Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 41. szám - Teremtsünk végrehajtói intézményt! Folytatás és vége

_ 307 — tagok mindig oly szép számmal megjelenni, mint ez úttal történt, midőn a tagoknak körülbelül fele jött össze. Nagy nehézségeket okoz ugyanis a tagok lakásának távolsága. Amerikából vagy Oroszországból közép Európa egyik városába utazni néhány napi tanácskozás végett minden esetre nem esek ély áldozat az illetők részéről. Magában az intézet keblében megpendíttetett tehát azon eszme, váljon nem lehetne-e a kormányokat rábírni arra, hogy a tagokat útiköltséggel lássák el. Az évenkénti költség ezen esetben körülbelül 50 ezer fortra menne, és az intézet kebelében reménylik, hogy a kormányok hajlandók lesznek ezen költséget viselni, minthogy nagy előny volna az, ha a nemzetközi szerződések ily szakavatott gyűlés által előkészíttetnének. Idézzük még ez úttal az intézet elnökének Mancini iómai tanárnak zárbeszédét, mely fővonásokban föltünteti az intézet ez idei gyűlésének tárgyalását: „Uraim! szeretett és tisztelt társaim! A perezben, melyben elválandók vagyunk, engedjék meg tisztelő társuknak, hogy néhány szót intézhessen önökhöz. Önök uraim kevés nap alatt lelkesedésük s fáradhatatlan tevékenységük által igen fontos munkákat intéztek el, melyeket egy év tanulmányai, levelezései készítettek elő. Először is megvitatták és szentesitették e tudós testület tagjainak valásztási módozata iránt a szabályzatot. Fontos tanulmányokat hallgattak önök meg az utolsó nemzetközi pénzkongressusról (De Parieu), egy az Olaszország és Svajcz közti százados határkérdésben legközelebb hozott Ítéletről (Mancini), a brlisseli most befejezendő kongressusról (Bluntschli) s a tudományos mozgalomról s a nemzetközi jog terén az utóbbi két év alatt Olaszországban és Oroszországban megjelent mti\ ékről (Pirantoni és Martens). Szorgosan megvizsgáltak, megbíráltak s javítottak egy a nemzetközi biráskodás eljárási módozata iránti tervet. Voltakép önök szerényen csak saját előleges és nem végleges véleményöket mondták ki, fenytartván azon módosítani, ha a komoly s jóakaratú kritika azt tanácsolná. Azonban az önök szabályzata ugy a mint van, bízvást ajánlható a kormányok figyelmébe s talán megérdemelné, hogy kísérletül szolgáljon, midőn uemzteközi bírósági itélet a nemzetek közt lej közelebb hozandó lesz. Továbbá megvitatták önök a tengeri semlegesség azon 3 szabályát, mely az Angolország s az Eegyesült-Allamok közt 1871-ben kötött egyezményben nyilatkozott. A népjog-elismerte elvek magaslatára emelkedvén, a legszembeláthatóbb pártatlanság kinyomatát viselő ítéletet mondtak, alapjában igazaknak ismerték el e három szabályt, de egyszersmind kijelenték, hogy e három sza* bály írásba foglalása, a mi a világosságot s szabatosságot illeti, sok kívánni valót hagy fenn, s egyszersmind megnyitották önök az utat a jobb szerkesztésre, melyet bizonyára a legkönnyebben elfogadhat a két érdekelt kormány anélkül, hogy megsértené önérzetét, jobban biztosítván jövőre a semlegesség követelményeinek legpontosabb magatartását. — Elintézték továbbá a nemzetközi magánjog nem egy oly kérdését, amelyben annyi kitűnő nemzetközi jogtudós meghasonlott, s első határozataikkal s azon egyéni nézetekkel, melyek a naplóban elő lesznek terjesztve, bátorították önök megbízottaikat, erősítették uj társaik segélyével tanulmányaik folytatására, hogy önöknek szövegszerű javaslatot terjesszenekbe ezen nemzetközi egyezményekre nézve, melyek a tudomány s a polgárosodás óhajai is. Az ujabban tanulmányozás alá bocsátott kérdésekben intézetünknek a jövő évre nem kevésbé gazdag tudományos anyagot biztosítottak. Több bizottságot biztak meg első sorban a nemzetközi magánjog nehéz és járatlan folytatólagos tanulmányozásával, s az e részben a polgárosult államok közt kötendő egyezmények iránt tervezet előterjesztésével; másod sorban a háború törvényei- és szokásainak tanulmányozásával, s a(mennyiben ezek a brüsseli kongressust foglalkoztaták, ennek munkálatához, a mennyiben szükséges, pótlások készítésével egy har. madik bizottság meg van bizva világot teríteni azon elvekre és ellenvetésekre, melyek fölmerültek a tengeri hadihajók által a magán tulajdonnal szemben gyakorolt foglalási jog eltörlése iránt. Végre önök enquetet rendeltek azon nemzetközi viszonyokra nézve, a melyek a polgárosult nyugati államok közt forognak fenn, hogy ezek mindinkább a népjog elveinek kedvezőbbek legyenek. Önök, azt hiszem, jogosan meg lehetnek elégedve az intézményünk által eddig elért eredményekkel. Hazatérvén, uj feladat vár ránk. Kötelessége lesz mindenikünknek terjeszteni hazájában a Genfben kimondott igazságokat, 8 a közvélemény irányára befolyást gyakorolni, hogy mind jobban megnyerjük a kormányokat a nemzetközi jogtudomány szentesitette nagy elvek tiszteletének, az igazság 8 a béke szeretetének. Az alsó ausztriai ügyvédi kamara benyújtotta emlékiratát Glaser igazságügyminiszterhez a tömeggondnokság tárgyában kiadott miniszteri rendelet iránt. Ezon emlékirat oly hathatósan védi az ügyvédi állás érdekeit, hogy jónak látjuk néhány főpontjait vázolni. Nem az a kérdés — mondja többek közt az emlékirat, — hogy kik az olcsób tömeggondnokok, hanem az, hogy kik a képesebbek. Már pedig erre nézve az ügyvédek a kereskodőkhöz képest mindenesetre előnyben vannak, mert a tömeggondnoki állás a legtöbb esetben jogi képzettséget igényel. Utal arra is, hogy az ügyvédi munkadíj semmi esetre sem magasabb mint a kereskedőké, és igy minthogy az ügyvédben még a jogi képzettség is meg van, közel áll, hogy czélszerübb az ügyvédre bizni ezen teendőket. Panaszkodik az emlékirat különösen a felett is, hogy a miniszter azon hiedelmet keltette a közönségben, hogy itt messze elterjedt baj létezik, mely ellen a közönséges eszkőzök nem használnak. A közönségben önkéntelenül azon nézet ébresztetett, hogy az annyira kárhoztatott tömeggondnokok visszaélései igen nagyok és hogy az ügyvédi kar számos tagja által követtettek el, mert ha csak sporadicus jelenségek mutatkoznának, akkor nem tartotta volna szükségesnek a miniszter külön rendelet utján fellépni azok ellen. Ennek következménye az volt, hogy maga az ügyvédi kar sujva érezte magát. A sajtó is kötelességének látta támogatni a minisztert a baj elhárításában és a visszaélések ostorozásában ugy, hogy igy az ügyvédi kar minden oldalról a nyilvános elitélteté«nek és kárhoztatásnak volt kitéve. Ez mindenesetre kisebbíti az ügyvédi kar tekintélyét. Ok pedig ezen eljárásra a miniszter részéről annál kevésbé forgott fenn, minthogy az uj csődrendtartás életbe lépte óta igen ritkák a feljelentések az ügyvédi tömeggondnokok ellen. V Teremtsünk végrehajtói intézményt! ^(Folytatás és vége.) (B. A.) Azon garantiákat illetőleg, melyek az uj teljesen önálló végrehajtónál a pontosságot és gyorsaságot, a dijak beszedésénél a zsarolásnak óvatos kertilését és a netaláni hibából származó károk megtérítését eredményezhetik, szerző a következőket sorolja elő: Az uj rendszer már a megjelenés tényével alapjában megfogja szüntetni a régi hiányokat és bajokat. A kézbesítéseknek, ezen szolgai munkának megszüntetésével továbbá mintegy nagyobb nimbus köles önöztetvén az intézménynek, ez épen olyan erkölcsi rugója lesz á végrehajtók lelkiismeretes működésének, mint az anyagi helyzetnek javítása valamint a közönségnek azon választási szabadsága, hogy szabad tetszés szerint azon végrehajtóho z fordulhasson, a kihez épen legtöbb bizalm i van. De ezen felül a nagyobb garantia elérésére szükséges szerző szerint még az is, hogy a végrehajtó pénzbeli biztosítékot nyújtson. Azon lazább kapocs végre, mely netalán a bíróság és a végrehajtó között létesülhet, a törvényszéki elnök illetőleg a legközelebbi já-i rásbiró szigorú ellenőrzése és felügyelete által I ellensulyoztassék. valamint a törvénynek félre-I magyarázhatlansága nyújtson magának a perlekedő közönségnek is módot a végrehajtó el-I járásának megbirálására. Szerző az egyöntetűség szempontjából ezen I ellenőrzést első sorbun és mint legfőbb fórumra I a törvényszéki elnökre, a perlekedő felek érdekében pedig másod sorban a legközelebb eső járásbiróra kívánja bizni, és pedig oly formán, hogy az ilyen panasz bejelentetvén a járásbirónál, ez rögtön teljesiti a vizsgálatot, jelen-I tést tévén az elnöknél, bizonyos sürgős esetek; ben foganatosítván a felfüggesztést is haladéktalanul. Ezen garantiák között felemlíti szerző még azt, hogy mint a jogéletben egyáltalában legalkalmasabb tényezők a törvénzszéki elnö-I kök és ezek közvetítésével magok a bíróságok I különösen az uj intézmények szervezésénél és továbbfejlesztésénél, ugy itt is a végrehajtók kötelességérzetére nagy befolyást gyarosolhatnak az által, ha részükről a végrehajtók nem az ellenszenvnek bizonyos nemével találkoznak, hanem ha. inkább nagyobb figyelemben és méltánylatban részesittetnek. Hová forduljon a végrehajtó — kérdi szerző, — jelen elnyomott helyzetében ? A közönséghez ? Ahoz hiába fordul! Ön tudatához ? Az nem mindég elég. Szerző bizton hiszi, hogy e garantiák mellett a végrehajtóknak ncgyobb figyelme és lelkiismeretes, kötelességhű gondoskodása u, rendszernek meggyökereztetésére nézve eredményezni fogja azon sikert, mit törvénykezésünknek szem előtt kell tartani, ha nem akar ismét surrogatumot létesíteni, ideiglenes rendszabályokat alkotni, ely módon, mint tevé eddig, hogy életképes végrehajtói intézmény helyett csakis annak látszatát létesítette, annak alapját csakis a régi végrehajtói intézménytől kölcsönözvén. Szerző a zárszóban előadja, hogy javaslattételénél nem volt arra befolyással mások nézete, nem vétetett tekintetbe más hasonnemű rendszer, hanem csak is saját jogüügyünk körüli tapasztalata, a jelen rendszernek hiányai és az ezek által teremtett helyzet indították a taglalt elvek fejtegetésére. Műve közrebocsátásának közelebbi oka pedig szerző szavai szerint nem egyéb, mint j a mindennapi tapasztalat által ébresztett szomorú tudat, hogy törvénykezési viszonyaink még ily alárendeltebb kérdésekben és menynyire mostohák, s a kötelességérzet, hogy a kik tanulmányuk s az államtól nyert jogosítványuk alapján a viszonyok urai lettek, kell hogy hivatásuk legyen hatalmuknak ne csak előnyeit élvezni, de a bomlott gazdaságnak rendbe hozásán tőlük telhetőleg működni, és ; pedig nem csak puszta sopáukodással, hanem munkás kezekkel is ; czélja pedig nem más, mint az illetők figyelmét felkölteni, miként ily alább rendelt kérdés megoldását is ne mától j holnapig tartó félrendszabályok alkotásával, hanem szerves intézmény által törekedjenek eszközölni. „Intézményekre van jogéletünknek és a j hazának szüksége!" „Részünkről csak örömmel tidvözö'hetjük j az uttörést, mert kétségtelen, hogy a jelen | végrehajtói intézmény tarthatlan, és pedig nem csak azért, mert semmiféle tekintélylyel és nép! szerűséggel nem bír, hanem azért is, mert mig j egyrészt nagyon megdrágítja törvénykezéstin-I ket, másrészt sem a megbízhatóságra, sem pej dig a lelkiismeretes Ugybuzgóságra nézve nem I nyújt legkisebb garnntiákat sem. Ha áll az, ! hogy a bírónak kiváló képzettségűnek és jelleműnek kell lennie, akkor a bírósági végrehajtónak, ki ugyan csak alárendeltebb és másodrendű közege az államnak, legalább azon qualificatióval kell bírnia, melylyel bir minden i oly egyén, ki a társadalomnak bizonyos tekinj tétben tényezője és ki az igazságszolgáltatás| nak csakugyan mintegy karját képezi. Kétszeresen figyelembe ajánlhatjuk mindezeknél fogva törvényhozásunknak az uj, ép erős intézménynek megteremtését, annyival is inkább, mert országszerte létesített intézménynek eltörlése egy tollvonással nem lévén lehet-