Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 40. szám - A polgári törvénykezési rendtartás módositása. 2. [r.] - A correalitás a váltójogi és közjogi szerződésekben. Oknyomozati tanulmány

300 — telezettség vélelmeztetik. A közönséges jogban a „pro rata" kötelezettség képezi a szabályt. Csakis egyetlen egy eset van a közjogi szer zSdésekbeD, hol a correálitás vélelmeztetik, és ez azon kezesek egymáshozi viszonya, kik ugyanazon egy adósságért kezeskedtek. A váltó- és közönséges jogban tehát e tekintetben nemcsak eltérő, de'egymással homlokegyenest ellenkező elvek látszanak uralkodni, mennyiben az, mi a váltójogban általános szabály a közönséges jogban egyetlen egy kivételre nézve áll. Kimutattuk azonban, hogy az emiitett két elv között nemcsak hogy nincs ellentét, hanem egymással tökéletes összhangban állanak, mert a váltójogi szerződések mindannyian azon szerződésen alapulnak, mely a közönséges jogban a kivétel képezi azon általános szabály alól, hogy a vélelem a „pro rata" kötelezettség mellett szól Annak tehát, hogy a váltójogi szerződések correális szerződések, már a közönséges jogban meg vanvetve alapja, és ez legkevésbé sem önkényes, hanem a jogviszonyok természetéből folyó h atározmány. ^ Teremtsünk végrehajtói intézményét! (B. A.) Ha az államnak bárom főczélja van, t. i. az erkölcsi törvény uiulmát valósítani, a közjólétet megállapítani és a jogbiztonságot a jognak védelme illetőleg biztosítása által megteremteni; akkor minden áldozatot, mit valaki Magyarország Thernis oll árára hoz, legyen az bárniiljen zsenge, csak örömmel fogadhatunk. Hogy törvénykezési viszonyaink mostohák, hogy az igazságszolgáltatás sem nem olcsó, sem nem gyors s ezek daczára nem is jó azt senkÍ8em tagadhatja. Ily körülmények közt mondom talán minden porszem niegbecsűleudő, mit az uj templom felépítéséhez hozunk. Hogy a birói hatáskör szabatosan körvonalozva, a szorosan vett birói functió, a végrehajtási eljárástól tökéletesen elkülönítve lenne nálunk, arról szó sincs. Érezte ennek hiányát igazságügyérünk is, midőn legközelebb az országgyűlésnek bejelenti, hogy az uj Ülésszak alaít két rendbeli törvényjavaslatot fog beterjeszteni a végrehajtási eljárásra vonatkozólag, és pedig: 1-ször a végrehajtók intézményének módosításáról, — a végrehajtók általi kézbesítések megszüntetésével és 2-szor a végrehajtási eljárás szabályozásáról. Miután a képviselőház az igazságügyérnek ezen bejelentését helyeslő tudomásul vette, ezzel egyúttal végrehajtói intézményünknek továbbra fennmaradása biztosítva lett, fenntartatott az Horánszky Nándor azon határozati javaslatával szemben, hogy a jelenlegi végrehajtás intézmény, mint teljesen felesleges, de sőt káros, mint az igazságszolgáltatás költségét nagy mértékben fokozó, anélkül azonban hogy az igazságszolgáltatás gyorsabb és jobb lenne, töröltessék el végleg hatályon kivül helyeztetvén a 1871. évi 51. t. cz. és utasíttatván az igazságügyminiszter, hogy a kézbesítések és végrehajtások foganatosításának szabályozása iránt terjeszen be minél elébb törvényjavaslatot. Ha váljon az elfogadott álláspont lesz-e helyesebb törvénykezésünkre nézve, avagy lett volna Horánszky határozati javaslatának elfogad ásá? kérdés. Tény azonban, hogy ezen törvényünk oly kevés előkészültséggel készíttetett, hogy az annyira nélkülöz minden elő-és alapfeltételt, hogy ez ügyben másról, mint gyökeres orvoslásról alig lehet szó. A beterjesztendő uj törvényjavaslatokra való tekintettel Horváth Károly pesti ügyvéd és végrehajtótól egy kis röpirat fekszik előttünk, mely igénytelen nézetünk szerint rövidsége daczára is behatóbb figyelmet érdemel. Szerző röpiratában — ugy látszik — egyrészt egy társadalmi abnormitást akar orvosolni, tekintse a végrehajtó jelenlegi állását, mely sem jogilag sem társadalmilag nincsen körvonalozva s ehez teljes joga van; másrészt pedig a jelenlegi végrehajtási rendszert szabályoztatni óhajtja, mi a jobbig azságszolgáltatás érdekében csak. kívánatos lenne, s ezért a mai surrogat végrehajtóság helyett végrehajtói intézmény megteremtését szorgalmazza. Az első szempontot illetőleg nagyon helyesen kérdi szerző: váljon mi jelenleg a végrehajtó? közege-e az államnak ? közege-e a bíróságnak? alárendeltje-e az utóbbinak vagy önálló államközeg? s felelete reá, hogy mind egyikből valami s egészen egy sem, de legkevésbé sem önálló, oly annyira, hogy még törvényes dijára nézve is a bíróság megállapítását kell várnia. De továbbá: kik lettek eddig végrehajtókká ? Csak azok, kiknek a végrehajtói dijak meglehetős kényelmet Ígértek eddigi foglalásukhoz képest s szó sem volt arról, ki érzi hivatását s jelenleg sincs szó sem arról, hogy az illetők a kötelesség érzet és ne az anyagi előnyök által vezéreltessenel . Szerző óhajtaná, hogy törjön magának a végrehajtói intézmény utat azon szellemileg és erkölcsileg képzettebb osztályig „a melyből azután a k ormány jobban válogathatna az igazságszolgáltatás karjainak gárdájába." A végrehajtók díjazására nézve azen kérdést veszi fel szerző : Váljon azok az állam avagy a felek által dijazandók-e? s felelete arra, hogy: Igen is a felek által, mert ez nem igazságtalanság. A vitás jogkérdésnek eldöntése — úgymond — a birói határozat hozaraláig az állam érdeke, a közbiztonság szempontjából; Ítélet hozatal után azonban a jog magántulajdonná lesz, amaz érvényesítése tehát szintén csak a magánkörbe tartozhatik s épen az lenne az igazságtalanság, hh, az egyesek érdekei miatt az összesség sújtatnék. Tekintsük a javaslatnak érdemét: Szerző az olcsó, gyors és jó igazságszolgáltatás érdekében „végrehajtói intézményt" t.iván a mai „végrehajtók" helyett és pedig a következő okokból: A birót nem szabad elvonnunk a bíráskodástól, és eze hatásköre minden idegenszerű működéstől minden áron megoldandó. A végrehajtás ahoz nem tartozik. Törvénykezésünknek jelen siralmas állapota épen onnan származik, mert a birói hatáskör még jelen törvényeink által sincs ez értelemben praecisirozva. A végrehajtói intézmény tehát jogosult. De jogosult lesz az főleg akkor, ha csakugyan intézménynyé válik szabatosan körvonaloztatván a birói hatáskör is. A tényleg fennálló rendszer eredménytelensége tehát nem az intézmény lényegében fekszik, hanem fekszik igenis abban, hogy az arról rendelkező törvény épen ellentétes alakot nyert ezen lényeggel. Innen van a sok panasz. A végrehajtó társadalmilag egyike a legalárendeltebb egyéneknek kivált az aristokratikusabb színezetű fogalmak szerint s azt tartják róla, hogy az csak kiszedi az ügyvéd zsebéből ennek utolsó költőpénzét is stb. pedig: mi lenne a végrehajtó hatásköre? Foganatosítani a birói határozatok végrehajtását különössen pedig: a peres ügyekből származó zárlatot, biztosítást és kielégítési végrehajtást. Emeltett azonban a végrehajtó jelen állásában alkal maztatik a kézbesítésekre is, és pedig nemcsak a peres ügyekben, hanem a hagyatéki, telekkönyvi stb. ügyekben kelt számtalan, sokszor csak egyszerű értesítő végzések kézbesítésére is. Szerző e szerint a végrehajtói intézményt a következő szervezettel vélné meghonositandónak. „Azon fontos körülmény megemlítésével, hogy az ítélet amúgy is mindig végrehajtás terhe alatti köteleztetést foglal magában s továbbá, hogy annak törvény szerint aként kell 1 szerkesztve lenni, hogy végrehajtható legyen, I mely körülmény a végrehajtásnak külön kér! vényezését és elrendelését teljesen fölöslegessé j teszi, a nyert Ítéletet foganatosíttatni óhajtó fél j az ítélet jogerőre emelkedését annak hiteles alak| jában az illetékes biióságnál constatáltatván, I ezt foganatosítás végett közvetlenül adja át azon végrehajtónak, a ki a végrehajtás teljesítésének helyén arra illetékes. (Több ilyen létében annak, a kihez legtöbb bizodalma van. Ez teljesiti a foglalást, kibocsátja az igények iránti hirdetményt, árverést tűz, ott megtartja a követelést kielégíti s mindezt teljes jogérvénynyel s hitelességgel, saját hatás körében, a bíróság beleavatkozása nélkül, s scak azon esetekben lépvén előtérbe, ha az eljárás folyamában közbevetett törvényes keresetek, jogorvoslatok a bíróság ellátását, igényelnek, különben az eljárás befejezése után lévén az intok per bírájához beterjesztendők." Szerző tehát a peres ügyekből származó zárlat, biztosítás és a kielégítési végrehajtás foganatosítását a végrehajtóra kívánja bízni óhajtja, hogy 2-or minden végrehajtói cselekvény jogérvényes és ujabbi birói határozattól független legyen. E mellett szabad választást kiván engedtetni a közönségnek a végrehajtónak megválszthatí'sára nézve a ugy bizalom mint a helyi körü'mények alapján. Szerző szerint a végrehajtó közbitelességű önálló közege lenne az államnak, kinek hatásköre és a közönség általi, dijoztatása törvényileg nzabatosan körvonalozandó. A mi aa uj végrehajtóintézmények szerkezetét és alakját illeti, az Horváth Károly szerint a köve'kező lenne: A végrehajtók nem bíróságok mellé, hanem a törvényszék területére neveztetnének ki, c«ak is állandó tartózkodási helyük határoztatván meg. A végrehajtó nem lenne tehát külön közege a törvényszéknek vagy a járásbíróságnak, hanem hatásköre aképen Íratnék körül, hogy az egész törvényszék területén teljesítendő végrehajtást bármely bíróság rendelete legyen el azt önállóan, tehát a bíróságnak minden beavatkozása nélkül teljesítse az illető végrehajtató félnek közvetlen megkeresésére. A bíróság beavatkozásának csakis a már fennebb jelzett esetekben és a bíróság általi kiküldésnek csak is a hivatalból foganatosítandó vagy külföldi bíróság megkeresésére elrendelt végrehajtásoknál lenne helye. Hogy mily nagy előnyök háramolnának ebből a gyors törvénykezésre, szerző igen találóan illustrálja ugy a fővárosi végrehajtásokat illetőleg, melyeknél most minden egyes ügynél a külön kiküldött végrehajtó keresendő s gyakran nagy időveszteséggel, mint a vidéki végrehajtásokra nézve, mtlyeknél például a törvényszéki ítéletet a törvényszék területének bármely részén csakis a központi törvényszéki végrehajtó hajthatja végre, holott ezen uj rendszer szerin* azt bármely járásbirósági végrehajtó is végrehajthatná. Pl. Egy aradi törvényszéki Ítéletnek végrehajtásának Budapesten foganatosítása mennyi közvetett intézkedést igényel, holott az uj rendszer szerint az aradi fél a jogerejü Ítéletet közvetlenül vagy helyette megbizottja által egyszerűen csak beküldené a végrehajtónak s az azonnal foganatosíthatná. Ezen eljárás a felek és a végrehajtó közt oly állandó és követlen összeköttetést és az abból folyó legjobb viszonyt és bizalmat eredményezné, illetőleg növelvén, megteremtené egyúttal a végrehajtókban a nagyobb önérzetet és azon iparkodást, a közönség bizalmára méltónak lenni, mert első sorban a kötelesség érzete és nem az anyagi haszonlesés lenne lelkiismeretes működésének főrugója. E mellett a végrehajtásnak elrendelése sem lenne a biróságnál külön kérelmezendő, hanem az Ítélet mindjárt kiadathatnék a végrehajtónak végrehajtás végett, a mi ismét a biróságnál tetemes idő- és munkaerő kímélést eredményezhetne. A végrehajtásnak elrendelése a biróságnál csak is ott volna külön kérelmezendő, hol a jog érvényesítése bizonyos feltétel beálltától s ennek igazolásából van függővé téve. Szerző a végrehajtási kérvények mellőzésének javaslata mellett nem feledkezik meg az állam érdekeiről sem s az által elmaradó bélyeg-illetékek tekintetében igénytelen nézetünk szerint is igen helyesen azt javasolja, hogy a végrehajtási kérvényekre illesztendő I bélyeg illesztessék az ítéleti példányokra, me-