Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 35. szám - Dr. Apáthi István egyetemi jogtanár ur magyar csődtörvénytervezete. 1. [r.] - A magyar csődtörvénytervezete. 1. [r.]

Negyedik évfolyam. c35. szám. ' Budapest, augusztus 6. 1874. Megjelenik minden csütörtökön: a,, magyar jogászgyülés" tartama alatt naponként. A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és eklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Bérmentetlen levelek éa küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. MAGYAR THEMIS EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordássaé, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a,, Magyar Themis"-re, az,, Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a,, Döntvények gyüjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 5 frt., negyedévre 2 frt 50kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldeni. Kiadó-hivatal: nádor-uteza 6. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ES UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyüjteménye" „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: Dr. Apáthy István a magyar csődtörvény tervezete. Dr. Misner Ignácz ügyvéd urtól Budapesten. I. — A magyar csődtörvény tervezete I. Belföldi jogesetek. (A végrehajtási jog elévülése. Tanukkali bizonyítás joghatálya. ) — Külföldi jogesetek. (Jelek által is lehet szóbelileg érvényesen végrendelkezni. Ha valamely egylet becsületsértéssel illettetik, a magánvád emelésére nem szükséges, a tagok többségének határozata hanem erre jogosítva van minden egyes tag. Egy nem kereskedő bon-ja által a végrehajtási eljárás nincs indokolva. ) — Uj igazságügyi törvények (Törvényczikkek: a hamis vagy vétkes gondatlanságból származott bukás esetében követendő eljárásról; a nők teijeskorúságáról; a birói gyakorlati vizsgáról; a váltóhamisítás esetében követendő eljárásról; a főváros pesti része telekkönyveinek átalakításáról. ) — „Vegyes Közlemények. " Egyleti hírek. Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyből. " Kivonat a „Wiener Zeitung"-ból. KÜLÖN MELLÉKLETEK: a,, Döntvények gyüjteménye" és a „Magyar váltótörvénykönyvi tervezet"-nek egy-egy ive. Dr. Apáthi István egyetemi jogtanár ur magyar csődtörvénytervezete. I. Jogéletünk egyik ágában sem oly égető a reform iránti szükség, mint a csődtörvénykezésében. Már azon időben midőn jelenleg érv ényben levő csődtörvényünk hatályba lépett, az elavultság jellegét hordta magán, mert az abban foglalt elvek a XVII. és XVIII. század tudományának színvonalán felül nem emelkedtek. A hézagok, hiányok, czélszerütlen intézkedések, melyeket csődtörvényünk tartalmaz, számos és orvosolhatlan visszaélésekre szolgáltattak és szolgáltatnak jelenleg is bő alkalmat, és azért örömmel lehet fogadni az előttiünk fekvő tervezetet, mely állal csődtörvénykezésünk reformja iránti reményeink a valösuláshoz közelednek. A tervezetet egy igen alaposan dolgozott, általános indoklás előzi meg, melyben fennálló csődtörvényünk hiáDyai, valamint a főbb elvek, melyek szerint a fontosabb kérdése kmegoldást nyernek, vázolvák. Bírálatomnak tárgyát csak e tervezet képezvén, annak, ki csődtörvénykezéstink szám talan fogyatkozásait nem ismeri, az általános indokoklás erre vonatkozó részének olvasása ajánlható. Az általános indoklásban foglalt irányelveket vizsgálat alá azért nem veszem jelenleg, mert a tervezet szövegében amugy is előfordulván, azokat az illető szakaszok megbeszélésénél birálandjuk meg. Ezuttal az általános indoklásban fejtegetett oly elvvel akarok csak foglalkozni, a mely a tervezet rendszerébe vág. Ugyanis az általános indoklásban azon elv lett kimondva, bogy a tervezet alapjául a közönséges és kereskedelmi csőd közötti különbség szolgáland, oly formán, hogy a kereskedelmi csőd a közönségesből való kivételt képez. A csődnek közönséges és kereskedelmire történt felosztását és ezen különbségnek külön rendszerbe való foglalását nem helyeselhetem. Eltekintve azon körülménytől, hogy a történeti fejlődés szerint is a csődjog a kereskedök csődjéből fejlődőtt ki; eltekintve attól, hogy jelenleg is a legtöbb csőd csak kereskedők ellen nyittatik meg, és hogy ezen arány a kereskedés kiterjedésével még inkább növekedik; eltekintve tehát attól, hogy a szabály a kereskedői csőd, és a kivételt épen minden más foglalkozásu személy ellen megnyitott csőd képezi: e felosztást azért nem helyeselhetem, mert akár a kereskedői csőd képezi a szabályt és a közönséges a kivételt, akár megfordítva álljon e dolog, az ez iránti vita egészen fölösleges, mert e megkülönböztetésre semmi szükség fenn nem forog. Elvileg vizsgálva e kérdést, a csőd jellege a bukott fizetési tehetetlensége-, és hitelezőinek arányos kielégítésében áll. E két főkellék mind a kereskedő, mind a más foglalkozásu egyén ellen megnyitott csődnél előfordul, ugy hogy a dolog lényegében semminemű relevans különbség nem létezik. Elvbe, rendszerbe vágó különségek, új intézmények, üj fogalmak felállítása csak akkor jogosult, hogy ha ezek egymástól a főjellemző tulajdonságokra nézve különböznek; de itt e főjellemző tulajdonság nem észlelhető, és habár néhány esetben a kereskedő ellen nyitott csőd más szabványok alá esik, mint a közönséges, ugy ezen alárendelt jelentőségü kivételek az illető szakaszokhoz függeszthetők a nélkül, hogy bármily értelemzavart, vagy rendszeretlenséget okoznának. Gyakorlati szempontból nem helyeselhető e felosztás, mert ha a kereskedői és a közönséges csőd közötti különbség létezik, nem ritkán előadhatja magát azon eset, hogy valaki ellen a csőd megnyittatik, foglalkozása kereskedőinek vétetvén, külön elbírálás alá esik, és csak később a csődper folyamában derül ki, hogy a bukott nem volt kereskedő, hanem más foglalkozásu egyén, mi megint más rendelkezések alkalmazását teszi szükségessé. A kereskedelmi törvény nem irhatja körül oly pontosan a kereskedő fogalmát, hogy a gyakorlati alkalmazásban valamely egyénnek ebbeli minősége iránt kétség fenn ne foroghasson, és így megtörténhetik az is, hogy azon intézkedések, melyek a kereskedői csőd szerint tétettek, semmisek azért, mivel a fennforgó csőd később közönségesnek bizonyult. Elvégre a történeti fejlődést is tekintve ezen felosztás abbanhagyása mellett kell felszólalnom. A franczia. hollandi, belga és olasz csődtörvények, mind egy szabás szerint készültek, természetszerüleg e különbséget megtartották, de ezekre csak úgy, mint valamely egyes törvényre lehet hivatkozni. Az angol csődjogban már a fennti különbséget elejtve látjuk. 1870. évi január l-ig, a midőn az 1869. augusztus 9-iki act to consolidate and amend the Law of bankruptcy életbelépett, e különbség igen is fennállott, de az emlitett idő óta az idézett törvénynek ss. 6 ff., 120 ff. szerint minden személy tekintet nélkül foglalkozására és állására, tehát kereskedőkre és nem kereskedőkre nézve egy és ugyanazon szabályok és eljárás mérvadók. A trader és debtor elnevezések e törvényben is előfordulnak, de kereskedelmi és közönséges csődről ebben említés nem tétetik, hanem ott, hol akár a kereskedő, akár a nemkereskedő ellen megnyitott csődben külön intézkedés szükségesnek látszott, ez az illető szakaszoknál megtétetett anélkül, hogy kereskedői és közönséges csődről szó volna. Az angol törvény tehát csak egy csődnemet ismer. Az 1867-iki, az északamerikai államok számára hozott act to establish a uniform system of bankruptcy throughout the United States szintén nem tesz különbséget kereskedői és közönséges csőd között, és a legujabb időből való csődtörvényeken kivül csak a 1869-iki ausztriai az, a mely a különbségez fenntartja. Az 1872. évben hozott dánországit csődtörvény az érintett különbséget szintén egészen elejtette. E kérdés történeti fejlődése is tehát a kereskedői és közönséges csőd közötti különbség elejtését tünteti fel. Végre nem akarom e tárgyra vonatkozólag emlités nélkül hagyni, hogy fennálló csődtörvényünk e különbséget nem ismeri, hogy tehát ezen különbség átültetésének történeti alapja sincsen, és bogy egyáltalán nem szükséges egy oly megkülönböztetés felállítása, mely sem bensőleg sem történetileg indokolva nincsen. Az érintett különbség felállításának látszólagos indokául csak azon körülmény szolgálhatna, hogy kereskedésünk érdekében fekszik, miszerint csődjogunk az ausztriaival meglehetős egyforma legyen; de ezen egyenlősítés csak a főbb elvekre nézve volna szükséges és csak annyiban, a mennyiben a Lajtán tul érvényben levő csődtörvény a gyakorlatban hasznosnak bizonyult. Ezt pedig a közönséges és kereskedői csőd közötti különbségről épen nem mondhatjuk. Igénytelen véleményem szerint tehát a közönséges és kereskedői csőd közötti különbség elejtése mellett törvényünk általánosan csak a csőd iránti intézkedéseket tartalmazza, és ott, hol a szükség fennforog a kereskedőkre, vagy más foglalkozásu egyénekre nézve az illető szakasznál a pótlólagos intézkedést kimondhatja. A tervezet rendszerére nézve elég annak rövid megemlítése, hogy két részre oszlik, melyeknek elseje az anyagi intézkedéseket, a második az eljárást fejtegeti. Minden rész több czimre, minden czim több fejezetre szakad, és a fejezetek több, kevesebb szakaszokból állanak. Eddigelé 77. §. indokaival együtt lett közzé téve. Az általános indokolásra vonatkozó megjegyzéseimet megtévén, a jövő alkalommal a tervezet bírálatába bocsátkozom. Dr. M i 8 n e r Ignácz. A magyar csődtörvénytervezete. I. Az uj magyar csődtörvény tervezetét tüzetesebben kívánván ismertetni, a mellett hogy az lapunkban külön czikksorozatban bírálat tárgyává tétetik, az egyes rendelkezések áttekintő vázlatát közöljük, nem mellőzvén helyenként úgy a szöveg, mint az indokolás szószerinti idézését sem. A „csődnyitás joghatályát" a tervezet első fejezete tárgyalja, e szerint: 1. §. A csődnyitás joghatálya kiterjed a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára, melyet ez a csődryitás idejekor bir és mely reá a csőd tartama alatt száll, vagy melyetegy korábban létezett czimen a csőd tartama alatt szerez.