Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 34. szám - Az uj magyar csődtörvény

- 253 — egyeznek; habár ez utóbbi a cselédek követeléseit nem az első, hanem a második osztályba rendeli soroztatni. Az, hogy a szolgatatban álló személyek a bukottnak gyermekei, vagy hogy ennek szolgálatát a csődnyitás idejekor már elhagyták, e tekintetben különbséget azért nem tehet, mert a most érintett körülmények a követelés jogi természetét meg nem változtatják. Végre a tervezet intézkedése szerint, mely határozottan azokról rendelkezik, kik a bukottnál állandóan alkalmazva voltak, — az első osztályba nem sorozhatók azok követelései, kik a bukottnak egyes szolgál atokat, habár ismételve teljesítettek és nemcsak fizetésében hanem élelemben is részesültek ; az ilyeneknél hiányzik a szolgálati viszony fogalmának megfelelő állandóság; miért is az ily követeléseket a közönséges német jog sem részesitette előnyben (Gü nt her: id. m. 60. 1.; Kori; id. m. II. 10. §.), b) Hasonlag az első osztályba sorozza a tervezet a csődöt közvetlenül megelőző, három évre hátralévő adókat és közterheket, a mennyiben ezek valamely vagyonból (55. és 62. §§.) már kielégítést nem nyertek. A fiscus privilégiuma a t ó m a i államkormányzat sajátszerű berendezéséből vette eredetét, s az állami jövedelmek nélkülözhetlen biztositékát képezte. A római államkormány a jövedelmek nagy részét bérbeadás utján értékesítette, s nagyszerű építkezéseit, szállításait, rendszerint magánvállalkozóknak engedte át; igen természetes tehát, hogy e berendezés mellett a fiscalis érdekek védelme az állami jövedelmek biztosítása szempontjából, nélkülözketlencek mutatkozott. Ez alapon azonban a fiscalis követelések kiváltságolását egy modern államban sem lehetne indokolni; s mégis e követelések különös kiváltságolása a legújabb időkig minden államban, még An gliát és Amerikát sem véve ki, fenntartotta magát, s az uj német javaslat kivételével, minden újabb törvényben határozott kifejezést talált. Igaz. hogy azon veszteség, mely az államot az egyes bukottaknál érheti, kevésbé terhes, mint az, ha az állam követeléseivel az egyeseket megelőzi, s e szempontból tekintve a dolgot sokkal méltányosabb, ha az érintett veszteséget a honpolgárok milliói viselik, mintha az egyeseknek esik terhére (német javaslat ind. I. k. 331. 1.); igaz továbbá, hogy az államnak rendszeres adókezelés mellett módjában áll magát a lehető veszteség ellen biztosítani, — mindamellett a tervezet nem téveszthette szem elől, hogy az államtól a szóban lévő kiváltságot a legrendezettebb és leggazdagabb országok törvényei sem tagadták meg, hogy az állam mint a jogbiztonság 1 étes itőj e, mint a jogok érvényesítésének bi ztositója, minden körülmény közt joggal követelheti, hogy azon igényei, melyeket egyesek ellen a közjó érdekében formálhat, ép a/ egyesek érdekében a többi _ követelések felett előnyben részesittessenek. És ha az állam arra kényszeríttetik, hogy adóbeli s más hasonló követeléseit kellően biztosítsa, — kérdés, hogy e biztosítás ép csőd esetében nem leend-e az egyes hitelezőknek nagyobb hátrányára, mint azon kiváltság, melyet a tervezet fenntartatni kíván. A legislatio az állami követelések lehető biztosítása iránt közönyös nem lehet; hanem köteles oly módokról gondoskodni, melyek az állami érdekek megvédésére alkalmasak ; úgy de e tekintetben a gondoskodásnak bizonyos minimumán innen nem maradhat, s minden képzelhető minimum terhesebb lenne azon biztosítéknál, melyet a tervezet az állami követeléseknek vindicál. Ellenben nem sorozza a tervezet az előnyös tételek közé, léhát nem rendeli az első osztályban kielégíttetni sem a bukott temetési költségeit, sem az orvosok, sebészek, bábák, gyógyszerészek ésbetegápolók követeléseit, melyeket nemcsak saját csődtörvényünk, hanem ugy az ideigl. csődrendtartás, mint az o s zt r ák csődtörvény is az első osztályba soroznak, a porosz csődtörvény pedig a privilegiált követelések közt rendel kielégíttetni. A temetési költségek mellett rendszerint a közerkölcsiség és a közegészség követelményei hozatnak fel; igaz, hogy mindkettő azt követeli, miszerint mindenki eltemettessék; de nem követelik azt, hogy az ebből felmerülő költségek, melyek a hagyatékot sem terhelik, kiváltságolt módon a többi követelések rovására elégíttessenek ki. Ehez járúi még egyrészről, hogy a jelen tervezet a közadósnak szabad keresetet biztosit, tehát ennek módot nyújt arra, hogy a temetkezéshez szükséges pénzt megszerezhesse, vagy e költségeket biztosíthassa; másrészről, hogy a humanismus a törvény gondoskodó intézkedését feleslegessé tette azon intézetek létesítésével, melyek csekély, még a koldus által is fedezhető járulmányok mellett, mindenki részére illő temetkezést biztosítanak. És ha mindez nem lenne is, a vagyontalanok eltemetése, akár vannak csőd alatt, akár nem, az állam illetőleg a k ö z s ég terhére esik, s nem róható az egyes hitelezőkre, kiket e költség viselése jogtalanul és méltatlanul terhelne. Nem ugyan a közerkölcsiség, hanem a közös jogrend érdekében soroztainak az előnyös tételek közé az orvosok, sebészek stb. követelései. Az alap azonban ép oly helytelen, mint a temetkezési költségeknél ; egyrészről ugyanis a tervezet álláspontjából e követelések kiváltságolása ellen is azon körülmény harezol, hogy a közadós kereseti joga és képessége a tervezet által nem korlátoltatik, a közadósnak tehát e tekintetben is módjában áll a szükséges összeget megszerezni, 8 nem követelheti a hitelezőktől, hogy ezek akkor, midőn követeléseik helyett azok töredékeivel kell megelégedniük, a betegségi költségeket is viseljék ; másrészről a közös jogrend egyáltalán nem követeli, hogy azon kiváltságok, melyek korábban egyes fo; lalkozások monopóliumában találták alapjukat, a szabad verseny mellett is fenntartassanak : az orvos, sebész és gyógyszerész ma már egyenlően a szabad verseny terére van utalva; állása a legritkább esetben | állapit meg részére oly terheket és köteles- j ségeket, minők azzal régebben elválasz'hatlanul ! jártak. Azon alapon, melyen a most érintett követelések az előnyös tételek közé soroztainak, oda lehetne és oda kellene sorozni a k ém é n y s e p r ő követeléseit, a légszeszvilágitásért és a vizvezetésért járó j dijakat is, mert az e részbeni követelések kij váltságolását az általános jogrend még inkább igazolhatná, mint a betegségi költségeknek vin-i dicált elsőséget. Végre, hogy a tervezet az első osztályba I sorozott követelések közül, a tömeg elégtelensége esetében, az évi és bérkövetelések e t a közsdók előtt rendeli kifizettetni, részint a most érintett követeléseknek már jel-I zett sajátszerű természetében, részint azon körülményben találja indokolását, hogy a tervezet az állami követeléseket csakis az esetben | sorozza a személyes követelések közé, ha azok ! más vagyonban fedezetet nem találnak, tehát i úgyis csak ritka esetben kerülnek az első osz-i tályban kielégítés alá; ha pedig ez megtörténj nék, és a tfmeg az első osztályba sorozott összes követelések fedezésére nem elegendő, akkor jogos és méltányos, hogy inkább a polgárok összesége szenvedjen rövidséget, mint i azon osztály, melynek követelését a törvény I más uton ugy sem biztosithatná, melynek kö- | I vetélései rendszint oly csekélyek, hogy az ál- | lami követeléseknek rövidséget csak ritkán j okozhatnak. 3) Megfelelőleg az ideigl. csődrendtartás | 21. és az osztrák csődtörvény 44. §-ának, a i tervezet a második osztályba sorozza, I és a tömeg elégtelensége esetében aránylag • rendeli kielégíttetni: a) a kiskorúak kártéritésiigényeitaz atya, gyám vagy gond-i nok kötelességellenes vagyonkezeléséből; b) az i államnak a szolgálati viszonyból j eredő igényeit. A kiskorúak igényei ellen nagy-i ban és egészben ugyanazon okokat lehetne fel-I hozni, melyek a nő vagyonjogainak kiváltságo-I lása ellen harczolnak; daczára azonban a kétségtelen hasonlatosságnak, mely az érintett köve- | telések közt létezik, a positiv törvények majdnem kivétel nélkül kedvezményben részesitik a kiskorúak igényeit; sőt a német javaslat is, mely a személyes követelések egyenlősítésénél képzelhető legmeszebb határokig elment, a kivételt e tekintetben szükségesnek találta. Igen helyesen lett a most érintett javaslat indokolásában (I. k. 340. és 341. 1.) kiemelve, hogy egyrészről a kiskorúaknál oly visszaélésekről, minők a nő vagyonjo gaival történhetnek, tartani nem kell, hogy továbbbá másrészről a kiskorúak vagyona ezek hozzájárulása és akarata nélkül kerül az atya, gyám vagy gondnok kezelése alá; nekik nem áll úgy, mint a többi hitelezőknek, módjukban azt, kire vagyonuk bizatik, megválasztani, nem áll módjukban vagyonuk kezelését úgy, mint egy harmadiknak, biz tonsággal áttekinteni. A jog és méltányosság tehát azt követeli, hogy a törvény azokat, kiknek vagyonát mások kezelése alá helyezi, bizonyos mértékben oltalom alá vegye. Igaz, hogy midőn a törvény a kiskorúakat ily módon védelem alá veszi, tulaj donképen nem tesz egyebet, mint azt; hogy a vagyonkezelésből eredő veszteséget a hitelezőkre h áritj a; épen azért szükséges, hogy az e részbeni kedvezményezés lehetőleg korlátoltass ék. Ezt teszi a tervezet, midőn a kiskorúaknak egyedül azon kártérítési igényekre nézve ád elsőséget, melyeket ezek az atya, gyám vagy gondnek kötelességellenes, tehát roszhiszemű vagyonkezelése miatt támaszthatnak ; miből önként következik, hogy a terve zet a kiskorúaknak azon követeléseit, melyeket ezek az atya, gyám vagy gondnok h anyagsága miatt támaszthatnak, kiváltságban nem részesíti. Az államnak a szolgálati viszonyból eredő igényeit nemcsak az ideiglenes csődrendtartás 21., hanem az osztrák csődtörvény 44. §-a is az előnyös tételek közé, illetőleg a második osztályba sorozza; abból indulván ki, hogy az államnak oly tisztviselőket és szolgákat is kell alkalmaznia, kiket cautio letételére nem kötelezhet; s mert ezek is a közjó érdekében alalmazvák, mert továbbá az államot az ezek kötelességszegéséből eredő károkért is felelősség terheli, — kell, hogy a törvény e felelősség némi kárpótlásául előnyben részesítse azon igényeket, melyeket az állam a szolgálati viszony alapján a tisztviselők s a szolgák ellen támaszthat annál is inkább, mert az állam e részbeni gondoskodása közvetve minden honpolgárnak javára szolgál. Végre a második osztályba sorozott követelések a tömeg elégtelensége esetében aránylag elégitendők ki már azért is. mert ezek egyikénél sem hozhatók fel oly okok, melyek az előnyösebb kielégítést igazolhatnák. 4) A többi személyes követeléseket, melyek határozottan más osztályba utasítva nem lettek, a tervezet kivétel nélkül a harmadik osztályban rendeli kielégíttetni, tehát határozottan elejti azon különbséget, melyet csődtörvényünk a 85. §-ban az ősi adósságok, a törvényes hitbér, a hozomány és jegy ajándék, nemkülönben a váltókövetelések tekintetében; a 89. §-ban pedig a közönséges adósságok, a terhejs szerződésekből eredő tartozások, a k öny v ki von at i és számadási követelések tekintetében megállapít. A hitbér, hozomány és a váltóbeli követelések kiváltságolása ellen harezoló okok már az általános indokolásban felhozattak; miért is a tervezet intézkedésének e részbeni újabb indokolása feleslegesnek mutatkozik. De felesleges volna a most érintett többi követelések közt eddig létezett megkülönböztetés elejtésének bővebb igazolása is: mert ezekre nézve is teljes mértékben áll az, mi az általános indokolásban a váltóbeli, s általában a személyes követelésekre nézve felhozatott. E tekintetben felesleges volna újra hangsúlyozni, hogy a személyes követelések minden megkülönböztetése és kiváltságolása a hitel érdekeivel ellenkezik ; hogy azon felfogás, melyből a törvényhozások a személyes követelések egyes nemeinek kiváltságolásánál korábban kiindultak,