Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 37. szám - A magyar csődtörvény tervezete. 3. [r.]

— 277 -a váltó lényegével, annak szem elől nem téveszhető rendeltetésével merőben ellenkeznék, ha annak birtokosa a váltóösszeg visszafizetésére kénytelenittetnék azért, mert az adós a fizetés idejekor összes tartozásainak eleget tenni képes nem volt. Ebez járul még, hogy a váltónál a forgatás következtében sokan lehetnek a teljesített fizetés visszakövetelése áítal érdekelve, kik jogtalan zaklatásnak tétetnének ki, habár a zaklatás a váltóügylet rendes elfolyása szerint, mint teljesen indokolatlan jelenkeznék. A tervezet tehát kivételt tesz azon fizetés tekintetében, melyet a közadós egy reá intézvényezett — idegen — vagy egy általa kibocsátott — saját — váltóra teljesít, s e fizétést a 26. §-ban érintettek alapján rendszerint megtámadtatni nem engedi. Ezen intézkedés mereven felállítva ép oly kevéssé indokolható, mint a fizetés feltétlen megtámadása; miért is a tervezet a váltóra teljesített fizetés tekintetében csak annyiban tesz kivételt, a mennyiben a váltóbirtokos, kit előzői ellen viszkereset illetne, de ki e viszkereset feltételét az óvást, t. i. ép a megtörtént fizetés folytán nem teljesítette, előzői ellen viszkeresetet többé nem indíthatna. Ha ugyanis a váltó rendes uton czélját éri, ha a fizetési igéret az által, kit ez egyenesen terhel beváltatik, a váltójog szerint viszkeresetnek, mely a honorálás megtagadásán alapszik, helye nem lehet; igen természetes tehát, hogy ily esetben a váltóbirtokost ki a fizetés ténye miatt óvással nem élt és nem élheteit, a felvett fizetés visszaadására kényszeszeriteni nem lehet. Ebből egyúttal következik, hogy ba a váltóbirtokos viszkereseti joggal nem bírt, ha tehát ilyet a fizetés visszaadásával nem veszélyeztet, erre mert reá a a 26 §. feltételei alkalmazhatók, joggal kötelezhető. Mig azonban a tervezet a váltóbirtokost a fennebb érintett esetben és feltétel mellett védelme alá veszi, meg kellett állapítani, hogy ekkor a tömegnek a kifizetett váltóösszegért az utolsó előző, kit tehát viszkereset senki ellen illethet, felelős, ha ez a váltó kiállításakor vagy annak tovább adásakor a 26. §. első pontja alatt érintett körülményekről tudomással birt. Az utolsó előzőt, ha a váltó kiállítása a jóhiszemű hitelezők kijátszására történt, ha tudomással birt arról, bogy a közadós fizetéseit megszüntette, vagy hogy ellene a csődnyitási kérvény beadatott, joggal lehet a fizetés visszadására kényszeríteni. Igaz, hogy a fizetés, melyet a közadós teljesített, nem az titolsó előző, hanem a váltóbirtokos kezeibe kerül, mert is a 29. §. ezen intézkedésében látszólag méltatlanságra mutat, valójában azonban ilyenről szó azért nem lehet, mert az, kinek részére a váltó kiállíttatott, ki tehát mint utolsó előző jelenkezik, a fizetés z váltó tovább adásakor már megkapta, tehát csak annak viszszaadására köteleztetik, mit jogtalanul szerzett. Ez intézkedés nélkül könynyü lenne a törvényt kijátszani; mert a váltó első birtokosának módjában állana a fizetést saját részére, a váltó egyszerű forgatása által mindenesetre biztosítani, a tömegnek pedig igen nehéz lenne egyes esetekben az összejátsjást igazolni s ennek alapján a fizetést megtámadni. Hogy kit kelljen egyes esetben utolsó előzőnek tekinteni, az a váltó minőségétől függ s nehézséggel sem idegen sem a saját váltó egyes nemeinél nem járhat. Mintáz mit a tervezet a közadós jogcselekvényeinek megtámadására nézve rendel, hatálytalanná válnék, ha a megtámadható cselekvény azért, mert a közadós annak teljesítésére végrehajtható határozatot vagy egyezséget engedett maga ellen kieszközölteíni, érvényesnek tekintetnék. Ennek kívánja a tervezet 30. §-a elejét venni, midőn kimondja, hogy azon körülmény, hogy a közadós ellen valamely ügylet tekintetében végrehajtható határozat vagy egyezség keletkezett, az ügylet megtámadhatását ki nem zárja. Nem képezvén ily esetben az érvénytelenség alapját sem a végrehajtható határozat, sem az egyezség, megtámadható ! ezeknek érvényben tartása mellett a magában véve mint érvénytelen megtámadható ügylet, ha azonban ai ügylet érvénytelenittetnék, a végrehajható határozat vagy egyezség érvénytelenítését ÍB vonná maga után; a rélktil, hogy azt külön megtámadni vagy érvénytelennek nyilvánítani kellene. A jelen tervezetnek a jogcselekvények és ügyletek megtámadására vonatkozó határozatai a 31. § értelmében oly esetben, midőn a csőd a hagyaték ellen nyittatik, az örökösnek a hagyatékot tárgyazó jogcselekvényeire és ügyleteire is alkalmazást nyernek, mely intézkedés szerző szerint kővetkezőkben találja indokolását: Az örökös akár feltétlenül, akár a leltár jogkedvezménye mellett fogadja el az örökséget, az örökhagyó képviselőjeként jelenkezik, kivel szemben a csődhitelezők az őket az örökhagyó ellen illetett jogokat megtartják; a nrért is mit az örökhagyónak érvényesen tenni jogában nem állott, azt az örökösnek tennie nem szabad és az örökhagyóval szemben megtámadható jogcselekvények, az örökössel szemben is megtámadhatók, min azon körülmény sem tehet változást, hogy az örökös a hagyatékot saját vagyonával esetleg már egyesitette, a midőn is az örökhagyó vagyona a hitelzőkre nézve kielégítési alap lenni meg nem szűnik. Egyébiránt ezen §-ban foglalt intézkedés csak folyamánya a 16. §-ban kimondott elvnek. Ha a közadós és egy harmadik közt létrejött ügylet következményeivel együtt érvénytelennek nyilvánittatik, akkor a 32. §. szerint az, ami a megtámadható jogcselekvény által a közadós vagyonából elidegenittetett, a csődtömegnek visszatérítendő s minden azon állapotba helyeztetik, melyben az ügylet megkötése előtt volt, s a közadós által megszüntetett kötelezettség ismét föléled, az általa elvállált pedig hatályon kivül helyeztetik. E tekintetben nem tehet különbséget azon körülmény, hogy az ellenfél a szerzett tárgyon túladott, mert a tömeg ily esetben a harmadik jogszerű és jóhiszemű birtokost nem támadhatja meg ugyan, de az ellenféltől a tárgy értékét követelheti, ki azt visszaadni tartozik. Ha váljon az ellenfél a tárgyal cum fiuctibus perceptis vagy cum perceptis et percipiendis tartozik-e visszaadni, az a magánjog körébe vág; annyi azonbar kétségtelen, hogy szerző az ellene indított keresetben mint roszhiszemü birtokos szerepelend. Egészen máskép áll a dolog azon tárgyakra nézve, melyetet valaki a közadóstól ajándékba kapott. A jóhiszemű megajándékozott, ki az ajándékot jóhiszemüleg el i» használhatta, kénytelenitve lehetne a visszakövetelt ajándék értéket egyéb vagyonából megtéríteni, j mi tőle már azért sem követelhető, mert meglehet, hogy az ajándékot oly czélra használta I fel, mire saját vagyonát nem fordította volna. Ezen szempontból indul ki a 32. §., mely szerint a jóhiszemű szerző azt, mit a kö^adós viszteher nélküli cselekvénye folytán kapott csak anüyiban köteles visszatéríteni e mennyiben a k»pott tárgynak vagy értékének még birtokában van, vagy is, ha az ajándék által meggazdagodott. Ezen §. második intézkedése az ellenfél jogait állapítja meg, és pedig első sorban e restitutio elveinek megfelelőleg, midőn azt rendeli, hogy mi a közadósnak viszonteljesités fejében adatott, s kimutathatólag a tömegbe folyt, — az utóbbi által visszatérítendő. Ez eseten kívül a fél követelését csak mint csődhitelező érvényesítheti. A visszatérítés tekintetében két esetet kell megkülönböztetni, a viszonteljesités tárgya ugyanis vagy megvan a tömegben, vagy niacsen me,r, s abba be sem folyt. Első esetben a viszonteljesités tárgya úgy, a mint az a tömegbe került, az ellenfélnek visszaadandó, mert az ügylet érvénytelenítése folytán a tárgy a tömegre nézve idegen lesz, s mint ilyen a jelen tervezet értelmében visszakövetelhető ép úgy, mint annak esetleges értéke, ha a tárgy a tömeg által már eladatott. Ellenesetben a tárgy vagy értékének a tömeg részéről leendő visszaadásáról szó nem lehet azért, mert a viszonteljesités a közadós vagyonába ment át, s a tömeg általa nem gazdagodott; az ügylet megtámadhatóságának alapját maga a csődnyitás ténye s nem azon körülménye képezik, melyek közt ez ügylet létre jött, az tehát, mit az ellenfél a mcst érintett momentum alapján megtámadott ügyletből igényelhet, csak közönséges csődkövetelés lehet, melyet a tömeg ép úgy, mint minden más csődkövetelést egyedül a felosztás alá kerülő vagyon arányában köteles kielégíteni. Ehez járul még, hogy ha a tömeg a szóban levő esetben a viszonteljesités értékét megtéríteni tartoznék, — a roszhiszemü szerződő, ki a közadós fizetési tehetetlenségét ismerve bocsátkozott ezzel jogügyletbe, előnyt nyerne a jóhiszemű szerződő felett, ki követelését csakis mint csődhitelező érvényesítheti. A már megállapitott határozatok kiegészítéseként sorolja fel a tervezet 33. §-a azon eseteket, melyekben a jogügylet a jogutód ellen is megtámadható. (Mindaz, mit a tervezet a jogügyletek megtámadására nézve megállapít, hatálytalanná válnék, ha a roszhiszemü szerző a tárgy átruházásával, az ügyletet a megtámadás ellen biztosithatná. Ennek kívánják elejét venni a 33. §. intézkedései, melyek-I nek alapfeltétele, hogy az ügylet a jogelőd ellen megtámadható lett legyen. Helyt enged a tervezet a megtámadásnak a jogutód ellen, ha az a szerzés idejekor tudta, hogy aközadós az ügyletet csak színleg vagy a kitelezők kijátszása végett kötötte; Ha a jogutód a tárgyat viszteher nélkül, vagy színleges viszteher mellett szerezte. Ez esetben azonban, ha jóhiszemüleg járt el, ellene az ügylet megtámadásának csak annyiban lehet helye, a mennyiben a tárgynak vagy értékének még birtokában van. Ha a jogutód a megtámadható ügylet folytán valamit ajándékba kapott, a 32. §. első bekezdésének intézkedései nyernek alkalmazás. A jogelőd ellen feltétlenül megtámadható ügylet a jogutód ellen csak azon feltétel mellett lesz megtámadható, ha ez a szerzett tárgynak vagy értékének birtokában van, ha tehát általa tényleg gazdagodott, mely esetben indokoltnak látszik ellene a megtámadásnak azon megszorítással helyt engedni, mely a 27. §.-ban kiemeltetett. Mindazon tekintetek, melyek a jogutód elleni megtámadás korlátozását joggal követelik, teljesen elesnek azon személyeknél, kik a 27. §-ban érintett cathegoriába tartoznak és igazolni nem képesek, hogy a szerzés idejekor í azon ténykörülményekről, melyek miatt az ügylet jogelődjük ellen megtámadható lett volna, tudomással nem birtak. A szóban levő intézkedés szorosan vett jogi szempontból alig volna indokolható, mert a szerződő felek rokonsági viszonya az ügyletek érvényességére — absolut jogi szempontból — befolyással nem lehet; tekintve azonban, hogy az egymással rokonságban álló személyek közt keletkező ügyletek, a mennyiben azoknál materialis érdekek forognak fenn, az összejátszásra rendszerint alapos gyanút szolgáltatnak — a forgalom lehető biztonsága azt követeli, hogy a törvény a szóban levő esetben szorosan vett jogi szempontok helyett inkább czélszerüségi szempontból induljon ki, ezek pedig a kérdéses intézkedést teljes mértékben igazolba'ják. Az örökös az örökhagyóval jogilag egy személyt képezvén, illetőleg ezt a hagyaték tekintetében repraesentálván, az örökösök mint jogutódok ellen, az ügylet a fennebb érintett megszorítások nélkül támadható meg, tehát tekintet nélkül azon korlátozásokra melyeket a különbeni jogutódokkal szemben majd tágabb, majd szűkebb kiterjedésben kijelölt. A negyedik fejezetben a tervezet a beszámításra tér át, és azt főleg a hitelezők érdekében szabályozza. A 34. §. szerint j a mennyiben a csődbitelező a fennálló törvé-I nyek szerint beszámítással élhet, követelését a ! csődtömeg ellen érvényesíteni nem tartozik. Az j ellenkövetelés a csődhitelezőre nézve bizonyos tekintetben a fedezet jellegével bir, hasonlóan ! a zálog- és megtartási joghoz, méltatlanság | lenne tehát hitelezőt arra kényszeríteni, hogy 1 tartozását a tömegnek teljesen fizesse ki, saját I követelését pedig a tömeg ellen liquidálja, és 1 megelégedjék azon hányaddal, mely követeié-