Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 40. szám - A polgári törvénykezési rendtartás módositása. 2. [r.] - A correalitás a váltójogi és közjogi szerződésekben. Oknyomozati tanulmány

— 299 -váltójogilag lekötelezve a fizetést teljesíteni. A kibocsátási szerződés az által jőn létre, hogy a kibocsátó átadja a váltót az intézvényesnek. Ha tehát a váltó saját váltó, akkor maga a kibocsátó kötelezi le magát az ÍDtézvényesnek ; az idegen váltónál azonban a kibocsátó az intézvényesnek jót áll azért, hogy az intézvényezett a váltót el fogja fogadni, illetőleg kifogja fizetni, vagyis a kibocsátó kezes. Nem lehet tagadni, hogy az idegen váltók kibocsátási szerződésének létrejövetele eltérhet a kezességi szerződésjendes keletkezési módjától. Meglehet ugyanis, hogy a kibocsátási szerződés hamarabb létesül mint később az elfogadás történik. Tehát a kezesség, vagyis a mellékczerződés, megelőzné a főszerződést : az elfogadást. De a váltójogi szerződések keletkezését épen nem lehet a közönséges szerződések keletkezési módjának keretébe szorítani. Különben a kibocsátási szerződés néha keletkezésére nézve is hasonlít a kezességi szerződéshez, és ez akkor történik, a midőn az intézvényezett előbb felszólítja a kibocsátót,hogy intézzen reá váltót. De hasonlíthat keletkezesére nézve épngy a megbízási szerződéshez is, mivel gyakran a kibocsátó nemis szólitatik fel az intézvényezett által, hanem egyszerűen kibócsátja reá a váltót és mintegy megbízza őt annak elfogadásával, illetőleg kifizetésével. Nem lehet tehát feltétlenül állítani, hogy ezen szerződés k eletkezésére nézve kezesség; de azt sem lehet mondani, hogy nem kezesség, hanem megbízás, mivel lehetnek esetek, midőn keletkezése a kezességhez, és lehetnek ismét más esetek, midőn az a megbízáshoz hasonlít. De nézetünk szerint a váltójogi szerződések természetét nem kell keresni azok keletkezésében, mely sajátszerű, és a kereskedelmi forgalom szülte alapon nyugszik, hanem kell keresni annak hatályában. Már pedig hatályára nézve a kibocsátási szerződést idegen váltóknál megbízásnak már csak azért sem lehet mondani, mert a megbízónak mindig van joga a megbízást visszavonni, holott a kibocsátónák nincs joga az intézvényezett számára ellenkező utasítást adni, hogy pl. ne fogadja el a váltót vagy ne fizessen. A kibocsátási szerződés kezességi szerződés a leggyorsabb értelemben. Mi a kezesség hatálya? Az, hogy ha a főadós nem fizet, tartozik fizetni a kezes, vagyis a kibocsátási szerződésre alkalmazva : ha a főadós vagyis az intézvényezett nem fizei vagy nem fogad el, tartozik fizetni a kibocsátó. De nemcsak az elfogadásért és kifizetésért kezeskedik a kibocsátó, hanem az intézvényezett fizetési képességeért is. Mert mihelyt az intézvényezett csődbe esik, a váltó azonnal lejártnak tekintetik és kibocsátó, mint előző, ellen viszkereset indittathatik (1863. márcz. 28. org. b. körlevél). Sőt nem csak az intézvényesnek kezeskedik a kibocsátó a váltóbeli összegért, hanem a váltó minden jogszerű birtokosának, hacsak ez valamely váltójogi cselekvényí, melytől jogának fenntartása függ, el nem mulasztott. A második váltójogi szerződés az elfogadási szerződés. Ebben ugyanis az adós vagyis az elfogadó megígéri a hitelezőnek vagyis intézvényesnek, hogy bizonyos meghatározott összeget bizonyos helyen é3 időben fizetni fog. A többi szerződések mindannyian ezen szerződés körül forognak és kivétel nélkül arra szolgálnak, hogy ezt erősítsék, biztosítsák. Nem lehet tagadni, hogy — mint már fennebb emiitettük — nagy anomália az, hogy gyakran a mellékszerződés (kibocsátási, hátiriti szerződés) előbb jön létre mint a főszerződés! az elfogadás. De a váltójog egyik sajátságaihoz tartozik, hogy mielőtt még valaki lekötelezetté vált, azaz mielőtt még a váltói jogviszony létrejött, ez már mellék-szerződések által biztosíttatik olykép, hogy a lekötelezendettért mások kezességet vállalnak, ugy mintha az már lekötelezte volna magát. Megjegyzendő azonban, hogy a lekötelezés, mely váltójogilag ngyan még nem létezik, fennállhat, sőt rendesen fenn is szokott állni közjogilag, a váltók rendesen üzleti összeköttetés folyományilag levén. Nem lehet tehát feltétlenül állítani, hogy a kibocsátó vagy forgató oly kötelezettségért kezeskedik, mely még nem létezik. Létezik az csaknem mindig, nem váltójogilag ugyan, hanem közjogilag, és ezen esetben az elfogadás semmi mást nem eredményez mint azt, hogy a közjogj kötelezettség váltójogivá válik. Áttérünk a harmadik váltójogi szerződésre : a h átiratra. Mondottuk, hogy a váltójog főelve az, hogy a váltó hitele mennél biztosabb legyen. Egy másik irányelv a váltójogban e mellett a váltó mennél nagyobb forgathatósága. Legkönnyebben volna forgatható a váltó, ha egyszerűen át lehetne azt adni bárkinek, vagyis ha a váltóbirtokosa birtok által igazolva volna. Ez által azonban hitelében vesztene a válió, mert igen gyakran megtörténnék, hogy jogosulatlan kézbe kerülne és igy nagy visszaélések történenek vele. Korlátozni kellett tehát a váltó forgalhatását, — és ez történt a hátirat által. Mi a hátirat? A hátirat a váltó hátára irt nyilatkozat, mely által a váltó másra átruháztati&. Tehát minden váltó birtokos kénytelen magát nem csak a váltó birtoka által, hanem a hátiratok öszszefüggő és hozzá lenyúló eora által igazelni, mely mód által elhárittatik azon veszély, hogy a váltó jogosulatlan kéíbe kerülhet. De a hátriratoknak nem csak azon czélja víin, hogy a váltóvali jogosulatlan visszaéléseket meggátolják, hanem egyszersmind arra is kiaknáztatnak, hogy a váltóhitelét növeljék. Minden hátiró t. i. kezeskedik az utána következő váltó-birtokosnak a váltóösszeg behajtatásaért. Ez ugyan igen terhes a váltóbirtokosokra és zsibbasztólag is Latna a váltó forgathatási képességére, ha egy másik intézkedés nem venné el élét, t. í. az, hogy létezik üres hátirat, mely által pl. én magamra ruháztathatom a váltót a nélkül, hogy én midőn majd azt tovább adni szándékozom, kénytelen lennék azért jót állani. Ez ugy történik, hogy midőn a váltót megszerzem, reáiratom ugyan a váltó akkori birtokosának nevét mint hátiratóét, de az én nevemet mint hátiratóit nem iratom alá, hanem annak helye üresen marad. Ez által azon előnyben részesülök, hogy majdan, mikor túl akarok adni a váltón, tehetendem ezt a nélkül, hogy az abban foglalt összegért jót álljak. Az én nevem ugyanis nem lévén a váltóra irva mint hátiratosé nem szükséges, hogy azt a továbbadásnál mint hátiró aláírjam, hanem a jövő váltóbirtokos igazolva lesz a birtok által. Ő aztán az üresen hagyott helyre írhatja nevét, vagy pedig a nélkül is tovább adhatja a váltót. Van tehát váltóátruházás, mely kezességgel jár, és van olyan, mely azzal nem jár. A hátirat általi átruházás mindig jótállással jár (kivévén azon esetet, ha bizonyos záradék által az iránt világos kivétel tétetett.) Lássuk már most, mi ezen jótállás hatálya. Ez abban áll, hogy azon esetre, ha az intézvényezett a váltót, melyre a hátiró reá irta nevét, el nem fogadná, illetőleg ki nem fizetné, akkor a váltóbirtokos a hátiró ellen fordulhat viszkeresettel a váltóösszeg és annak járulékai erejéig.Szóval a hátiró a váltóösszeg behajthatásáért kezeskedik, vagyis a hátiró nem egyéb mint kezes. A negyedik váltójogi szerződés s a váltói kezesség. Ez abban áll, hogy valaki valamely váltóbeli adósságáért világosan kezeskedik. Kezeskedni lehet a kibocsátóért, az elfogadért, vagy valamely hátiróért. A kezesség azonban különbözik azon jótállástól, melylyel a kibocsátó és a hátiró tartozik. A kibocsátó és a hátiró t. i. élhet az exceptió ordinis-sel azon esetre, ha ezek a váltó birtokos által bepereltetnének, még mielőtt megkisérlette volna, váljon elfogadtatik, illetőleg befizettetik-e a váltó az intézvényezett által. A valódi váltói kezes azonban nem élhet ezen kifogással, mert ő azzal kiért kezeskedett együtt és egyetemben, le van kötelezve, minél fogva a váltóbirtokosnak szabadságában áll akár azt, kiért a kezes jótált, akár magát a kezest egyenesen megtámadni. A váltói kezes tehát minősített kezes, vagyis az osztrák jog kifejezése szerint: Zahler und Bürge. — Láttuk a váltójog szerződéseit. Kimutattuk, hogy mindezen szerződések reducálhatók egy főszerződésre és több ezen főszerződést biztosító mellék- vagyis kezességi szerződésekre. Kimutattuk azt is, hogy a váltójogi személyek, bár mindeniknek külön, határozott váltójogi elnevezése van, visszavezethetők egy hitelezőre, főadósra és annak kezeseire. Nincs tehát egyéb hátra, mint áttérnünk annak bebizonyítására, hogy a váltójogi személyek egymáshozi viszonya tökéletesen megegyez azon viszonynyal, melyben a közönséges jog szerint áll több kezes, ha ezek ugyanazon egy adósságért jótállanak. Láttuk fennebb, hogy a közönséges jogban, ha több kezes van, ezek egyetemleges kötelezettsége vélelmeztetik. És ha az osztrák jog némely commentátorai szerint ez nem áll is azon esetben, ha a kezesek egyetértve kötelezték le magokat, de arra nézve, hogy azon esetben, ha a kezesek nem egyetértve, hanem külön-külön vállalnak kezességet, a kötelezettség correális, nincs vélemény különbségi Hogy a váltójogi kezes személyek egymáshozi viszonyát megítélhessük, szükséges, hogy előbb szemügyre vegyük a váltójogi viszkeresetet. A váltójogi viszkereset a váltó-birtokosnak azon joga, melynél fogva az előzőktől (hátirók, kezesek) és az intézőtől a váltóösszegnek járulékainak biztosítását vagy befizetését követelheti ; követelheti pedig akkor, ha ő az előirt váltójogi cselekvényt annak idejében teljesítetne, de a váltó elfogadása vagy kifizetése egészben vagy némely részben megtagadtatott, vagy nem a szerint ajánltatott, miként a törvény azt rendeli. Hogy miként vaunak az előzők és az intéző lekötelezve, arra nézve egyszerűen a magyar váltójog szavait idézzük. Az I. 24. és 26. §§. azt mondják: „Aki váltót kibocsát, forgat, elfogad, vagy azért kezeskedik, hacsak valamely megszorítást abban határozottan ki nem kötött, az egész váltóbeli sommára nézve kötelezve vagyon még akkor is, ha azt másokkal közösen cselekedte. Ha kétséges volna ís, minő tulajdonságban irta valaki nevét a váltóra, a bíróság a körülmények szerint fogja elhatározni, minemű tulajdonságban terheli őt a kötelezés, de köteleztetése minden esetben az egész sommára kiterjed. A 143. és 144. §§. pedig ezeket mondják: „A forgatók és a váltónak kibocsátója egymásért és együttvéve köteleztetnek. A váltótulajdonos előzői közt a viszkeresetre nézve sort tartani nem köteles, hanem szabad választása szerint azt akármelyik ellen indíthatja". — A 155. §. ismét ezt mondja: „A váltóhitelezőnek szabadságában áll a váltó kibocsátóját a forgatókat és az elfogadók mindnyáját vagy közülők többeket ugyanazon egy keresetet alá venni, vagy pedig keresetét mindenik ellen külön indítani." Világos ezekből, hogy a váltó-birtokos minden előzőjét az egész összegre beperelheti, és ha több előzője van, akkor viszkereseti jogának érvényes.tésénél nincs azon rendhez kötve, melyben azok a váltón vannak, ugy hogy kötelezve volna az ő hátirójától kezdve egész a kiboesátóig lépésről lépésre visszamenni ellenkező irányban mint a hogy a váltó hozzá érkezett! hanem szabadságában áll a viszkereset indítójának az előzők bármelyikét először megtámadni, sőt hogyha egyet már megtámadott, keresetétől szabadon elállhat és fordulhat egy másik ellen. Ezek pedig, mint fennebb láttuk, nem egyebek mint a correálitás jellemvonásai. A correálitásnál is bármelyik adóst be lehet perelni az egész összegre nézve, a correálitásnál szintén nem tartozik a hitelező sort tartani, hanem azon sorban perelheti be az adósokat, melyben neki tetszik. Áll tehát, hogy a váltó-birtekes előzői és a váltó kibocsátója egymáshoz oly viszonyban állanak, mint a közönséges jogban több kezestárs egymáshoz s vagyis correálitási viszonyban. Ezzel elértünk azon ponthoz, mely ezen elmélkedés czélját képezi. Vonjuk össze a mondottakat. A váltójogban a kötelezettre nézve mindig correális kö*