Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 36. szám - A magyar csődtörvény tervezete. 2. [r.]

— 2G8 — nem a közadós által a csSdnyitás előtt kötött és teljesített a 18. §. pedig a csődnyitás előtt kötött de egy szerződő fél által sem teljesített két oldalú szerződés teljesítésének szabványait. A 17. §. szerint a közadós részéről a csődnyitás előtt teljesített két oldalú szerződés teljesítését a má­sik szerződő féltől követelheti a tömeg, ellen­ben, ha a kétoldalú szerződés a másik szerződő fél által teljesíttetett, ez a mennyiben őtzálog­megtartási- vagy visszakövetelési jog nem il­leti, sem a szerződés teljesítését nem igényel­heti, sem a teljesítettet, vissza nem követel­heti. A 18. §. szerint fenntartatik a tömegnek a szabad választási jog a két oldalú, de csőd­nyitás előtt egy szerződő fél részéről sem tel­jesített szerződés teljesítésének követelhetése vagy attól való elállása között, de köteles a tömeg a más szerződő fél kérelmére, eme jog­kedvezmény elvesztésének terhe alatt jogát a bíróilag megállapítandó határidőben gyakorolni. A csőd közadós összes vagyonára mon­datván ki egyrészt, másrészt e vagyon egy ré­szét azon a közadós által a csődnyitás elölt kötött tt°yletek is képezvén, ezek is, mint előb­binek kiegészítő részei, azoknak kielégítésére fordítandók, kik csődnyitáskor a közadós kita­lezői voltak. A kötött szerződések elbírálásánál, legnagyobb suly fektetendő, arra, hogy a szer­ződő felek köpött a szerződésnek melyik tett eleget. Ha a közadós teljesítette a csődnyitás előtt a szerződést, mi akadályozhatná a töme­get, hogy a szerződő féltől a teljesítést köve­telje ? ha ellenben a teljesítés a csődnyitás előtt a más szerződő fél által teljesíttetett, ez a tömeg személyes hitelezőjévé leend. A csődtömeg mint ilyen, s a bukott ál­lása közt különbség létezvén, ennek természe­tes következményekép jelenkezikdel azon intéz­kedés, melynél fogva a szerződő fél a csődtö­meg elbnében nem teljesítést, hanem csak bi­zonyos pénzösszeget követelhet, hogy tehát az elmaradt teljesítés helyett kártérítéssel kell megelégednie. E tekintetben természetesen ki­vételnek van helye, ha a szerződő felet zálog­megtartási- vagy visszakövetelési jog illeti, mert a két első esetben jogain a csődnyitás által változás nem történik, az utóbbi esetben pedig maga e törvény jogosítja fel őt arra, hogy a/.t, mit a szerződés teljesítésére adott, visszakívánhassa. Lényegileg ugyanaz marad a csődnyitás előtt nem teljesített szerződő felek állása; mert ez esetben is a szerződés jogokat állapit meg, melyeket a tömeg mint vagyoni értéket igénybe vehet és így önként következik a tömegnek nyújtott jogkedvezmény, mely a másik szerződő fél által annál kevésbé támadható meg, ha a tömeg miután a teljesítés lehetlenné vált, a kötött szerződést feloldottnak kívánja tekinteni, miután a szerződő fél ily esetben még hitelezőnek sem tekinthető, tehát oly igénynyel sem bir, me­lyet a tömeg ellen érvényesítenie lehetne, fenn­maradván azonban ama joga, a tömeget joga gyakorlásának a jogkedvezmény elvesztésének terhe alatt való kinyilatkoztatására záros ha­táridő alatt bíróilag is kényszeríteni. Oly ügyleteknél tehát, melyek a csődnyi­tás előtt egyik fél részéről sem lettek teljesítve, 4a tömeg szabad választási jogkedvezménynyel lhet, de megszorittatott ez a 19. §. értelmé­ben, ha a vételi vagy szállítási szerződéseknek tárgyait piaczi vagy tőzsdei árral bíró dolgok képezik, a midőn is, ha a kikötött teljesítési idő a csődnyitás után jár le, kártérítés és nem szerződés teljesítésének követelhetésére utalja a szerződő felet. Ezen intézkedést szerző a szóban levő ügyletek, mint a kereskedelmi jog szempont­jából teljesen indokoltnak véli és azon felül következőkkel támogatja: Az intézkedés csak az időre kötött ügyleteket (Zeitgeschafte) érinti, melyeknél a tömeget a belépésre csak jogosí­tani és nem kötelezni méltatlanság, mert ez által a másik szerződő fél, bizonytalan időn át — a tömeget a szerződés teljesítésére kényszeríteni nem állván jogában, — függőben tartatnék. Az ebből származó bizonytalanság, a má­sik szerződő félre nézve felette káros lehet; ez a teljesítést előkészíti, a netán szükséges pénzt megszerzi, nem tudva, váljon a tömeg a ueki engedett joggal élni fog-e vagy nem. Nem lehet tehátez a kereskedelmi forgalom biz­tonsága tekintetéből, mely megkívánja, hogy a j szerződő felek kölcsönös jogaik és kötelessé ! geik öntudatában legyenek, másrészt, hogy jogaik és kötelességeik ne tétessenek függővé a szerződés megkötésénél figyelembe nem ve­hetett tényezőktől. Megkívántatik, hogy a felek az ügylet nem teljesülése iránt kellő időben biztonságot nyerjenek, hogy így a nem teljesítésből ered­hető nagyobb kár elhárittassék, de másrészt visszanyerve a szerződés tárgya felett való szabad rendelkezési jogot, alkalom nyujtatik, hogy azt, mit a szerződés leendő teljesítése már megtétetett, kellően értékesíttethessék. Vonatkozással a kártérítés tárgyára, ezt azon árkülönbözet képezi, mely a teljesítés helyén és a csőduyitás idejekor, mint azon időpontban, melynek bekövetkeztével a szer­ződés teljesítése a közadósra nézve lehotlenné válik s az ügylet természetszerű befejezését nyeri, a szerződés tárgyát képező dolgoknak vételi és piaczi, illetőleg tőzsdei ára közt mu­tatkozik, s igazolható ez ugy folyamjegyzék­kel, mint két kereskedő bizonyítványával. Áttér ezekután a tervezet a bérleti és ha­szonbérleti szerzedőeekből eredő jogviszonyok szabályozására. A csőd a bérleti és haszonbérleti szerző­dés folytatását ki nem zárván, a 20. §. határo­zottan kijelenti, hogy a közadós mint bérlő vagy haszonbérlő által kötött bérleti és haszon­bérleti szerződéseknél, a tömeg lép a bérlő vagy haszonbérlő közadós helyébe, fenntarva azon ban ugy a tömegnek, mint a másik szerződő félnek a szerződést, a netaláni kártérítési igé­nyek sérelme nélkül és a törvényes, ilyennek hiányában pedig a szokásos határidő megtar­tása mellett, felmondani. Felhozható e helyütt, hogy a tömegnek nem állván érdekében a szerződés folytatása, az egyszerűen megszűntnek volt volna nyilvá­nítandó. Tekintve azonban a bérleti szerződé­seknél a közadós állását, s azt, hogy a e szer­ződés ipso jure megszűntnek nyilvánítása a tö­megre nem mindig czélszerü. hogy továbbá a haszonbéri szerződéseknél az ingatlan jöve­delme a tömegnek kétségtelen a hitelezők ál­tal igényelt vagyonát képezi, kívánatos miután mi sem akadályozza a tömeget, hogy a kérdé­ses jogokat közadós helyett gyakorolhassa, a bérleti és haszonbérleti szerződéseknek ipso jure érvényteleneknek ki nem mondása. Nem volt figyelmen kívül hagyható szerző szerint, hogy a bérleti és haszonbérleti szerződéseknél a felek egyénisége határozott jelentőséggel bir, miért is ezek változtával ennek alapján a szer­ződés felmondásának hely engedtetett. A fel­mondással karöltve jár a kártérítési igény, mely a felmondás által sérelmet nem szenvedhet. Még kevésbbelélehetbefolyása a csődnyitásnak a közadós mint bérbeadó tehát mint a bérlet­tárgy tulajdonosa által kötött bérleti vagy ha­szonbérleti szerződésekre. A jogviszony a csődan nyitás által ép oly kevéssé érintetik, mint a tulajdonos személyében történt más változás ál­tal, a miért is csőd esetében a tömeg, a hite­lezők összesége a közadós helyébe lép és foly­tatja a szerződést, a kikötött határidő letelte, vagy az ingatlannak a hitelezők kielégítése vé­gett való el nem adásáig. Ez esetben, hogy a közadós által kötött bérleti vagy haszonbérleti szerződés a tömeg­hez tartozó ingatlanok eladását ne gátolja, hogy ne kelljen minden esetben a végrehajtási árve­réshez folyamodni, kimondatott, hogy a szerző­dés felbontására nézve, a bérleti vagy haszon­bérleti tárgy önkéntes árverése is a birói árve­rés joghatályával hír vagyis a haszonbérlő az esetben is köteles lesz a bérleti tárgyat visza­bocsátani, ha az nem végrehajtási árverés ut-I ján adatott el. Mint szükséges kiegészítése a 20. § nak j jelendelkezik ama intézkedés, mely magánjogi | szabványaink e részbeni hiányossága mellett meg­állapitja, miszerint a felek azon jogán, mely­nél fogva a bérlemény rongálása, vagy annak nem használhatása miatt, a szerződés felbon­tását követelhetik változás nem történik. Ha a közadós a bérleti vagy haszonbér­leti szerződést a csődnyitás előtt még meg nem kezdette, ezen az előbbi intézkedéseket kiegé­szítő kérdés megoldását a 21. §-ban leli, mely szerint a 18. §-ban a még nem teljesített ügy­letekre nézve megállapított elv nyeri alkalma­zását, és igy feljogosított tömeggondnok lép, vagy áll el a szerződéstőlel a tömeg érdekéhez képest. Tömeggondnok kettős joggal bir: belép­het vagy eláUhat a szerződéstől; első esetben, a jogok és kötelezettségekre nézve közadós he­lyébe lép, a szerződést maga részéről teljesíteni tartozván; ellen esetben a szerződés hatályát veszti, s a másik fél netaláni kártérítési igé­nyeit a tömeg ellen felszámítani jogosított. Te­kintettel arra, hogy midőn a közadós mint bérlő vagy haszonbérlő jelendelkezik, a csődnyitással a szerződő felek személyében változás történik; a jog követelménye, hogy a bérbeadó bizonyos irányban védelem alá vétessék, vagy;s, hogy fenntartassék számára az előbbi §-ban a bér­beadónak fenntartott felmondási jog. A bérleti szerződésnél ugy mint a szol­gálatinál nem egyszeri, hanem folytonos telje­sítés képezvén a szerződés tárgyát, mind kettő lényegileg azonosnak tekinthető, mind az által nem levén meg oltható — szerző szerint — e kérdés a haszonbéri viszonyra való egyszerű utalással, mert a kölcsönös érdekek veszélyez­tetését látja abban, ha a tömeggondnok tetszése szerint a szerződés feltétlen folytatását, vagy annak rögtöni megszüntetését követelhetné, — a 22. §. értelmében ugy a tömeggondnok, mint a másik fél jogosíttatott a szerződés felmon­dására. A 22. §. szerint a felmondás idejét, ha az törvény vagy szokás által meghatázozva nincsen, a felek valamelyikének kérelmére a csődbíróság határozza azt meg; mert bizonyos esetekben a csődtömeg a szolgálati viszonynak a törvényeknél rövidebb vagy hosszabb felmon­dás melletti felbontása által egyaránt meg­károsodhatik. Jelen fejezetben foglalt intézkedések a csőd sajátságos természetében találják indoko­lásukat. De az itt szabályozottakon vannak még más kétoldalú szerződésen alapuló jogvi­szonyok is, melyekre e fejezetben foglalt határoza­tokat alkalmazni lehetlcn. Szembetűnő ez a társa­sági szerződésből eredő jogviszonyokra nézve, melyeknél a csődnyitás joghatályát majd a keres­kedelmi, majd az általános magánjog állapítja, meg. Hasonló tekintetek alá jőnek azon viszonyok melyek az ipartörvény által szabályoztatnak. Ezenfelül a 18. §. a kétoldalú szerződésen alapuló viszonyokat tárgyalván, annak intézkedései a közadós egyoldalú szerződéseire akalmazást nem nyerhetnek. Mindezen viszonyokra nézve tehát a csődtörvény intézkedései mellett, az általános magánjog, esetleg a különös törvé­nyek intézkedései nyernek alkalmazást, vagyis a 23. §. szerint azon törvényes határozatok, melyek a csődeyitás joghatályát a jelen feje­zetben nem említett jogviszonyok tekintetében szabályozzák, a 18. §-ban foglalt intézkedések által nem érintetnek. Folytatva a szerződésből eredő jogvi­szonyok fejtegetését a 24. §. rendeli, hogy a mi­dőn a szerződés csődnyitás következtében, a közadós részéről nem teljesíttetik vagy meg­szűnik, a másik fél a nem teljesítés vagy megszűnés miatt csak kártérítést követeltet, s ebbeli igényeit, ha őtet zálog- vagy megtartási jog nem illeti, mint csődhitelező köteles ér­vényesíteni. Ez intézkedést szerző következők­ben indokolja: A csőd eljárás természetéből következik, hogy a csődtömeg ellen érvényesítendő, ter­mészetbeni kielégítésre nem utalt bár egy bár kétoldalú jogügyletből származott igénye­ket, pénzbeli követelessé változtatja; hahogy az igény a jelen fejezet intézkedései alá von­ható. A kereskedelmi forgalomban ép ugy, mint a közönséges életben senki sem vizs­gálja azt, váljon a szerződő, a birtokában

Next

/
Thumbnails
Contents