Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 37. szám - A magyar csődtörvény tervezete. 3. [r.]

— 276 — okokat részrehajlatíanul felsorolja. Így a mi esküdtszéki szabályzatunk azt mondja, bogy „az elnök tiszte csak abban áll, hogy az esküdtek előtt minél nagyobb világosságba helyezze a vád és védelem erősségeit." Francziaországban csak az, hogy az elnök előadja „lesprincipales preuves pour et contre." A praxis azonban megmutatta, hogy ez egyrészről nem elég, másrészről pedig nagyon is sok. Sok azért, mert teljes részrehajlatlansággal előadni egy esetet csaknem ember feletti dolog, és nagyon könnyen akaratlanul mondhat az elnök olyasmit, amiből az esküdtek kivehetik, vagy gyakran kivihetni vélik birói nézetét. Nem elég pedig azért, mert a tárgyalás ezen kivonatos előadásából az esküdtek tájékozást az iránt, hogy mik foglaltatnak a kérdésekben, melyekre ők hivatva lesznek felelni, épen nem meríthetnek. Ez pedig nagyon nehezíti feladatukat, sőt annak helyes megoldását eok esetben, különösen ha az esküdtek közt egyetlen jogász sincs, csaknem lehetlenné teszi. A birósági elnökök tehát a dolgon ugy segítenek, ha a resumé alkalmával megmagyarázzák az esküdteknek a vádbeli bűntett törvényes ismérveit is, melyek a kérdésekben is benne foglaltatnak. Az ujabb esküdtszéki törvények pedig ezt az elnöknek már mégis hagyják ; igy többek közt az ausztriai fenyítő eljárás 325. §-a e tekintetben következőleg rendelkezik: „Er (der Praesident) erklárt den Gescbworenen die gesetzlichen Merkmale der strafbaren Handlnngen und die Bedeutung der in den Fragen vorkommenden gesetzlichen Ausdrücke." — Hogy az elnök ezen előadással, akár tartja meg resumé korlátait akár nem, rendesen befő lylyást gyakorol az esküdteknek épen akkori megállapodó félben levő véleményére, azt senk sem tagadhatja. A bíróság harmadik segédeszköze azon vető-jog, melylyel rendelkezik azon esetben, midőn a biióság tagjai kivétel nélkül megvannak győződve, hogy az esküdtek az ügy lényegére aézve tévedtek. Ha ugyanis a bíróság nem tudott érvényt szerezni jogi meggyőződésének a kérdések feitevése által, ha továbbá az esküdteknek adott jogi oktatás sem használt, vagyis ha a szelídebb eszközök nem vezettek célhoz, s a bíróság egyhangúlag azon meggyőződést vallja, hogy ártatlanul fogna a vádlót*, elitéltetni, vagyis inkább, hogy az osztrák uj bűnvádi eljárás szavaival éljünk : „ha a bíróság egyhangúlag azon meggyőződésre jön, hogy az esküdtek a fődo 1 o gban tévedtek:* ezen esetben joga van a bíróságnak azon drastikusabb eszközhöz is folyamodni, hogy a verdictet megdönti és az esetet uj esküdtszék elé utasítja. — Elekben felsoroltuk azon jogokat, melylvekktl a bíróság a tény- és jogkérdések mikénti eldöntésére befolyást gyakorolhat. Világos, ebből, hogy az esküdtszéki bíróság a jogeseteknek nemcsak egy része, — a büntetés kiszabása — felett határoz, hanem befolyása áthatja az egész jogesetet; másrészről azonban azt sem lehet állit mi, hogy az esküdtek közreműködése a jogeseteknek csak alsóbb rétegeire terjed. A dolog ugy áll, bogy a ténykérdések eldöntése első sorban az esküdtek hatáskörébe tartozik, ép ugy mint a büntetés kiszabásának kérdése par exellence szakbírói teendő ; De valamiut a bíróság már csak az által is, hogy jogában áll az esküdtek verdictjét megdönteni és az esetet uj esküdtszék elé utasítani, csorbítja az esküdteknek a ténykérdésekben gyakorolt „souverainitását," ugy az esküdtek jogköre a ténykérdésen túl kiterjed a jogkérdésre is, és különösen ott, hol anélkül, hogy megkérdeztetnének, az enyhítő és súlyosító körümények iránt is nyilatkozhatnak, kiterjed még a büntetés kiszabásának kérdésére is. Láttuk ezekben, mily befolyást gyakorol a szakbiröság a polgári elemre az esküdtszékeknél, és láttuk egyszersmind a kérdéstevés gépezetét is. Vonjuk tehát meg a párhuzamot az esküdtszék és a vele concurálni kívánó Schöffengericht közt. A főkérdés itt az, hogy mily állást igényelhet a Schöffengericht a törvényhozás terén. Mi Schöffengericht intézményét az esküdtszékkel ellentétbe állítva ma még csak tudományos problémának tartjuk. Igen dicséretes azon törekvés, miszerint a bűnvádi eljárás fermái egyszerüsittessenek. A törvénykezés egész reformja azon irányt követi, hogy a bíráskodás a dolog természetének megfelelő egyszerű formákra vezettessék vissza. Ha tehát lehetséges a polgárok részvételét felszabadítani azon formalismus alól, melyben most szenved, ez mindenesetre nagy nyereség lesz, és útját fogja egyengetni a polgári elem részvételének a polgári igazságszolgáltatásban is. Ma azonban a Schöffengericht eszméje, a mint a német tudomány és bizonyos tekintetben a praxis által kifejtetett, még nem érett meg annyira, hogy az egész bűnvádi igazság szolgáltatást ezen alakba lehetne öltöztetni, és érte feladni az évszázadok óta fennálló és minden részleteiben kifejtett esküdtszéki intézményt. Ha tehát a kérdés olykép tétetnék fel: esküdtszék vagy Schöfi'cngericht ? — e sorok irója azt felelné: esküdtszék és Schöffengericht. Vagyis: maradjon meg az esküdtszék azon hatáskörben, melyet eddig elfoglalt, t. i. bizassék reá a legsúlyosabb és politikai tekintetben kényesebb bűnügyek elintézése ; a Schőffengerichtre pedig bízassanak a legkisebb és a kö-épfokú bűntények. Ilykép létesítve volna azon elv, hogy a polgári elem minden bűnügyi esetekcél gyakorolná az őt megillető befolyást, és más részről meg volna adva azon garantia, hogy a súlyosabb és kényesebb eseteknél megtartatnak azon formák, melyek, a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás rendes menetének meggátlását előidézhető nagyobb nehézségeket okoznának, úgy szorosan vett igazságszolgáltatási, valamint politikai tekintetben is bizonyos előnyöket nyújtanak a mai Schöffengericht intézményéhez képest. Bebizonyítandó lesz tehát általunk. 1. Hogy az inconvenientiák, melyeket az esküdtszék formalismusa okoz, nem oly nagyok, hogy a bűnvádi igazságszolgáltatásban nagyobb nehézségeket idéznének elő, 2. hogy az esküdtszékek ugy igazságszolgáltatási, mint 3. politikai tekintetben is oly előnyöket nyújtanak, melyeket a Schöffengericht szervezetének előnyei nem képesek ellensúlyozni. Legközelebbi alkalommal sorban fogjuk tárgyalni ezen tételeket. Dr. F a y e r László. V A magyar csődtörvény tervezete. \ ni. A bukott által a esödnyitás előtt kötött ügyletek megtámadhatóságát illetőleg a 27. §. folytatólag azon ügyleteket sorolja fel, melyek részint minőségük, részint a szerződő felek viszonyainál fogva megtámadhatók a nélkül, hogy bármely esetben az ügylet érvénytelenítéséhez a mala fides mint feltét megkívántatnék ; különbség tétetik a közadós viszteher nélküli és viszteher melletti ügyletei közt, mindkettőre nézve feltétel, hogy az ügylet a csődnyitást megelőzőleg két évén belől keletkezett legyen. A 27. §. szerint mint érvénytelenek megtámadhatók, a közadósnak a-»,on cselekvényei, melyek által valamely örökségről vagy hagyományról lemond, továbbá azon jogügyletei, melyeket viszteher nélkül vagy színleges viszteher mellett kötött. Az örökség kétségtelen vagyona levén a tömegnek, a közadós ebbeli lemondását érvényesnek nem tarthatja; a közadós nincs jogosítva vagyonát csökkenteni, és igy nem állhat jogában az örökség vagy hagyományról lemondani. A mi a viszteher nélkül vagy színleges viszteher mellett kötött ügyleteket illeti, azok mint csalás nem jelenkeznek, ha a közadós' tudva, hogy tartozásait kielégíteni nem képes, köt meg ily ügyleteket. Ha azonban az ügyletek megtámadhatósága e körülménytől tétetnek függővé, ez a hitelezők érdekeit ki nem elégíthetné; mert ezekre nézve teljesen közömbös az, hogy a bukott minő szándéktól vezéreltetett ; reájuk nézve döntő csak az lehet, hogy a közadós őket kielégíteni nem képes. Ha a közadós valamit elajándékoz, vagy színlett kétoldalú szerződés mellett valamit elidegenít vagyonának bizonyos részét elvonja azoktól,'kik e vagyonra mint kielégítési alapra igényt tarthatnak, miért is a tervezet az ajándékozásokat, ha azok a csődnyitást megelőzőleg bizonyos időre esnek, feltétlenül érvényteleneknek nyitvánitja, mi által azon ajándékozásokat melyek a kijelölt idő előtt keletkeztek, érvényeseknek elismeri és azok megtámadhatását kizárja. Hogy hol lehet általában ajándékról szó minden egyes esetekben a concret viszonyok szerint levén megítélendő, ennek felsorolását (mi csak a szabad bírói cognitiót nehezítené meg) a tervezet mellőzé! Azon ügyleteket, melyefcet a közadós házástársával, saját vagy házastársának felvagy lemenő ágbeli rokonaival, fél vagy egésztestvéreivel, vagy végre e személyek házastársaival kötött, csak akkor engsdi mint érvényteleneket megtámadni, ha az érintett személyek igazolni nem képesek, hogy a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birtak. Ez intézkedés, egyebektől eltekintve, azon előnynyel kínálkozik, hogy a csődtömegről a bizonyítás terhét elhárítja és e mellett a szerződő félnek a jóhiszemüleg kötött ügylet fenntartását lehetővé teszi, mi által a forgalom állandóságának szükségtelen veszélyeztetését lehetőleg kizárja. Az előbbi intézkedések kiegészítését a'28. § képezi. Azon jogcselekvények ugyanis, melyeket a közadós egyenesen a hitelezők megkárosítására irányzott szándékkal teljesít, kell hogy megtámadhatók legyenek még akkor is, ha a közadós azok teljesítésekor fi/.etési tehctlenségét nem ismerte. Az ily jogcselekvények megtámadhatását a 28. §. mint annak következő szövege: „Tekintet nélkül bizonyos időre megtámadhatók : 1. a közadósnak perbeli és perenkivüli azon jogcselekvényei, melyeket ez a másik fél tudtával, hitelezői megkárosítására teljesít" — mutatja, kettős feltételhez köti. Mindezt a dolog természete szerint a tömegnek kell igazolni, mert ha a törvénv a hitelezők megdámadási jogát általában időtől nem teszi függővé— ebbeli jogukat oly feltétetbez kellé kötni, mely a jogügyletek ily módori megtámadását kimentheti, ily feltételként jelentkezik a tömeg általi igazolás. Az eredményre nézve teljesen irrevelans levén az, hogy a hitelezők megrövidité sére irányzott cselekvény mi)y körülmények közt teljesíttetett, a miért is mitsem változtat a dolgon, hogy a megtámadható jogcselekvér.y perben vagy peren kívül történtek-e. A mi az ajándékozásokat illeti a tervezet nem tesz különbséget az ajándékozás előtt keletkezett és a későbbi ajándékok között, a mi könynyen visszaélések, és e jóhiszemű hitelezők kijátszására vezethetne. Végre megtámadhatóknak kellett kijelenteni a férj kezelése alá került női javaknak törvényes kötelezettség nélküli biztosítását vagy visszaadását, ily esetben mint indebiti solutio jelenkezik, s e minőségénél fogva önmarában hordja érvénytelenségét. A 29 §. értelmében a fizetés, melyet a közadós egy reá intázvényezett — idegen — vagy általa kibocsátott — saját — váltóra teljesít, a 26. §. alapján meg nem támadható, ha a váltóbirtokos viszkeresetét előzői ellen nem érvényesíthetné. Ezen intézkedést szerző úr következőkkel indokolja; a váltó mint a kereskedelmi forgalom leghivatottabb fizetési médiuma sokat vesztene jelentőségéből, ha az általa képviselt fizetési ígéret oly körülmények miatt tétetnek bizonytalanná, melyek arra látható befolyást nem gyakorolnak, s melyek a közvetlen váltóadós speciális viszonyain alapulnak. A kereskedelmi forgalomban méltán óvakodnék mindenki oly Ígéretet készpénz gyanánt elfogadni, melynek teljesítése a közadósnak később bekövetkezett fizetési tehetetlensége miatt megtámadtathatik. És habár tagadni nem lehet, hogy a váltóval ép úgy, mint bármely más ügylettel a hitelezők rovására irányzott visszaélések történhetnek — mindamellett