Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 3. szám - Fenyitő törvényszéki gyakorlatunk a vádaláhelyezés tekintetében

12 — korolni, midőn megbarátkozva és megelégedve közéletünk vonatkozásaival,, ugyanaz bizonyos állandóságot és megáUapodottságot nyerendett, midőn a holnapi nem hclyezendi kérdésbe a mai napo't, és a mai nem fosztandotta ki a holnapot, midőn elég időnk és tehetségünk lesz, akkor fogjunk hozzá, mit nemzetünk jogéletének redményeiként tiszetelünk, s a mit a viszonyok megkívánnak és megengednek, törvényvkönyvvé alakítani, — csak akkor tekintsük elérkezettnek az időt: codificálni. Nem akarom a tisztelt olvasót mindazok felsorolásával fárasztani, mik sok alappal a magánjog codificátiója ellen egyáltalában felhozatnak, annyi azonban bizonyos, hogy a codificátió a béke és nem aharcz műve; már pedig a haza jelenleg nagy harczokat küzd ellenségek ellen, melyek e nemzetet nemcsak megfogyasztani, de megtörni képesek. Fenyítő törvényszéki gyakorlatunk a vádaláhelyezés tekintetében. (x.x.) Sajátságos jelensége az a mai időszaknak, hogy némi idegenkedés mutatkozik a szabadabb eszmék, a több jogbiztonságot nyújtó intézmények iránt ott, hol a végrehajtás, az életbeléptetés és gyakorlati alkalmazás embereivel találkozunk. Azelőtt a törvényszékek voltak azok, melyek a szabadabb irányt követték, az elmélet vívmányait, a gyakorlat helyesebb tételeit jogéletünkben meghonosítani igyekeztek: most zárkozóttabbakká lettek, és a máshonnan jövő újítások irányában bizonyos előítélettel és bizalmatlansággal viseltetnek. Minő okok, mily előzmények teremték meg azon helyzetet, azt jelenleg nem kutatjuk; tény az, hogy létezik s létezése folytán nem egyalkalommal szolgált gátul és akadályul a jogszolgáltatás teljes érvényre emelhetésének. A vádaláhelyezés kérdése a büntető eljárás keretében nem egyszerű formaságot, és a további eljárás megkülönböztetésének jelzését foglalja magában ; hanem a bűntény elkövetésére, és igy vádlott bűnösségére nézve alapos és súlyos gyanuokok, folytáni előleges vádolhatási kijelentést képez. A vádaláhelyezés, máskép perbefogási határozat alapjául tehát egy adat-gyüjtemény, a vizsgálat szolgál, mely összeszedvén mindazt, mi a bűncselekmény tárgyi és alanyi oldalának felderítésére szükséges, a törvényszék elé terjesztetik, hogy az most már a fennforgó adatok és körülményeket összevetve kimondja: ki azon egyén, a kire nézve a bűncselekmény elkövetését jogosan következtetni lehet és a ki ellen bűnösség tekintetében Ítéletet hozni szükséges. Az ily alapokon fekvő határozat ennélfogva a feltételes bűnösség kimondását foglalja magában, a mely megszégyenít és erkölcsi vereséget idéz elő ama következmények folytán, a melyekkel a vádaláhelyezési határozat foganatosítása jár. Ha a vádaláhelyezést mindenkor elitéltetés követné, akkor a feltételes bünösségi kijelentés sérelemmel sohasem járhatna. Azonban a vádlott számtalanszor felismertetik, és igy azon adatok, a melyek alapján ellene a tárgyalás elrendeltetett s megszégyenítése bekövetkezett, hiányosoknak bizonyulnak be és olyanoknak tűnnek fel, a melyek vádlott bűnösségét beigazolni teljességgel nem képesek. Az ily esetekben bekövetkezett felmentések vádlottnak ugyan elégtételt adnak a vádaláhelyezési határozat ellen; de nem képesek megszégyenítését elsimítani, s nem képesek azon eljárást meg nem történtté termi, a mely vádlottat a világ előtt feltételesen bűnösnek bemutatta. Ezért minden oly államban, hol az egyesek jogai iránt több tisztelet uralgott, hol a szabadabb felfogások és megítélések emelkedtek érvényre: a vádlórendszer mellett mindenütt megengedtetett az, hogy a vádaláhelyezési határozat ellen felebbezéssel élni lehessen, vagyis, hogy vádlott a vizsgálati adatoknak egy felsőbb bíróság általi megvizsgálását is kérhesse, mielőtt a vádlottak padjára ültettetik. Az ideiglenes büntetőeljárási szabályok ezen nézeteknek hódolva — szintén azt rendelik, hogy vádlott a vádaláhelyezési határozat ellen felebbezhet, s csakis annak helybenhagyása esetében tartathatik meg vádlott ellen a végtárgyalás. A polgári jogok védelmére felállított ezen biztosíték ellen azonban majdnem megfoghatatlanul törvényszékeink némelyike ellenszenvvel viseltetik, azt elfogadhatónak nem tartja s avádaláhelyezést érintetlen határozatnak kívánja tartani. Nem vitatjuk, hogy az ily eljárás kényelmesebb, miután a vádaláhelyezés iránti határozatot — mint felebbezhetlent s megbirálás alá nem kerülhetőt — indokolni nem kell; azt is megengedjük, hogy ez által a végitélet előbb láthat napvilágot: azonban ezen okok sokkal csekélyebbek, semhogy az említett jogvédelmi intézkedést lerombolhatnák, és sokkal parányiabbak, semhogy egy általános követelményeken alapuló intézményt elvetését maguk után vonhatnák. Hisz ha a most emiitett szempontok lennének az egyedüli irányadók, akkor minden jogorvoslatnak el kellene törültetnie, miután azok mindannyian az ügyek menetét gátolják; hisz ha az akadálytalan eljárás tűzetik ki legfőbb czélul, akkor a letartóztatási s egyéb közbe eső végzések felebbezését sem kellene megengedni, mert ezek sem gyorsítják az ügyek elintézését?! De mert nem a gyors elintézés kizárólag a czél, mi az eljárás szabályozásánál szem előtt tartandó, hanem az igazság kiderithetésének lehetősége, a mi a védelem részére is kellő térnek átengedését foglalja magában: ennélfogva mindazon lépéseknél, a melyek által panaszlottés vádlott ellen jogszoritás vagy jogelvonás czéloztatik, azok orvosolnatásának joga a felebbezésben megadatott, s a hol meg nem adatott volna, kívánatos, hogy megadassék. A közös érdek kívánalma a jogvédelem biztositéka tehát az, hogy a vádaláhelyezési határozat fclebbeztethessék. Ha nem léteznék ezen jogorvoslat gyakorlatunkban, akkor minden erőnkkel oda kellene működnünk hogy ez behozassák. Ugy de ismeretes az a praxisban, fel van véve és szabályozva az ideiglenes büntetőjogi eljárásban: s ha mégis egyik másik törvényszék mellőzendőnek tartja azt, ugy ez csak is azon sajátságos tüneménynek tulajdonitható, mit bevezető sorokban jeleztünk és továbbá azon halogatásnak, mely az egyes intézkedések rendszeres keresztül vitelénél a ténovás következménye mi hogy mielőbb megszűnjék, az idl. büntető eljárásnak a vádaláheíyezésre vonatkozó intézkedései is mindenütt érvényre jussanak addig is, mig rendszeres büntető perrendtartásunk ez irányban kételyt sem engedend felmerülni, — azt büntető jogszolgáltatásunk sürgősen követeli. Csődtörvényünk reformja. Drr Held Kálmán ügyvéd úrtól Budapesten. Második rész.*) Arendes csődeljárás. I. Fejezet. A birói illetőségről csődügyekben. 32. §. Csődügyekben a bíráskodás illeti: a), a budapesti kir. kereskedelmi és *) A „csődtörvény első [anyagi] része a „Ma -gyar Themis'- múlt évi folyamában közöltetett. váltótörvényszéket, kereskedők, gyárosok, ! közkereseti társaságok, iparvállalatok és részvénytársulatokra nézve, a mennyiben azok üzlete vagy telepe, avagy igazgatóságuk vagy ügyvezetésük ezen kereskedelmi és váltótörvényszéknek területén létezik, s a mennyiben törvényszerüleg bejegyezve vannak. b) Egyéb kereskedőkre, gyárosokra, közkereseti társaságokra, iparvállalatokra és részvénytársaságokra nézve azon kir. törvényszéket, melynek területén azok ke-I reskedési telepje van, hatöbb ilyen telep lé; tezik,[melyek nem ugyanazonegy törvényszék I területén feküsznek: azon törvényszék fog I a csődben bíráskodni, mely annak meg-I rendelése végett legelőbb kerestetett meg. c) Nem-kereskedőkre vagy gyárosokra | nézve azon törvszéket, melynek területén rendesen laknak; ha rendes lakásuk válj toztatva volna, vagy é^en az országon kivül tartÓ7kodnának: azon törvényszéket, I melynek területén legutóbb laktak, végre I ha utolsó rendes lakásukat kipuhatolni nem lehetne, vagy az országban sohasem laktak volna: azon törvényszéket, melynek területén ingatlan javaik feküsznek, — és ha ilyenek nem volnának: hol ingó vagyonuk létezik ; ha pedig a javak több törvényszék területén vannak: azon törvényszéket illeti, mely a csőd elrendelése végett legelőbb kerestetett meg. Indokok. A bírói illetőséget csőd-1 ügyekben, ugy min; személyes keresetekben rendszerint az alperesnek rendes lakhelye vagy állandó szállása szabályozza. Kereskedőknél stb. azonban rendes lakhelyüknek telepük tekintendő, és a szerint állapítja meg a birói illetőséget csödügyekben a prdt. 45. §-a is, melyet a javaslat az 1871.XXXI. t. cz. 18. és 26. § airavaló tekintettel követ. II. Fejezet. A esőd megnyitása. I. A csőd megnyitásának esetei. 33. §. A csőd azonnal megnyitandó: a) Ha az adós és illetőleg örököse vagy vagyonának gondnoka fizetési tehetetlenség miatt a csőd megnyitását kéri, mire utóbbiak is, mihelyt a tömegtulnyomó adóssági állapota tudtokra esik, saját feleiősségük alatt követel. b) Ha egy vagy több hitelező, kiknek követeléseik tel jes hitelt érdemlő okiratokon alapulnak, a csőd megnyitását kérik és az adós ellen foganatosított végrehajtásról felvett jkvek igazolják, hogy az adós vagyona adósságainak fedezésére nem elegendő. 34 §. Ha egy vagy több hitelező, kiknek követeléseik nem teljes hitelt érdemlő, de mégis legalább félbizonvitó erővel biró okiratokon alapulnak, a csőd megnyitását kérik és követeléseik veszélyeztetésének valószínűségét az adós ellen elrendelt végrehajtások által igazolják, a bíróság az adóst egy rövid határidőre, helyben ugyanazon napra megidézi és neki meghagyja, hogy akkorra követelési és tartozási állapotját mutassa ki. 35. §. Ha az adós a kitűzött határidőre meg nem jelent, vagy ha ki nem mutatta, hogy minden hitelezőjét kielégíteni képes, vagy ha a felmutatott kereskedő könyvekből kiviláglik, hogy ezeket annak idejében rendesen befejezni három hónapig elmulasztotta, vagy nyilván meghamisította, a bíróság a hitelezők kérelmére a csőd megnyitását azonnal elrendeli. Ha a csödmegnyitási kérelem már annak előterjesztésekor nyilván alaptalannak tűnik fel, az azonnal elutasítandó. Indokok. A csőd azonnal megnyitandó, mihelyt annak feltétele, az adós fizetési képtelensége beállott. Ezen feltétel létezése az adós, illetőleg örökösének vagy vagyongondnokának nyilatkozata által kétségtelenné tétetik, és azért az a) esetben a csőd azonnal megnyitandó.