Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 36. szám - A magyar csődtörvény tervezete. 2. [r.]

— 2(37 — c tekintetben követett változó irányelveiből a fizető jóhiszeműségétől, melynek bebizonyítását a fizetőnek teszi kötelességévé,— tételezi föl az eszközlött fizetés érvényességét; másrészt a közadós által a csőduyitás után hitelezőjének teljesitett fizetést, ugyanannak a csődtömegből járó hányad erejéig ismeri el jogszerűnek. Közadós perbefogását illetőleg a 9. §. szerint a közadós ellen a csődnyítás ufán oly perek melyek, jogalapját a csődtömeget illető javak vagy jogok képezik, sem nem indíthatók, sem nem folytathatók, kivételével azon pereknek, melyek, mintán közadós cselekvési és szerzési képességén csorba nem ejtetik, ezen viszonyból eredő kötelezettségek nem teljesítéséből erednének, de melyek alapján a végkielégítés a csődnyitáskor a töine^tulajdonát képező vagyonból nem igényelhető. Ugyancsak ezen §. szerint a közadós által folyamatba tett perek, a csődnyitás alkalmávali állapotban vehetők által és a közadós activ pereinek lebonyolítása vagy az azoktól való elállás a csődtömeg érdeke szerint ítélendő meg. A 9. §. kiegészítését találja a 10. íjban, a közadós ellen a csődnyilta előtt indított, bár első folyamodásilag elintézett, de jogerőre nem emelkedett igények a csődtömeg ellen újra bejelentendők, mely szerint a csődtömeghez tartozó jogok és javakat tárgyazó és folyamatban levő perek a felszámolásig felftlggesztetnek, 8 ha a felszámolásnál a követelés valódisága kifogásoltatik, a tömeggondnok folytatja közadós nevében az eljárást. A 11. §. szerint csődtömeghez tartozó javakra vagy jogokra a csődnyitás után sem a zálog, sem a megtartási jog nem szerezhetők. Ezen intézkedést a tervezet szerzője következőkkel támogatja : A hitelezők a tömeghez tartozó vagyonból való kielégittetésükre egyenlő igénynyel bírván, a csődnyitás után keletkezhető elsőbbségről egyáltalán szó sem lehet és az elsőbbség csakis mint a csődnyitás előtt szerzett jog foroghat fenn, és igy azon hitelező, ki a csődnyitás idejekor a többiekkel közösségben állott, nem lehet feljogosítva arra, hogy e közösségből kilépjen s kielégítését a tömeghez tartozó valamely vagyonból külön követelhesse, e tekintetben nem tévén különbséget egyrészről az, hogy a zálog- és megtartási jog szerzéséhez a közadós cselekvénye szükséges-e vagy sem, másrészről az sem, hogy hitelező a jogezimet — jogosultságot — a zálog- és megtartási joghoz már megszerezte-e vagy sem; a csődnyitás joghatályát az egyik esetben ügy, mint a másikban ipso jure gyakorolja. A 11. §. második bekezdése a zálogjognak a telekkönyvi hatóság általi előjegyzését vagy bekeblezését tárgyalja és annak helyt ad, az eaetben, ha'^az ez irántikérvény a csődnyitás előtt nyújtatott be az illetékes telekkönyvi hatóságnál, minélfogva a kérvény benyújtása utáni, de elintézése előtti csődnyitás mi joghátránynyal sem jár. Valamint sem zálog- sem megtartási jog nem szerezhető a tömeghez tartozó javak- vagy jogokra, ép oly kevéasé rendelhető el mindezekre a biztosítási vagy végrehajtási eljárás, de igenis foganatosítható az a zálogjognak ingó vagy ingatlan javakra leendő érvényesítése, és a megtartási jog foganatosítása végett, mi helyt foglal azon esetekben is, midőn a hitelező jogában áll akár a törvény, akár a törvény erejével biró rendeletek által kiváltságot nyervén (pl. a pénzintézetek és zálogházak) bírói közbejövetel nélkül bizonyos dolgokból magát kielégíthetni. A 12. §. tárgyát képező eme intézkedések következőkkel indokoltatnak. A csődtömeg, mint közös végrehajtási alap jelenkezvén, személyes a közössel ellenkező érdekek kielégítése a közösség világos rövidítésére el nem rendelhető, vagyis a hitelezők a csődtömeghez tartozó javak tekintetében egymást meg nem előzhetik és egymás felett bármiféle előnyt nem szerezhetnek. Látszólagos kivételeknek is helyt enged a §, de kivételt valósággal még sem képez; mert a meg nem engedhetőség egyedül és kizárólag a személyes hitelezőkre vonatkozván, nem alterá'ja és nem álterálhatja azok jogait, kiket a személyes hitelezők sorába helyezni nem lehet. A zálog- és megtartási jogot illetőleg az a privilegiált követelések neméhez sorolandó levén annak mint ilyennek, érvényesítésére a csődnyitásnak mi hatálya sincsen; az érvényesítés körüli úgy a magánjog, mint a kereskedelmi törvény nyújtotta jogok érintetlenül maradnak. A kőzadós, illetve a csődtömeg elleni jogok érvényesítésétől az előbbiekben intézkedvén, áttér a tervezet a 13. §-ban a csődtömegnek a hitelezők elleni jogaira. A törvényhozások által a csődtömegnek nyújtott ama jogát, mely szerint az évi járadékok és tartási igények kivételével, (melyek miután visszatérőleg bizonyos időszakokban eszközlendők, közönséges adósságokként el nem bírálhatók,) a közadós elleni követeléseket a csődnyitás tényével lejártaknak tekinthesse, érintetlenül hagyja; a közadós vagyonákak teljes felosztása azt hozván magával, hogy kielégíttessenek azon követelések is, melyek a csődnyitás idejekor még le nem jártak . De másrészt nem tekinti a közadós tartozásait a csődnyitással ipso jure lejártaknak, nehogy bukott adóstársai ezen intézkedés által jogtalanul sújtassanak. Ha a lejárat előtt kifizetendő követeléstől kamatok nem járnak, ez azon összegben fizettetik ki, mely a fizetés napjától a kikötett lejáratig számított törvényes kamatokkal, a követelés teljes összegének megfelel; ezen intézkedés nem nyer alkalmazást a csődnyitás előtt vevő és hitelező között, utóbbi kielégítése tekintetében keletkezett megállapodásokra, melyeket a csődnyitás egyáltalán nem álterálhatja. A jog és méltányosság egyaránt követeli, hogy a tömegnek azon előny, melyet az a hitelezőknek a lejárat előtti fizetés által nyújt, némileg viszonoztassék; mi valósitható, ha a lejárat előtt kifizetett összegből csak annyi adatik, a mennyi a fizetés napjától a kikötött lejáratig számitott törvényes kamatokkal epyütt a követelés összegének megfelel, vagy is, ha a kifizetendő összegen aránylagos levonás történik. Ezen levonás mellőztével, a le nem járt követelését Dyert hitelező; jogtalan előnyben részesülne; de másrészt aránytalanul terheltetik a csődtömeg, olyasmit adván a hitelezőnek, mire az csak bizonyos idő múlva tarthatna igényt; nem ellensúlyozható ez a birói letétbe helyezés által sem, mert gyümölcsözőleg helyeztetvén el a letett összeg, a csődmegszüntetés akadályaként tűrik fel, ellenesetben, ha nem gyümölcsözőleg helyeztetik el, ez egyenlő rosz az azonnali aránylagos levonás nélküli fizetéssel. A levonás kiszámításánál a tervezet, a tényleges kifizetésről a lejáratig számitott törvényes kamataival együtt, a követelés tényleges összegének megfelelő összeg kipuhatolásának elvén alapuló Hoffmann-féle rendszert ajánlja. A 14. §-ban a tervezet az elévülés félbeszakítását, tekintet nélkül a követelés természetére, a bejelentés és kereset megindítása által kivánja elérni és az elévülés félbeszakításának közadós elleni hatályát is kimondja. A tervezet e tekintetben az osztrák csődtörvény intézkedéseihez simul. Mellőzi a csődnyitás joghatályának megállapítását az elévülésre, elkerül minden részletezést, abból indulván ki, hogy a csődtörvény a tömeg elleni igények érvényesítésére a bejelentést mint egyetlen utat jelölvén ki, ezt oly ténynek kell elfogadni, mely az elévülést, tekintet nélkül a követelés természetére félbeszakítja. Mi az elévülésnek közadós irányában bejelentés által való félbeszakítását illeti, habár, az, nem a közadós, hanem a csődtömeg ellen indíttatik, és marasztalást nem eredményez, a félbeszakítást közadós ellen is kiterjesztendőnek mondja, mert a bejelentett követelés közadós ellen érvényesíttetni szándékolta-I tik, kinek vagyonából a végkielégítés kizárólag I nyerhető. Es bár a bejelentés nem közadósnak kízbesittetik, a liquidatio nem történhetik nélküle, ki is a bejelentett követelések valódisága iránt idejekorán meghallgatandó, s a követelés csak elismerése alapján tekinthető valódinak ée így mindezekből a bejelentés által a közadó.-> irányában is beáll az elévülés félbeszakítása. Áttér a tervezet a 15. §-ban a követelés s az ezzel netán járó előjogok csődnyös ntán való megszerzésére, minek is külön engedményezés nélkül helyt ad; a megszerzés el.entcfbe nem jő a tervezet előbbi intézkedéseivel, de másrészt a csődtömegre nézve Közönséges az, hogy bizonyos követelést, mely hitelező érvényesít, hogy a követeléssel az avval járó előjogok is megszereztetnek a méltányosság követelménye. Hogy a követelés és az evvel járó előjogok megszerzésének külön engedmétyezés I nélkül helyt ad a tervezet, szerző szerint abban | találja indokolását, hogy a fizető a magánjogi felfogás szerint is a fizetés ténye által több esetben belép és beléphet előzője jogaiba a nélkül, hogy erre külön engedményezés kívántatnék ; és ha a magánjog a subrogatiot egyes esetekben bizonyos feltételekhez köti, ily feltételek felállítása a csődeljárásban azért nem látszik szükségesnek, mert a csődnyitás tényével a tömeg s az ez elles támasztható igények olykép állapittatnak meg, oly határozott kőrvonalozást nyernek, mikép e tekintetben a felek intézkedése által változás ngy sem történhetik. De a megengedett előjog szerzés mellett, nincs felmentve azon feltételektől, melyekhez a telekkönyvi rendtartás a zálog- és az elsőségi jog megszerzését köti; mi a kézi zálognál is szem előtt tartandó. Nem szolgálhat irányadóul ezen intézkedés, a csődnyitást megelőzőleg átruházott követeléseknél, hol is a magánjog általános határozatai nyernek alkalmazást; másrészt nem állván hitelezőnek hatalmában a követelés érvényes megszerzzése végett teljesítenie mindazt, mit a csődnyitás e'őtt megtenni jogában volt. Mi leginkább a követeléssel járó zálogra nézve áll. Az első fejezet utolsó, 16. §-a a csődnyitásjoghatályát az örökösökre is kiterjeszti, alkalmazást nyervén mindazon a közadósnak a tömeghez való viszonyát szabályozó határozatok, a közadós a csőd folyama alalt történt halálozása esetében is, vagyis midőn a csöd a hagyaték ellen nyittatik meg. A közadós vagyona rendeltetését — mondja szerző — mindaddig, mig a hitelezők kielégítve nem lettek, megtartja, s ha az örökös a hagyatékot feltétlenül fogadja el, a hite'ezők benne csak új adóst nyernek, ki követeléseikkért saját vagyonával is felelős. Igaz, hogy ez magánjogunk eddigi felfogásával, mely a beneficium inventarii intézményét nem ismeri, nem teljesen egyezik meg; de a tervezet azon feltevésből indult ki, hoty addig is, mig magánjogi törvénykönyvünk elkészül, a polgári perrendtartás fogja az örökösi nyilatkozatra s ennek joghatályára vonatkozó intézkedéseket pótolni, mely esetre joggal remélhető, hogy az örökösi nyilatkozat joghatálya a leltár jogkedvezményénck fenn vagy fenn nem tartásához képest fog szabályoztatni. Szabatosb megállapítást követelt az örökösnek a csődtömeghez való viszonya, miért is mindaz, mit a törvény a közadósnsk a tömeghez való viszonya tekintetében rendel, az örökösre is nyer alkalmazás, ha a közadós a csőd folyama alatt hal meg, vagy ha a csőd a hagyaték ellen nyittatik. És igy azon cselekvények, melyeket a törvény érvénytelennek vagy megtámadhatóknsk jelent ki, ilyeneknek tekinthetők, ha az örökösi k által teljesíttetnek és mindaz, mint a törvény a közadósnak kötelességévé tesz, az örökösöket is terheli, de másrészt a közadós személyéhez kötött következmények az örökösöket nem érinthetik. A tervezet második fejezetének tárgya „A közadós által kötött jogügyletek teljesítése. * A 17. §. tárgyazza egyrészt a közadós és nem a szerződő fél, másrészt a szerződő fél éi