Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 41. szám - Teremtsünk végrehajtói intézményt! Folytatás és vége

- 308 — söges, jól meg kell gondolnu nk, hogy félrendszabály alkotása ismét csak a régi visszaeséshez vezetne bennünket. A polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. LIV. törvényczikk módosítása iránti törvényjavaslat. i. (P.) Az uj csődtörvényjavaslat ismerte tése, mint azt lapunkban közöltük, olvasóink szives tetszésében részesülvén, ugyanily modorban fogjuk a következő czikksorozatban a perrendtartási novellát is ismertetni, tartózkodván minden megjegyzéstől vagy bírálattól, melyet különben is lapunk önálló czikkeiben nyújtunk. A perrendtartási novellával az 1868. LIV. törvényvczikk alább következő §§-ai eltörültetni s azok helyett a következők hatályba léptetni szándékoltatnak: Az 1868. LIV. törvényczikk 1. §-a, melyet az 1871. XXXI. törvényczikk 1., 14. §§. és az 1871. XXXII. törvényczikk 1. §-a már hatályon kivül helyeztek és 2. §-a, mely helyett a jelen törvényjavaslat 115. §-a uj rendelkezést tartalmaz. Ezen §§. helyett a törvényjavaslat az leként következőnek felvétele indítványozza: „minden polgári per azon első fokú egyes vagy társas biróság előtt indítandó, melynek hatósága alá, és egyenlő hatósággal fölruházott birósá gok között, a melynek illetőségéhez azt a perrendtártás, illetőleg az 1871. XXXI. törvényczikk utasítja. A sommás eljárás alá tartozó ügyek a törvényszékeknél, viszont a rendes eljárásnak föntartott ügyek a járásbíróságoknál meg nem indíthatók. A hatóság hiánya az eljárás és határozat semmiségét vonja maga után, melyet maga az első biróság az ügy bármely állásában hivatalból is kimondhat." E szakasz fölvétele a javaslat indokolása szerint azért szükséges, hogy szabatos kifejezést és kellő alkalmazást nyerjen a törvényben azon különbség, mely a bírói hatóság és bírói illetőség fogalmai s a k ttőnek jogi természete között létezik. Nálunk vannak egyes és társas bíróságok. A perrendtartás 93. és 94. §§. és ezek alapján az 1871. XXXI. t. cz. 15. 18. §§-ai meghatározzák mind az egyes, mind a társas bíróságok birói hatóságát a polgári peres és perenkivtili ügyekben. A törvényhozás, midőn a különböző szerkezetű bíróságok birói hatóságát ily módon meghatározza, nem csupán a felek érdekeit tekinti, mint tekinti akkor, midőn szabályokat állit föl arra nézve, hogy az egyenlő birói hatósággal felruházott bíróságok között bizonyos ügyre nézve melyik legyen illetékes. Vannak magasabb tekintetek is, melyek a törvényhozást vezérlik midőn bizonyos nemű ügyeket &i egyes, másokat a társas bíróságok hatósága alá utasit. Ilyenek, hogy apróbb ügyekben az igazságszolgáltatás lehető olcsó legyen, hogy bizonyos halasztást, nem szenvedhető ügyek lehetőleg gyorsan intéztethessenek el, hogy a bonyólódott jogi perek birói eldöntés alá érettebb megfontolással kiszitessenek elő, s azokban nagyobb -birói testület alaposabb Ítéletet hozhasson. Ha a törvényhozás a különböző szerkezetű bíróságok birói hatóságát meghatározta, nem függhet többé a felek tetszésétől, mily ügyeket vigyenek az'egyes, milyeneket a társas bíróságok elé. Nekik a törvényhez kell alkalmazkodniok, mely alól, minthogy a törvény az állam érdekeit is érinti, egymást nem oldhatják fel. Mert, ha a törvényhozás kívánatosnak találta, hogy az apróbb és gyors elintézést kívánó ügyek az egyes bíróságok elé tartozzanak, akkor nem lehet a feleknek megengedni, hogy az egyes bíróságokat oly bonyolódott jogi perekkel terheljék, melyek azokat a törvény által reájok bízott teendők elvégzésére megkívántató időtől megfosztanák ; viszont nem lehet megengedni, hogy az apróbb ügyek a törvényszékek elé vitessenek, mert az ily ügyek a törvényszékeknél több birói tagnak idejét vennék igénybe, következve az államnak azok elntézése több költségbe kerülne. Ezek szerint a 1. §-ban foglalt rendelkezések a birói ható- I ságot szabályozó törvények sértetlen fenntar- j tását czélozzák. A perrendtartás 30. 31. 32. §§. állítják föl a j birói illetőségnek alapszabályát; a törvény ren- j delkezóseinek tehát határozottaknak, minden ké- j telyt kizároknak, s lehetőleg kiméritőknek kel- I lene lenniők már pedig ez nem így van; a 30. §ban foglalt azon kitétel, a „mennyiben a kötélezettség teljesítésére bizonyos hely kikötve nincs", mely kivételnek a 35. §-ban, mint szabálynak van helye, teljesen lerontja a 30. §. azon szabályát, mely ezerint a birói illetőséget alperes rendes lakhelye szabályozza. Azonfelül e §§-okban a lakhely, állandó szállás, tartózkodási hely, részint mint különböző, részint mint hasonértelmü kifejezések használtatnak. A 32. §. nem tesz különbséget a fő- és mellékkötelezettségben álló alperesek között, végre hiányzik a törvényben a rendelkezés azokra nézve, kiknek tartózkodási helye külföldön van, vagy ismeretlen. Nem csoda tehát, hogy az illetőségi alapszabály tökélytelensége miatt annyi illetékességi kifogás és ezeknek hibás elintézése miatt annyi semmiségi panasz támad. És igy a törvényjavaslat következő §§ait a perrendtartás 30., 31. 32 §§-nak tökélytelensége indokolja: az uj szakaszok a következők : 2. §. „Az általános vagy személyi illetőtőséget az alperes állandó lakása állapítja meg. Ha az alperes vigy pertársaság esetében az alperesek különböző bírósági területen laknak, azon helyek bíróságai egyaránt illetékesek. A főkötelezettet azonban saját birája mellőzésével a mellékkötelezett bírósága alá vonni vem lehet." 3. §. A tartózkodási hely állapítja meg az illetőséget oly személyekre nézve, a kik vagy nem bírnak állandó lakással, vagy attól különböző helyen huzamosan és hivatásszerűen időznek. Állandó lakás vagy tartózkodás nélküli alperes azon hely bírósága előtt perelhető meg, melynek területén a kereset indításakor tartózkodik." 4. §. „Ha az alperes tartózkodási helye külföldön van, vagy ismeretlen, azon belföldi hely bírósága illetékes, melynek területén alperes legutóbb lakott. Ha ezen hely kitudható nem volna, alperest ugy kell tekinteni, mintha Budapest első kerületében tauaná lakását." Az idegenek birói illetőségét a perrendtartás 34- §-a a kivételes illetőségi szabályok felállítása előtt szabályozván, a gyakorlatban az iránt merült fel kétely, érvényesek-e a külföldiekre nézve a kivételes illetőségi szabályok. Például, ha a külföldi nem tartózkodik többé Magyarországon s itt birtoka sincs, váljon beperelhető-e azon kár megtérítése végett, melyet itteni tartózkodása alatt okozott, a kártétel helyének bírósága előtt ? Ezen ketélynek kíván az 5. §. következő intézkedése: „Külföldiek általános birói illetőségét rendes szállásuk vagy birtokuk szabályozza. A belföldiekre nézve érvényes kivételes illetőségi szabályok a külföldiekre nézve is érvényesek," véget vetni. A perrendtartásban több oly külön illetőségi szabály hiányzik, mely más államok perrendtartásaiban előfordul; azoknak hiányát a gyakorlat pótolja; azonban a peres ügyek két nemére nézve a hiány pótlását a gyakorlatra bizni nem lehet, t. i. a tilos cselekményekből és a bérleti és haszonbérleti viszony ból származó keresetekre nézve. Ezen ügyek legnagyobb része a sommás eljárás alá tartozik és a törvény hiánya miatt ezen ügyek azon esetekben, a midőn alperes lakhelye és a kártétel helye vagy a bérlemény különböző bíróságok területén fekszik, illetékességi kifogásokkal bonjolittatnak. Ily ügyekben nem lehet felperest, alperes lakhelyének bíróságához kötni. Az általános szabály alól tehát a 6. §. (melyet a tervezet az idézett törvény 39 §. után iktatni kiván), s mely szerint „Tilos cselekményből származó keresetekre nézve az alperes személyi bírósága vagy a cselekmény helyének bírósága, a bérleti vagy haszonbérleti viszonyból eredő keresetekre nézve pedig az alperes személyi bírósága, vagy azon biró, ság, melynek területén a bérlemény fekszikegyaránt illetékes." — kivételt tesz és a kár tétel vagy bérlemény helyének bíróságát is illetékesnek nyilvánítja. Az okiratok megsemmisitése körüli eljárás birói illetőségére nézve a perrendtartás 41. §-a nem tartalmaz oly rendelkezés t,mely szerint egyes esetekben a birói illetőséget eldönteni lehetne, sőt a §. hiányos rendelkezésénél fogva azon eset is felmerült: hogy magyar bíróság egy külföldit, elveszett pozsony-nagyszombati vasúti részvényének megsemmisitése iránti kérelmével saját külföldi bíróságához utasított. E §. javítása tehát szükséges. A 7. §. következőleg szól: „Elveszett magánokiratok megsemmisítését azon törvényszéknél lehet kérni, melynek területén a folyamodó fél vagy azon félnek lakhelye fekszik, ki ellen az okirat bizonyítékul szolgálhat. Belföldi részvénytársulatok által kibocsátott, névre szóló részvények, elsőbbségi kötvények s egyéb éitékpapirok megsemmisítését, ha az egyes társulatok alapszabályaiban más biróság kikötve ninc*, vagy a törvény külön biróság illetőségét nem állapítja meg, mindig azon törvényszéknél kell kérni, melynek területén a társulat hitelkönyveit vezeti. A váltókra és a bemutatóra szóló értékpapírokra nézve az eddigi törvények fenntartatnak." E §• figyelemmel volt a perrendtartás 532. §-nak végpontjára, mely szerint a tulajdoni kereset tárgyalásának a rendes eljárás szabályai szerint kell történni. Innen van, hogy javasolt §. a megsemmisítési eljárást nem a járásbíróságok, hanem a törvényszékek hatáskörébe utasítja. A 79. §. változtatása a javaslat vezérelvei szerint égetően szükséges, mert ezen §. egymagában képes volt a sommás eljárást bonyolítani és a semmiségi panaszok számá} szaporítani. A javaslatba hozott 8. §. igy szól: _Ha a sommás perbe idézett alperes pervesztés esetében az anyagi törvények szerint e^y harmadiktól szavatosságot követelhet, jogosítva van a szavatost a per folyamatba tételéről értesíteni. E végett legkésőbb a tárgyalás alkalmával a szavatosság okait magában foglaló alkeresetet tartozik a per bírájához vagy írásban benyújtani, vagy sz »val előterjeszteni. A biróság, a mennyiben felperes meghallgatása után a szavatosság esetét az anyagi törvények szerint fennforogni látja, a főügy tárgyalásának elhalasztása mellett a sravatossági alkeresetet a szavatosnak kézbesittet!, s egyszersmind a föügy tárgyalására uj határnapot tüz ki. Ha az alkeresetet a főügy tárgyalására kitűzött uj határnapig a szavatosnak ismeretlen tartózkodása vagy más ok miatt kézbesíteni nem lehet, vagy ha a szavatos a főügy tárgyalására nem jelen meg, avagy megjelen ugyan, de kijelenti, hogy alperes védelmét el nem vállalja, a főper a szavatosra való tekintet nélksl tovább folyik. Ha pedig a szavatos alperes védelmét elvállalja, a főpert alperessel együtt közösen folytatja, s a szavatosság kérdését a főügygyel együtt kell eldönteni." Ezen §. „a szavatos értesítésének czélját tartotta szem előtt. Ezen c^él az, hogy a szavatos, ha neki tetszik, alperest védelmezhesse, s a szavatossági perben azon kifogással ne élhessen, hogy ő, ha őt alperes a főperről értesiti, képes lett volna alperest felperes követelése ellenében megvédeni. Ezen czélt el lehet érni a 8. §. rendelkezése által; a szavatos értesül a főper folyamatba tételéről; tetszésétől függ alperest védelmezni vagy a védelmet meg. tagadni. De ha a védelmet megtagadta, semmi ok sincs arra, hogy a főper a szavatosság kérdéstől függővé tétessék ; felperes alperes el len jogát a megkezdett uton érvényesítheti ' alperes pedig a szavatos ellen a szavatosság pert önállóan folytathatja. A védelem megtagadásával egyenlő ha. tálylyal bír az is, ha a szavatosnak az alkeresetlevél nem kézbesittethetik, vagy ha a sza-