Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 41. szám - Dr. Apáthy István magyar csődtörvénytervezete. 4. [r.]

— 306 — is szabályozzák, hanem az az illető ország magánjogában szerződések fennállása és teljesítése iránti elvek szeiint oldandó meg. Nálunk, hol a magánjogban a szerződések teljesítéséről alig létezik más szabály, mint a nagyon is általános hangzású „contractus contrahentibus legem ponit," ily különös rendelkezés nagyon is szükséges, és ha a végeredményben ugyancsak arra jövök ki, mit a tervezet rendel, fenti nyilatkozatomat azért nem hallgathattam el, mert első sorban szükségesnek tartom, hogy a törvényjavaslatok a kellő és alapos indokolással legyenek ellátva, miáltal az azokat olvasó és tanulmányozó könnyebben mérlegelheti a különböző törvények eltérő felfogásait és könnyebben lehet megválasztani a helyes intézkedést. Czélszerünek tartottam volna, ha a német javaslatból átvett 18. §-hoz annak egész, nemcsak részbeni indokolása is átvétetett volna, és különösen szükségesnek vélem, hogy az indokolásban előadassék azon ok, melynél fogva az egyik fél által sem teljesített szerződés teljesítését a csődtömeg követelheti vagy attól elállhat. A német javaslat ezen §. indokolásánál ugyanis világosan kifejti, hogy ha a közadós által a csődnyitás előtt kötött kétoldalú szerződés még egyik fél részéről sincs teljesítve, a tömeg mint adós és hitelező áll a közadóssal szerződött féllel szemközt. A közadóssal szerződött fél, miután csak csődhitelező, a szerződés teljesítését azért nem kívánhatja, mert őt a tömegben lévő vagyonnak csak aránylagos része illeti; az aránylagos felosztás pedig megkívánja, hogy a tömeg pénzzé tétessék, mert csak ez esetben tudható meg, hogy a tömegminő aránylagos része esik a csődhitelezők követelésére ; de a másik szempontból tekintve a kétoldalú szerződést, a tömeg hitelezője a köz- | adóssal szerződött félnek, ha a hitelező tömeg j ez esetben a szerződés teljesítésére kész és azt j teljesiti is, ugy magától értetik, hogy a közadóssal szerződött fél a kikötött ellenértéket megadni tartozik, mert reá nézve teljesen mindegy, ha akár a közadós, akár a tömeg szolgáltatja neki kellő időben a kikötött ellenértéket. Ha a közadós a csődnyitás előtt pl. ezer mázsa j buza szállítása iránt szerződést kötött, ugy mind- | egy az, akár a közadós, akár a tömeg adja át : a másik szerződő félnek kellő időben az ezer mázsa búzát, csakhogy a szerződés teljesítve legyen. A csődnyitás által tehát a jogviszony lényege nem változik és nem támad általa semmi ok vagy körülmény, mely miatt a közadóssal szerződő fél a szerződés megszüntését igényelhetné. Ha tehát a tömeg nem kötelezhető a szerződés teljesítésére, mivel a hitelezőt a tömegbeli vagyon csak aránylagos része illeti és másrészt ha a tömeg jogositva van, a midőn ezt a gondnok előnyösnek tartja, a szerződést teljesíteni, ugy kétoldalú, még egyik részről sem teljesített szerződésnél a tömeg illetve a gondnoknak ezen választási joga jogilag teljesen indokolt. Sokkal helyesebben van a német javaslat nyomán indokolva a tervezet 19. %., mely a porosz csődtörvény 17. és a német javaslat 21. §-ának teljesen megfelel és azt rendeli, hogy ha „vételi vagy szállítási szerződés oly tárgyak iránt köttetett, melyek tőzsdei vagy piaczi árral bírnak és a kikötött teljesitési idő a csődnyitás után jár le, a felek nem a szerződés teljesítését, hanem csak kártérítést követelhetnek." A 20. §. az ausztriai törvény 23. a porosz törvény 18. és a német javaslat 22. §-ának felel meg, és a benne tartalmazott helyes rendelkezésről és kellő indokolásról nem is szólanék, ha a szöveg az emiitett külföldi rendelkezésektől egy két szóval el nem térne. A 20. §. első bekezdése azt mondja: „bérleti és haszonbérleti szerződéseknél, melyeket a közadós mint bérlő vagy haszonbérlő költött, ennek helyébea csődtömeg lép, azonban ugy a tömegnek, mint a másik szerződő félnek jogában áll a szerződést a törvényes, ilyenek hiányában pedig a szokásos határidők megtartása mellett a netaláni kártérítési igények sérelme nélkül bármikor felmondani. Az emiitett külföldi rendelkezések azon határozott kifejezést tartalmazzák, hogy a fenforgó esetben még a megállapított bérleti határidő lejárata előtt is a szerződés felmondható; így a porosz törvény 18-ik §. (noch vor demAblaufe der festgesetzten Miethzeit aufzukündigen); az osztrák törv. 23-ik §. „auch wenn derselbefür eine lüngere Zeitdauer verbindlich wiire;" a német javaslat 22-ik §. „vor Ablauf seiner Dauer." Szükségesnek tartom tehát, hogy a tervezet 20. §-ának, miután ugyanezt akarja mondani, mint a fenti rendelkezések, e kifejezése helyett „bármikor felmondani" e kitétel, „még a szerződésileg kikötött határidő lejárta előtt is felmondani" tétessek. A „bármikor" kifejezés alatt ugyan szintén ezt, de mást is lehet érteni, pl. azt, hogy a felek nincsenek kötve az évnegyedek vagy hónapok első napjához, hanem bármelyik napon is felmondhatnak; ezen félremagyará/hatóság kikerülése végett a íenti kitételnek a 20-ik §-ba való telvétele szükséges. Nem hagyhatom még megemlítés nélkül, miszerint nem helyes azon kitétel, vagy jobban mondva felfogás, hogy a közadós helyébe a csődtömeg lép. A tervezet igen gondosan ÓH szándékosan kerülte az ezen fejezetbeli előbbi rendelkezéseknél a porosz és osztrák csődtörvények ezen felfogását. A csődtömeg a közadósnak sem jogaiba, sem kötelezettségeibe nem lép ; a jogosított és kötelezett mindig csak a közadós marad, a kitől csak a rendelkezési és kezelési képesség van megvonva; tehát a csődtömeg nem is léphet a közadós jogaiba és kötelezettségeibe és nehogy, ha majdan ujabb csődtörvényünk lesz, magyarázóinak helytelen elvi felfogásokra alkalmat Hzolgáltasson, helyesebb lesz ezen amúgy is szükségtelen kitételt, „ennek helyébe a csődtömeg lép" egészen elhagyni és az előbbi mondatot az utána következővel az „azonban" szócska elhagyásával egybekapcsolni. Már azért is szükségesnek tartom ezen kihagyást, mert az előbbi szakaszokban ezen kitételben foglalt felfogásnak semmi nyoma nincsen és igy a tervezetet felfogásában következetlennek és ellenmondásosnak kellene tartani. A 21., 22., 23., 24. §§. a dolog természetének megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak, s azért ezek megvitatása fölösleges; azonban a 24. §-ról annyit mégis kell említenem, hogy zárszavai nincsenek helyesen választva, azt modván, hogy ha a közadós részéről a szerződés nem teljesíttetik vagy megszűnik, a másik fél a nem teljesités vagy megszűnés miatt csak kártérítést követelhet s ebbeli igényeit, ha őt zálog- vagy megtartási jog nem illeti, mint csődhitelező köteles érvényesíteni. Ugyhiszem hogy a követelés érvényesítésére senkit sem lehet kötelezni, és ezt valószínűleg a tervezet szerkesztője sem akarta; és legfölebb csak azt szándékolta mondani, hogy az ilyen kárt igérylő követelését csak mint, csődhitelező érvényesítheti, mely kifejezést „érvényesítheti" e kitétel helyébe „köteles érvényesíteni" ajánlanám. Legközelebbi czikkemben „a közadós által kötött jogügyletek megtámadásáról szólok. Dr. Misner Ignácz. Szemle. A nemzetközjogi intézet első' gyűléséből. — A bécsi ügyvédek tiltakozása a tömeggondnoki kérdésben. Budapest, sept. 15. (— r.) Említettük egyik utóbbi számunkban a nemzetközjogi intézet gyűlését Genfben. Azóta a gyűlés megtartatott és tárgyalásai által nagy mérvben magára vonta a mivelt világ figyelmét. Nem terjeszkedhetünk ki ezúttal valamennyi tárgyalt kérdésnek méltatására, egy kérdést azonban mint hozzánk közelebb állótt mégis ki kell emelnünk és ez az, mely a nemzetközi magánjogra vonatkozik. Az ez iránti határozat az intézet elnöke, a nagyhírű Mancini által szövegeztetett és a következő pontokból áll. 1. Az intézet elismeri nevezetes hasznát, sőt némely tárgyaknál szükségességét oly szerződéseknek, melyekben az államok közös egyetértés alapján a nemzetközi magánjog némeiy szabályait egyöntetüleg megalapítják és kötelezőnek nyilvánítják. Ezek értelmében a szerződő államok közhatóságai és különösen bíróságai köteleztetnének az idegenek pereit, melyek a személyekre, a tulajdonra, a szerződésekre 6B az öröklésekre vonatkoznak, közös alapelvekre fektetett eljárás utján eldönteni. 2. Az intézet azon véleményben van, hogy czélravezető eszköz volna az, ha maga az intézet dolgozná ki a javaslatot, mely szerződésszerű egyezkedési alapul szolgálna ép ugy az idegenekre vonatkozó jog általános alapelveire, valamint a házassági és örökösödési jogra, végül pedig a külföldön hozott jogerejü Ítéletek végrehajthatóságára nézve. Ezen javaslatok a hivatalos tárgyalások alapjául szolgálhatnának a kormányok közt és azon esetben, ha nem valamennyi kormány küldöttei egyeznének meg bizonyos szerződésben, a többi államok későbbi hozzájárulása fenntarthatnék. 3. A nemzetközi magánjog szabályozására szolgáló szerződések nem kötelezhetnék a szerződő kormányokat arra, hogy általáuos és kivétel nélküli egyformaságot létesítsenek, és ez nem is volna lehetséges anélkül, hogy a mivelődés haladása elé tetemes nehézségek ne gördittetnének. Minden nemzet törvényhozói függetlenségének elismerése melíett ezen szerződések csak azt határoznák meg, hogy a különböző törvényhozások közt, melyek a magánjogi perekben egymással összeütköznek, melyik alkalmazandó a vitás jogviszonyokra. Ilyképa létrehozott jogszabványok kivonatnának a különböző nemzetek törvényhozásainak ellenmondásai alól, valamint szintén a nemzeti érdekek és előítéletek veszélyes befolyása, ügy szintén az igazságszolgáltatás és a gyakorlat controversiái alól. 4. A nemzetközi jogtudományok jelenlegi állása mellett az államok függetlenségének és souverainitásának elve nagyon túloztatnék, ha az államoknak megadatnék a jog, hogy a külföldieknek a polgári viszonyokban minden jogi segélyt megtagadjanak, vagy pedig elvegyék tőlük a jogot arra, hogy természetes jogképességöket mindenütt érvényesítsék. A külföldieknek ezen polgári jogképessége függetlenül áll minden szerződésszerű elismeréstől és a viszonyosság minden feltételétől. Az idegeneknek elismerése a polgári jogok élvezetében áll és a külföldi törvényeknek alkalmazása az ide vonatkozó viszonyokra nem egyedül a nemzetközi méltányossági szabályok (comitas gentium) következménye, hanem egyenlő fontosságú ezen jogok elismerésével és tiszteletével. Az államok azon kötelezettsége, miszerint nemzetközileg is igazságot szolgáltassanak, csak oit szűnik meg, hol a külföldiek jogai és a külföldi törvények alkalmazása összeegyeztethetlen az állam alkotmányos állapotaival (instituzioni politiche), vagy pedig a közrenddel. Ezen 4 ponthoz függelékül adattak még következő pontozatok, melyek az eljárásra vo' natkoznak. Állami szerződések egyöntetű szabályozásának tárgyát képezik még : 1. A külföldiekre nézve illetékes bíróság meghatározásáról szóló szabályok. 2. A belföldiek és külföldiek közti egyenjogúság törvénykezési tekintetben. 3. A bizonyítékok elfogadhatósága vagy el nem fogadhatosága iránti elvek. 4. A külföldön hozott Ítéletek végrehajthatósága. Ami a nemzetközi intézet ezen első gyűlésének jel'egét illeti, nem lehet állítani, hogy az valami nagy lelkesedést idézett volna elő, mint ez rendesen az uj egyletek keletkezésénél történni szokott. Körülbelül 25 tudós gyűlt össze Genfben, kik egész szárazon és józanon tárgyalták a kitűzött kérdéseket, ez pedig nem oly tünemény, mely a nagy tömegre hatni volna képes. Maguk az ülések csak félig nyilvánosak voltak, a mennyiben egyedül különös engedély mellett lehetett az ülés termébe bebocsátást nyerni. Az intézet évenként szándékozik megtartani gyűléseit, de kétes, váljon fognak-e a