Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 40. szám - A magyar csődtörvény tervezete. 6. [r.]

— 301 — lyek ezután ugy is annyi példányban adatnálak be, mint kell jelenleg beadni a végrehajtási kérvényt; szerző e helyütt mintegy panaszosan említi fel azon szerinte nagyon igazságtalan arányt, mely van a végrehajtás foganatosításáért járó törvényes v égre haj tói dij és a végrehajtási kérvény szerkesztéseélt, leiratásáért több példányban, a mellékletek megszerzésééit részben hiteles alakban, a bélyeg előlegezésekért stb. stb. járó és a bíróság belátása szerint megállapítandó ügyvédi munkadíj), k közt, miért is — ugy mond szerző — a tapasztalás bizonyítása szerint csakis ezen költségek kedvéért van annyi végrehajtási kérvény és ebből kifolyólag annyi időpazarlás ugy a törvényszékeknél mint a járásbíróságoknál, a mi ismét csak oknélküli költségekkel terheli a perlekedő feleket. Horváth Károly tehát mind ezen bajokon segítendő: az állam érdek megóvásával a végrehajtói eljárási dijak emelésével, mint azt alább tüzetesebben is kiemeli, az ügyvédi munkadíjakra a végrehajtás kérvényezése körül egészen inellőzetesen kivánja és pedig egyrészt tekintettel a végrehajtóknak adandó nagyobb végrehajtás foganatositási dijakra, másrészt pedig tekintettel a perlekedő telek költségkímélésére. Arra nézve azonban rövid megjegyzésünk csak az, hogy ha teljesen méltányoljuk is ugy az államnak mint a végrehajtói intézménynek érdekeit, minden irányban, tehát az anyagi téren is, ugy másrészt ügyvédi szempontból nem mulaszthatjuk el hangsúlyozni, hogy ha a végrehajtási stádiumban ezen fennebbi dijaktól az ügyvéd elesik, hogy ha az itéletileg megállapított -s gyakran nagyon is szerény ügyvédi munkadíj a jelenlegi dijskála szerint fog fenntartatni, hogy ha a végrehajtási stádiumban — esetleg a végrehajtás foganatosításáért nem fog az ügyvédi közbenjárás jobban honoráltatni: váljon az ügyvédi teendők, váljon az ügynek sikeres lebonyolítása körül fennálló elkölcsiés anyagi felelősség vaijon kivált a jelenlegi peres eljárásunk melletti mellékes teendők halmaza fog-e a bíróilag megállapítandó költségek által ugy jutalmaztatni, hogy abból az ügyvédre ha nem is némi csekély haszon, de legalább munkájának aránylagos díjazása fogna létesíttetni?! Igénytelen nézetünk szerint az itéletileg most megállapittatni szokott s a végrehajtási közbenjárásért járód jakért perlekedni valóban nem lenne érdemes, s az ügyvéd ha csak önmaga kárával nem akarna dolgozni, kisebb ügyeket nem is vállalhatna el. Szerző ezután áttér az uj végrehajtók szellemi és erkölcsi qualificatiójára valamint azoknak jobb dijaztat á s á r a. Szerző szerint az uj rendszer szerinti végrehajtói intézménynél egyik fő követelmény lenne a kellő képzettség, mert hiszi ennek hiányában az önálló és közhitelességü működés „kés lenne a gyermek kezében," s abban szerzőnek tökéletesen igaza van ! — Szerző szerint sok végrehajtónak el kellene hagyni állágát, nem csak e miatt, hanem még azon okból is, mert a jövedelmi forrás egyrészt megapadna, másrészt pedig a végrehajtói jövedelem sokak között oszlanék meg de sőt ha a kormány meg is hagyná a jelenlegi végrehajtókat, s talán egyet sem mellőzne épen a legjobbak állanának félre s megmaradnának azok, kik morális és képzettségi qualificatiójuknál fogva csak akadályai voltak a rendszer sikerének eddig is. Az uj intézmény szóval egészen újból szervezendő s a végrehajtóknál a legszigorúbb qualificatió igénylendő! Kár, hogy szerző erén qualificatiót közelebbről is nem határozza meg. Azon intézkedéseket illetőleg, melyek által a qualificált egyéneket ezen térre édesgetni lehetne, szerző a következőket javasolja: 1-őr A végrehajtó állásának erkölcsi emelését 2-szor jövedelmének gyarapítását. Az erkölcsi tekintetnek a fennebbi elvek alkalmazásával elég lenne téve, az anyagi feltételeket illetőleg pedig a következő intézkedések lennének megteendők: A végrehajtók dijai minden es etre magasabbra szabandók és p e di g teki ntett e 1 a v é gr e h aj t ói teendők minden részletére. — Ezen dijak természetesen oly szabatosan lennének a a törvényben körülirandók, hogy egyrészt azok a bírósági megállapítástól függetlenül legyenek beszedhetők, másrészt pedig a közönség a netaláni zsarolás lehetőségétől is megóvassék. Mert minden esetre javítandó a mai eljárás, melynél a végrehajtó nem egyszer jó hiszemmel számítja fel és nyugtatja dijait s a bíróság még is meghazudtolja közegét, gyakran ugyanezen biróság is egészen különbözőleg állapítván meg ezen dijakat, mert az eljárásának alapul szolgáló törvény hiányos, félremagyarázható és végrehajtói teendőnek nem minden ágára kiterjedő. Magasabbra szabandók ezen dijak azért is, mert a foglaláson kivül számos más teendője van még a végrehajtónak az árverésig, holott a 300 frtcyi foglalási becsértéket meg nem haladó végrehajtás foganasitásaért csak 1 frtot kap a jelenlegi egyoldalú Skálarendszer szerint annak daczára, hogy gyakran oly ingóságok is összeirandók — és pedig nem egyszer nagyobb idő veszteséggel — melyek alig becsülhetők meg. Szerző szerint azon végrehajtási eljárásnál, mely vagyon hiányában vagy biztosíték nyújtása esetében azonnal beszünttttetik, állandó kisebb eljárási dij lenne megállapítandó, míg ellenben, ha ingók összeírása, letéteményezése vagy áthelyezése, igény hirdetmény kibocsátása éa kézbesítése, az ennek folytán beérkezett keresetek ellátása, követelések, lakbérek, fizetések stb. foglalásánál, a törvényszerű rendelvények kibocsátása és kézbesítése, árverés kitűzése és az érdekeltek értesítése valamint az árveréskor vagy az eljárás folyamában bejött pénznek őrzése és az illető félnek kielégítése körül is kell ügyködnie, mindezekért nagyobb díjazásban kell a végrehajtót részesíteni, nehogy a közönség ismét azon helyzetbe hozassék, hogy a végrehajtók ismét magek keressenek — és találjanak is jogezimeket, ezen teendők dijaztatására. De továbbá e végrehajtási dijak csekélysége kárpótolva lesz eddig a per abusum csak mások által teljesíttetett kézbesítések és a rendesen éjjeli időben foganatosított hagyatéki és csődleltározásból számozott jövedelmek által még most csak is a végrehajtási dijak fogják a végrehajtónak egyedüli jövedelmi forrását képezni. A díjszabásnak emelése ilyen ellen értelemben egyénileg kifogásunk nem lehet. — Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a felemésztés csak is oly arányú lehet, mely tekintettel van az eljárási munkatöbbletre s nagyobb idő veszteségre, nehogy a perlekedő fél elveszítse a vámon azt, a mit a réven megnyert s mi ismét ott ne legyünk, hogy a végrehajtói teendők minden legkisebb részlete megfizettetvén, a végrehajtónak munkadija majdnem hason arányú legyen az ügyvédével, ki pedig a pert előkészíti, letárgyalja a végrehajtásnál szintén jelen van, a mindennemű szorgalmazásokra igy is kényszerítve van, irodájában az ügynek minden stádiumát világlatban tartja stb. (Folyt, köv.) V A magyar csődtörvény tervezete. y vi. A jel- és kézizálog által biztosított hitelezők kielégítésére vonatkozó intézkedések után a tervezet áttér a 65. §-sal a bányavagyon által biztosított b: telezők mily sorrendbeni tárgyazó intézkedéseire A bányavagyonból az 53. §-ban megállapított elvek szerint, mindenekelőtt a tömeg tartozásai és költségei, azután az itt megállapított Borrendben, a következő követelések elégíttetnek ki: \. A csődeyitást közvetlenül megelőző három évre hátralévő adók, közterhek, vagyontruházási és zárkutatmányi illetékek; 2. a felügyelő személyzet és munkások bérkövetelései a csődöt megelőző utolsó esztendőre ; 3. a társpénztári illetékek, melyek a munkásoktól beszedettek, vagy ezek béreiből levonattak, de a pénztárba beszolgáltatva nem lettek; 4. a csődöt megelőző utolsó évből hátralévő al- és megye-tárnai, segédjárási illetékek s a bányaintézetet illető egyéb jérulmányok, továbbá a víz-, akna- és pallóilletékek, nemkülönben a bányaszolgálmányi dijak; 5. a jelzálogos hitelezők követelései, a telekkönyvi bejegyzés által megállapított elsőség szerint; 6. az 1. és 4. pont alatt érintett adók és illetékek, a mennyiben az ott megállapított időn túl vannak hátralékban. A 65. §-ban foglalt intézkedések, a lényeget illetőleg, a bányatörvényjavaslat (284. §.) határozataival m?gegyezvén, s e helyütt indokolást szerző szerint csak annyiban tesznek szükségessé, a mennyiben úgy a jelenlegi törvényes szabályoktól, mint a bányatörvényjavaslat intézkedéseitől eltérnek. Eltérés mutatkozik mindenekelőtt az 1. pont alatt érintett állami követelésekre nézve, melyeknek az ideigl. törvénykezési szabályok csak egy évre, a bányatörvényjavaslat idézett §-a pedig a csődöt közvetlenül megelőző két esztendőre biztosit elsőséget. Ezzel szemben a tervezetnek azon okokból kellett az osztrák csődtörvény intézkedéséhez alkalmazkodni, melyek az 55. §. 1. pontjában foglalt intézkedésre nézve felhozattak, s e tekintetben a bányatörvényjavaslat intézkedése sem képezhetett akadályt; mert egyrészről nem lehet semmi kétség az iránt, hogy e javaslat intézkedése egyedül a törvénykezési rendtartás 446. §-ában foglalt határozatra való tekintettel lett felvéve; mert továbbá másrészről az, szemben az 55. §. rokon intézkedésével, a jelen tervezetben határozott ellenmondást képezne. Egyébiránt nem leend semmi esetben sdm felesleges, ha a bányatön ényjavaslat kérdéses intézkedése, a mennyiben az a jelen tervezet után lenne törvénynyé, módosittatik, nehogy a két törvény ily fontos kérdésben egymással ellenkezzék. Eltérés van továbbá az ideiglenes törvénykezési szabályok és a bányatörvényjavaslat intézketéseitől annyiban, hogy a tervezet 1. és 4. pont alatt érintett követeléseket a jelzálogos hitelezők után ugyan, de a bányavagyon vételárból rendeli kielégíttetni; tehát a vételár maradékát csak annyiban engedi az általános csődtömeghez csatoltatni, a mennyiben azt a 6. pont alatt érintett tételek ki nem merítik. Ez intézkedést, egyebektől eltekintve, azon körülmény indokolhatja, hogy a tervezet 55. §-a a három évnél régibb adókat és közterheket hasonlag az ingatlan vagyon vételárából rendeli kielégíttetni; a következetesség tehát az* kívánta, hogy e tekintetben a bánya- és egyéb ingatlan vagyon közt különbség ne tétessék. A tervezet negyedik fejezetea csődhitelezők kielégittetése körül irányadó intézkedéseket szabályozza. A közadós azon vagyona, mely a zálogos hitelezők, továbbá a különös költségek és tartozások fedezése után fennmarad, a személyes hitelezők kielégítési alapját, vagyis az általános csődtömeget képezi.Evagyonból nyernek tehát kielégítést (66. §.) mindazon követelések, melyek a megelőző §§-ban foglalt határozatok szerint külön kielégítésre nem utalvák, illetőleg külön kielégítésre igényt nem tarthatnak. Valamint azonban a speciális massáknál, ugy az általános csődtömegnél is, mindenekelőtt azon költségeknek és tartozásoknak kell kielégíttetni, melyek arra vonatkoznak, melyek annak érdekében tétettek és keletkeztek; magától értetvén egyrészről, hogy az általános tömeget terhelő költségeknél és tartozásoknál is alkalmazást nyernek azon elvek, meiyek a tervezet 49—52. §-aiban a tömeg költségei és tartozásai tekintetében megállapítva lettek; másrészről, hogy a személyes