Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 38. szám - A polg. törv. rendtartás modósitása. 1. [r.] - Párhuzamok az uj osztrák bünvádi eljárás és a német bűnvádi eljárás javaslata közt. 4. [r.]

Negyedik évfolyam. 38. szám. Budapest, augusztus 27. 1874. Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogászgyülés" tartama alatt naponként. A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és eklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. MAGYAR THEMIS EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. EŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyüjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 5 frt.. negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékröl legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ES UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Kiilón mellékletek: „Döntvények gyűjteménye, " „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek TARTALOM: A polg. törv. rendtartás módosítása. Dr. Spitzer Adolf ügyvéd urtól Budapesten. I. — Párhuzamok az uj osztrák bünvádi eljárás és a német bünvádi eljárás javaslata közt. Dr. Fayer László egyetemi magántanár urtól Budapesten. IV. — A magyar csődtörvény tervezete. IV. — Horvát törvényjavaslatok. (A hamis bukásról. A fegyenczek föltételes szabadon bocsátásáról Az államügyészek szolgálati viszonyáról. ) — Belföldi jogesetek. (Leszámítolás alatt álló társaság ki által képviseltetik ? Makacssági határozat hozatala mikor kérhető ?) — Külföldi jogesetek. (Mi által szereztetik meg a szolgalom ?) — Különlélék. — Kivonat a Budapesti Közlöny"-ből. — Kivonat a „Wiener Zeitung'-ból KÜLÖN MELLÉKLET: a „Döntvények gyüjteményé"-nek egy ive. A polg. törv. rendtartás modósitása. I. Nem érv, csnpán ténynek constatálása, hogy senkisem kívánja a polg. törvénykezési eljárásnak a szóbeliség és közvetlenség elvei szerinti azonnali rendezését; a szóbeliségnek és közvetlenségnek legmelegebb pártolói is megengedik, miszerint azon kellékek, melyek ezen magas tökélyü eljárásnak előfeltételeit képezik, nálunk még hiányoznak, és hogy csak akkor midőn az általuk — igaz — nagy részben initiált intézmények jogi közéletünkben gyökeret vertek, leszen ideje annak, hogy kivetközve az eljárás dogmatismusának kötelékeiből, elfogadjuk a megtisztult peres eljárásnak fent dicsért rendszerét. *) Sőt azok, kik az 1868: LIV. t. czikkben megalkatott polg. törv. rdttást hiányaival és hibáival csak azért is vélik fenntartandónak, hogy ez által a törvényhozást a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló törvénykezési rendtartásnak mielőbbi megalkotására késztessék, még azok is megengedik, hogy jelenlegi törvénykezési rendtartásunkon az égető szükség parancsolta változtatások megteendők. Mint második tényt vélem constatálhatni, hogy nálunk soha nem történt nyilatkozat az ellen, hogy a szóbeliségre és közvetlenségre fektetett polgári eljárás a kellő előfeltételek majdani fennforgása mellett valósággal behozassék: vagyis kifogás a rendszer ellen az elmélet szempontjából nálunk tudtomra semmi oldalról nem tétetett. Eltérés tehát a nézetekben csak ott forog fenn, hol ezen előfeltételek egyénesitéséről és constatálásáról van szó, — világosabban kifejezve magamat: az egyik párt előfeltételnek tartja azt, mit a másik ilyenül el nem is mer; viszont az utóbbi bizonyos előfeltételt létesültnek és létezőnek tart, minek életképességét az előbbi még begyőzve nem látja. Logikailag következik ezekből, hogy miután a jelennek is vannak kétségtelenül igényei és miután minden állampolgárainak minden irányban, tehát az igazságszolgáltatás terén is többet mint a mennyit pénzügyi és személyi organumokbani rendelkezhetősége neki megenged, nem nyujthat, plg. törv. rdttásunkoni oly módosítások, melyek nemcsak hogy a jövőt nem veszélyeztetik, de sőt a közvetlenséget és szóbeliséget hatályosan előkészítik — tehát ez irányban mindannyiunk intentióinak megfelelnek, — másrészt az 1868: LIV. t. cz. hibáit és hiányait az igazságszolgáltatás gyor*) E részben nézeteink a t. czikkiró urétól teljesen eltérnek, mert mi részünkről megvagyunk győződve, hogy a szóbeli és közvetlen eljárás behozatala meghaladhatlan akadályokba nálunk sem ütközik; de ha már rögtön az uj rendszerhonosilására nincs kilátásunk, kétségtelen hogy minden javítást szívesen fogadunk, mely jelenlegi eljárásunk nyomorain — habar csak ideiglenesen is — enyhitani alkalmas. S z e r k. sasága és biztonsága tekintetében javítják s pótolják: mindannyiunk által helyeslendők és üdvözlendők. Helyes szempontból indult ki tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat, midőn az indítványozott módosításokat csak oly hézagok betöltésére és oly rendelekzések megváltoztatására szorította, mely hézagok és rendelkezések főképen okozzák a bírói teendők sokaságát és a jogbiztonság veszélyeztetését; helyesen emeli ki e két mozzanatot a törvényjavaslat már azon kölcsönhatásnál fogva is, mely közöttök kétségtelenül fennáll, miután a jogbiztonság hiánya mindenesetre öregbiti a birói teendő sokaságát, mig ez egyik tényezője a jogbiztonság hiányának. Fölöslegen ezek után kijelentenem, miszerint a törvényjavaslatnak fennkörülirt czélját helyesnek és viszonyainkhoz illőnek találom. Megvallom, nem vagyok eléggé kastember, hogy be ne lássam — nyíltan szólhatok, mert szaklapban magunk közt vagyunk — miszerint még az igazságszolgáltatás jóságának is alkalmazkodnia kell az annak szolgáló eszközökhez, vagyis hogy az igazságszolgáltatás terén is törekedni kell rosz pénzügyi viszonyok közt a lehető legkisebb anyagi áldozatokkal a lehető legnagyobb eredményeket létesíteni. Az iskola és egyéb müvelődési érdekek nem kisebb fontosságuak az igazságszolgáltatáséinál és mégis meg kell hajolniok a szükség előtt, mely közmondás szerint törvényt bont. Be kell elégednünk ennélfogva, ha a törvényhozás igazságszolgáltatásunk égető bajait orvosolván, egyszersmind előkészíti a talajt a jövő alkotásainak, ha az igazságkereső nagy közönséget ép ugy kielégíti az igazságszolgáltatás pillanatnyi javitása által, a mint kielégíti a jogászközönséget, a haladás őrét. És miután az előttem fekvő törvényjavaslatban feltalálom ezen irányeszméket, melyeket csekélységem is helyeseknek és követendőknek tart, ugyanazért általánosságban pártolom. Áttérve most már annak megvizsgálására, valjon a szőnyegen forgó törvényjavaslat mily eszközöket választott czélja eléréséhez, legelőbb is ezen eszközökkel kell megismerkednünk. A javaslat velem együtt a ptr. egyik nagy hiányát abban találja, hogy a tárgyalási elv a 117. §. -ban csupán kimondva, de nem következetesen keresztül vive éa legkevésbbé oly rendelkezések által van megvalósítva, melyek a birónak a tárgyalás vezetésénél igazításul szolgálnának. Igy tehát miután kétségtelen, hogy a peres eljárás sulya a sommás eljárásban fekszik, és mert az idézett 117. §. hiányossága képezi a birói szabad tevékenység és az eljárás gyorsaságának leg főbb nehezékét, a törvény ezen hézagát kellé pótolni oly rendelkezések felvétele által, melyek a tárgyalási elvet tényleg megvalósítják. Ez iránybani helyes rendelkezések által a biró fel lesz oldva a formalitások nyüge alol, az eljárás valóssággal sommás lesz, a biró idejét kevésbbé igénybe vevő és az igazságot is hathatósabban megvalósító. Az eddigi sommás eljárás hiányosságánál nem kevésbbé nehezedik peres eljárásunkra a ptr. -ban lefektetett j o go r v o s 1 a t i rendszer. Feleslegesnek látszik annak hiányait — miután azokat biró és ügyvéd minden lépten és nyomon eléggé érezte, bővebben kifejteni. A javaslat két irányban foglalta össze ezen hiányokat: meg kell szüntetni — ugymond — a felebbezési jognak a ptr. 294. §. -ban foglalt korlátozását és gátat kell vetni a jogorvoslatokkal való visszaélésnek. Utóbbi tekintetben a javaslatnak különösen azon rendelkezése fontos, mely szerint oly perekben, melyek tárgya 50 frtot túlhalad, az elsőbiróság ítélete ellen felebbezés nem engedtetik meg. Ezen rendelkezés képezi nézetem szerint a novella sarkpontját, miért is azt alantabb tüzetesen és fontosságához képest behatóan tárgyalandom. Egészben véve tehát a törvényjavaslat, egyes külön intézkedésektől eltekintve, a sommás eljárásnak és jogorvoslati rendszerünknek javítását tüzte ki feladatjául. A következő czikkekben törekedni fogok bírálatot adni, menyiben felelnek meg a javaslat rendelkezései az azok által czélba vett javításoknak. Dr. Spitzer Adolf. Párhuzamok az uj osztrák bünvádi eljárás és a német bűnvádi eljárás javaslata közt. IV. A polgári elem részvétele a bíráskodásban. A polgári elem részvételéről szóló utóbbi czikkünk végén bebizonyítandó tételekül felállítottuk: 1. hogy az inconvenientiák, melyeket az esküdtszék formalismusa okoz, nem oly nagyok, hogy a bünvádi igazságszolgaitatásban nagyobb nehézségeket idéznének elő, 2. hogy az esküdtszékek úgy igazságszolgáltatási, mint 3. politikai tekintetben is oly előnyöket nyujtanak, melyeket a Schöffengericht szervezetének előnyei nem képesek ellenszulyozni. Ezen tételek kifejtése és támogatása fogja képezni jelen — utolsó — czikknek tárgyát. 1. Részletesen előadtuk — tehát felesleges itt ismételnünk, — a kérdéstevés gépezetét, amint az eddig a franczia és a német törvényhozásokban kifejlődött. Nem lehet tagadni, hogy a bíróságoknak az esküdtekkel való ilyszerü érintkezése félreértéseket idézhet elő az igazságszolgáltatás ezen két tényezője közt, sőt az is megtörténhetik, — amit a Schöffengericht védelmezői leginkább kiaknáznak az esküdtszékek ellen, •. — hogy a bírák és a polgárok egyáltalában nem értik meg egymást, valamint nem taadható az sem, hogy majd az egyik, majd