Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 36. szám - A magyar csődtörvény tervezete. 2. [r.]

— 266 — gyar) oly nyelven i-í veheti fel az okiratot, a [ mely nyelvnek bírását kellően igazolta, és a melynek használhatására az igazsi'igügyminisztor felhatalmazását bírja", de hogy „az ily okmány kiadványa nem eredeti okmáDy, hanem csak is hitelesen lefordított (de miről?) másolat, és az eiedeti okirat minőségével nem bir.u Szóval a közjegyző által nem magyar nyelven; de különben a törvény egyéb szabályainak pontos megtartása mellett felvett okirat és ennek kiadványa *) nemcsak nem közök- | irat, de még egyszerű eredeti okirat sem, hanem csak hiteles másolat. Váljon politikai illetőleg nemzeti ség i s z em po n t b ó 1 ildamos-e ezen módositvány, váljon helyes-e a miniszter és az ellenzék vezérének fennebb jelzett közös álláspontja, vagy a felső házé'? váljon 1 o g ik a i szempontból fenntartha'ó-e a módositvány, mely „hitelesfordításról" szól ott, hol a fordítás az eredeti okmánynyal ugyanazon nyelven van szerkesztve ? annak | megvilágításába e szaklap nem bocsátkozik, j bár a felelet egyszerűnek látszik lenni; de igen is kötelessége e szaklapnak felszólalni jogi szempontból, látván, hogy a módositvány több millió nem magyar ajkú honpolgár magánjogi érdekét mélyen sérti, midőn tőle az egész világban üdvösnek bizonyult intézmény jótéteményeiknek igénybevételét megtagadja, és ez által egyszersmind magát az intézményt is alapjában megrendíti! Mert ugyanis lehet-e feltenni, hogy valaki bizalommal oly jogügyletet kössön, melytől talán egész vagyona, és igy saját és családjának léte függ, de melyet nem ért; hogy valaki közjegyzői okiratot, melyről tudja, hogy magát általa azonnali végrehajthatóságnak veti alá, oly nyelven vétessen fel, melyet nem bir; hogy valaki végakaratát, melynek fogalmazásában egy szócska határozhat, idegen nyelven nyilvánítsa ? stb. Bizonyosan nem s ezt már a természetes ösztön is kizárja ! De ha ezt nem, lehet-e talán azt feltenni, hogy valaki a közjegyzőt oly czélból keresse fel, hogy ez jogügyletét nem magyar, hanem saját nyelvén vegye fel, midőn a törvény az ilyen okmánytól nemcsak a közokirati, de még az eredeti minőséget is megtagadja, és igy, hogy csak egy roppant horderejű hátrányra utaljunk, mely már a legegyszerűbb mindennapias szolgalmat is sújtaná, még a telekkönyvi előjegyzés lehetőségét is kizárja? (telekkönyvi rendelet 67. §-a). Bizonyosan szintén nem ! Mindebből pedig következnék az, hogy a nem magyar ajkú magánpolgár ezentúl is a zúgirászt keresse fel, mert az ez által bármily nyomorúan, és bármily nyelven felvett okirat már mint eredeti előnyben volna a közjegyzőig okirat ellenében. Nem-e valóságos irónia ez ? Továbbá következnék az is : hogy a közjegyző oly vidéken, melyen tekintélyesebb számban nem magyar ajkú nép lakik, ha egyáltalában óvatlan volt oda pályázni, állását elégséges kereset hiányában oda hagyni kénytelen volna ! De nemcsak czélszerütlen e módosítás a lehető legnagyobb mértékben, hanem azt még ezenkívül jogtalanná is teszi a közjegyzői kényszer (54. §.), mely a nem magyar ajkú honpolgárra a magyar nyelv használatát magánjogi ügyekben a szó teljes értelmében ráerőszakolja, és a jogügylet helyes felvételében való megnyugodhatását kizárja; ha oly jogügyletet akar kötni, melynek érvényessége közjegyzői felvételtől függ ! Azt hisszük tehát, nem mondunk sokat, ha kijelentjük, hogy a felső ház ez egyszer eltévesztett hazafiságával igen szerencsétlenül túl lőtt a czélon. Igy eltorzítva július 4-én érkezett vissza *) A közjegyzői okiratok kiadványait vala mennyi közjegyzöségi törvény e re d e ti okirat minőségével ruházza fel, a magyar törvényjavaslat is 143. §-ával természetesen, mert a tulajdonképeni ere. deti sohasem kerülhet a fél kezébe. a törvényjavaslat a képviselőházba, mely daczára az igaz8ágügyminiszter erélyes sürgetésének, daczára annak, hogy a ház álláspontja a módosításokkal szemben oly egyszerű, hogy az ujabbi tárgyalás, ha ez csak a szükségesre szorítkozik, alig venne igénybe néhány órát, valószínűleg a választási novella által felizgatott kedélyállapotában, és a canicula nyomása alatt azt határozta : „hogy majd máskor fog határozni;" ezen ujabbi határozattal azonban a ház még a mai napig is tartozik, holott még is időt talált még a házszabályok módosítására is, mely minden legcsekélyebb hátrány nélkül első tárgyúl az őszi ülésszakra annál is inkább elmaradhatott volna, mert az koránsem érdekli az életet oly közel és közvetlenül mint a leszorított törvényjavaslatok. Ez volt e két törvényjavaslat szerencsétlen sorsa, és azt hisszük, nem volt meddő fáradság egyes phasisainak történetét emlékezetünkbe visszahívni, mert ebből azon felette szomorú és sajnos! már több évi tapasztalat által nyújtott tanúságot vonhatjuk le, hogy addig, mig a helyes munkafelosztásra való érzéktelenség, s a honatyák nagy részének teljes közönyösége a jogi reform irányában meg nem szűnik, és a parlament tekintélyét már is mélyen aláásott s legnagyobb részt a szerencsétlen individualismusból folyó szólási viszketeg, mely a nép verejtékével fizetett drága időt nagyrészt üres szalmacsépléssel fecsérli el, a törvényhozó valódi magasztos hivatását felismerő jobb belátásnak tért nem enged, mig az igazságügyi nyomorunk feletti napirenden lévő panaszokat a képviselőházban a komoly törekvés : segíteni a bajon, fel nem váltja, hogy addig rendszeres, józan és általános jogi r e f o rm r ó 1 n e i 8 álmodjunk! Szomorú kilátás pedig ez, ha végig tekintünk a még hátralevő mély tanulmányozást és önfeláldozást igénylő egyes codifikationalis teendők végtelen során; a polg. perrendtartás, a telekkönyvi, kereskedelmi, váltó-, csőd-, és bányatörvényeken ; az örökösödési eljáráson és főleg a büntető- és polgári anyagi törvény könyveken ! Borzad az ember, ha a törvényhozás csigalépteit ezen óriási teendőkkel összehasonlítja! Mi pedig felkérjük az igazságügyminiszter urat, ki (és ez igaz örömünkre szolgál) már az eddig tárgyalt törvényjavaslatok tekintetében az országgyűlés mindkét házában saját és a józan törvényhozási politika közös álláspontjának védelmében nemcsak briliáns szónoklati tehetsége, hanem az igaz meggyőződés férfias nyilt és erélyes szavával ismételve oroszlánszerepet viselt és ki a fennebb felsorolt codifikationalis teendőket az országházon kívüli körökben benne sohasem sejtett erélyességgel és önfeláldozó szorgalommal minden irányban már megindította, maradjon jogi reformunknak ezentúl is lelkes és erélyes előharezosa! E hivatásában bizonyosan az egész jogászközönség erélyes támogatására, és elismerésére számíthat! Szemle. Az oroszországi Volost - bíróságok reformja. — A német f egyházi hivatalnokok gyűlése. — Nemzetközi jogászgyiilés. (— r.)Az oroszországi volostbi r ó s ágo k r ó 1 már szóltunk e lapokban*). Ezen bíróságok reformjában szorgalmasan dolgoznak és hogy az ujjá szervezésre kellő anyagot nyerhessenek, bizottság alakittatott, mely a különböző tartományokban gyűjtött informátióit időről időre köizé teszi. Most megjelent ezen bizottság dolgozatainak 6. kötete. Az ezen kötetben foglalt anyagnak könnyebb megérthetése végett vázoljuk röviden a Volostbiróság szervezetét. A „Volost" szó falut vagy faluból alakított községi egyesületet jelent, melynek nagysága 300—4000 lakos közt változik, és melyet egy elöljáró (Starsina) igazgat. Az alsóbb *) L- „Magyar Themis" 1872. 53. sz. ' törvénykezés a volostban nem jogilag képzett j bírák, hanem a volostgyülés kebeléből egy évre vagy kevesebb időre a parasztok közül választott bíróság által gyakoroltatik. Ezen ! 4—12 tagból álló bíróság, mely minden két hétben, lehetőleg vasárnap jön össze, olykép azonban, hogy minden ülésen legalább 3 bíró ve:z részt, polgári Ügyekben 100 rubelig menő perek, bűnügyi ügyekben pedig oly kisebb vétségek felett ítél, melyek magában a volostban követtettek el idegenek közreműködése nélkül. Ezen bíróság 3 rubelig menő pénz' birságra, 7 napig menő fogságra és 20 vesszőj csapásig terjedhető testi büntetésre ítélhet. | Hogy huznak-e a bírák fizetést, az a volost-I gyűléstől függ. Az eljárás szóbeli és nyilvá-I nos. Az Ítéleteket a/, elöljáró hajtja végre, ki azonban a biráskodá.-ban nem vehet részt. Az Ítéletek felebbezhetlecek. Az ujjá szervező bizottság által kiadott 6. köret különösen érdekesnek mondhatók. Csaknem minden községben, melyekre a bizottság kiterjesztette vizsgálatát, a*on kiván'• ságot fejcz'ie ki a parasztság, hogy az „örö-I költ népbiró.iág" fenntartassák, de utaltak i egyszersmind azon szükségre, hogy ne legyen ; minden községnek bírósága, hanem több köz-i ség egy bíróságot kapjon, hogy igy lehetsé! ges legyen a bírákat fizetni. Az ítéletek felebbezhetőségének gondolatával nem igen tudnak megbará'kozni, mivel azt mondják, hogy | ez „boszantó és sértő volna ; a mit a bíróság ! egyszer megállapított, annak jogilag érvényesnek kell maradnia, még ha az illető az égbe akarna is mászni. A Dépbiráknak fizetéssel való ellátása me lett többek közt azon indok ! is felhozatik, hogy jelenleg a jobb elemek ' nem vállalják el a hivatal', mivel nem jár fize'.éssel és ennélfogva rendesen azok válasz: tatnak birákká, kik a gonosztevőkkel egyetértenek és ez által a legnagyobb visszaéléseknek nyittatik tér. A bizottság már bevé! gezte munkálkodását és csak 3 pontban in\ ditványoz változtatásokat a volost bíróság I szervezetében ezek. 1) A volost-biróságok köj telező fizetésének behozatala. 2) eljárási szaj bályzat készítése és 3.) az ítéletek felebbez; tetése. A német fegyházi hivatalnokok közgyűlése az idén szeptember 23-án fog megtartatni Berlinben. Napirenden ezúttal több igen érdekes és fontos kérdés van és pedig 1 a következők: 1. Hogyan helyeztessenek el azon elmebeteg és gyengélkedő feg* enezek, , kik hosszabb időre ítéltettek el. 2. A magán| fogság neme és keresztülvitele. 3. Mely elvek I szerint engedélyezendő a fegyenczeknek juta; lom az általuk teljesített munkáért ? 4. Mely elvek szeiint engedélyezendő a munkaadás a fegyházakban? 5. Mily terjedelemben engedhető meg a fegyenczeknek, hogy önmagukat élelmezzék. A uemzetközjog reformja és codifikátiója végett alakult nemzetközi egylet, mely nralt évben Brüsselben gyűlt össze, az id-n szeptember 7 én Genfben fogja gyűlését tartani. X'A magyar csődtörvény tervezete, y II. Ismertető szemlénk első közleményében a javaslat első hat szakasz-t haladtuk meg. A 7. §. első bekezdése, mely szerint követve az ujabb törvényhozásokat a közadósnak a csődnyitás után a csődtömeget terhelő jogcselekvényei a hitelezők irányában ipso jure érvényteleneknek nyilváníttatnak, a 4. §.-ban mondottaknak praegnansabb kinyomata. Az előbbieknek kifolyásaként jelenkezik azon intézkedés, mely szerint a hitelezők azt, mit a közadós a csődnyitás után kötött jogügylet alapján teljesít, visszakövetelni jogcsitvák, de kivételt képez a johiszemüleg szerződő fél tulajdona. Megállapítva eként a csődtömeg visszkövetelési jogát, áttér a tervezet a 8. §.-ban a csődtömeget illető, de a közadós kezéhez cszközlött fizetések közül mérvadó érvényességi esetek körvonalazására egyrészt és az ujabb törvényhozások