Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 38. szám - A polg. törv. rendtartás modósitása. 1. [r.] - Párhuzamok az uj osztrák bünvádi eljárás és a német bűnvádi eljárás javaslata közt. 4. [r.]

- 282 -a másik elem jön kényszerhelyzetbe; de miodezeu bajok először: csak ritkább esetben fordulnak elő; másodszor pedig: ha már be is állanak, rendesen önmaguk a közromüködésre hivatott tényezők közös töreKvése által már az első folyamodásban megszüntethetnek. így pl. ha az esküdtek nem tudnak eligazodni a kérdéseken vagy ha tanácskozásuk alatt valamely körülmény iránt kételyeik támaduak, felvilágosítást kérhetnek a bíróságtól. Ha pedig félre értették a kérdéseket és ennek következtében ellentiuondások vanuak a verdiktben, a tö-vények arról is gondoskodnak, hogy az ily verdikt rövid uton kijavittathassék. E czélra szolgál az u. n. helyreigazitási eljárás (Bcvichtigungsverfahren), mely abban áll, hogy a bíróság elnöke figyelmezteti esküdteket az általuk elkövetett hibára és felszólítja őket, hogy vonuljanak ismét viseza 6a hozzanak uj verdiktet.*) Említettük már, hogy arról is gondoskodnak a törvények, hogy ha az esküdtek kimondják a bűnöst s a birák mindannyian meg vannak győződve, hogy az esküdtek a fődologban tévedtek, joga van a bíróságnak a verdiktet felfüggeszteni és az esetet uj esküdtszék elé hozni.**) Ha pedig az első folyamadásban az elkövetett hibák nem hozhatók helyre, az eljárás a legtöbb törvényszék által mcgíenimisittetik és új tárgyalás rendeltetik el. S a tapasztalás azt tanúsítja, hogy a me~8ercmisitett esetek eddig egy országban Bem mutattak oly nagy arányt, hogy e miatt a szakbírói és polgári elem különválasztásának megszüntetése halaszthatlan követelmény volna. Figyelembe veendő továbbá, hogy az esküdtszék jelenlegi alapelveinek fenntartása mellett is lehetséges még javításokat behozni. A német tudomány az esküdtszékeknek Németországban történ; meghonosítása óta a legnagyobb odaadással dolgozik ezen feladaton. Tanulmányozta az angol és az amerikai esküdtszékeket és nagy anyaghalmazt gyűjtött azon kérdés megiléihetésére, váljon mennyiben használhatók az angol és az amerikai jogfejlődés resultatumai más országok esküdszéki intézményeire. Tétettek is már ezen irányban javítások Németország több államában, és ha a reformok az eddigi úton tovább fognak haladni, mindenesetre becses vívmányok lesznek felmutatnánk az esküdtszék formalismusának enyhítése és az eddigi szegletességek kiköszörülése tekintetében a nélkül, hogy a büntető igazságszolgáltatás menete alteráltatnék és közjogi garantiái kevesbittetuének. Mint utóbbi czikkünkben láttuk, az osztrák bűnvádi eljárás nevezetes haladást képez e tekintetben a német birodalom legtöbb bűnvádi eljárásaihoz képest. Egy dolgot azonban mégsem mondott ki e törvény, ami pedig kívánatos lett vo.na, és ez az, hogy a bíróság által az esküdteknek sdott jogi oktatás kötelező legyen az esküdtekre nézve. Angolországban a jogi oktatás kötelezősége iránt semmi kétely nincs. A Common Luw szerint — mint Glaser, Heinze, Gneist és mások munkáiban számtalanszor említtetik — kötelesek az esküdtek a biró jogi oktatását követni. Amerikában, hol a Common Law ebbeli kötelező ereje nem ismer*) A bajor bűnvádi eljárás, (moly 1848. nov. 10. lépett életbe), .i 194. és a köv. §§-ban meghagyja, hogy az esküdtek tönöke a verdiktet a vádlott távollétében hirdesse ki, és pedig azon okból, hogy ne legyen jelen ezen eshetóleges helyreigazításnál, mely könnyen megrovás színét öltheti. Ujabb időben ezen helyreigazitási eljárás nagyon gáncsoltatott, mivol az esküdtek tek.ntétyét kisebbíti. **) Bar boroszlói tanár (Recht u. Beweis im Geschworenengericht. 361. 1.) azon indítványt teszi, hogy ily esetben a törvényszék föl legyen ruházva azon joggal, miszerint szavazattöbbséggel azonnal felmenthesse a vádlottat. Ezen javaslat azonban kissé ineSBze menünek tartatik. — Az el enkező végletbe esik a német bünv. eljárás javaslatának mult czikkünkben is emiitett 3. kiadás;', mely a bíróság azon jogáról, miszerint a vendiktet felfüggeszhe'i, említést sem tesz, tehát a bíróságot megfosztja attól, hogy ezen eszköz segélyével a verdiktet recfictiálhassa. Általában meglátszik a javaslatnak az esküdtszékre vonatkozó határozmányain, hogy hevenyészve állítattak össze, elannyira, hogy még a német törvényhozásoknak e téren létesített kétségtelen vívmányait sem értékesítette tetett el, a polgárok eleinte le akarták rázni magukról ezen Dyügöt. Az igazságszolgáltatás azonban ez által nagyon szenvedett, és ennek következtében ugy a tudományban mint a bírói széken erősen hangsulyoztatott, hogy az esküdtek kötelesek a jogkérdésekben a birói oktatást követni, sőt a newyorki törvényszék egyik Ítélete cg3'enesen kimondta, hogy „az esküdtek fijryclmen kívül hagyhatják ugyan a törvényt és esküjöket és adhatnak oly verdiktet, mely a j o g g a 1 és a b i z o n y i t ékokkal ellentétben áll, de nem lehet állítani, hoxy erre az esküdteknek joga volna." Ezen felszólalásoknak és a közszükség érzetének az lett következménye, hogy 1851-ben kimondta a törvény a következőket: „A bíróság dönt minden a tárgyalás alatt előforduló ogkérdísck felett; a ténykérdések az esküdtszék által döntetuek el. és ámbár joguk van az esküdteknek oly általános bünösségi formulát találni, mely a tény- és jogkérdé t egybefoglalja, mégis kötelesek a törvényt úgy elfogadni, amint az nekik a bíróság által megmagyaráztatik. A bíróság tehát a charge-ban tartozik megmagyarázni minden jogi pontokat, melyeknek ismeretét a verdikt kimondására szükség; snek tartja és meg kell magyaráznia az esküdtekuek, hogy ők minden tén\kérdések kizárólagos birái." (L. Mittermaier: Englisches Strafverfahren. 454. 1.) Ezen irányban kell tovább fejleszteni az európai esküdt széket is. Szükséges ez azért, mivel az angol bíróság és az angol Common Law nagy tekin télye az európai continensen szintén hiányzik. Meg kell tehát h?gyni az esküdteknek hogy a bíróság által adott jogi oktatást, melynek helyessége vagy helytelensége a legfőbb törvényszél: ellenőrzése alatt áll, követni tartoznak. Ha ez egyszer ki lesz mondva, meg fognak szűnni súrlódások a bíróság és az esküdtek közt. valamint azon jelenségek is, hogy az esküdtek túlteszik magukat a törvényen, és mindinkább meg fog honosodni azon tudat, hogy az esküdtek nem saját kényök-kedvök szerint ítélnek, hanem ítélnek a ténykérdések felett teljesen saját meggyőződésük szerinti, a jogkérdések felett pedig bíróság jogi útmutatása nyomán. A mi esküdtszéki szabályzatunk természetesen még egészen a franczia felfogás szerint van összeállítva és nagyrészt ebben leli magyarázatát azon körülmény, hogy nálunk még mindig el van terjedve azon hiedelem, hogy az esküdtek nem a törvény szerint, hanem a törvény fe 1 e 11 vannak hivatva Ítélni. E szabályzat rendelkezései szerint ugyanis ugy azon esküben, melyet az esküdtek a tárgyalás kezdetén letesznek, mint azon figyelmeztetésben, melyet az elnök az esküdtekhez intéz mielőtt viszavonulnak tanácskozási termőkbe, gondosan el van kerülve annak megemlítése hogy az esküdtek hivatva vannak a törvénynek érvényt szerezni. Hanem igenis találhatók az elnöki figyelmeztetésben ilyen kifejezések: „Azért van bizva a „vétkes" és „nem-vétkes" kimondása szabad és független polgárokra, mert e kérdésben az ember élő lelkiismerete biztosabban itél, mint a holt szabályok." A dolgok ezen állása mellett, midőn a biró ilyeneket köteles ünnepélyesen elmondani s ez által önmagára nézve kénytelen beismerni, hogy ő nem szabad és nem független polgár és ő a holt szabályok, nem pedig élő lelkiismerete szerint ítél: azon sem lehetne csodálkozni, ha az esküdtek valóban semmibe sem vennék a törvényt. Az esküdteket hozzá kell tehát szoktatni a törvény tiszteletéhez. Ha ez meglesz, akkor a kérdések feltévéséből származó legnagyobb nehézségek és anomáliák nagy mértékben devalválódnak. — Egy része a német tudós világnak a jogi oktatás kötelezőségén kivül még azt is kívánja, hogy a kérdéstevés egészen szüntettessék meg, helyébe pedig hozassék az u. n. vádformula, mely Angolországban is fen áll. E szerint a [ főtárgyalás kezdetén a vádlevél nem olvastatnék fel, hanem egyszerűen kimondatnék, hogy N. N. vádoltatik ezen és ezen tett elkövetéséről ; a tárgyalás befejezése után pedig az esküdtek ezen formulára felelnének „bűnössel -vagy „cem-bUnős"-sel. A braunschweigi bűnvádi eljárás ezen módozatot el is fogadtamindazáltal ezen reformkérdés még nem érett meg annyira, hogy erről de lege ferenda szólni lehetne. Kívántuk azonban e kérdést ig megemlíteni annak jelzése végett, hogy az esküdtszékek reformja a jelenleg felszínen levő kísérletek által még távolról sincs befejezve és a javításoknak még i_;en tág és hálás tere nyílik azon kereten belől, melyet a jogtudó és laicus elem különválasztása nyújt. Ha majdan mindazon javítások, melyek az angol esküdtszéki intézményből átvehetők, létesítve lesznek és be fog bizonyulni, hogy a kifcjlendő viszonyok közt még szorosabbra lehet fűzni a jogtudó és a laicus elem közti kapcsot: akkor fog a reform iránya hatályosan a Schöffeugericht felé fordulni. Ma azonban erre a SchöfTengcricht intézmézménye még nem tarthat igényt. A tudományos világ a legnagyobb érdekeltséggel kiséri ugyan már ma is a Schüffengericht-fejlődésének egyes phasisait: de hogy már jelenleg törvényhozási szempontból az esküdtszéki intézménynyel alternatív viszonyban tárgyaltassék, arra szükséges volna először: hogy az esküdtszék valóban telejesen lejárta volna magát, — már pedig ez eddig távolról sem történt meg és m á s o d s z o r, hogy a Schöfffengericht szervezete minden részleteiben kidolgozva legyen, ami ma még szintén nem állitható. 2. Ezzel elértünk azon ponthoz, mely második bebizonyitandó'tételünket képezi, t. i. hogy az esküdtszék jelenlegi alakja igazságügyi tekintetben is nyújt bLonyos előnyöket a Schöffengericht felett. Nyújtja pedig őzen előnyöket azért, mert minden részleteiben kidolgozott szervezetként áll előttünk, a Schöffengericht pedig e tekintetben nem egy helyen nagy hézagokat mutat. Itt három főpontra fogunk reflectálui. a) Megemlítendő e tekintetben mindenekelőtt azon kérdés, váljon a polgárok részt vegyenek-e a tárgyalás folyamában felmerülő közben szóló végzések eldöntésében A Schöffengericht némely védői határozottan kívánják, hogy ez megtörténjék és ebben látják a Schöffengericht egyik előnyét az esküdtszék felett, mely mellett ez nem történhetik meg; más barátai a Schöffengerichtnek ezen kérdéseket egyedül a jogtudó bírákra kívánják bízni. Annyi bizonyos, hogy e kérdések legtöbbnyire a peres szabályokra vonatkoznak és azok egyöntetű kezelése életfeltételét képezi a per rendes menetének. Már pedig ha a folyton változó polgári elem, mely birósági collegiumban a többséget képezi, döntő szavazatot nyer ezen kérdésekben, nagyon könnyen megtörténthetik, hogy a birák már a közbenszóló végzésekben leszavaztatnak a polgárok által, és előlállana azon mindenesetre abnormis jelenség, hogy a per szakszerű vitelére vonatkozó kérdésekben uem-jogtudó birák döntenének. Ha azonban kizáratnának a polgárok az ezen kérdések feletti tanácskozásokból, megszűnnék a Schöffengericht alakjának egyik nevezetes előnye, az t. i. hogy a polgárok egyenjogúak a jogtudó bírákkal. Némely jogtudósok erre nézve közvetítő módozatot ajánlanak és í.zt kívánják, hogy a Schöffek ezen kérdésekben tanácskozási joggal bírjanak ugyanj de az eldöntés a jogtudó birák kezében maradjon. Ez azonban elvi szempontból szintén megtámatható, mivel ezen módozat a polgároknak a szakbirákkal való egyenjogúságot nem adja meg, más részről pedig beleszólást enged nekik oly dolgokba, melyekhez nem értenek. Hogy gyakorlati szempontból mennyi értekkel bír ily informatív szavazat, azt az élet van hivatva kimutatni. b.)Ugyanily fejletlen állapotban van azon másik kérdés, váljon legyen-e szavazata a Schöfféknek a büntetés kiszabásában. Némely jogtudó-