Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 35. szám - Belföldi jogesetek. A végrehajtási jog elévülés

— 261 — fogva ki nem terjedhet, és igy ily ügyekben, a mennyiben felperes követelését a kereset megindítása előtt biztosíttatni kivánja, a biztosítás elrendelésére csak is azon elsőfolyamadási bíróság tekinthető illetékesnek, mely a községi bíráskodás sikertelensége esetében a ptr.480-ik §. szerint a kereset elintézésére különben is illetékes leend, — minden törvényes alapot nélkülöz. Tanukkali bizonyítás joghatálya. Vellner Mór felperesnek, Marton Mihály alperes elleni 100 frt 71 kr tőke iránti perében a devecscri kir. járásbíróság 1873. évi november 6-án 2726. szám alatt következő Ítéletet hozott: Alperes Marton Mihály az esetre, ha felperes a főesküt leteszi arra, miszerint: „a keresetlevélhez mellékelt számlában kitett étel-és italnemüeket Marton Mihálynak csakugyan kiszolgáltatta, és ez azok árát soha meg nem fizette, hanem annak fejében 100 frt 71 krralmégmai napig is tartozik," a kereseti 100 frt 71 krnak mint tőkének, és 1873. augusztus 7-től járó 6°/0 kamatoknak és 29 frt 50 kr perköltségnek 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére köteleztetik, saját ügyvédjének munkadija szintén alperes irányában 9 frt 75 krban állapittatik meg. Tartozik tehát felperes ezen eskü letételére az ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt jelentkezni, 8 a kitűzendő határnapon az esküt le is tenni, ellenkező esetben keresetével elutasittatik s alperes részére 32 frt perköltségnek és saját ügyvéde részére 17 frt 35 kr munkadíjnak 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésében elmarasztaltatik. Indokok: A tárgyalás alkalmával felperes a követelés valóságára és fennállására, alperes pedig annak megszűntére nézve tanukra hivatkoztak. A bár számos tanuk vallomásából azonban csak annyi derül ki, hogy Marton Mihály a felperes korcsmájában igen sokszor mulatott, és ott még olyan egyéneket is megvendégelt, kiket először látott; kitűnik továbbá, hogy Marton Mihály a tanuk által már rendesen felperes korcsmájában éretett s még ott is hagyatott, és igy azt, hogy alperes a költségeket megfizette-e rendszerint, nem látták, kitűnik végül, hogy alperes ilyen alkalmakkor többször megrészegedett; ezenkívül az alperes által is ép ellenkező körülményre hivatkozott Horváth Kati vallomása azt tanúsítja, hogy alperes a felperestől étel- és italnemüket hitelbe haza is hordatott s a tőle hitelbe hozott czikkek árát meg nem küldötte, sőt azok fejében az ő bérének egy részét is visszatartotta; Kovács Sándor tanúvallomása pedig azt tünteti elő, hogy 1872. év őszén alperes előtte a tartozás valóságát beösmerte, azt mondván felperes nejének ha ökreit eladja s pénz lesz, akkor vele számoland, mig a tárgyalás alkalmával azzal ellenkezőleg azt nyilvánitá alperes, hogy az elfogyasztott czikkek árát esetről esetre fizette meg és haza hitelbe nem hordatott; a tanúvallomásokból felperes javára ennyi derül ki. Alperes javára pedig egy—két tanú vallomásából az világlik ki, hogy bár a számlában neveik érintetnek, ők alperessel felperes korcsmájában soha sem mulattak, ismét egy — két tanú vallomásából pedig az, hogy alperes az ő jelenlétükben oly czikkeket nem fogyasztott el, a milyenek ép akkorra terhére felszámittatnak. Igy állván a tanúvallomások befejezésével az ügy, ha csak a bizonyítékok felett előleges bírói határozat nem hozatik, oda kell a több általános bizonyítékokkal bíró felperes részére a főesküt ítélni, s ennek le- vagy le nem tételéhez képest alperest elmarasztalni, illetőleg felperest elutasítani, annyival inkább mert alperes a beperesitett követelések egy részének keletkezésekor részeg lévén, a követelés tekintetében esküre is alkalmas biztos tudomással nem bírhat. A perköltségek megállapítása a ptrts 251. és 252. §-ain alapul. Alperes felebbezése folytán a pesti királyi itélő tábla 1874. évi február 3-án j 54186./1873. szám alatt következőleg ítélt: Az eljáró királyi biróság ítélete megvál! toztatván, felperes keresetével elutasittatik; a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek s az j ügyvédek munkadijai saját feleik irányában s | pedig felperesi 17 frt 85 kr, alperesié pedig | 9 frt 75 krban megállapíttatik. Indokok. Felperes kereseti követelésének igazolásáúl alperes határozott tagadása ellenében tanukra hivatkozott, ezekkel azonban a kereseti állításokra nézve elfogadható bizonyítékot felhozni képes nem volt; tekintve hogy a főeskti általi bizonyítás hivatalból nem alkalmazható: ezeknél fogva a királyi biróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasítandó, a perköltségek a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetendők, az ügyvédek felszámított munkadijai pedig saját feleik irányában a ptr. 252-ik §-a értelmében megállapitandók voltak. Ezen ítélet ellen felperes jelentvén be szóval felebbezést, a magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék 1874. évi, ápril 29-én 3289. szám alatt következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és alperes az esetben, ha felperes a pótesküt leteszi arra, hogy a keresetlevélhez csatolt számlában foglalt étel- és italnemüeket, felperes alperesnek valósággal kiszolgáltatta, alperes azok árát soha meg nem fizette, sőt azok árában 100 frt 71 krral mai napig is adós, a kereseti tőkében, annak e per megindításától járó 6°/o kamatában elmarasztaltatik; tartozik tehát felperes jelen ítélet kihirdetésétől számított 15 nap alatt az eskü letétele iránt az elsőbiróságnál jelentkezni, és az ez által kitUzendő időben azt le is tenni, mert nem jelentkezés vagy a póteskü le nem tétele J esetében keresetétől elmozdittatik, és mindkét esetben a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Mert: A kihallgatott tanúk legnagyobb része bizonyította azt, hogy alperes felperes korcsmájában ételt és italokat rendelt mind maga, mind mások számára, hozzájárul ehez az, bogy j Horváth Kati tanú határozottan vallja, mikép I alperes felperes Korcsmájából étel- és italnemüeket hitelbe hordatott; Kovács Lőrincz tanú vallomása szerint pedig alperes felperessel, ha ökreit eladta számolni ajánlkozott, mind ezeket felperes követélése mellett félbizonyitéknak elfogadni és felperesnek a bizonyítás kiegészítésére a pótesküt megitélni, igy alperes elmarasztalását a póteskti letételétől feltételezni, a költségeket azonban az ítéletek különbözőségénél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett. Külföldi jogesetek. Jelek által is lehet szóbelileg érvényesen végrendelkezni. Z. József és Antal megtámadták Z. Jánost atyjok végrendelkezésének érvénytelensége iránt, és e tekintetben arra támaszkodtak, hogy atyjok a végrendelkezést csak kézmozdulatokkal eszközölte, a mennyiben végrendeletének készítésekor annyira beteg volt, hogy beszélni nem tudott, és csak morgott, majd pedig érthetetlen hangokat hallatott ; ennek következtében pedig a végrendelkezés sem mint írásbeli sem mint szóbeli végrendelet meg nem állhat. A mindkét fél által hivatolt tanúk vallották, hogy az örökhagyó a végrendelkezés alkalmával nem'tudott érthetően beszélni, hogy nem volt képes a tanúk előtt kinyilatkoztatni, mikép kiván rendelkezni vagyona felett, hanem, hogy fia által szóbelileg előadott vagy, egy táblára felirt intézkedésekre majd fejével helyeslőleg intett, majd pedig morgás által fejezte ki nem helyeslését; az utóbbi esetben a táblára felirtakat, kitörölte éB helyébe mást irt reá. Ilykép jött létre a végrendelkezés, melynek egyes pontjait tanuk a könnyebb emlékezhetés végett feljegyezték maguknak. Erre a skucijárásbíróság (Csehországban) felperest elutasította keresetével és őt a költségekben elmarasztalta. Felebbezés folytán a prágai országos főtörvényszék az Ítéletet megváltoztatta, a perköltségeket pedig kölcsönösen megszüntette. Indokok: nem lehet tagadni, hogy a tannk által eszközlött feljegyzések nélkülözik az írásbeli végrendelet kellékeit, és maguk a tanuk is bevallják, hogy csak az emlékezhet-és könnyítése végett jegyezték fel a végrendelkezést. De szóbeli végrendeletnek sem monható azon mód, a mely szerint a dolog történt, mert mindannyian megegyeznek abban, hogy a végrendelkező teljesen képtelen volt beszélni, csak egyes érthetetlen hangokat hallatott és morgott; igenlés jeléül intett fejével, tagagadás jeléül pedig rázta fejét és morgott. Ilyen sokszor többértelmü taglejtések nem engednek biztos következtetést vonni a végrendelkező utolsó akaratára. Figyelembe veendő továbbá, hogy a végrendelkező súlyosan beteg volt, és nincs kizárva azon lehetőség, miszerint a betegség zavarólag hatott észbeli tehetségére is. Az eszmecsere módja, mely a fiu és apa közt folytattatott, szintén nem aggály nélküli, mert a tanuk nem emlékeznek arra, hogy mely pontokat törölte ki a végrendelkező, tehát az sincs bebizonyítva, hogy a fiu nem élt-e viszsza az Írásnál atyja bizalmával. Végül nehezen érthető, miért nem készített a végrendelkező írásbeli végrendeletet, mikor ezt sokkal könynyebben megtehette volna. Abécsi1egfőbbtörvény8zék a másod fokú biróság ítéletét feloldatta és az első fokú bíróságét erősítette meg, a perköltséget pedig kölcsönösen megszüntette. Indokok: a szóbeli végrendelkezésnél az a fődolog, hogy a végrendelkező olykép nyilvánítsa akaratát, hogy a jelenlevő tanuk azon meggyőződést szerezhessék maguknak, miszerint a kinyilatkoztatott rendelkezés valóban komoly, utolsó akarata az örökhagyónak; az azonban, hogy mikép jönnek a tanuk ezen meggyőződésre, közömbös. A jelen esetben a kihallgatott tanuk vallomásai által be van bizonyítva, hogy a végrendelkező nem volt ngyan képes utolsó akaratát személyesen kimondani, de fia által majd szóbelileg, majd a táblára való felírás utján ajánlott rendelkezésekre, majd igenlőleg intett fejével, majd pedig mozgás által kifejezte nem helyeslését; utóbbi esetben fia a táblára irt szavakat kitörölte és helyébe mást irt oda. Ha ezen végrendelkezésnél követett eljárás mint egész vétetik fel, kitűnik, hogy az örökhagyó nem nyugodott bele a neki tett ajánlatokba, hanem hogy akaratának szabadságát megóvta és azt érvényesítette is, ugy hogy a tanuk teljesen képesek voltak az örökhagyó akaratát felismerni. Minthogy pedig a törvény sehol sem kivánja meg azt, hogy a szóbeli végrendelet öszszefüggő beszédben nyilváníttassák, sőt az, hogy [ osztr. p. t. k. 585. §-a ezen szót használja: megmagyarázni (erkláren), arra mutat, hogy i e 1 e k által is lehet szóbelileg végrendelkezni, mivel továbbá a jelen esetben a tanuk ezen megm agyarázott akaratot megértették : fenn kellett tartani a végrendelet érvényességét. Ha valamely egylet becsületsértéssel illettetik, a magánvád emelésére nem szükséges a tagok többségének határozata, hanem erre jogosítva van minden egyes tag. Morvaország A. városában zárt körű társaság áll fenn, melynek czélja az, hogy tagjai folyóiratok és tudományos müvek olvasása által magukat kiképezhessék. Július 5-én 1873-ban egy ottani lakos egy vendéglőben többek jelenlétében ezen egyletet, melynek a járási főnök megtiltotta, hogy zenével összekötött kerti ünnepélyt rendezzen, taknyos gyerekek társaságának (Rotzbubengesellschaft) nevezte, melylyel a járási főnök nem sokat fog teketóriázni; és ehez hozzá tette, hogy ezen társaság valamennyi tagja „taknyos pyerek és haszontalan ember" (scblechte Kerle). Ezen nyilatkozat által az egylet két tagja, nevezetesen a póstamester és egy kereskedő sértve 'érezték magukat és becsületsértési vádat emeltek. A biróság vádlottat 10 frt pénzbirságban marasztalta el, mivel az iDcriminált kifejezés által a társaságnak