkedők elleni felhívási keresetek, ha a felhívás folytán indítandó perek a jelen §. l-ső pontja szerint sommás eljárás alá tartoznak; (mit a gyakorlat a perrendtartás 516. §-ának hibás szövegezése miatt eddig másként magyarázott, minthogy sommás eljárásban az 516. §-ban emiitett elleniratnak és külön jegyzőkönyvi tárgyalásnak nincs helye. Ha a törvényhozás a javasolt n) pontot elfogadja, akkor minden kétely megszűnik, s az 516. §. második bekezdése csak a rendes eljárásra tartozó felhívási keresetekben lesz érvényes; a sommás eljárás alá tartozó felhívási keresetekben pedig a felhívott nyilatkozatát magában érthetőleg a sommás eljárás szabályai szerint kell tárgyalni;) o) azon egyes esetek, melyekben az 1868. LIV. törvényezikk sommás eljárást rendel. Elősorolt i) k) 1) m) pont alatti ügyekben azok természete : árja ki az okirat s?ükségét.