Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 37. szám - Dr. Apáthy István magyar csődtörvénytervezete. 2. [r.]

Negyedik évfolyam. 37. szám. Budapest, augusztus 20. 1874. Megjelenik minden csütörtökön: a,, magyar jogászgyülés" tartama alatt naponként. MAGYAR A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és eklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. THEMIS ELÖFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 5 frt. negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány útján Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. az. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek:,, Döntvények gyűjteménye, " „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: Dr. Apáthy István magyar csődtörvény tervezete. Dr. Misner Ignácz ügyvéd úrtól Budapesten. II. — Szemle. (A képviselőház működésének az igazságszolgáltatás körüli eredményei, Nemzetközi jogászgyűlés Genfben. Német birodalmi ügyvédgyűés. ). — Párhuzamok az uj osztrák bűnvádi eljárás és a német bűnvádi eljárás javaslata között. Dr. Fayer László egyetemi magántanár úrtól Budapesten. IV. — A magyar csődtörvény tervezete. III. — Belföldi jogesetek. (Hogyan keletkezik a szolgalmi jog? A felén túli sérelem kérdéséhez. ) — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. — Kivonat a „Wiener Zeitung"-ból. — KÜLÖN MELLÉKLETEK: a „Döntvények gyűjteményé"-nek és a „Magyar váltótörvénykönyvi tervezetnek" egy-egy ive. Dr. Apáthy István magyar csődtörvénytervezete. II. Azon kérdés, hogy a közadós minő vagyonából nyerjenek a hitelezők kielégítést, a csődjog és a csődeljárás sarkpontját képezi. Ezen kérdés megoldásától függ sok tekintetben azon hányadnak megállapítása, melyet a hitelezők követeléseik irányában kapnak. Nem csoda tehát, ha a jogtudósok és törvényhozások különböző szempontokból fejtették meg azon kérdést, hogy a csődnyitásnak joghatálya a közadósnak minő vagyonára terjedjen ki. A tervezet 1. §-a az 1855-iki porosz csődtörvény 1. §-a nyomán azt mondja, hogy a csődnyitás joghatálya kiterjed a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára, melyet az a csődnyitás idejekor bir, és mely reá a csőd tartama alatt száll; s ezenkívül a tervezet hozzá teszi, hogy a csődnyitás joghatálya azon vagyonra is kiterjed, melyet a közadós valamely korábban fennállott jogczimen a csőd tartama alatt szerez. Az 1855-iki porosz csődtörvény 1. §-ától csak annyiban különbözik a tervezet 1. §-a, hogy a porosz csődtörvény azt mondja az 1. §. első bekezdésében, oder während der Dauer des Concurses erlangte, mig ellenben a tervezet az általa vallott elvi felfogásnak megfelelőleg azt mondja: „mely reá (a közadósra) a csőd tartama alatt száll", mely különbségről még e czikk folyamában szólok és különbözik továbbá annyiban, hogy a tervezet egy korábban létezett czimen a csőd tartama alatt történt szerzésről tesz említést. Ez utóbbi ponttól eltekintve a tervezet 1. §-a megegyezik az 1868-iki ausztriai csődtörvény 1. §-ának első bekezdésével, csak azon különbséggel, hogy az ausztriai törvény nem mondja, hogy a csődnyitás joghatálya minő vagyonra terjed ki, hanem e joghatályt kifejezi, a mennyiben joghatályról említést nem tevén egyenesen mondja, hogy a csődnyitás által a közadós minő vagyona feletti rendelkezést veszit el. Az ausztriai törvény 1. §-ának ezen eljárását helyeselni kell, mert mellőzve minden tudományos kifejezést a tényleges joghatályról szól, és ezen gyakorlati szemponttól eltekintve még fölöslegessé teszi, hogy egy ujabb §-ban előadja, miben nyilvánul a csődnyitás joghatálya. A tervezetnek tehát azért, mivel a porosz törvényt is vette mintául, és nem az ausztriait, még egy külön §-ot t. i. a 4-et kellett felvennie, melyben előadja a csődnyitás joghatályának nyilvánulását, t. i. azt, hogy a közadós a csődtömeghez tartozó vagyon feletti kezelési és rendelkezési jogot elveszti. A tervezet 4. §-ának első bekezdése egészen fölöslegessé válik, ha az 1. §. az ausztriai csődtörvény 1. §-a nyomán oly formán valtoztatik át, hogy kimondatik, miszerint a közadós a csődnyitás által ezen meg ezen vagyona feletti rendelkezési és kezelési jogát elveszti. Ezen változtatás által a nemjogász is rögtön megérti olvasás után, hogy miben áll a csődnyitás joghatálya, és másrészt czélszerübb a §-ok vagy azok pontjainak számát kevesbíteni, mi ezen változtatás által a világosság minden veszélyeztetése nélkül eléretik. Még mielőtt azonban azon lényeges elvről szólanék, melyet az 1. §. tartalmaz, nem hallgathatom el azon észrevételemet, hogy a tervezet 1. §-a első bekezdésének 3. pontja egészen felesleges. E 3. pont igy szól „vagy melyet egy korábban létezett czimen a csőd tartama alatt szerez", felesleges ezen pont azért, mert az előbbi pontokban tartalmazott azon kifejezés „a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára" már magában foglalja a létezett jogczimet is, és igy a mennyiben a létezett jogezimnek vagyonértéke van, az a már előbb használt kifejezésben az „összes vagyon-"ban benne foglaltatik, és a mennyiben a létezett jogezim vagyonértéket nem képvisel, az a tömegre nézve nemlétezőnek tekintendő. Ehez járul még azon körülmény is, miszerint a tervezet Il-ik fejezete bőven előadja, hogy létezett jogczimen a csőd tartama alatta közadós, illetve a ömeg mit szerezhet, és nagyon felesleges sőt értelmet zavaró a tervezet 1. §. első bekezdésének 3. pontjában az ebbeli intézkedés, mert a csődnyitáskor létezett jogczim, ha vagyonértéket képvisel, az „összes vagyon" fogalmában ben rejlik, és az a közadós kezelése és rendelkezése alól elvonatván, a tömeghez tartozik, és egy létezett jogczimen a csőd tartama alatt nem a közadós, hanem a tömeg szerez, mit a tervezet II. fejezete, melyben a közadós által kötött jogügyletek teljesítéséről van szó, maga is elvül elfogad. Az első bekezdés 3. pontja tehát mint fölösleges, sőt értelmet zavaró egészen kihagyandó volna. A lényeges elv, mely a tervezet 1. §-ában kifejezést nyer, az, hogy a csődnyitás joghatályát a közadósnak a csőd tartalma alatti szerzeményeire ki nem terjeszti, ezen szerzeményt a közadós rendelkezése alatt hagyván. Az indokolás történeti részében első sorban hivatkozás történik az 1838-iki franczia és az ennek nyomán készült belga és olasz törvényekre, valamint az 1853-iki, a magyar koronatartományok számára hatályba lépett és továbbá az 1868-iki ausztriai csődtörvényre, melyek az indokolás szerint mindannyian elvonják a közadós szerzeményét a csődnyitás joghatálya alól. Ezen törvényekkel szemben áll az 1855-iki porosz csődtörvény, a badeni és a bajor perrendtartás, az angol 1869-iki Bankruptcy act, és különösen a német csődtörvényjavaslat, melyek világosan kiterjesztik a csődnyitás joghatályát a közadósnak a csőd tartama alatti szerzeményeire is. A tervezet ebbeli intézkedését nem helyeselhetem s a csődnyitás joghatályát a közadósnak a csőd tartalma alatti szerzeményeire is kiterjesztendőnek vélem. A tervezet indokolása teljes határozottsággal nyilatkozik az iránthogy az 1838-iki franczia csődtörvény a csőd nyitás joghatályát a közadósnak a csőd tartama alatti szerzeményeire kizárja; a Code de commercé 442. czikkéből azonban, mely igy szól: „le failli a compte du jour de la faillite est dessaisi de plein droit de l'administration de tous ses biens", és továbbá a Code civil nek 1270. és 2092. t. czikkeiből inkább azt lehet következtetni, hogy a franczia törvények a csődnyitás joghatályát a közadós szerzeményeire is kiterjesztik. Különösen kell azt a Code civil 1270. czikkéből következtetni, mely későbbi törvény által hatályon kivül helyezve nem lett, és mely világosan mondja, hogy az adós a cessio bonorum esetében összes vagyonának átengedése által csak ezek értéke erejéig törleszti tartozásait, és ha később vagyonhoz jut, köteles azt a hitelezők teljes kielégítésére fordítani. Ugyanezen elvet vallja a Code civil 2092. czikke, mely világosan mondja, hogy az adós összes jelenlegi és később szerzendő vagyonával felelős személyes kötelezettségeinek teljesítéséért. Ezek folytán nem lehet oly határozottsággal állítani, hogy a franczia törvény a csődnyitás joghatályát a közadós szerzeményeire kizárja. Az indokolás továbbá azt mondja, hogy a porosz javaslat szerkesztői intézkedésüket részben a fennállott német csődtörvény határozataira és a franczia csődtörvény 443. czikkére hibásan alapítják, mert az echoir szónak helytelen értelmet tulajdonítottak. Ha külföldinek egyáltalán van joga idegen nyelvek szavait értelmezni, ugy fel lehet tenni a porosz javaslat szerkesztőitől, hogy ők az „echoir" szót valódi értelmében felfogni képesek voltak, és azt fel is fogták; és ha csakugyan téves lett volna a porosz javaslat szerkesztőinek ebbeli felfogása, ugy fel kell tenni, hogy Poroszországban a csődnyitás joghatálya a közadós szerzeményeire nem azért terjesztetett ki, mert ők az „echoir" szót tévesen felfogták, hanem azt azon öntudatos czéllal és szándékkal tették, hogy a közadós szerzeménye is a csődhitelezők kielégítésére fordittathassék. Nagyon téved a tervezet szerzője, midőn indoklásában azt állitja, hogy az 1868. deczember 28-iki osztrák csődtörvény lényegileg ugyanazon elvet vallja, hogy a csődnyitás joghatályát a közadós szerzeményeire kizárja. Az osztrák csődtörvény épen az ellenkezőt vallja, és sajnálattal kell constatálni, hogy a tervezetben az osztrák csődtörvény 5. §-a egészen figyelmen kivül hagyatott. Ezen 5. §. világosan azt mondja „dem Gemeinschuldner ist dasjenige zu überlassen, was er durch eigenen Flciss erwirbt, so weit es zum Unterhalte für ihn und für Personen denen ihm gegenüber ein gesetzlicher Anspruch auf Unterhalt zusteht erforder-