Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 36. szám - Belföldi jogesetek. Váltóper

- 269 — levő dolgokat készfizetés mellett vagy hitelre szerezte-e ; ő tudta, hogy a közadós bizonyos vagyon birtokában volt, s erre támaszkodva hitelezett neki bizonyos összeget; ha már most esőd esetében a tömegből bizonyos dolgok természetben kiadatnának, a csődhitelezőktől elvonatnék egy része azon alapnak, melyre mindenki számított, midőn a közadóssal üzleti összeköttetésbe lépett. Ha áll, hogy a tömeg kétoldalú szerződéseknél azt, mit a másik fél már teljesített, visszaadni tartozik, akkor e kötelesség nem függhet azon véletlentől, hogy a teljesítés tárgya a csődtömegben meg van-e vagy sem, mert ha a törvény valamely jog gyakorlását a véletlentől teszi függővé, maga szüntet meg minden jogbiztonságot, maga szolgáltat alkalmat arra, hogy intézkedései kijátszások és visszaélésekre használhassanak. Nem nyer alkalmazást a 24. §. intézkedése sem a zálog- és megtartási joggal szemben, sem midőn a hitelező valamit természetben visszakövetelni jogosított, e tekintetben a tervezet első részének második czimében határozottan külön intézkedések hozattak. Nem alteráltatnak végre a magánjog, vagy kereskedelmi törvénynek az ügyletek nem teljesitése esetére megállapított különös határozata, melyek által a másik félnek bizonyos jogok biztositvák. A tervezet harmadik fejezete a közadós által kötött jogügyletek megtámadását veszi tárgyalás alá és a 25. §-sal megállapítja elvileg a hitelezők megtámadási jogát, e § szerint ugyanis, a hitelezők összesege a közadósnak a csődnyitás előtt keletkezett és a következő §§-ban érintett jogeselekvényeit akár kereset, akár kifogás alakjában megtámadhatja. A közadós a csődnyitással vagyona tekintetében a szabad rendelkezési és cselekvési jogot elveszti ugyan, de ez korántsem elég biztosíték a hitelezők kijátszhatása ellen. A fizetési tehetetlenség két stádiuma különböztethető meg: a concnrsus materialis, midőn közadós terhei vagyonát tényleg meghaladják ; és a csődöt rendelő határozat meghozatalával kezdetét vevő consursus formális. A közadós jogcselekvényei, a fizetési tehetetlenség, mely stádiumba eseteként különböző következményüek. mert mig a csődnyitás utániak, tömeget érintvén, ipso jure érvénytelenek ; a materiális concursus idejében teljesített cselekvények, ipso jure érvényteleneknek nem tekinthetők, hanem r. csődhitelezők részéről bizonyos feltételek mellett mint érvénytelenek uegtámadhatók. Ezen, a hitelezők összesége részére megállapított megtámadási jognak, ugyanazok érde- j kében leendő gyakorlására a tervezet a tömeggondnokot jelöli ki és jogosítja fel; ha érintett j joggal tömeggondnok bármi okból nem él, azt minden egyes csődhitelező gyakorolhatja, megengedtetvén a hitelezőnek subsidiarius jellegű kereset indítása. A csődhitelezők közös érdekeinél és a csődhitelezők egyenigényénél fogva igen természetes, hogy az a mit, a csőd hitelező a cselekvény megtámadása alapján nyert, nem őtet, hanem a tömeget illeti, mely viszont a hitelezőnek a perköltséget megtériteni tartozik, mi nem állhat oly esetben, midőn hitelező keresetével elmozdittatott. Hogy oly esetben, midőn a hitelező által indított kereset folytán a tömegből valami visszaadandó lenne, a tömeggondnok e visszaadást megtagadhatja, magától értetik. A tervezet távol attól, hegy a közadósnak a csődnyitás napjáig fenntartott rendelkezési jogát megtámadná; távol attól, hogy bizonyos ügyleteket azért, mert a későbbi tömegre nézve sérelmet involválnak, ipso jure érvényteleneknek nyivánitaná, csak jogos módot nyújt a hitelezőknek arra, hogy ezek a mala fides mellett létrejött ügyleteket megtámadva, a közadósnak a hittlezők megkárosítására irányzott szándékát meghiúsítsák. És ez a csődeljárás lehető sikere érdekében mulhatlanul szükséges; mert a kérdéses intézkedések nélkül tág kapu nyittatnék a visszaéléseknek, s a közadós jóakaratától függne, hogy akar-e valamit a csődhitelezőknek kielégítési alapul átengedni, vagy sem. Áttérve az egyes esetek megkülönböztetésére, a 26. §-ban a tervezet megtámadhatónak jelenti ki, a kőzadós ama jogcselekvényeit és teljesítéseit, melyeknek megkötése vagy a teljesítés elfogadásakor a másik fél előtt a fizetési tehetetlenség, vagy a csődnyitási kérvény beadása tudva volt; mert a teljesítés a jóhiszemű hitelezők megkárosítására irányzott, mert tudta úgy közadós, mint a másik szerződő fél, hogy olyasmit vontak el a leendő tömegből, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthattak volna. Megtámadhatóknak jelenti továbbá a közadósnak a fizetések megszüntetése, vagy a csődnyitási kérvény beadása után, vagy a csődnyitást megelőző tizenöt napon belől keletkezett azon jog cselekvényeit, melyek által ez valamelyik hitelezőjének oly biztosítást vagy kielégítést ad, melyhez ennek joga nem volt. A most érintett cselekvények megtámadhatóságát azonban kizárólag a mala fideshez kötui nem lehetett; hanem szükséges volt egyúttal azt ez előbb említett feltételekhez kötni, mert ezek nélkül a hitelezőknek oly jeg adatnék, mely egyrészről a közadós szabad rendelkezési képességével, másrészről a forgalom lehető biztonságával merőben ellenkeznék. Kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a hitelező igazolhatja, hogy a jogcselekvény idejekor a fizetések megszüntetéséről, vagy a csődnyltási kérvény beadadásáról tudomással nem bírt. A csődnyitás előtt a közadós kezeihez érvényesen történt teljesítéseknek megtámadására a csődhitelezőket feltétlenül feljogosítani, ez annyit tenne, mint a bnkott adósát méltatlanul sújtani, mert ez ellenében azon körülmény, hogy a fizetések megszüntetéséről vagy a csődnyitási kérvény beadásáról tudomással birt, még magában véve a mala fides megállapítására nem elegendő. De veszélyes is lehet i a kérdéses intézkedés; mert gyakorta arra szolgálhatna, hogy a tömeg hasonlag fizetés tehetlen adósa, tartozása lerovását hitelezője irányában joggal elhalasztaná, s ha maga csőd alá kerül, a tömeget nyilván megkárosítaná. Ugyan csak ezen §. értelmében, a fizetések megszüntetése, ha az a csődnyitás előtt hat hónappal történt, a megtámadásra indokul nem szolgálhat. Hogy a tervezet a fizetések megszüntetését a csődnyitási kérvény beadásával, illetőleg magával a csődnyitás tényével bizonyos mértékben egyenlőnek tekinti, szerző szerint, abban találja indokolását, hogy a tervezet jelen része mint maierialis jog a csőd mindkét nemére, tehát a kereskedelmi csődre is érvényes ; kereskedőknél pedig a második rész intézkedése szerint a fizetések megszüntetésének a fizetési tehetetlenséggel annyiban van egyenlő joghatálya, hogy az érintett esetben a kereskedő ellen a csőd azonnal elrendelhető. A materialis concursus tehát, mely rendszerint a fizetési tehetetlenséggel veszi kezdetét, kereskedőnél már a fizetések megszüntetése által jogilag megállapíttatik ; misem természetesebb tehát mint az, hogy a fizetések megszüntetésének a fizetési tehetetlenséggel egyenlő joghatályt kellett tulajdonítani. Végre miután a 26. §. a fizetések megszüntetésének a jogügyletek megtámadására nézve oly fontos befolyást tulajdonit, a forgalom lehető biztonsága érdekében szükségesnek látszott egy bizonyos időpontot kijelölni, melyen tul a fizetések megszüntetése, ha azt csődnyitás követi is, a megtámadásra indokul nem szolgálhat. Igaz, hogy a materialis concursus idejétől kezdve, s ez főleg kereskedőknél bir fontossággal a hitelezőknek kétségtelen jogot ád a közadós javaihoz, de ezt csak azon feltétel mellett teszi, hogy a materialis concursust a formális concursus, tehát a csődnyitás ténye követendi; a kérdés e szerint csak az lehet, mennyi idő alatt kell a fizetések megszüntetésétől kezdve, a csődnyitásnak tényleg bekövetkezni. A fizetések megszüntetése a csőd- | nyitást megelőzőleg hat hónapnál távolabb időre nem tehető és igy a tervezet 26. §-a egyenesen kijelenti, hogy a fizetések megszüntetése a megtámadás jogi alapjául nem szolgálhat, ha az a csődnyitást megelőzőleg, hat hónapon tul történt ez által egyrészről minden esetre nézve külön rendelvén a kérdést eldöntetni és másrészről nem zárván ki azt, hogy az ügylet más jogezimen megtámadtassék. (Folyt, köv.) y Belföldi jogesetek. /váltóper. (M. B.) Krausz Tivadarnak, Wachsmann Lipót elleni 10 frt. és járulékai iránti perében a győri királyi törvényszék mint váltóbiróság 1873. évi május 21-én 2614. szám alatt következőleg itélt: Alperes által hivatkozott tanuk mellőzetével, felperes keresetétől elmozdittatik, s mind pervesztes fél köteles alperes részére 3 frt. 65 krbau. megállapított perköltségeket, és ezen Ítélet után járó 1. frt. dijat, ezen Ítélet kihirdetése után eltelendő 24 óra alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni. Felperes által fizetendő saját ügyvédének munkadija és költségei 6 frt. 58 krban állapíttattak meg. Indokok. Alperesi tanuk kihallgatása mellőzendő volt, mert ez a I R. 100-ik §-ának értelmében azok részére kérdőpontokat mellékelni elmulasztott. Felperes pedig a keresetétől elmozdítandó volt, mert hallgatag megismerve, miként ő alperestől, ennek eladott egy varrógép 120 frt értékének kielégítéséül 20 frtot készpénzben, és a hátralévő 100 frt kiegyenlítéséül 10 darab ugyanannyi hó alatt fizetendő 10. frtos váltókat kapott, azt sem vonta kétségbe, hogy a 11-ik számú alperesi okiratban foglalt postaútján 1872. évi ápril hó 3 án feladott 10 frt mégis, és különösen a 12. sz. alatti nyugtában foglalt 10. frtot, azon év és hó 30-án kezéhez vette, ezen most felhozott 2. okiratban foglalt 20 frtot összevetve a 2 alatti- egyezmény, és ennek folytán a 3 —10 alatti beváltott váltókban foglalt 80 frt összeggel, — kitűnik, hogy a beperesitett váltóbeli 10 frt az alperes által kifizetett és kimutatott 120 forinttal ki van elégítve, ami annál inkább bebizonyítóttnak tekintendő, mert felperes azt, hogy neki alperes ellen még más, nem a 2-/. alatti gépeladásból származott követelése lett volna nem bizonyította, sőt nemis állitotta, — ebez járúl, hogy a beperesitett és 1872. évi május hó 11-én lejárt váltóbeli 10 frt. összeg a 2 /. szerint az utolsó részlet, s ezt felperes a 11. sz. alatt határozottan nyngtatja, ennélfogva a váltókövetelést kielégítettnek tekinteni, felperest pedig mint ilyentől elmozdítani, mint pervesztes felet pedig alperesnek okozott perköltségének megfizetésében a vtk. II. R. 225-ik §-a értelmében elmarasztalni, saját ügyvédének munkadiját usryanezen szabályok értelmében megállapítani kellett: Felperesnek felebbezéee folytán a pesti királyi Ítélőtábla 1874. évi február 25-én 4350. szám alatt következőleg itélt: Az elsőbirósági ítélet megváltoztatik, és tartozik alperes felperesnek a kereseti tőkét 1872. évi május 11-től járó 6°/0 kamatjait, és a 6 frt. 58 krban már megállapított perköltséget 24 óra alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok. Felperes, az alperes által felhozott kifizetésre vonatkozó összes ténykörülményeket tagadván, ezen állított fizetés a 12*/. alatti nyugta által be nem bizonyittatott, minthogy ezen okmány nem váltóról szól, az ajánlott tanubizonyiték pedig a kérdőpontok nem csatolása miatt a vtk. II. R. 100-ik §-a illetőleg az 1861. évi ideiglenes törvénykezési szabályok III. 2. §-a értelmében, figyelembe vehető nem volt. Ezen másodbirósági ítéletet alperes felebbezte, mert: felperes tagadásba nem vonta a perhez csatolt nyugtakiállitását, és nem tagadta alperes azon állítását, hogy alperes felperesnek csak a gép árával tartozott. Ezek ellenében felperesnek azon puszta tagadása,