Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 34. szám - A vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló törvény - Belföldi jogesetek. Illetőségi kérdés

— 254 -gyakorlatilag tarthatlannak bizonyult; hogy végn Anglia, mely nagyszerű gazdagságát a személyes bitéinek köszönheti, a kérdéses követelések közt különbséget nem ismer, s hogy e felfogás a új né met j avaslat intézkedéseiben határozott kifejezést talált. A személyes követelések, tekintve jogi alapjukat, egyenlő erővel birnak, s azok természetén sem az idő, sem a b iz o n y tá si e szköz'ök minősége változást nem tehet. Ha áll az, mit kétségbe vonni alig lehet, hogy a kereskedelmi forgalom alapját, éltető elemét a hitel képezi; ha áll továbbá az, hogy a hitel ez adós vagyoni állásának biztos áttekintését tételezi fel, — akkor nem szenvedhet kétséget, hogy a személyes követelések minden megkülönböztetése az adós vagyoni állásának áttekintését megnehezíti, s a hitelre kártékonyán hat. Ha a hitelező nincs biztosítva az ellen, hogy az adós oly kötelezettségi viszonyba léphet, mely a törvény által kiváltsággal van megvédve, csak tartózkodással fog üzleti összeköttetésbe lépni, vagy oly biztosíték megszerzésére fog törekedni, mely a többi hitelezők érdekeivel ellenkezik, tehát az adós hitelképességének legalább is korlátozását vonja maga után. Ha az adós bármi okból oly helyzetbe jut, hogy összes tartozásait kiélégiteni nem képes, — legigazságosabb, ha a személyes követeiésok azon arányban nyernek kielégítést melyben a felosztandó tömeghez állanak, ha tehát azok közt semmiféle különbség nem tétetik. A vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló törvény oly általános érdekű, hogy azt egész terjedelmében közölni helyén látjuk. A törvény szövege a következő : 1. §. Ha valamely, habár a közforgalomnak még át nem adott vaspálya üzeménél valaki életét veszti, vagy testi sértést szenved : az ezáltal okozott károkért az illető vaspályavállalat felelős, kivéve, ha a vállalat bebizonyítja, hogy a halált vagy a testi sértést elhárithatlan esemény (vis major), vagy egy harmadik személynek elhárithatlan cselekménye, melyet a vaspályatársulat megakadályozni képes nem volt, vagy a megholtnak, illetőleg a sérültnek saját hibája okozta. 2. §. A vaspálya-vállalat kártérítési kötelezettsége az első §. eseteiben a következőkre terjed ki: 1. Testi sértés esetében a gyógyítás költségeinek megtérítésén kívül, azon vagyoni hátrányokat is tartozik a vállalat kárpótolni, melyek a sérülés következtében a sérültre annak ideiglenes vagy állandó keresetképtelenségéből, vagy keresetképességének csökkenéséből hárulnak. 2. Halál esetében a vállalat az előbbi pontban meghatározottakon kívül a temetés költségeit is tartozik megfizetni ; azon kívül pedig, ha az elhalt egyén valakinek eltartására vagy neveltetésére törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva volt köteles, ennek tartási és illetőleg neveltetési költségei is, a mennyiben azok a halálozás következtében tőle elvonatnának, a vállalat által fizetendők. 3. §. Oly szerződés vagy kikötés (szolgálati szabályok), mely által a jelen törvényben megállapított felelősség előzetesen megszüntetik vagy megszorittatik: joghatálylyal nem bír. 4. §. A kártérítés összegét a fennforgó viszonyok számbavételével a biró belátása szerint állapítja meg. A biró határoz a felett is, váljon köteles-e a vállalat biztosítékot adni; mily nemű és mily értékű legyen az. Az elmaradt vagy csökkent keresménynek, illetőleg tartási és neveltetési költségnek megtérítése, a mennyiben a felek egyézség utján másként nem intézkednek, mint havonkénti előzetes részletekben fizetendő évi járadék ítélendő meg. 5. §. A kötelezett vaspálya-vállalat az évi járadéknak bíróság általi megállapítása után is jogosítva van annak megszüntetését vagy alábbszállitáBát kérni, ha azon körülmények, melyek a megállapítás indokául szolgáltak, lényegesen megváltoztak. Hasonlóul jogosítva van a sérült is az évi járadék felemelését, vagy ha az megszüntetett volna, aunak ujabb megítélését kérni, ha azon körülmények lényegesen megváltoztak, melyek annak megállapításánál, lejebbszállitáaánál vagy megszüntetésénél irányadók voltak. 6. §. A vaspálya-vállalat visszkereseti joga, a vasúti balesetért felelős közegei ellen, ezen törvény által nem érintetik. 7. §. A jelen törvény értelmében támasztandó kártérítési perek azon e. f. kir. törvényszék előtt inditandók, a melynek területén a kereset alapjául szolgáló baleset történt. 8. §. Több kárvallottnak kártérítési követelései, melyek a vaspálya üzemében történt ugyanazon eseményből származó sérülések és illetőleg halálesetek folytán támasztatnak, egy keresettel is érvényesíthetők. Az eljárásnál az 1868. LIV-ik törvényczikk 144—151. §-ai követendők. 9. §. A kártérítési követelések sérüléseknél a baleset bekövetkeztétől, halál esetében pedig a halálozás időpontjától számítandó 3 év alatt évülnek el. 10. §. A bűntett vagy vétkes gondatlanság megbüntetésére vonatkozó büntető törvények és szabályok a jelen törvény által nem érintetnek. 11. §. A jelen törvény 1. §-ban nem érintett károk megtérítésére nézve továbbra is a fennálló törvények, szabályok és gyakorlat követendő. 12. §. A jelen törvény, kihirdetése után azonnal hatályba lép, s annak végrehajtásával az igazságügyi és közmunka- s közlekedési miniszterek bízatnak meg. Belföldi jogesetek. S Illetőségi kérdés. (M. B.) Kád község és Cseke pusztai szőllő-váltság-jogosultaknak, ugyanazon határbeli szőllők birtokosai és váltságkötelezettek elleni birtokaik után járó tartozások megváltása iránt választott bíróság előtt indított és letáigyalt perében, az említett bíróság 1872. évi október 9-én hozott ítéletével a bor ára akónkénti átlagát 6 frt 18 krban, a váltság tárgyát képező szőllők, szőllőaljak és földtartozásainak 10 évi átlagát azoknak minőség szerinti osztályozása mellett, minden osztályra külön-külön és pedig a szőllőkre nézve természetben, a szőllőaljakra és földekre nézve a tiszta jövedelmet, valamint a parlagszőllőknek és talajértékét készpénzben, végre az eljárási költségeket külön ítéletben 1383 frtban megállapította; ezeknek viselésére fele részben jogosultakat, fele részben a váltságkötelezetteket kötelezte, és a pesti királyi ítélő tábla 1873. évi február havában 1104 szám alatt hozott ítéletével az elsőbiróság Ítéletét az ügy érdemében helyben hagyta, a a költségre vonatkozó részében ellenben hivatalból megsemmisítette és a költségek megállapítását az eljárás végbefejezésére halasztotta és végre a magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék 1873. évi szeptember hó 23-án 8421. szám alatt következő végzést hozott: Az 1868. évi XXIX. t. cz. 23-ik §-a a szőllőváltság iránt indított perekben másodbiróságilag hozott ítéletet végérvényesnek mondván, igy a további felebbvitelt kizárván, az 1871. évi LVin. t. cz. 1-ső §-a pedig a vegyes bíróságokhoz utalt felebbviteli perekben a királyi itélő táblát rendelvén, minden további jog kiterjesztése nélkül felülvizsgáló biróul, váltságkötelezettek felebbezése hivatalból viszszautasittatik. Ezen harrjadbirósági végzés ellen a felek semmiségi panaszszal éltek, mert az ennek idokaiban hivatkozott 1868. évi XXIX-ik t. cz. 43-ik §-a, mely a vegyes bíróságok ítéletét végérvényesnek rendelte, nem zárja ki azt, hogy a midőn a királyi itélő tábla, mint rendes Il-od bíróság ítél, annak Ítélete a legfőbb itélőszékhez ne felebbsztessék; mert a neheztelt végzés indokolásában az 1871. évi LVIII-ikt.cz. l-ső§-ára történik hivatkozás, ezen törvényezikk és igy annak l-ső §a- is egészen más tárgyról t. i. a jövedelemadóról szólt s igy a legfőbb itélőszóknek ezen indokra alapított végzése semmisnek tekintendő ; végre mert: ezen ügyben praecedens is van, miután gróf Károlyi Sándornak az újpesti és illetve káposztásmegyeri szőllődézsma- váltsági ügyében a legfőbb ítélőszék 1872. évben tényleg itélt. A magy. kir. Curia mint semmitőszék ezen semmiségi panaszt 1874. évi június 9-én 8341. szám alatt hozott határozatával visszautasította, mert: az ily szőllőváltsági ügyekben követendő eljárás nem a p. t. rendtartásban, hanem külön törvény- és rendeletekben lévéu szabályozva, azokra szintúgy mint az átmeneti intézkedések XlX-ik czikke 1-ső pontjához képest a hasontermészetü földtehermentesitési ügyekre, e semmitőszéknek a hivatolt rendtartás 4. és 297-ik §§ ain alapuló hatásköre ki nem terjed. Külföldi jogesetek. A „bonu alapján támadt követelés végrehajtható-e? A „Wiener Wechslerbank" „Voelker és Comp." czég ellen a bécsi keresk. törvényszéknél 10,000 frt értékű jelzáloglevelek átadása iránt keresetet támasztott a következő „bon" alapján: „Wien 3-ten Deczember 1872. Gut fttr fi. 10.000 Hypothekenkassapfandbriefe. Voelker és Comp. m. p. An die lőbliche Wiener WechslerbaDk." A keresk. törvényszék határidőt tűzött ugyan ki az ügy tárgyalására, de alperes kifogása folytán kimondotta: hogy a „bon" a végrehajtási eljárás alapját nem képezheti, minthogy abban sem a jogezim, sem a lejárat elő nem fordul, és nem oly teljes hitelt érdemlő okmány, melynek alapián a végrehajtási eljárás megindítható volna. A bécsi országos főtörvényszék a felperes által benyújtott felebbezésnek helyt adott, meghagyván az eljáró elsőbiróságnak, hogy a keresetet érdemlegesen tárgyalja, mert a keresethez mellékelt „bon" oly kötelező okmány (Verpflichtungsschein), melynek érvényességéhez a jogezim megemlítése vagy az érték átvételének elismerése a német keresk. törvény 301. czikke értelmében nem szükséges, és melynek lejáratára nézve az ausztr. polg. törv. 904. és 1417. §-ai mérvadók ; ezek szerint ha a teljesítésre külön határidő kikötve nincs, a kötelezettség teljesítése az elévülési határidőn belül bármikor követelhető. A bepanaszolt czégnek felfolyamodása folytán a bécsi legfőbb törvényszék a másodbirósági ítéletet helyben hagyta, mert ezen kifejezés „Gut tűr" a kereskedelmi világban mindenütt teljesítési ígéretnek vétetik, ebben tehát a lekötelezési szándék eléggé világosan van kifejezve; a lejárat megemlítése nem szükséges, met a határidő meg nem állapítása által panaszlott czég késznek nyilatkozott a fizetést felperes kívánatára bármikor teljesíteni, és mert a „bon" végén kitett e czimzetben „An die Wiener Wechslerbank" a jogosított személy és eléggé körülirva van. A „bon" annál inkább szolgálhat a végrehajtási eljárás alapjául, mert az okmány bizonyító ereje és a kötelező nyilatkozat joghatálya iránt felperes mindig tehet kifogást. Megállapittatik-e az idegen tulajdon gonosz szándékú megsértésének tényálladéka, ha bérlő az általa használt lakásban a saját költségén előállított festést elpusztítja azért, mivel a háztulajdonos felmondott neki? Bécs egyik külvárosában egy kőműves lakást bérelt, melyet saját költségén kifestetett. A háztulajdonos azonban váratlanul felmondta neki a lakást és igy kénytelen volt azt elhagyni. Az általa eszközölt festésért a háztulajdonos határozottan vonakodott neki) kárpótlást adni. E feletti haragjában bemészelte a falakat. A háztulajdonos vádfeljelentést tett ellene